-Francba már, hogy megint esni kezdett az eső... -mérgelődött Kook, miközben az öccse háza felé tartottunk kézen fogva sétálva.

-Szerintem nem baj. Én szeretem az esőt. Mármint ezt a fajtát, mert ez csendes. A vihart azt már gyűlölöm. -vontam vállat.

-Nekem sincs bajom az esővel, csak nem szeretek megázni. Lejön az összes krém az arcomról. -rakta az arca elé a karját, hogy ne érje víz.

-Ki is lány a kapcsolatunkban? -vontam fel a szemöldökömet.

-Ah, Jimin. A fiúk is szokták ápolni a fejüket. -forgatott szemet.

-Jó, de te ide is elhoztál vagy 5 kiló ápoló cuccot plusz még 6 tonna alapozót is, és még nem is említettem a 150 csomag arcmaszkot a 10 liter sminklemosóval és a száraz samponnal együtt. Ezen kívül még ott van az 5 féle fésűd és a minimum 3 féle tusfürdőt. És akkor még nem beszéltem a parfümökről... -vázoltam fel neki a felállást. -Én meg mit hoztam magammal? Egy félig kiürült tusfürdőt, sampont és a kezemet, amivel a hajamat szoktam megigazítani plusz amivel megmosom az arcomat. Meg azért egy darab dezodort én is hoztam, de én csak egyet.

-...

-Na mi van? Már nem tudsz erre visszavágni, mi? -kuncogtam el magamat.

-Jól van, te győztél... inkább haladjunk. -morogta.

-Jungkook... én csak nem értem, hogy minek használsz ennyi szart, ha te ezek nélkül is gyönyörű és dögös vagy. -néztem rá komolyan.

-Mert ettől mégszebb leszek. -jelentette ki.

-De annyi méreg van az ilyen cuccokban, Kook. Ha elolvasnád, hogy mik az összetevői mondjuk egy testápolónak, akkor te sem vennél belőlük többet. Igaz, hogy elvileg szebb leszel tőle, de ami bejut a bőröd alá krém, az nem biztos, hogy hosszútávon egészséges. -oktattam ki őt.

-Anyukádnak is ezt mondod? -kérdezte.

-Nem, akkor még nem érdekeltek ilyenek... -motyogtam.

-Most már hogyhogy ilyenekkel is törődsz?

-Nem tudom, Kook. Ebben a pár napban valami bekattant nálam. Úgy érzem, mintha már nem lennék annyira szűk látókörű. Mintha kinyílt volna előttem a világ. Kicsit kezdem már átlátni ebben a világban folyó dolgokat és úgy érzem, hogy kezdek felnőni. Elindultam a felnőtté válás útján. -gondolkoztam el hangosan.

-Hát ezt is megéltem... -mosolyodott el. -A kicsi Jimin elkezdett felnőni... -karolt át a derekamnál, majd egy egy puszit nyomott a fejem búbjára és tovább sétáltunk.

-Remélem nem csak én érzek ilyen érzéseket. -néztem fel Kookra.

-Hát én már felnőttem... De ugyanakkor, én is sokat változtam ebben a pár hónapban. És ezt mind miattad Jiminie, de most komolyan. Megtanultam, hogy nem muszáj folyton erőszakosnak lennem és azt is tudom már, hogy a cselekedeteimnek bizony súlyos következményei lehetnek, amikkel talán az általam szeretett embereket is megbánthatom. -nézett mélyen a szemeimbe, amiből tudtam, hogy itt rám gondolt. -Emellett tegnap megmutattad nekem, hogy csak az segít egy trauma feldolgozásában, ha elmondunk mindent vele kapcsolatban egy olyan szemelynek, akiben megbízunk. És ezeket mind köszönöm neked, Jimin.

Erre nem válaszoltam semmit, hanem csak mosolyogva öleltem át Kook bal karját.

Nagyon örülök, hogy Jungkook tényleg így gondolja ezt.
És természetesen magamra is nagyon büszke vagyok.
Büszke vagyok azért, mert nem futottam el az első pillanatban, amikor legelőször megbántott, hanem kitartottam és nem adtam fel még akkor sem, amikor másodszorra is megbántott.
Próbáltam őt megváltoztatni és jobb útra téríteni, mert ő tényleg nagyon erőszakos volt még régebben.
Szeretem őt, nagyon és szerintem ez a szeretet adta számomra ezt a rengeteg erőt ahhoz, hogy ne adjam fel és ez gyújtotta meg bennem újra és újra a remény lámpáit egészen eddig. Most már nincs szükség a remény lámpáira, mert Kook láthatóan a helyes ösvény felé tart gőz erővel.

