Chapter 65
-Jungkookie drága... főzöl valami kaját? Te úgyis olyan jól értesz a konyhához. Légyszi... -kiabált Junghae a bátyjának.
Hát igen... eléggé éhesek lettünk.
Miután visszajöttünk a teraszról, Junghae kitalálta, hogy zenét fogunk hallgatni a beépített hangszóróin. Ugyanis két hangszóró van felszerelve a nappaliban és még kettő a konyhában, ami számomra eléggé luxus dolog.
-Miért pont én főzzek? Főzzél inkább te, hiszen te is értesz a konyhához. -jött a válasz.
-Várj egy kicsit, Jimin. Valamit elintézek, mert különben itt nem lesz kaja. -kelt fel a kanapéról a fiatalabbik Jungkook, majd a konyhába sietett, míg én csak ültem egyhelyben.
-Kookie... kérlek. Csinálj valami kaját. Én addig szórakozni akarok Jiminnel. Annyira csodabogyó a srác, nem hagyhatom őt figyelem nélkül egy percre sem. -hallottam meg Junghae hangját a konyhából.
-Ugye tudod, hogy ez most egy kicsit félre érthető volt? -kérdezte Kook.
-Jól van na... te is tudod, hogy nem úgy értettem. Csak most nincs kedvem a konyhában álldogálni és kevergetni a kaját.
-Mert szerinted nekem van hozzá egy csepp kedvem is? -kérdezett vissza Kook.
-Tudom, hogy nincs, de... légyszíves. -motyogta halkabban Junghae, majd halk motoszkálásra lettem figyelmes, ami szintén a konyhából szűrődött ki.
Hm... mit csinálhatnak oda bent...?
-Ne, Jungh.. ah... mi a jó édes faszomat csinálsz? -sziszegte Jungkook.
-Csinálj kaját Kook. Most... -parancsolta neki az öccse.
-Oké, csinálok valamit nyugodjál már ketté. Cs..csak ez hagyd abba...
-Én is így gondoltam. Hé, piros lett a cuki pofid... -kuncogta Junghae, majd újra lehuppant mellém a kanapéra.
-Mit csináltál vele? -kérdeztem tőle gyanakodva.
-Csak meggyőztem, hogy főzzön nekünk. -rántott vállat a barna hajú.
-Tudni akarom én azt, hogy hogyan..? -motyogtam magamnak a kérdést.
-Szerintem... inkább nem. Tudod, ez ilyen tesós dolog. -nevetett fel zavartan a mellettem ülő.
-Mhm, értem...
-Na jó, szóval milyen zenét indítsak? -kapta elő a telefonját, majd rácsatlakozóiért a hangszórókra.
-Nekem mindegy. -bújtam ki a kérdés elől.
-Akkor kérdezem úgy, hogy milyen zenéket szoktál hallgatni? -pillantott rám Junghae, amitől egy pillanatra megint szívrohamot kaptam.
-Ez iszonyat para. -nevettem el magamat. -Basszus, folyton azt hiszem, hogy Kook van itt mellettem. -csaptam homlokon magamat.
-Esetleg adjak egy csókot is? -kezdte el vonogatni a szemöldökét.
-Azt lássam meg! -dugta ki a fejét Kook a konyhából és dühös pillantásokkal fürkészte az öccsét.
-Hogy ez a gyerek mindent hall... Csak vicceltem Kookie bogyó. Ne vegyél már mindent komolyan. Ha nem felejtetted volna el, nekem még mindig barátnőm van. -forgatta meg a szemeit a barna hajú, mire válaszul Jungkook csak bemutatott neki mosolyogva, majd vissza ment a konyhába.
-Örülhetsz, hogy ilyen féltékeny a párod. -mosolygott rám Junghae.
-Én örülök is neki. Nagyon kis aranyos ilyenkor. Sosem szoktam ilyennek látni. -kuncogtam.
-Mindjárt fangörcsöt kapok itt helyben... Mindegy, szóval, milyen dalokat szoktál hallgatni?
