Nem volt jobb ötletem annál, minthogy belenyomtam Kook kezébe a telefonját, mondván hogy eredetileg őt keresték, majd a kis kártyával benyitottam a szobánkba és résnyire nyitva hagytam az ajtót.

Mikor meghallottam, hogy Kook beszélgetni kezdett az öccsével, én egy jó nagy adag bennrekedt levegőt kieresztettem a tüdőmből.

Nem félek Jungkook reakciójától, mikor majd végezni fog a telefonálással és szánom fog kérni erről az egészről, mert én valójában nem csináltam semmi rossz dolgot.
Csak a jó szándék vezérelt. Nem volt semmi hátsó szándékom. Ezt neki is meg kell értenie.

Levetettem magamról a kabátot, meg a cipőmet, majd bevetődtem hanyatt az ágyra.

Annyira össze vagyok zavarodva...

Tényleg olyan volt, mintha 2 Kook beszélt volna nekem egyszerre.

Olyan létezik egyáltalán, hogy nem is ikrek, de mégis olyan mintha 1 petéjű ikrek lennének?
Ez furcsa...
De tetszik.

Remélem Kook azért nem fog annyira kiakadni, mert én benne lennék egy hármas találkozóba.
Igaz, hogy ez az 5 nap most csak rólunk szólna, de igazából csak 2-3 óráról lenne szó, amit az öccsével töltenénk. Az szerintem ebből az 5 napból nem olyan sok.

És ha valóban a megkülönböztethetetlenségig hasonlítanak egymásra.... akkor milyen lenne egy édes hármas?
Nyilván kipróbálni nem szeretném, mert attól még a tudat az bennem van, hogy Junghae egy teljesen másik ember, és én csak Kookot szeretem, de a gondolattal azért jó eljátszadozni.

De inkább csak megráztam a fejemet, mert nem akartam, hogy annyira elkalandozzak, hogy gondok akadjanak ott lent.

Eközben eléggé megéheztem, ezért feltápászkodtam az ágyról és a cuccainkhoz vettem az irányt, amiből előhalásztam az anya által sütött sütiket.

Hm... finoman néznek ki.

Odasétáltam velük a konyha asztalhoz, amire ráraktam a dobozt és kinyitottam a tetejét, majd zabálni kezdtem.
Vagyis... kulturáltan enni kezdtem.

Ah... anya annyira jól tud sütni. Hogy lehet ilyen finom?

Mikor befejeztem az egyik evését, jött a másik.

Így ment ezt addig, amíg meg nem éreztem Kookot, aki halkan átölelte a derekamat hátulról.

-Kook...? -motyogtam teli szájjal.

-Egyél csak. De mondjuk nekem is adhatnál. -mondta halkan közvetlen a fülembe, amitől tiszta libabőrös lettem.

Megnyugtatott ez a mondata, mert így legalább tudom, hogy nem haragszik rám.
Bár semmi oka sem lett volna haragudnia.

Megfogtam egy kis süti szeletet, majd a vállam fölött beleraktam Kook szájába, aki jóízűeket hümmögve, és mellesleg engem ölelgetve rágta és nyelte le a falatot.

-Ez isteni lett. Anyukád valami olyat tud, amit mi nem. -dicsérte meg, mire én csak kuncogtam egyet.

-Kook... -fordultam meg a karjai közt, majd felvezettem csodálatos szembogaraiba a sajátjaimat. -Nem haragszol? -kérdeztem halkan.

-Nem, Jimin. -döntötte össze homlokunkat.

-Én csak nem akartam, hogy felébredj, és amikor megláttam, hogy ki keresett, azt hittem, hogy fontos. Mellesleg épp sétálni indultam. -magyaráztam neki, miközben az engem ölelő karjait simogatni kezdtem.

-Jimin. Semmi baj, oké? Ilyenekért nem kell mentegetőznöd, mert nem csináltál semmi rosszat. -hintett egy puszit az ajkaimra, ami rögtön mosolygásra késztetett.

-Rendben... -suttogtam kettőnk közé.

-Egyébként Junghaenak nagyon szimpatikus vagy és a nyakamat teszem rá, hogy ő már az esküvőnket tervezgette a telefonban. Esküszöm. -mondta szórakozottan.

-Mi? Tényleg? Oh... ez olyan... zavarbaejtő. -temettem kipirult arcomat Kook mellkasába.

-Na, most mi van Jiminie? Azért össze házasodnál velem, nem igaz? -tolt el magától annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-De... Igaz. -suttogtam boldogan.

-Jimin... El szeretnélek vinni valahova az este. -préselte össze testemet a sajátjával.

-Hová? -fontam a nyaka köré karjaimat.

-Az titok. De tetszetni fog, ígérem.

-Már alig várom. -válaszoltam izgatottan.

-Amúgy meg Junghae és én úgy döntöttünk, hogy holnap délután beszerezhetünk egy találkát, ha te is szeretnéd. -vált el tőlem.

