Nem tudom mikor, de sugdolozásra keltem.

-Olyan aranyos, nem? -suttogta halkan feltehetőleg anya, a hang alapján.

-De. -válaszolta egy hang alattam.

Ez... Jungkook? Én meg.... még mindig rajta fekszek a fél testemmel..?

Elég jól bealudhattam. Minden esetre nagyon kényelmes volt, és nyugtató.

Ha lány lennék esküszöm még örülnék is hogy ilyen ragaszkodó hozzám a fekete hajú.
De mivel fiú vagyok...

-Már ébren vagyok. -motyogtam álmosan, csukott szemmel.

Most vettem észre, hogy én egész eddig öleltem őt...
Hú anyám... én nem akartam ilyet csinálni.

Remélem senki se értett félre semmit.

-Csak, hogy felébredtél. -mondta mosolyogva anya.

-Kemény 2 órát végig ültem, ebben a pózban. -nyújtotta ki végtagjait a mellettem ülő, miután leszálltam róla.

-Már bocs, de te ragaszkodtál ennyire ehhez, én csak éltem a lehetőséggel. -emlékeztettem álmosan.

-Mondjuk, ez igaz. -értett velem egyet.

-Mi lenne, ha este lemennénk a közeli parkhoz. Este nagyon szépen kivan világítva. -dobta fel az ötletet anya.

-Itt is van egy közeli Park. -mutatott rám Jungkook.

-Milyen humoros vagy... -forgattam meg unottan a szemeimet.

Anya meg csak nevetett. Ez tényleg ennyire vicces volt?

-Ez volt az év beszólása. -törölgeti világrahozóm a könnyeit, ami a nevetéstől csordult ki.

Hát szerintem meg az év legszarabb viccnek sem mondható kijelentése volt...

-De én amúgy benne vagyok. -szóltam közbe.

-Én is. -mosolygott a saját hülye poénján a fekete hajú.

-Akkor majd pár óra múlva indulunk. Addig is elkészítem a vacsit. Valaki segít nekem?

-Én igen. -kelt fel Jungkook.

-Én... majd még meglátom. -sétáltam lassan a szobámba.

Igazából nem akartam bunkónak tűnni, mert nem az volt a célom. Hanem végre van egy kis Jungkookmentes időm, amit ki szeretnék használni.

Egyébként nem volt rossz rajta aludni, főleg hogy nem fogtam fel belőle semmit, mivel aludtam.

De az hogy anya sem tálalta furának... sőt cukinak tartotta... az egy kicsit rosszul esett, mivel azt hittem ő majd rendbe hoz mindent, mint például a fekete hajú apró, perverz cselekedeteit leállíthatná.

Igaz hogy erről nem számoltam be anyának, de őszintén szólva nem is merek.

Én szent lélek vagyok, tudom hogy nem szép dolog árulkodni. Na meg lehet, hogy Jungkooknak ilyen a személyisége és nem tehet róla. Ki tudja...?

Egyébként anya vajon tudja, hogy Jungkook biszex?

A sok felesleges, és hülye gondolatok és kérdések elkerüléseképpen, bedugtam a fülest a fülembe, indítottam rajta zenét, és rajzolni kezdtem a vázlat füzetembe, amit amúgy nem nagyon szoktam használni.

Válaszokat úgy sem kapok a kérdéseimre.

...

Pár óra elteltével, valami isteni illatokat éreztem meg az asztalomnál ülve.

Már besötétedett kint, de még azért nincs korom sötétség.

Felkeltem a székemről, és kiszedtem a fülest a fülemből és elraktam a telóm.

Akkor ezek szerint anyáék már befejezték a főzőcskézést.

Szépen átsétáltam a nagyszobán, onnan meg be a konyhába, és igazam volt, mert anya és Jungkook már rakodják a piszkos edényeket a mosogatóba.

Nem igazán vettek észre eddig engem, mert ők háttal állnak nekem.

-Az illatok jók. -jelentettem ki, mire mind a ketten megugrottak.

-Basszus, majdnem leállt a szívem. -kapott az említett részhez anya.

-Te meg hogy kerülsz ide? -kérdezte Jungkook.

Láthatólag ő is eléggé megijedt.

-Tudtommal én is itt lakok. -válaszoltam neki gúnyosan.

-Jimin! -szólt rám anya.

-Igen? -néztem rá nagy szemekkel.

Most miért védi Jungkookot? Nem is csináltam semmi rosszat.
Na jó, lehet hogy egy minit beszóltam neki, de ez nálam teljesen természetes. Ez is hozzá tartozik a szent lelkemhez.

-Ne beszélj Jungkookal ilyen lekezelően. -nézett rám szigorúan.

Erre már nem tudtam mit válaszolni, mert egyrészt fölöslegesnek tartom hogy emiatt vitázzunk, másrészt meg nem tudtam hova tenni, hogy egy ilyen piti dolog miatt rámszólt anya.