-Nem tudom... régebben az skz volt a kedvencem, de most már nincs is időm zenét hallgatni. De egyébként az ilyen lassú, érzelmes zenéket szeretem. -mosolyodtam el.
-Skz? Az már elavult. Érzelmes zenék? Mi a fasz? Hol vagyunk mi? A 60s 70s években? -röhögött képen Junghae, ami miatt én is nevetni kezdtem.
-Te kérdezted, én csak őszintén válaszoltam rá. -mosolyogtam.
-Jól van, te tudod. Nyugati vagy az itteni előadókat szereted? -tette fel az újabb kérdést.
-Mind a kettőt, de többet hallgattam nyugatit az elmúlt időkben. Viszont a dalszövegeket azt sosem értettem, ezért mindig le kellett fordítanom az internet segítségével. -nevettem fel zavartan.
-Jogos, de legalább feltaláltad magadat.
-Hát ja. De ha ideadod a telódat, akkor berakom rajta a régebbi kedvenc zenémet. -nyújtottam ki a kezemet felé, amibe rögtön bele is helyezte a telefonját.
Elkezdtem rajta pötyögni a dal címet, majd nem sokkal később felcsendült az a szám, amire rengeteget bőgtem a gimnáziumi éveim alatt.
-Ne már Jimin! Ez most komoly? Mindjárt bőgni fogok... -kiabált ki Kook a konyhából.
-Ezt a számot ismerem. Tiktokon rengeteg ilyen edit van, aminek ez a zenéje. -nevetett fel Junghae.
-Inkább kérj fel táncolni. -vontam fel a szemöldökömet.
-Kérésed számomra parancs. -térdelt le elém lovagiasan. -Lennél a párom... khm... felkérhetlek egy táncra? -hülyéskedett nevetve.
-Barom... igen, szívesen táncolok veled. -éltem bele magamat a szerepembe.
-Akkor ez esetben húzzunk fel a táncparkettre de most azonnal. -fogta meg a kezemet, majd felvonszolt a kis színpad szerűségre.
-Milyen udvarias... -morogtam magam elé.
Ezután beálltunk egy keringő pozícióba és próbálunk valami lassú, szép táncot összehozni, ami nem igazán sikerült, ugyanis nem tálaltuk az összhangot.
-Junghae, ez így nem jó. Ha én arra lépek, akkor te meg erre lépsz, jó? -kezdtem el a tánc oktatást.
Gyorsan megmutattam, hogy mit kell neki csinálnia, és egész gyorsan sikerült ezt megértetnem vele.
Pár perc múlva már lassan, szépen és gyengéden kezdtünk el keringőzni az emelvényen.
-Jimin, Jungie, fotó lesz, nézzetek ide! -hallottuk meg Kook hangját a konyha felől, majd mikor táncolás közben odanéztünk felé, ő lefotózott a telójával, aztán mosolyogva visszasétál újra a konyhába.
-Ez tényleg jó szám amúgy. -nézett rám Junghae.
-Igen. Nagyon szerettem ezt a zenét hallgatni.
Lassan vége lett ennek a dalnak, majd mosolyogva mentünk le a színpadról.
-Nagyon jól táncolt... uram. -kuncogta Junghae.
-Ön is jól mozgott a táncparketten, őfelsége. -viszonoztam a hülyeséget.
-Ha most megengedné, bemutatnám az ének tudásomat is, csak önnek uram, csak most. -kezdett el valamit matatni a mikrofonoknál.
-Jó ötlet ez?
-Jó ötlet, bizony. Az öcsémnek kurva jó hangja van. Ezért is akart énekes lenni. -hallottuk meg Kook hangját.
-Azért te se panaszkodj. A te hangoddal te is simán elmehettél volna idolnak. -vágta vissza a barna hajú, miközben felállt a színpadra egy mikrofonnal együtt.
-Komolyan? Kookie tud énekelni? -lepődtem meg.
-De még hogy... Majdnem jobb nálam is. -bólogatott Junghae.
-Az igen. -motyogtam.
