-Jungkook... Mikor érünk oda? -kérdeztem a mellettem ülőtől halkan.

-Most. -állította le az autót, amikor egyszercsak kiértünk abból a rémisztő erdős részből.

Óvatosan szálltam ki az autóból, majd amikor körbenéztem... a lélegzetem is elállt...

-Azta... -tátottam el a számat.

Egy kis tisztáson álltunk meg. Nem volt nagy. Mögöttünk a sötét erdő volt, előttünk meg... egész Busan.

Már nagyon besötétedett, ezért mi csak a Busani fényeket láttuk, ami szerintem még szebb is, mint nappal.

Anyukám sosem vitt el ilyen helyekre, ezért ez nekem most még új.

Annyira szép a kilátás, istenem. És ez a friss levegő itt körülöttünk, csak még szebbé teszi ezt a pillanatot.

-Vedd fel ezt, meg ne fázz itt a hidegben. -lépett mögém Kook, majd rámterítette a kabátomat, amit én egyből magamra is vettem.

-Jungkook... ez gyönyörű. Most vagyok először ilyen helyen. Ez nagyon szép. -néztem rá hálásan.

-Ugye? De vigyázz, a szélén szakadék van. Nehogy leess. -ölelt át hátulról.

-Nem megyek a szélére akkor. Köszönöm, hogy elhoztál ide. -döntöttem a vállának a fejemet.

-Nagyon szívesen. Viszont hoztam ám ide más dolgokat is. -sétált az autóhoz, majd felnyitotta a csomagtartó és előszedett belőle egy másik táskát, nem azt, amit mi hoztunk a hotelból.

-Oh, és... mit hoztál? -kíváncsiskodtam.

-Például... egy plédet. Meg mégegy plédet. Aztán még egy plédet is. Meg hoztam rendes kaját, nyugi még nem romlott meg. Plusz van itt még 2 boros pohár, amihez hozam ugye bort is. És egy ilyen világítós cuccot, hogy lássunk is azért valamit és ne a füvet együk meg véletlen. -pakolta ki az említett cuccokat.

-3 pléd? Minek annyi? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Talán kabátban akarsz te itt ücsörögni? Egyet neked hoztam, egyet magamnak, a masikon meg ülni fogunk. -terítette ki az egyik puha anyagot a földre, amiben én azonnal segítettem neki.

-Igazad van. De... mi ez az egész? Valami meglepetés? -egyenesedtem ki, mire ő csak közelebb sétált hozzám, majd a derekamat megragadva húzott nagyon közel magához.

-Miért vagy ennyire kíváncsi, Jiminie? Nem lephetem meg a szerelmemet csak úgy? -hintett egy csókot az ajkaimra.

-A szerelmedet? -lepődtem meg mégjobban.

Ő tényleg az a Jungkook, mint akit én megismertem?

-Talán nem vagy az? Pedig elég nyilvánvalóan kimutattam, nem? -simított az arcomra.

-Nem, nem azért mondtam. Csak még sosem hívtál így. -motyogtam.

-Az lehet. De ez az igazság. Rohadtul szerelmes vagyok beléd. -suttogta, amire a gyomrom megint liftezett egy nagyot és a szívem őrültek módjára kezdett el dobogni.

Nem hiszem el, hogy ezt Jungkook mondta. Nem szokott így viselkedni.
De kibaszottul boldog lettem most.
Boldogabb vagyok, mint valaha.

-É..én is... szerelmes vagyok... beléd. -hajtottam le zavartan a fejemet.

Kook a mutató ujjával emelte fel az államat, majd egy lassú, érzelmes csókba invitált. Kifejezetten jól esett most ebben az idilli hangulatban ez a gyengédsége, de sajnos nem tartott sokáig, mert el is valt tőlem.

-Vedd le a kabátodat. -húzta le a cipzárt, én pedig készségesen ki is bújtam belőle.

Ő is lekapta magáról a sajátját, majd bedobta az enyémmel együtt az autóba.