-Megérkeztünk. -jelentette ki Kook egy idő után.

-Mármint... ez a tesód háza? -hűltem el.

-Hát... mivel ő az egyik legjobb stylist itt Koreában, ezért rengeteg fizetést kap. És ebből építette fel ezt a kulipintyót is. -forgatta meg a szemeit.

-Kulipintyó a jó édes... khm... ez egy luxus lakosztály. -tátottam el a számat.

Nem volt olyan nagy ház, csak iszonyat luxus volt a kinézete. Egy kertes házat kell elképzelni a külvárosban. Szép fehér fal, néhol egy kis fa díszítéssel és kivilágítással. A fű az élénk zöld volt és makulátlanul beborította a földet. Néhány őszi virág is volt kint.

-Ne kezdődhet a móka... megyünk? -kérdezte.

-Egy kicsit azért félek, de persze, mehetünk.

-Nincs mitől félned, Jimin. Ő csak egy utolsó faszfej. -vont vállat lazán, majd beütötte a testvére kapu kódját.

-Oh... talán ezt hívják testvéri szeretetnek...? -kérdeztem magamtól, majd beléptem az udvarra, egyenesen a kikövezett járdára.

Miután Jungkook gondosan visszazárta az ajtót, a bejárati ajtó felé kezdtünk lépkedni, majd Kook egyből be is csengetett, miközben én hatvanszor leizzadtam mellette.

Nem is kellett sokat várnunk, Junghae szinte azonnal ajtót nyitott.

Majd mikor megláttam őt, azt hittem menten elájulok..

(Gyorsan szerkesztettem egy képet róluk, hogy könnyebben el lehessen őket képzelni.)

-Hellóka Kookie bogyó. -köszönt ultra vidáman az előttem álló Jungkook2.

-Szevasz te fasz. -forgatott szemet Jungkook, miközben megölelték egymást, amit én tátott szájjal figyeltem.

-Ó, hát itt van ez a kis tündér bogár? -hajolt bele az aurámba Junghae.

-Ő a párom, Jimin. És hagyd őt békén. -húzott magához közelebb Kook, majd velem együtt belépett a házba, majd Junghae be is csukta utánunk az ajtót.

-Oh, hát volt tököd megkérni a kezét? Pedig azt hittem, hogy az már rég lerohadt a helyéről. -kezdett el nevetni, amin nekem is mosolyt csalt az arcomra.

Vicces egy forma ez a Junghae, az már most látszik.
Kurvára hasonlítanak egymásra Kookkal. Csak a hajuk különbözik egy kissé, mert Junghaenak sötétebb barna színű a haja és az övé oldalt van elválasztva.
Viszont ha sokáig nézném őket, akkor már 100% hogy megtudnám őket különböztetni, csak most így először egy kicsit nehéz.
El sem tudom hinni, hogy ők nem ikrek.

-Ha gondolod visszatuszkolhatlak ám anyádba. -vont vállat.

Most ezek tényleg szeretik egymást...? Vagy csak hülyéskednek? Vagy... ez az egymás beégetése náluk?

-Hé, ne mondj ilyet. Egy az anyánk. Inkább had nézzem meg a kezemből is ezt az angyalbögyörőt. -lépett elém Junghae, majd minden előjel nélkül felkapott az ölébe, mire ijedten belekapaszkodtam a vállaiba.

-Teszed le de gyorsan! -szólt rá rögtön Kook.

-Na, ne már Kookie. Nem csinálok vele semmi rosszat, ezt te is tudod. Csak megnézem őt közelebbről, meg megmutogatom neki, hogy mi hol van a házban, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül itt. Két Jungkook között... -vonogatta idétlenül a szemöldökét.

-Hah, jól van. De ha egy ujjal is meg mered őt bántani, akkor egy serpenyőben fogom megsütni a farkadat... Én mentem inni valami üdítőt. -válaszolta lazán, ami még engem is meglepett, mert sosem szokott ilyen stílusban beszélni. Lehet, hogy a tesójával ez a normális beszélgetés köztük...