-Szóval, ez is most egy lassú dal lesz. Kérem önöket, hogy foglaljanak helyet, ugyanis most következik Korea egyik legnagyobb szabású rendezvénye... a KookHaeMin Show. -kiabálta a mikrofonba Junghae a színpadon állva, mire belőlem és Kookból egyszerre tört ki a röhögés.
-Mi van? -kérdeztem nevetve, miután leültem a kis emelvénnyel szembeni kanapéra.
-Ez most számomra pont aktuális lesz, ugyanis a barátnőmmel már terveztük azt is, hogy össze fogunk házasodni. Tudom, hogy most nincs itt, de ez a dal most neki fog szólni. Kérem hallgassák sok szeretettel Taeyangtól a Wedding Dress című számot. -mondta, mire én már most elérzékenyültem, de nem tudom hogy miért.
Mikor felcsendült a zene, pont akkor lépett ki Kook is a konyhából, majd mosolyogva megállt előttem.
-Most én is felkérhetlek egy táncra? -kérdezte halkan.
-Módosítom... inkább szóljon ez a dal Jiminnek és Kookienak. -jelentette ki Junghae még gyorsan, majd énekelni kezdett, de az én szám tátva maradt, ugyanis rohadt jó hangja van. Tényleg tehetséges.
-Persze. -válaszoltam Jungkooknak, mire gyengéden megfogta a kezeimet, majd ugyanúgy beállt velem keringő pózba a nappali középen, csak őt legalább nem kellett megtanítanom a lépésekre, hanem tudta magától.
Lassan kezdtünk el ringatózni a zene ütemére, amit Junghae mosolyogva figyelt, miközben a szép tiszta hangján énekelte a dal szövegét.
Sosem táncoltam még Kookkal, de az biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalmunk így.
A refrénnel Jungkook hirtelen megpörgetett engem, ami miatt elnevettem magamat, majd tovább ringatóztunk egymás szemeibe nézve.
Hihetetlen, hogy egy pillantásával is az őrületbe tud kergetni.
Na ez a különbség Jungkook és Junghae közt. Kook közelségétől feltámadnak az érzelmeim, de Junghaetól nem.
Lassan csúsztattam fel Kook nyakába a kezeimet, míg ő két karjával átkarolta a derekamat, így fejünk vészesen közel került egymáshoz.
-Weddig Dress. -ejtette ki a dal címét, amit még én is le tudtam fordítani magamban. -Így fogunk majd táncolni az esküvőnkön is. -suttogta mosolyogva kettőnk közzé, amire nekem paradicsom vörössé vált az arcom, ezért a mellkasába temettem a fejemet.
-Igen, Kook. Így fogunk majd az esküvőnkön is. -motyogtam halkan és boldogan.
Miután leállt ez a zene is, Junghae elkiáltotta magát...
-Csókot! -üvöltötte, mire nekünk majdnem kiszakadt a dobhártyánk.
-J..Jungkook... én még sosem csókolóztam emberek előtt. -ijedtem meg.
-Majd most fogsz. -tapadt egyből az ajkaimra, amit én egy kis hezitálás után nagy beleéléssel viszonoztam is.
-Éljen az ifjú pár! Ne, fangörcsöm lesz! -kiáltozott tovább a fiatalabbik Jungkook, mire mi Kookkal belemosolyogtunk a csókunkba, majd elváltunk egymástól.
-Ez nagyon imádnivaló volt. -törölgette a nemlétező könnyeit Junghae.
-Nagyon jól énekelsz. -mosolyogtam a barna hajúra.
-Köszi.
-Na elég ebből. Eddig csak ilyen lassú dalok mentek. Majd én megmutatom, hogy hogyan kell hangulatot csinálni. Ide a mikrofont! -tépte ki Kook magabiztosan Junghae kezéből a mikrofont, majd lelökte őt a színpadról és elkezdett pötyögni valamit a telefonon.
-Beindult a gyerek. -lepődött meg Junghae.