Jó, értem én, hogy szeretik egymást, de azért én is itt vagyok.

-Jó. -válaszoltam röviden és tömören.

-Na készülődjünk mert 10 perc múlva indulunk a parkhoz. -sóhajtott fel végül anya.

Erre csak duzzogva bevonszoltam magam a szobámba.
Mindig is rosszul viseltem, ha anya másnak adott igazat és nem nekem, vagy például mint most, hogy mást véd.

Idegesen kaptam magamra egy melegebb ruházatot, és raktam be a telómat a zsebembe.

A sétálástól nem ment el a kedvem, mivel olyankor lenyugszok, és ez most is rámférne.

-Gyere Jimin! Indulunk! -kiáltott anya.

Kibattyogtam a mosdóba, és elvégeztem a dolgaimat, utána meg az előszobába, ahol már várt rám a házban tartózkodó rajtam kívüli 2 személy.

Lassan magamra kaptam a bakancsomat, amit még mindig menőnek tálalok, és a szürke-fehér szövetkabátomat, ami a kedvencem, mert olyan meleg hogy -50 °C-ba sem fáznék benne.

Már éppen indulnék, amikor...

-Jimin... sapka? -vont kérdőre anya az ajtóban.

-Jungkookon sincs. -mutattam rá, aki csak elmosolyodott.

-Jó, de ő már felnőtt, te meg nem. -mondta.

-Nos... ha úgy vesszük akkor szűk egy hónap múlva leszek 19 éves, ami azt jelenti, hogy már elmúltam 18, ami meg azt jeleni, hogy már én sem vagyok kiskorú, szóval... miről is beszélünk? -tártam szét vigyorogva a karjaim, mivel tudom, hogy nekem van igazam.

-De... ahj... jól van, te tudod, te fogsz megfázni. -forgatott szemet.

-Ha úgy dönt, hogy nem vesz sapkát, akkor nem vesz. Már felnőtt, mint megtudtuk. Eltudja dönteni, hogy mit szeretne. Na de most már menjünk. -szólt közbe higgadtan Jungkook.

Ilyenkor kifejezetten értelmesnek találom őt. Tudom, hogy anya addig nem nyugodott volna meg, amíg fel nem veszek egy sapkát. De mivel Jungkook rámbízta a döntést, így ő is elfogadta, mivel Jungkook szava "szent".
Mellesleg nekem semmi szükségem sincs az említett tárgyra...

Anya bezárta az ajtót, és lelépkedtünk a lépcsőkön, ki az elég hideg őszi szélcsendes időbe.

Ilyenkor sötétben már kevesebben vannak mint amúgy, de én pont ilyenkor szeretem ezt a várost.

Eközben menni kezdtünk a park felé.

Sosem szerettem a tömeget, sem a bulikat, és az ehhez kapcsolódó szociális dolgokat.
Én nem vallom magam antiszocnak mert nem vagyok az, csak valahogy nem vonzanak ezek a dolgok.
Jó, nyilván azért egyszer kétszer már voltam Taejal ilyen helyeken, meg jövőhéten is fogunk menni Taejal Jungkook egyik haverjának a bulijába, de akkor is. Én egy csendes típus vagyok. Legalábbis szerintem.

Visszatérve a jelenbe, már csak pár perc és ott vagyunk a célunknál. Tényleg egész közel van hozzánk. Viszont ott nem jártam sokszor. Talán... 1-2 alkalommal.

Én mentem elől, anyáék meg kézen fogva mögöttem.

Még mindig nem nézem jó szemmel a korkülönbségüket, de mint már mondtam, nem az én dolgom. Ha ők boldogok egymással akkor oké. Már megszokhattam volna, hogy anyát eddig hónaponta láttam új férfivel...

Vajon Jungkook meddig bírja köreinkben?

Fogadok, hogy nem sokáig. Egy ilyen bomba férfinek nem egy elvált anyuka fog kelleni, sem én, az anyukának a fia.

Ha esetleg bekövetkezne, hogy útjaink különválnak Jungkookkal, akkor már tényleg megmondom anyának, hogy ezt a férfis dolgot igazán befejezhetné már...

Nem arról van szó, hogy anyám idegesítő személyiségű, csak egyszerűen a hím neműek többsége nem látja meg benne azt amit kéne... a jót.

-Jimin! Hova mész? -hallom meg a fekete hajú hangját.

Oh... észre sem vettem, hogy már jóval túlmentem a célon.

Minden esetre jó, hogy ezt megbeszéltem magammal.

Ezután visszasiettem egyetlen családtagomhoz plusz Jungkookhoz.

Lenéztem anyáék kezére ami még mindig össze volt kulcsolva, és tekintetem rátévedt Jungkookra, aki szintén engem figyelt.

A tekintetével már szinte lyukat égetett a fejembe...

__________

Köszönöm, hogy elolvastad!