-Kénytelenek vagyunk most kiélvezni ezt a látványt, amit ez a hely nyújt nekünk, mert ahogy látom, elkezdett beborulni az ég. -kémlelte Kook az eget, ahol tényleg egész szépen sorakoztak a sötét kék égnél is sötétebb felhők, de azért még elég távol voltak tőlünk.

-Szerintem is, de mit csinálunk most? -ültem le a plédre, majd magam köré csavartam az egyik puha anyagot.

-Először is... eszünk egy kicsit. -foglalt helyet mellettem, miközben ő is 'betakarózott' a másik pléddel.

Kezébe vett egy műanyag dobozt, amit még a saját táskájából vett ki, majd kinyitotta azt.

-Tessék, ez pizza. Egyél. -nyújtotta felém a dobozt, amiből én ki vettem egy darabkát az ételből.

-Köszönöm. Hm... nagyon finom. -haraptam egyet belőle.

Jungkookkal megettük az összes pizzát, tekintve azt, hogy az ebédet azt kihagytuk.
A fekete hajú eléggé feszültnek tűnt, ami miatt én sem oldódtam fel teljesen.
Nem tudom, hogy mi lehet a problémája, mert reggel még normális volt.

Csak bámultuk egymás mellett Busan kivilágított, gyönyörű látványát, de valahogy engem Kook jobban lekötött.

Újra aggódni kezdtem érte.
Miért ideges? Szinte már az arcára van írva, hogy valami bántja őt vagy valamit nem árul el nekem.

-Kookie... -suttogtam a nevét, mire ő egyből le is intett.

-Inkább gyere ide, Jimin. -mutatott maga elé.

Egy szó nélkül teljesítettem azt, amire kért, majd leültem a plédre a két lába közé és a hátamat a mellkasának döntöttem.
Ő pedig átkarolt engem a hasamnál és úgy néztük tovább az előttünk elterülő várost.

-Jól vagy, Kook? Nincs semmi baj? -hajtottam hátra a fejemet, majd úgy néztem bele az ő szemeibe.

-Persze. Jól vagyok, Jiminie. -cirógatta meg a hasamat, ami miatt elmosolyodtam.

-Akkor jó.

Azzal tovább élveztük az egymás társaságát.
Én Kook egyenletes szívének a dobogását hallgattam, míg ő a vállamra hajtotta a fejét és teljesen magához láncolt.

Egy kis idő után feltűnt, hogy Jungkook szíve hevesebben kezdett el verni, amit először nem tudtam hova tenni.
Majd körülbelül 10 perc csend után sem lassított a szíve tempója.

-Jungkook... -fordultam vele szembe. -Te... izgulsz? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Nem, Jimin. Teljesen jól vagyok. Inkább igyunk. Már kezdek átfagyni ettől a fél órás egyhelyben üléstől. -vette az ölébe a bort meg a poharakat.

-Hát te tudod. Akkor igyunk. -vontam vállat, majd elhelyezkedtem úgy, hogy teljesen szemben legyek vele.

Kook könnyedén kinyitotta bort, majd mindkettőnk poharába töltött egy jókora adagot.

-És... most mire koccintunk? Mivel múltkor a szüzességem volt a koccintás tárgya, most mi lesz? -vettem kezembe a majdnem teli poharat.

-Most ránk fogunk koccintani. Arra, hogy már létezik olyan, hogy 'mi'. Nem csak külön én és te. -mosolyodott el, mire én szokásomtól eltérően elpirultam, ezért zavartan elmosolyodva le is hajtottam a fejemet.

-Legyen. Akkor, ez most nekünk fog szólni. -koccintottuk össze a poharainkat, ami egy szép csilingelő hangot adott ki, majd mind a ketten beleittunk a borba.

-Ah, Jimin... Ez olyan felfoghatatlan számomra. -sóhajtott egy elég nagyot boldogan.

-Ohm... mi?