-PSY - New Face. -szólalt meg a mikrofonon keresztül Kook mély hangon, majd elindult a zene is, amire Kook egyből dögösen kezdett el táncolni, végül meghallhattam az ő hangját is, amire nekem is táncra perdültek a lábaim.
-Ez az Jimin, ropjuk a dancet. Tudod a koreóját? -kérdezte Junghae.
-Persze, hogy tudom. Minden koreai tudja ennek a dalnak a koreográfiáját. -válaszoltam nevetve, majd mind a ketten táncolni kezdtünk.
Időközben Kook is lesétált a színpadról, majd hárman kezdtük el táncolni a koreóját, miközben Kook a mikrofonnal a kezében énekelte a dalt.
-Yes I want some new face. -énekelte Kook, miközben olyan csípőmozdulatokat végzett, hogy egy kicsin múlott az, hogy ne másszak rá ott helyben.
Iszonyatosan felszabadultnak éreztem most magamat.
Sőt, szerintem bátran kimerem jelenteni, hogy még sohasem éreztem magamat ennyire kötetlennek.
Ez a komfort zónámon kívül esett, és most, hogy átléptem ennek a határát, egy kicsit olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna.
Ahogy ott ugráltunk hárman a szőnyegen, miközben Kook csodálatos hangját hallgattuk... most először éreztem azt, hogy én is a rendes diák éveimet élem még.
Jungkookot sem láttam még ennyire őszintén boldognak és szabadnak. Az összes határát félre dobva táncolt és üvöltötte a dalszöveget és én csak arra tudtam gondolni, hogy 'Igen, neki ez kell.'
Az kell neki, hogy egész életében ilyen kötetlen és boldog legyen.
Az arcán fülig ért a mosoly és már szinte repültünk a pozitív érzésekben.
Nincs is ennél jobb.
-Hey we want some new face. -kiáltotta előttünk Kookie nagy beleéléssel a mikrofonba.
-Hey we want some new face! -üvöltöttük vissza neki, majd újra ropni kezdtük a táncot.
Pár perc intenzív táncikálás után, már azt hittem kidöglök a padlón.
-New Face. -ejtette ki a végszót Jungkook, majd mind a hárman azonnal kiterültünk a padlón zihálva.
-Sajnálom Junghae, de ezt most Jungkook nyerte meg. -kuncogtam.
-Áh, semmi baj. Számítottam rá. -legyintett a szőnyegen.
-Ez már hiányzott. Milyen voltam? -kérdezte Kook.
-Kibaszott jó. -vágta ra a barna hajú.
-Ja, iszonyat jó hangod van Kookie. -ültem fel.
-Köszönöm az elismerő szavakat, ez igazán jól esett. -kapott drámaian a szívéhez.
-Mit szóltok hozzá, ha most tartanánk egy ivó szünetet? -tápászkodott fel Junghae a földről.
-Én benne vagyok. -válaszoltam.
-Én is. A kaja már úgyis készen van.
-Azaz. Akkor először eszünk. -sietett be a konyhába a fiatalabbik Jungkook.
-Ez nagyon jó volt Kookie. -bújtam oda hozzá.
-Szerintem is. Még sosem láttalak téged úgy, hogy ennyire elengedted volna magadat. Rohadtul szexin táncolsz. -simított az arcomra.
-Te pedig rohadtul szexin énekelsz. -suttogtam a fülébe, mire ő egyből lecsapott az ajkaimra és hevesen kezdett el csókolni, amibe én is hamar becsatlakoztam.
-Khm... ha lehet, ne itt dugjatok, köszike. Inkább gyertek enni. -szólt ki nekünk Junghae.
-Megyünk, nyugi. -morogta Kook, majd egy utolsó csók után a mi is a konyhába vettük az irányt.
Azt akarom, hogy soha se legyen vége ennek a pillanatnak.
__________
Remélem tetszett nektek.
Direkt valami vidámabbat akartam most belevinni a könyvbe.▫◻▫
Ha tetszett ➡ vote (;
Köszönöm, hogy elolvastad! <33
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro