[1 évvel később]

|Min Yoongi|

Jiminie
Szia, ma délután igazán átjöhetnél hozzánk segíteni letakarítani az autómat, mivel tudtommal te vezettél vele múltkor...🥲🙃

Mr.Yoongi
Hellóka, sajnos nem érek rá... tudod... ohm... dolgom van😅

Jiminie
Hát persze... pont neked? NYÁRI SZÜNETBEN? Még az egyetemet is befejeztük!! Mit csinálsz te ilyenkor?😑

Mr.Yoongi
😴😴😴

Jiminie
MIN YOONGI!! Ugye nem azt akarod mondani, hogy ahelyett hogy áttolnád ide a segged és segítenél letakarítani a TE koszodat az ÉN autómról,  ahelyett inkább te alszol...?😤

Mr.Yoongi
Hát... pedig pont ezt terveztem xd
Meg különben is... ott ültél mellettem, szóval nem csak az én koszom 😉

Jiminie
Az eszem megáll tőled, istenem.
☺🔫
Tudom hol laksz, szóval kirángathatlak téged az agyadból ha akarod..

Mr.Yoongi
Mármint az ágyamból?😂

Jiminie
Ne kötekedj velem te kis...
Tudod jól, hogy ezt akartam írni.
De utoljára szólok...😈

Mr.Yoongi
Jól van, nyugi... 1 órán belül ott leszek...😒

Jiminie
Én is így gondoltam☺

Mr.Yoongi
Ezt az emojit többet ne küld... Nagyon para... xd

Jiminie
Okee.... ☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Mr.Yoongi
Jó én mentem...

Nevetve tettem le a telefonomat ebéd után a konyha asztalra.
Már nyár van és körülbelül egy hónapja fejeztük be az egyetemet.

Ősszel pedig... belépek a igazi nagybetűs életbe és dolgozni kezdet ott, ahol anya is dolgozik.
Könnyen el tudta intézni a bekerülésemet oda, mivel amúgy is fotós hiány van a munkahelyen.

Még nem tudom, hogy el fogok-e költözni anyától, hogy egy teljesen önálló életet tudjak kezdeni, elvégre már 20 éves vagyok.
Kicsit gáznak tartom, hogy még nincs is senkim.

Jungkookot már 2 éve nem láttam és egy árva szót nem hallottam felőle, azt sem tudom, hogy hol lehet. Fel is adtam már annak a reményét, hogy egyszer majd még újra láthatom őt.
Éppen ezért szeretnék már újra valakit magam mellé.
Eddig jól megvoltam anyával is, de könyörgöm... én már egy húsz éves férfi vagyok, akihez már 2 éve nem ért hozzá senki sem olyan értelemben.
Kell nekem valaki, akit szerethetek szerelemből.
Kell valaki, akire úgy tekinthetek, mint a saját családom.
Nem vagyok már annyira fiatal, nem vagyok már tinédzser és félek, hogy ha most nem kezdek semmit sem az életemmel, akkor már késő lesz és egyedül fogok meghalni.

Még ennek a besavanyodott, jófej Yoonginak is van már valami alakulója.
Csak nekem nincs... és ez rossz érzés is, meg ciki is.

-Jiminie... Az autód összekoszolja a térkövet az udvaron. Nem szeretnéd lemosni? -jött be anya is a konyhába.

-De, már intézkedtem. Mindjárt itt lesz Yoongi, aztán közösen lemossuk. Viszont most inkább beszéljünk rólad... Mikor is lesz az a... -mosolyodtam el idétlenül.

-Jimin, drágám... ez nem randi lesz. -forgatott szemet. -Csak egy újabb lelki társat keresek magam mellé, hogy amikor kirepülsz a házból, akkor majd ne maradjak teljesen egyedül. Amúgy meg holnap délután fogok találkozni, vagyis már találkoztunk sokszor, csak holnap fogunk beszélgetni úgy komolyabban. De nem izgulok... -vont vállat.

-Ah, minden világos. Azért remélem, hogy valami kedves pasi lesz.

-Az. Nagyon udvarias és tényleg végtelenül kedves, és magabiztos. Pont az ideális férfi számomra egy lelki társ szerep betöltésére. -mosolyodott el.

-Ennek nagyon örülök.

-Akkor jönni fog ide Yoongi? -lépett a konyha pulthoz.

-Mhm. Pár perc és itt lesz. -álltam fel a székről.

-Jól van, akkor csinálok nektek valami sütit. Ahogy elnézem... elég sokat kell majd sikálni azt a kocsit. -húzta el a száját.

-Nem én vezettem bele múltkor a saras tócsákba, hanem az a kis szemét. -kuncogtam.

-Egyáltalán miért mentetek ti saras helyre? -vonta fel a szemöldökét anya.

-Nem az lett volna a terv, csak Yoongi eltévesztette az útvonalat. -rántottam vállat. -Aztán utána kitalálta, hogy off roadozni akar.

-Egy utcai kocsival? -grimaszolt anya.

-Én mondtam neki, hogy ez nem jó ötlet. -védekeztem.

-Ah, mint az óvodások... -nevette el magát.

Ezután anya neki állt sütni, én pedig egy rövid nadrágban, ujjatlanban, és egy papucsban mentem ki a meleg levegőre, hogy előkészítsem a kocsi lemosásához szükséges dolgokat.

A hátsó kis mellék épületből előhoztam a slagot, amit a kinti vízcsaphoz csatlakoztattam, plusz készítettem egy kis mosószeres vizet, amibe kettő nagy szivacsot tettem, majd pont ekkor láttam meg Yoongit a vas kapunk előtt állni.

-Jó, hát hogyha nem szeretnéd, hogy segítsek neked, akkor mentem is... -vont vállat a kerítés túl oldalán a menta hajú haverom.

-Mindjárt kinyitom a kaput, csak várjál már egy kicsit. -szóltam vissza neki.

-Úgy látom, hogy megoldód egyedül is... Akkor szia, Jiminie~. -nyújtotta el a nevemet, majd már le is akart lépni.

-Hé, te! Nem bújhatsz ám ki ilyen könnyen a munka alól. Te kis lusta macska! Igen, jól hallottad... egy lusta macska képű ember vagy! -futottam a kapuhoz, majd azt a retesz elhúzásával ki is tártam és szépen bevonszoltam a kertünkbe az autó tisztítás elől menekülő Yoongit.

-De ne már, Jimin... Csak véletlenül mocskoltam be a kocsidat. -mentegetőzött.

-Az még nem változtat a tényen, miszerint te koszoltad össze. Nem én tértem le a megadott útról, hanem te. Csak is te! -böktem a mellkasára, miután győztesen elmosolyodtam.

-Jól van... van egy ajánlatom. -sóhajtott fel.

-Hallgatom. -néztem rá elszántan.

-Csak akkot segítek ebben, ha utánna kapok tőled valamit. -szögezte le.

-Ha a frissen sült sütivel megelégszel... Anya úgyis most süti. Nekünk... -suttogtam, mintha ez olyan titkos lenne.

-Oké, áll az alku. Szóval... hol is tartottunk? -egyezett bele egyből.

Én tudtam... tudtam, hogy Yoongit még egy sütivel is meg lehet vesztegetni.

-Szia Yoongi! Jó újra látni téged. Nem kérsz valamit inni? -dugta ki a fejét anya a nyitott terasz ablakon.

-Dehogyis. Majd iszik az autómosós vízből. -viccelődtem.

-Haha, nagyon humoros vagy... -forgatta meg Yoongi a szemeit. -Jó napot Park néni! Nem még nem vagyok szomjas, köszönöm. -intett oda anyának.

-Jól van, majd szóljatok, ha kell valami. -válaszolta mosolyogva anya, majd vissza is csukta az ablakot.

-Még mindig nem értem, hogy miért hívod őt 'Park néni'-nek, amikor nincs is 'Park' a nevében. Csak nekem van. -kuncogtam.

-Én sem tudom, csak egyszerűen jól hangzik ezt kimondani. -vont vállat. -Na kezdjük is el a munkát, mert így sosem leszünk készen. -csapta össze a tenyereit.

-Egyetértek. -helyeseltem, aztán el is kezdtük.

Először vízzel mostuk le az egész autót, aztán közös erővel végig sikáltuk mosószeres szivaccsal is, amivel elég sok idő el is ment.

Közben végig dumálgattunk mindenféléről.
Például, hogy mit fogunk csinálni az egyetem után.
Én elmondtam neki, hogy hol és mit fogok dolgozni, aztán utána ő is elárulta, hogy szeretne majd jobban beleásódni a kosárlabda világába.
Igaz, hogy eddig fotográfiát tanult, de őt sem érdekelte ez a szak túlzottan, úgy ahogyan engem sem.
Megértem, hogy inkább kosaras szeretne lenni, mert van tehetsége hozzá.
Láttam őt játszani az egyik edzésen, még amikor elhívott múltkor, hogy nézzem meg, ahogyan játszik.

De a legtöbbet még így is a jajgatását hallgattam, ami az egyik fülemen bement, a másikon meg kijött.