-Hát ez az egész. Te és én, mi. Olyan hirtelen jött ez az egész még ősz elején. Amikor Jisoo legelőször elhívott hozzátok, még halvány sejtelmem sem volt, hogy azon a napon az egész életem újra fel fog fordulni. Tudtam arról, hogy Jisoonak van fia, de úgy voltam vele, hogy "Jó, oké... elmegyek oda. Vegülis egy kis kölyök nem árthat nekem semmit." De amikor beléptél azon az ajtón... Én azt hittem, hogy a mentő fog elvinni engem. Még az volt a szerencse, hogy nem tudom elég jól kifejezni az érzelmeimet. Ez nem a Minji féle kis fellángolás volt. Ez a komoly, atombiztos első látásra szerelem volt. Amikor aznap hazaértem, tisztán emlékszem rá, hogy beléptem az ajtón, bezártam azt magam után, majd lecsúsztam az ajtó mentén a földre, és realizáltam, hogy én most komolyan szemet vetettem a munkatársam, plusz lelkitársam fiára. Mint egy tini, esküszöm... pont úgy éreztem magamat akkor. Sejtettem, hogy nem hajlottál akkor még a fiúk felé, ezért egy kicsit el is szomorodtam, de gondoltam magamba, hogy "Miért ne? Egy próbát megér." És mi lett belőle? Hát az, hogy, most itt ülünk egy domb tetején, ősszel, csak mi ketten, és miközben isszuk a borunkat, aközben nézzük az előttünk lévő kivilágított Busant. Hát nem gyönyörű és felfoghatatlan ez a történet? -vigyorodott el boldogan, amit ebben a pár napban nem nagyon láttam már rajta.

De most, hogy látom azt, hogy ő is őszintén boldog, na meg amit mondott az előbb... én, nem is tudom... annyira örülök most jelen pillanatban.
Annyira meghitt és földöntúli ez az egész.
Nem volt még Kook előtt párkapcsolatom, de tudom, hogy ez nem olyan boldogság, amit úgy általában szoktam érezni. Ez több annál, erősebb, kötöttebb.

Tudom, hogy neki fontos vagyok. Azt is tudom, hogy akármennyiszer bántott már meg engem, azt sem önszántából tette. Egyszerűen ő csak ilyen természetű, senki sem lehet egyforma és tökéletes. Tudom, hogy velem tervezi a jövőjét és kiállna mellettem bármikor és meg is védene.
És ezek a dolgok, meg még sok más apróság ad nekem egy biztonság érzetet Jungkook mellett, ami miatt tudom, hogy nekem ő az az ember, akivel le szeretném élni az életemet. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy szerelmes lettem belé.

-Az... valóban elég gyorsan alakultak a dolgok. De ha tehettem volna sem változtatnék most a kialakult helyzeten. Szerintem így pont tökéletes minden. -bámultam a csillogó szemeibe.

-Pontosan. És amúgy... neked milyen volt a kapcsolatunk eleje? -kérdezte kíváncsian.

-Őszintén... rohadtul féltem tőled, amikor legelőször megláttalak, de ezt szerinten egyszer már említettem neked. Szóval igen, nagyon erős és domináns kisugárzásod volt az elején, amikor még nem igazán ismertelek. És azt hittem, hogy te és anya jártok, mert előtte anya folyton randizgatott férfiakkal, aztán mikor jöttél te, onnantól kezdve leállt ezekkel a dolgokkal, aminek őszintén örültem. Majd, mikor már kezdtelek megismerni, utána már nem féltem tőled, mert megtapasztaltam, hogy te nem is vagy annyira ijesztő. Aztán, amikor már közelebb is kerültünk egymáshoz, elkezdtem vonzódni is hozzád, aztán... bumm... egyszercsak megtörtént a dolog és... hát... menthetetlenül beléd estem. Szóval a kapcsolatunk eleje számomra nem volt elég gördülékeny, de végülis minden jóra fordult. -ittam ki a poharam tartalmát.

-Hát azt elhiszem. És megértem, hogy féltél tőlem. A helyedben én is féltem volna magamtól. -kuncogott. -Viszont... emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a mi kapcsolatunk különleges, ezért különleges helyeken is fogunk találkozgatni, randizni? -komolyodott el egy kissé.

-Persze, emlékszem rá. -bólogattam.

-Akkor ezt tekintsd úgy, hogy most randizni hoztalak el ide. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb időpont erre, tekintve azt, hogy mindjárt zuhogni fog az eső. De kezdetnek jó, nem? -rakta le a kiürült poharainkat, majd az ölébe húzott engem.

-Nekem még az sem lenne baj, ha az első randinkon árvíz lenne. Nekem nem az időjárás a fontos. Egyébként is... egyszer majd úgyis kiszeretném próbálni, hogy milyen a zuhogó esőben csókolózni. -mosolyodtam el. -Köszönöm, hogy elhoztál ide... randizni. -hajoltam az ajkaira, majd az arcára fogva csókolni kezdtem őt, míg ő a tenyereire támaszkodott maga mögött.

Ezt a csókot is én irányítottam, mivel újra átadta nekem ezen a téren az irányítást, amit én ki is használtam, ezért a lehető legtöbb érzelmemet beleadva csókoltam őt.

Pár perces nyálcserénk után már azért tényleg nagyon hűvössé vált az idő.
A vihar előszele már javában itt volt, ezért én még a pléd alatt is fázni kezdtem.

-Gyorsan pakoljunk össze, aztán befűtök az autóban, jó? Már tényleg nincs annyira jó idő. -állt fel Kook, miután még egy hosszú ideig csak ültünk egymás karjaiba zárva.

-De ne menjünk még el innen. -keltem fel én is.

-Nem terveztem. -mosolygott rám, aztán elkezdtük összeszedni a cuccokat.

Hamar meg is voltunk vele. Gyorsan bedobáltuk az összes hozott holmit az autó csomagtartójába, majd ezután Kook kérésére a hátsó ülésekre ültünk be, miután a fekete hajú gyújtást adott az autóra és elindította klímát, majd fűteni kezdett.

Jungkook feszülten ült vissza mellém. Olyan volt, mint amikor ideérünk. Feszült volt és ideges, ami már megint összezavart engem.

-Jimin... -sóhajtott egy hatalmasat. -Én most... nem is... -akadt el egy pillanatra, mikor próbálta összeszedni a gondolatait. -Nem is kifejezetten a randi miatt hoztalak el ide. Hanem valami sokkal, de sokkal fontosabb dolog miatt. -fordult teljesen felém, amit én megilletődve utánoztam.

-Oh, és.. mi az? -nyögtem ki a kérdésemet.

-Én... -nyelt egy nagyot. -Tudod, hogy nem bírom kifejezni azokat a rohadt érzéseimet. És azt is tudod, hogy milyen sokszor próbáltam elmondani neked, hogy mennyire szeretlek téged és, hogy én halál komolyan gondolom veled ezt a kapcsolatot. Hiába vágtam néha a fejedhez meggondolatlan szavakat, amiket már akkor megbántam és hiába hibáztattalak téged magam helyett, én akkoris ugyanúgy szeretlek téged, érted? Sőt, még jobban is szeretlek. Tudom, hogy csak pár hónapja folyik ez köztünk, de én máris úgy érzem, hogy ennyi idő bőven elég volt arra, hogy ismerkedjük és hogy megtaláljam a másik felemet benned. Hiszen te kedves vagy, megértő, érett gondolkodású, de ugyanakkor humoros is tudsz lenni, tudsz főzni is és segítőkész vagy, aranyos, törődő. Minden megvan benned, ami nekem kell. Éppen ezért, már egy kis ideje gondolkozok valamin, de nem tudom, hogy ezt hogyan kéne elmondanom neked. Ezért is szorongok most és ezért vagyok ideges meg ezért van gombóc a tokomban. Volt egy kapcsolatom már előtted, az egy tény. De az akkori barátommal nem volt ám olyan felhőtlen a kapcsolatunk, ahogyan az általában lenni szokott, de ezt most hagyjuk is. Éppen ezért még sohasem csináltam ehhez hasonlót. De most úgy éreztem, hogy itt az idő. Én már nem tudtam tovább várni, Jimin. -csuklott el a hangja, miközben megfogta mind a kettő kezemet, ami miatt már sejtettem, hogy mire akár majd kilyukadni, ezért a szemeibe nézve kezdtem el pityeregni, ami hamar átment egy halk bőgésbe.

Nem tudtam, hogy ilyen létezik...
Egy nap alatt ennyi minden történhet az emberrel.
Na ez a felfoghatatlan.
Pont a legváratlanabb pillanatban fogja Kook ezt elmondani nekem. Ez annyira hihetelen, és annyira a mennyben érzem magam tőle...

Görcsösen szorítottam a kezeit, miközben bömböltem, mint egy kisgyerek, ami miatt neki is könnyek szöktek a szemeibe.

Annyira megható volt már az is, amit az előbb mondott.
Hát még mi fog jönni ezután...

-Tudom mire gondolsz... -folytatta remegő hangon. -Tényleg elég zsúfolt volt ez a nap, de én sem így terveztem. Azt hittem, hogy majd szépen nyugisan ideérkezünk Busanba és majd este elhozlak ide. De hát elég sok minden közbe csúszott ebbe a napba, viszont legalább ide is elérkeztünk, nem? Sajnálom ha elviselhetetlen voltam a délután, de még most is izgulok. -préselte össze a szájat az előttem ülő. -Szóval... amit mondani szeretnék az az, hogy... -csuklott el a hangja megint. -Gyönyörű vagy Jimin. A legszebb teremtés vagy, akit valaha láttam. Te teszel boldoggá engem nap, mint nap és te ragyogod be már hónapok óta a szürke napjaimat. Olyan elképzelhetetlennek tűnik most már az, ahogyan akkor éltem, amikor még nem ismertelek téged. Hiszen mostmár beláttam, hogy te létfontosságú vagy számomra. És te ezt nem tudod, de... ne tudd meg, hogy otthon, amikor egyedül voltam, akkor hányszor próbáltam el valami hülye szöveget összehozni a mai nagy napra. Aztán végülis feladtam és úgy voltam vele, hogy majd azt fogom neked mondani, ami a szívemből jön. Éppen ezért jött most el az a pillanat, amikor már megért bennem a gondolat és amikor már úgy éreztem, hogy mind a ketten készen állunk arra, hogy ez most megtörténjen... -folyott le neki is egy két könnycsepp az arcán, miközben én csak mégjobban rázendítettem. -Park Jimin... megtisztelnél azzal, hogy... lennél a párom? -kérdezte remegő hanggal, ami miatt én egy kicsit elhalkultam, hogy tudjak válaszolni neki, és kiejtsem azt a mondatot, ami a szívem legmélyéről jött.

-Igen, örömmel leszek a párod, Jungkook. -borultam a nyakába, majd itt szakadt el az a bizonyos cérna és újfent bőgni kezdtem a boldogságtól, majd valami csoda folytán, pont ekkor szakadt le az ég is.

Kook szorosan ölelt magához és ő is sírni kezdett, ami most kivételesen jó érzés volt, mert tudtam, hogy nem a szomorúságtól zokogott.

-Annyira... megkönnyebbültem és annyira boldog vagyok. -mondta bőgve.

-Szeretlek, Jungkook. Nagyon, nagyon... -válaszoltam neki zokogva.

-Én is...

Jó pár perc elteltével, már kicsit lenyugodtunk egymás karjaiban, aztán egyszercsak Kook hirtelen kiszállt az autóból és engem is óvatosan kihúzott a zuhogó esőbe, egyenesen a tisztás közepére, ahonnan beláttuk egész Busant.

-A párom lettél Jiminie... -mondta halkan.

-Te is az én párom lettél, Jungkook. -mosolyodtam el.

-Akkor ezennel most kipróbálhatjuk, hogy milyen a zuhogó esőben csókolózni. -suttogta, majd egyből az ajkaimra tapadt.

És ott álltunk és csókolóztunk Busan mellett egy dombon, mindenkitől távol, a szakadó esőben, szétázott ruhákban úgy, hogy ezelőtt kérte meg éppen Jungkook, hogy legyek a párja.
Minden annyira tökéletes.
Ezekután már nem állhat közénk semmi.

__________

Fordulópont Jimin és Jungkook életében...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33