-Fúj, ez undorító... inkább menjünk is innen. -motyogta nekem Junghae, miközben elkezdett cipelni a házban.

-Sz..szerintem már lerakhatsz. -javasoltam neki halkan.

-Jaj, de cuki kis hangod van. De nem foglak lerakni. Vinni szeretnélek. Olyan kis aranyos vagy, hogy inkább tűnsz 16 évesnek, minthogy 19-nek. Szóval... ugye ott van a bejárati ajtó. -mutatott a hátunk mögé. -Itt közvetlen jobb oldalon a konyha, ami egybe van az étkezővel is. Ahol most vagyunk az a nappali. Szép nagy, nem? Ott a sarokban van egy kicsike kis színpad szerűség, ahol van még 2 nagy hangfal, mikrofon meg ilyenek. Ilyen csak azért van nekem, mert régebben énekes akartam lenni...

-De egy nagy balfasz a gyerek, ezért nem az lett belőle. -hallottuk meg Kook kiabálását a konyhából.

-Igen, ő Jungkookőfaszkalapsága a bátyám... -motyogta unottan.

-Ti mindig így viselkedtek egymással? -ráncoltam össze a homlokomat.

-Ez már egy megszokás nálunk, szóval ja. -kuncogott, mire én csak bólogattam párat.

-Aztán... előttünk van egy folyosó, aminek a végen van a fürdőszoba a mosódóval, plusz van ott még egy kisebb edző szoba meg egy tároló szoba is. Az emeleten meg ugye a hálószobám van, de az nem lényeges. Egyébként meg nem kell tőlem félni, ugyanis barátnőm van. Én nem vagyok olyan kályha, mint Kookie. -nevetett.

-Ja, veled fogok begyújtani, ha már kihűlök. -hallottuk meg megint Kook hangját.

-Hallottad mit mondott? Ezzel burkoltan azt akarta megfogalmazni, hogy meg akar baszni engem. -hűlt el gyerekesen.

-Na jó, ebből elég. Ilyen perverzeknél sem lehet az én Jiminem. -viharzott oda Kook az öccséhez, majd átrakott saját ölébe, amin jót mosolyogtam.

-Hát de te fogalmaztál félre érthetően. -ártatlankodott Junghae.

-Junghae édesem, inkább maradj kussban, oké? Azzal sokkal többre vinnéd most. -paskolta meg az említett pofiját, majd lerakott engem a földre és a konyha felé vezetett.

Én csak magamban röhögve hallgattam végig a kettőjük vitázását, de őszintén szólva nagyon szórakoztató volt eddig.

-Amúgy szép a házad. -szólaltam meg halkan, miután bejött utánunk Junghae is.

-Köszike. Legalább ez a ház sokkal szebb és tágasabb, mint Kookie porfészke. -nézett körbe.

-Porfészek a jó édes... tudod mid. -vágott vissza egyből Jungkook, mire egy kicsit elnevettem magamat, mert már nem bírtam tovább.

-És hol van most a barátnőd? -tereltem a témát.

-Biztos egy bárban van, ahol összefekszik mindenkivel, mert már nem bírta te bájos kis képedet. -vont vállat Kook, majd felém nyújtott egy pohárnyi üdítőt, amit gyorsan megköszöntem neki, aztán újra a két jómadárnak szenteltem a figyelmemet.

-Ha ő tényleg ott van most, akkor szerintem Jimin minden nap be van szívva, hogy bírja a te pofádat. -válaszolta sértődötten.

-Attól, hogy ugyanúgy nézünk ki, én még nem vagyok olyan degenerált, mint te. -mosolyodott el Kook győztesen.

-Igaz, mert te csak érzelmileg vagy olyan labilis, mint a nagyink rozoga lépcsője. -morogta Junghae, amin nem csak én, de még Kook is meglelődött, majd ezután szinte azonnal fújtatva kiviharzott a konyhából, és már csak a bejárati ajtó csapódását hallottuk.

Ezekután Junghae csak a nagy szemeivel bámult rám, én meg a szájamat összepréselve néztem összezavarodott valóját.

-Szerintem... ezt nem kellett volna... -törtem meg a csendet halkan.