Miután sok szenvedés árán sikerült leszednünk az autóról az összes koszt, azután újra lemostuk vízzel, majd a térkőről is leöblítettük a maradék sarat, ami a kocsiról jött le.

Mikor már végleg végeztünk mindennel, és a helyére is pakoltuk a használatba vett cuccokat, utána bementünk a konyhába és enni kezdtük az anya által készített ínycsiklandó mochit.

-Ú.... Jimin... emlékszel még, amikor az egyetem eslő évében épp, hogy megismerkedtünk, már akkor össze is vesztünk? -kezdett bele Yoongi teli szájjal, amit anya kíváncsian hallgatott végig.

-Hm... nem rémlik... -gondolkoztam el egy pillanatra.

-Tudod, amikor te lebetegedtél és én vittem át neked a házikat. -magyarázta.

-Nem tudom, nem emlékszem rá. -ráncoltam össze a homlokomat.

-De biztosan emlékszel arra, amikor kiakadtam amiatt, hogy nem bírtál megoldani egy egyszerű matek egyenletet.

-Ja, tényleg. Istenem... -kezdtem el röhögni az emlék hatására, mire a körülöttem levők is kuncogni kezdtek.

-Az egész történetet kérném szépen az elejétől elmesélni. -szentelte az összes figyelmét nekünk anya.

-Hát igazából... csak annyi a sztori, hogy ugye Yoongi hozta át nekem a bepótolandó dolgokat és én rettenetes hülye voltam matekból, ezért akármennyire is próbálta elmagyarázni, én nem bírtam megoldani egy könnyű matek egyenletet, ami miatt ő ideges lett, és eléggé összevesztünk. Aztán másnap nekem bűntudatom lett valami miatt és megpróbáltam mochit készíteni Yoonginak, hogy ha majd azon a délutánon hozni fogja az újabb leckéket, akkor legyen mivel kibékítenem őt, de nagyon nem jött össze, mert szétégett az egész, ezért azonnal ki is dobtam azt a kukába és inkább rendeltem helyette egy tállal. -nevettem fel kínosan.

-Én én ebből hogy hogy nem vettem észre semmit? -vonta fel anya a szemöldökét.

-Gondolom nem szoktad nézegetni a kukát, hogy ki mit dobál bele. -vontam vállat.

-Jó, igazad van. Vegülis honnan tudhattam volna, hogy te miket csináltál otthon, amíg nem voltam ott. -sóhajtott fel.

-Nos... mindenesetre ez a mochi finomabb, mint a bolti. -csámcsogott Yoongi.

-Ebben igazad van. -bólogattam helyeslően.

-Örülök neki. -vigyorgott anya.

Yoongi még itt volt egy darabig, majd csak este ment haza.
Anyával már nem vacsoráztunk, mert nem voltunk éhesek, ezért én gyorsan lefürödtem és fogat is mostam, aztán levetettem magamat a díszlámpákkal teli szobámban levő nagy ágyra.

Eléggé elfáradtam a mai napba, ezért már most el tudtam volna aludni. De még mielőtt ezt megtehettem volna, a kezem közé vettem a telefonomat.

|Min Yoongi|

Jiminie
Na, még élsz? Vagy túl megterhelő volt autót pucolni?😂

Mr.Yoongi
Még mindig nagyon vicces vagy...
Fogalmazzunk úgy, hogy legalább mochit kaptam. 😉

Jiminie
Tudtam, hogy csak ezért használsz ki. Kell a sütim, ugye?😤😂

Mr.Yoongi
Hogyne... Én is szeretlek...😒

Jiminie
Csak hülyéskedtem, nem kell mindent komolyan venni...

Mr.Yoongi
Tudom, tudom... ismerlek ám, Jiminie.

Jiminie
☺

Mr.Yoongi
Park Jimin! Ezt most fejezd be!!

Jiminie
☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺
Na ezután ne legyenek rémálmaid...
☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Mr.Yoongi
Mentem, szia...😑

Jiminie
Hellóbellóka

Nevetve kapcsoltam ki a telefonomat, majd a mennyezet felé nézve hálát adtam az összes létező szentnek, hogy adtak nekem ilyen jó barátot. Remélem Yoongi már nem fog cserben hagyni, mint Taehyung...

Boldogan, fáradtan, és mosolyogva aludtam el az ágyamon, miközben mit sem sejtettem arról, hogy mit fog hozni a holnapi nap...

__________

Mi fog történni a következő napon...?
Remélem kíváncsiak vagytok rá. :)

Ha tetszett     ➡    vote

Köszönöm, hogy elolvastad! <33