"Fekete haj, hibátlan arc, enyhén vöröses ajkak, szinte már fekete szem, izmos testalkat, és az a dominancia ami árad belőle. Mintha egy címlap fotózásról hozta volna anya...
Egyszerűen mindenem azt sugallja nekem, hogy féljek tőle... Olyan hideg szemei vannak..."

"Hirtelen elkapott egy furcsa érzés...
Bizseregni kezdett mindenem, és egyszerűen azt akartam, hogy normálisan megfogja a kezemet."

"Meg sem várta, hogy végig mondjam, amit elkezdtem.
Ajkai az enyémet érintették.
Az a sok színes pillangó, mintha csak erre a pillanatra vártak volna. Mind repdesni kezdtek a gyomromban."

"-Ne legyél... szomorú. -fogtam kezeim közé csodálatos arcát.

-Nem akarok fájdalmat okozni neked... -hajtotta le fejét.

-Nem fájt... -vigasztaltam.

Amúgy nagyon fájt..."

"-Valószínűleg a tegnapi csak Jungkook miatt volt. Elakarod felejteni minnél hamarabb, amit ő tett veled, és azt magyaráztad be magadnak délután, hogy vonzódsz hozzám. Gondolom ezért csináltad azt amit, nem? -kérdezte lágyan, de mégis láttam a tekintetében a csalódottság csillogását.

-Nem tudom, tényleg... lehet hogy így van. Sajnálom..."

"-Tudod Jimin... nekem kéne bocsánatot kérnem... -karolt át, amin nem kicsit lepődtem meg.
-Nem lehet mindeki jó matekból. Nyilván, nekem jobban megy mint neked, de igazad van... én tényleg nem tudok magyarázni. És ezért igazságtalan volt, amiket tegnap a fejedhez vágtam. Szóval... bocsánat. -szorított egy kicsit magához, majd elengedett."

"-Gondolj csak bele... A szexi félisten Jungkook, belezúgott a munkatársa fiába, a basznivaló seggű, aranyos, ártatlan Jiminbe, amit ő viszonzott is és ez egy titkos kapcsolatot vont maga után. Aztán egy nap, elhatározzák, hogy mindenki tudta nélkül, és a szexi félisten Jungkook karrierjét kockára téve, mindenáron találkozgatni fognak különleges helyeken, ami mellesleg nem az ágyam lesz. És boldogan élnek, amíg Jimin segge szét nem szakad... -fejezte be drámaian."

"-Annyira vártam már ezt a napot... -bőgtem szomorúan nyakába.

-Tudom, Jimin... Ideges voltam... nem tudtam gondolkodni... hibát vétettem. És én úgy sajnálom... -rázkódott meg a teste, majd fejét vállamra hajtotta, és belőle is kitört a zokogás. -Nem akartam fájdalmat okozni... kérlek bocsáss meg. Csak ne haragudj rám, kérlek szépen Jimin."

"-Nem akarom, hogy elhagyj, soha. -váltott át szenvedő hangnembe.

-Most miért mondod ezt? -ijedtem meg.

-Mindig mellettem leszel, ugye? -hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésemet.

-Hát persze Kook, de ezt már szerintem tudod. -vontam össze a szemöldökömet.

-Megígéred, hogy nem hagysz el? -kérdezte komolyan.

-I..Igen. Persze. Hiszen szeretlek.

-Nagyon szeretlek, Jimin. Lehet, hogy ezt nem mutatom ki sokszor, de így van. Nagyon szeretlek."

"-Park Jimin... megtisztelnél azzal, hogy... lennél a párom? -kérdezte remegő hanggal, ami miatt én egy kicsit elhalkultam, hogy tudják válaszolni neki, és kiejtsem azt a mondatot, ami a szív legmélyéről jött.

-Igen, örömmel leszek a párod, Jungkook."

"-Gyere Kook... menjünk. -fogtam meg az enyhén sokkos állapotú Jungkook kezét és elkezdtem húzni, kifelé a temetőből.

-Viszlát Seojun... -suttogta maga elé."

"Ahogy ott ugráltunk hárman a szőnyegen, miközben Kook csodálatos hangját hallgattuk... most először éreztem azt, hogy én is a rendes diák éveimet élem még.
Jungkookot sem láttam még ennyire őszintén boldognak és szabadnak."

"Nem azt mondom, hogy már teljesen kiábrándultam belőle, de ez már közel sem volt a régi.

Vissza szeretném kapni a régi Jungkookot!"

"Azt hittem, hogy Jungkook betegségénél már nem lehet rosszabb, ám mégis csak volt még annál is rosszabb.
Elveszítettem Kookot..."

"-Jimin... visszajöttem..."

Ott álltam Jungkookba gabalyodva és hevesen csókoltuk egymást sötétben a kihalt utcán.
Az emlékek, mint a villám, úgy csapódtak elmémbe.
Mint egy tomboló vihar, úgy keringtek a fejemben.

Éreztem... az összes érzés belém ivódott a kapcsolatunk elejétől egészen a jelenig. Csak kellett valami, ami újra felfedi ezeket a jól eltemetett emlékeket és érzelmeket, amit most ez a szédületesen jó csók megtette. Lehúzta az elzárt múltamról a leplet.

El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már Jungkook és a csókja, az érintése.
Már szinte fizikai fájdalmat okozott az, hogy most végre, hosszú idő után, újra negtapasztalhatom ezt a mámorító érzést szerelmemmel, aki mindvégig azon volt, hogy felkeressen engem.

Több percen keresztül faltuk egymás ajkait, míg végül a levegő túlzott hiánya miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól.

-Köszönöm, Kook. Sokat segítettel ezzel. -öleltem őt magamhoz.

-Akkor... mégiscsak örülsz nekem? -mosolyodott el.

-Az nem kifejezés... Én lettem a világ legboldogabb embere. De most menjünk, még számtalan megbeszélnivaló dolgunk akad. -húztam egyenesen a házunk felé.

Az ajtót becsaptam magunk után, majd egyből Jungkook ajkaira martam és mohón kezdtem őt csókolni, amibe azonnal be is szállt.

A fenekemnél fogva vett az ölébe és nekitolt a mögöttem lévő falnak.

Egyszerűen nem tudtam betelni vele és már sokkal jobban fel tudtam fogni, hogy a párom újra itt van és tényleg a párom lehet.

Legszívesebben egész éjjel csak az ajkait kényeztetném a sajátjaimmal, de most a beszélgetés fontosabb, mint ez.
Viszont ezután tuti, hogy rajta fogok lógni és el nem engedem őt. Innentől kezdve már soha nem fogom őt elengedni. Nem hagyom.

-Jiminie... egy kicsit... nem kapok levegőt. -vált el tőlem zihálva a fekete hajú.

-Hogy tessék? -ijedtem meg.

-Mármint kapok levegőt, csak elfáradtam. -rakott le az öléből. -Tudod... én még csak 1 hónapja szabadultam ki abból a szörnyű kórházból. Még nem vagyok annyira a régi, szóval már ez is egy kicsit megterhelő volt számomra, gondolok itt a csókra. Nem nagyon mozoghattam a kezelésem alatt, ezért eléggé elgyengültem, de már újra elkezdtem edzeni, viszont csak mértékkel. Sajnálom, hogy most csak ennyit bírtam. Hidd el, ha rajtam múlik, akkor egész éjjel tudod mit csinálnánk... -mosolyodott el perverzen.

-Látszik, nem sokat változtál, de így szeretlek Kookie. És figyelj... ezzel semmi baj sincs. Először tejesen fel kell épülnöd, ez a legfontosabb most. Aztán utána... már azt csinálhatunk, amit akarunk. -mosolyodtam el, majd a nappaliban lévő kanapéra húztam őt és leültem mellé.

-Jisoonak nem kéne szólni, hogy újra előkerültem. -gondolkozott el. -Egyébként most hol is van?

-Hát... új lelkitársra talált most nem rég és ma este van a találkozójuk. Mivel... még reggel is azt hittük, hogy már soha az életbe nem fogunk látni téged. De mint láthatod... nem minden úgy történt, ahogyan mi elképzeltük, aminek én annyira örülök. -öleltem őt boldogan magamhoz.

-Lecserélt? -vonta fel a szemöldökét.

-Nem, csak átengedett hozzám. -vontam vállat.

-Hm... máris sokkal jobb hangzik így. -puszilt a homlokomra.

-Viszont gyorsan dobok neki egy üzenet, hogy ne vigye el a szívroham majd amikor haza fog érkezni. -vettem elő a telefonomat, aztán gyorsan el is küldtem egy rövidke kis beszámolót a ma estéről.

-Oké. És most pedig mesélj, mi történt eddig és hogyan lesz innentől tovább. -fordult felém.

-Hát... előszöris meglett a jogosítványom és autóm is van már. Aztán ezen a nyáron pedig befejeztem az egyetemet, ezért ősztől már dolgozni fogok anya munkahelyén, mint leendő profi fotós. És... októberben pedig már 21 éves leszek. -meséltem neki.

-Azta... a kis Jiminie felnőtt lett. És már dolgozni is fog? Hát az eszem megáll. -kezdett el ölelgetni. -Na és... mi lett Taehyunggal? Tudod, amikor a...

-Igen, tudom. -vágtam közbe. -Nos... eléggé elhidegültünk egymástól, szóval most már egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Végül nem beszéltük meg az akkor történt dolgokat, de szerintem az történt, hogy belém szeretett. -sóhajtottam fel.

-Sajnálom. Pedig emlekszem rá, hogy nagyon jóban voltatok. De mindegy is. Látom, hogy nem szeretnéd tovább firtatni ezt a témát. -simított a hajamba.

-Igen, eltaláltad. De akkor most beszéljünk rólad. Te mihez fogsz kezdeni a közeljövőben? Egyáltalán most hol laksz? -érdeklődtem.

-Egy albérletet bérelek innen nem messze. Az eddig keresett pénzem kishíján elfogyott, mivel már 2 éve munkanélküli vagyok, és szüleim lelkére kötöttem, hogy ne a sajátjukból, hanem az én pénzemből fizessék ki az összes kezelésemet, amit meg is tettek. Szóval most gondolkodtam azon, hogy visszamegyek modellnek a céghez, ahol eddig is voltam. Gyógyszer mellett úgyis lehet még dolgozni. Na meg nincs is annál csábítóbb, minthogy veled dolgozhassak. -vonogatta idétlenül a szemöldökét.

-Az menő lenne. Én lennék a fotósod Jeon JungGuk, aki egy szexi félisten modell. -vigyorogtam.

-Miért érzem úgy, hogy abból nem modellkedés vagy fotózás lenne? -vont közelebb magához.

-Mert nem is az lenne. De visszatérve a témára. Szeretném, ha ide költöznél hozzánk addig, ameddig én ki nem repülök innen. Nem akarom, hogy az amúgyis szűkös anyagi helyzeted mellett még egy albérletet is fizess. -váltottam át komoly hangnemre.

-Nem is tudom, Jimin... -vakarta meg a tarkóját.

-Ugyanmár Kookie. Nem kell szégyellni előttem azt, hogy a pénz miatt segítségre szorultál. Azért szeretnék segíteni neked, mert szeretlek és mert a párom vagy. Na meg így több időt tölthetnénk együtt és a kapcsolatunk elveszett részét helyre tudnák állítani. -magyaráztam neki. -Mellesleg az összes holmidat megőriztük a pincében.

-Istenem, Jimin... ha te nem lennél... Jól van, még meggondolom, de szerintem élni fogok a lehetőséggel.

-Aztán én úgyis venni fogok egy házat majd, amibe anya is belead. Szóval... mi lenne, ha majd az első otthonomat.... megosztanám mondjuk veled? -mosolyodtam el sejtelmesen.

-Azt szeretnéd, hogy költözzünk össze? -simított az arcomra.

-A mai naptól kezdve amúgy is rajtad fogok lógni 0-24-ben, szóval igen, azt szeretném. Még mindig a párom vagy. Tudod, egyszer sem mondtuk ki, hogy szakítanánk. -pusziltam az arcára.

-Szét fogok robbanni a boldogságtól. -fúrta a fejét a nyakamba.

-Azt hiszem én is. Tudod milyen régóta nem éreztem ilyet?

-Nem, de nem is akarom megtudni. A lényeg, hogy újra egymásé vagyunk.

-Igazad van. Jungkook...

-Hm?

-Itt alszol ma? Megmutatom a szobámat. -álltam fel a kanapéról.

-Amit csak szeretnél, Jimin. -jött utánam.

Egyenesen az én szobámba vezettem őt, majd be is nyitottam a világosbarna helyiségbe.

-Hű... nagyon gyönyörű szobád van, de komolyan. Ugye aludhatok itt, veled? -fordult felém.

-Persze. Ez volt a tervem.

-Oh, ő kicsoda? -mutatott az egyik fényképre, amin én és Yoongi volt rajta.

-Min Yoongi. Az egyetemen ismerkedtünk meg és 1 éve lettünk barátok. Jófej gyerek. -néztem a fotóra.

-Értem... Nos, akkor ki is próbálom az ágyadat. -vetődött le oda. -Hm, de puha. Biztos, hogy aludni szeretnél az este? -vigyorodott el.

-Nem is tudom. -másztam be mellé a félhomályban.

-Szent ég... én esküszöm, hogy szét fogok szakadni a boldogságtól. -fúrta bele a fejét a párnába, amit én csak kuncogva figyeltem.

-JEON JUNGKOOK! -hallottuk meg anya kiabálását, mire tudtam, hogy megkapta az üzenetet és le is lépett emiatt a találkozóról. -JUNGKOOK HOL VAGY? GYERE IDE! -ordibált kétségbe esetten az előszobából.

-Úgy látszik, hogy nem csak nekem hiányoztál. -nevettem el magamat.

-JISOO~! ERRE KERESS! -kiáltott vissza neki boldogan.

__________

Most én is boldog lettem... :D

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33