-Azt hiszem, hogy most valami rosszat mondtam... -jelentette ki a nyilvánvalót.

-Tudod... Jungkook tegnap kért meg arra, hogy legyek a párja. És tegnap kérdeztem meg tőle, hogy miért nem tudja kezelni az érzelmeit. Tegnap éjjel... elvitt a temetőbe... -meséltem neki szinte suttogva.

-Hogy mi? T..tessék? -nyíltak nagyra a szemei.

-Elmondta, hogy mi történt a volt barátjával. És én segítettem rajta. Úgy volt, hogy ma reggel már letudtuk a nehezét. De szerintem ezzel a megszólalásoddal most újra feltépted neki az amúgy is frissen beforrt sebeket. -húztam el a számat. -Szerintem most menjél és keresd meg őt, aztán beszélj vele és mindenképp kérj tőle bocsánatot. Vagyis nézd... ott ül kint. -mutattam a teraszra, amire a konyhán keresztül ráláttam. Ott ült a szélén lehajtott fejjel. Annyira odamennék most hozzá és megvigasztalnám őt, de tudom, hogy ez nem az én feladatom jelen pillanatban.

-Oh, oké... Akkor... megyek is. -motyogta, majd lassan kisétált a házból.

A konyhából láttam még, hogy leült Kook mellé...

...

-Jungkook hányszor mondjam még el, hogy sajnálom? Bocsánatot kértem tőled már vagy százszor és tényleg megbántam! Ne bőgj már ennyit. -hallgattam szomorúan a kettőjük kiabálását már vagy 15 perce, ami a teraszról a behallatszódott még a konyhába is. Mondjuk a terasz ablak az nyitva volt bukóra.
De Jungkook már megint sír...
Ő nem ezt érdemelné...
Hiszen annyit szenvedett már.

-Utállak téged Junghae! Ész nélkül dobálózol olyan szavakkal, amik más számára súlyosak. Te is tudod, hogy mennyire kurvára nem tudom kezelni saját magamat, de te ezt mégis felhoztad. Ráadásul pont Jimin előtt, aki mindvégig ott volt velem és segített nekem ebben. Miatta kezdtem el jobban érezni magamat mentálisan. De te egy kibaszott nagy gyökér vagy! -kiabálta az öccse fejébe sírva.

-Tudom, Kookie. Kérlek bocsáss meg nekem. Tudom, hogy hülye voltam, de ne utálj meg emiatt, légyszi. Nem lesz több ilyen, ígérem. -kérlelte Junghae őt kétségbeesetten.

-Hagyj most békén, kérlek. -fordított hátat Junghaenak.

-De én nem akarom, hogy megutálj. Hiszen mi megállíthatatlanok és elválaszthatatlanok voltunk régebben is. Szeretlek Kookie. -ölelte át Junghae a bátyját hátulról, amire már jobban felfigyeltem.

-...

Kook nem igazán akart neki még válaszolni, inkább csak szipogott és törölgette a könnyeit, miközben Junghae az ő hasát simogatta, ami számomra egy kicsit fura volt, de mindegy.
Betudtam annak, hogy én nem érthetem meg a testvéreket, mivel én egyke vagyok. Ez biztos természetes náluk, hiszen én szoktam anyát ölelgetni meg puszit és szoktam adni neki, sőt még a hátát is szoktam néha simogatni. Anya a legaranyosabb nő a világon még mindig.

-Kérlek bocsáss meg Kookie. Légyszíves... -motyogta az öccse, majd elkezdte puszikkal behinteni Kook nyakát, ami miatt egy grimaszba torzult az arcom.

-Na jó, mi a fasz... -suttogtam magam elé.

Néztem, ahogy Kook az öccse kezére kulcsolta az ő kezeit és lassan hátra hajtotta a fejét, lehunyt szemekkel.

Kicsit szokatlan volt nézni, Kookot ilyen állapotban. Egy másik fiúval, aki ráadásul a testvére, és még ugyanolyanok is.

-Mh... megbocsátok neked. De, csak most az egyszer... válaszolta halkan Jungkook, majd Junghae mégközelebb húzta őt magához, ami miatt nálam pont ekkor telt be a pohár, és fújtatva indultam meg a bejárati ajtó felé, amit bevágtam magam után, majd villámgyorsan ott termettem az ölelkező és élvezkedő testvérpáros mellett.

-Ti meg mi a jó édes faszomat csináltok, baszki? -akadtam ki, mire a két jómadár ijedten szétugrottak egymástól.

-Csak kiengeszteltem... -vont vállat Junghae nagy szemekkel.

-Nincs testvérem, de kurvára tudom azt, hogy ilyet csak azok csinálnak, akik szeretik egymást szerelemből. De ti kibaszottul testvérek vagytok, Jungkook meg rohadtul az enyém! Undorítóak vagytok mind a ketten! -szorult ökölbe a kezem, attól a szokatlan érzéstől, ami a hatalmába kerített, és a levegőt akaratlanul is kapkodni kezdtem, ami miatt tudtam, hogy újra elő fog jönni az, amit a legkevésbé sem akartam most. -Neh... pánikrohamom lesz... -kaptam a mellkasomhoz, majd térdre rogytam.

-Junghae, hozz vizet, meg valami hideget. Most! -kiabált az öccsére Jungkook, majd leült a földre és az ölébe húzta remegő válómat. -Hé, Jimin! Shh... nem történt semmi. Mi ilyenek vagyunk, ez nálunk nem szokatlan. Junghae tényleg csak ki akart engem engesztelni. Nagyon jó barátok vagyunk, még a látszat ellenére is. De tudnod kell, hogy mi nem vagyunk azért olyan degeneráltak, hogy egymással.... tudod. Meg különben is, Junghae egyenes, mint a függönykarnis, ő nem meleg. És még barátnője is van, úgy ahogy nekem is itt vagy te, a párom. Ilyeneken nem kell bestresszelni, jó? Nem is értem, hogy hogyan gondolhattad ezt rólunk, te kis butus. Annyira szeretlek, Jiminie... -kuncogott szomorúan, miközben az ölében ringatta a remegő testemet.

-Hoztam vizet, meg hideg nedves törlőt. Tessék. -nyújtott Kooknak az említett tárgyakat az öccse.

-Köszönöm, Junghae. Vedd át egy kicsit Jimin. Kicsit megfájdult a derekam. Gondolom a földön üléstől... -motyogta, majd átrakott engem Junghae ölébe, ami hasonuló volt Kookhoz. -Talán eltudjuk kerülni azt, hogy elájuljon. De a pulzusa még mindig az egekben van.

-Szokott neki pánikrohama lenni? -lepődött meg az engem ölelő.

-Egyszer már volt sajnos. -válaszolta Kook, majd a hideg kendővel elkezdte a fejemet hűteni, hogy lenyugodjak egy kicsit.

-És most komolyan azt hitte, hogy én és te éppen... -kezdte el Junghae, de Kook félbeszakította őt.

-Igen, azt hitte, bár nem tudom, hogy miért.. De mindegy felejtsük is el. Meg van bocsátva neked, Jimin meg csak túlgondolta az egészet. -vont vállat Kook, majd megitatta velem a pohár vizet, amitől elmúlt az émelygésem is.

-Oké, köszi Kook.

-Nincs mit. Jiminie? Jobban vagy? -guggolt le elém Jungkook, ami miatt Jungkookok fogtak engem közre, és ettől a gondolattól eléggé el is pirultam.

-Nézd már Kookie. Elpirult a kicsike, nincs itt semmi féle gond. -kuncogott Junghae, mire az előttem guggoló is elmosolyodott.

-Sajnálom, hogy ilyet feltételeztem rólatok... -hajtottam le a fejemet szégyellve.

-Ugyan, nincs semmi gáz. Lehet, hogy tényleg furán néztünk ki kívülről, de mi testvérek vagyunk ám Jimin. -válaszolta Junghae vidáman.

-Igen, ez így van. -helyeselt Kook is, mire csak egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. -Na gyertek, menjünk be. Most már mindenki kibékült mindenkivel, és már kezdek átfagyni is. -kelt fél Kook.

-Jaja, bent még csomó tervem van, amit csinálhatnánk.. -csapta össze a tenyereit Junghae is, majd segített felállni a földről és befelé vettük az irányt.

Én még kicsit sokkos állapotban voltam, de kíváncsi voltam már arra, hogy mit fogunk most még ezen az ominózus délutánon csinálni.

__________

Egy kis félreértés Jimin és a testvérpáros közt...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33