-Komolyan? Mi? Neee. Ez az. Igen, igen, szeretném. -ugrándoztam vidáman.

-Most ezt vegyem úgy, hogy lecserélsz? Mondjuk sok különbség nem lenne köztem és Junghae közt... -dőlt le mosolyogva, hanyatt az ágyra.

-Semmi pénzért nem cserélnélek le. Csak izgatott vagyok. -másztam rá, majd ráfeküdtem testére.

-Ha így folytatod, akkor én is mindjárt izgatott leszek, csak én sötétebb dolgok miatt. -villantott rám egy önelégült mosolyt.

-Kanos állat... -gördültem le mellé sóhajtva.

-Melletted bárki az lenne. Egyébként meg már nem tudom hány napja nem kaptam meg a kielégülésemet. -vont vállat felém fordulva.

-Majd megkapod, nem kell ezen aggódni. Amúgy meg miért is nem szereted azt, ha valaki... tudod... szájjal, csinálja neked vagy mi...? -kérdeztem bizonytalanul, holott tudtam, hogy már egyszer adott erre a kérdésemre választ, csak valahogy nem értem ezt még mindig.

-Hah... Jimin. Teljesen felesleges ez az egész. Én nem pazarolom ilyenekre az időmet. Én szeretek rögtön a középébe vágni a dolgoknak. Na meg a rendes szex az úgyis izgalmasabb, nem? Hát de. De te is élvezni szoktad, nem? Vagy miért kérdezted meg? -ráncolta össze a szemöldökét.

-Persze, hogy élvezni szoktam. Csak úgy megkérdeztem. Kíváncsi voltam rá. -vontam vállat.

-De ha ki szeretnéd próbálni, akkor nem akadályozlak meg benne. -nézett rám perverz vigyorral.

-N..nem még nem akarom, köszi. -pirultam el már a gondolatára is, hogy én őt.... leizéljem.... leápoljam...

-Most úgy viselkedsz, mint egy szűz kislány, holott előbb még mocskos dolgokról beszéltünk. -mosolygott.

-Junghae is ezt mondta... Mármint hogy egy szűz kislány vagyok. Hát kösz. -forgattam szemet.

-Na, Jiminie... Mindketten tudjuk, hogy az ágyban nem játszod a szűz kislányt. Csak én láthatom azt az oldaladat. -jött közelebb hozzám.

-Hát igen. Én csak neked mutogatom magamat. -emeltem ki a 'csak' szót.

-Mert szerinted én mutogatom magamat másnak? -nevette el magát.

-Jungkook ne játszd nekem a hülyét. Amíg te aludtál, addig én rákerestem az insta oldaladra. -sóhajtottam egy nagyot, majd kiterültem az ágyon.

-Oh... De Jimin az csak egy közösségi oldal... -lepődött meg.

-Hát épp ez az. Fent van több, mint ezer képed magadról, amiket az egész világ megnézhet. Én azt hittem, hogy nincs is instád. Mit ne mondjak, azért eléggé kiakadtam, amikor megláttam olyan képeket is, amin alig volt rajtad ruha. Jungkook én azt hittem, hogy te csak az enyém vagy. -fakadtam ki.

-Hé, Jiminie. Nyugodj le, jó? Modell vagyok. Ez is hozzátartozik a munkámhoz. Sajnálom. De attól még csak a tiéd vagyok. -simított az oldalamra.

-Ha az enyém akarsz lenni, akkor szedd le az összes olyan képedet, amin hiányos öltözékben vagy és csökkentsd le legalább a felére a képeid számát. -fontam össze a karjaimat mellkasom előtt.

-Jimin ezt nem tehetem meg. A cégem folyamatosan ellenőrzi az oldalamat, és elvárja, hogy töltsek fel újabb és újabb képeket a cég érdekében. -bújt aranyosan hozzám.

-Akkor mondjál fel vagy beszélj a főnököddel. De szedd le azokat a képeket. Féltékeny lettem... -öleltem át őt teljes testemmel.

-A kis Jiminie féltékeny lett. Ráadásul miattam? Most extra boldog lettem. De kérésed számomra parancs, szóval majd mindenképpen beszélni fogok a főnökkel, oké? -simogatta fejem búbját.

-Jó. -bújtam nyakhajlatába.

-Amúgy Junghae is teljesen bepörgött miattad. -váltott hirtelen témát.

-Kookie bogyó? -vigyorogtam rá győztesen.

Ez most egy kis bosszú az instája miatt.

-Mi? T..te ezt honnan tudod..? -lepődött meg.

-Junghae így köszönt a telefonba. -vigyorogtam.

-Egyszer még ráöntök egy kiló tehén trágyát, az biztos. -mérgelődött aranyosan. -Jimin, te nem használhatod ezt a nevet. Csak 3 éves koromban hívtak így...

-Tényleg, Kookie bogyó? -szivattam tovább.

-Jimin!

-Oh, különben mi lesz?... Kookie bogyó.

-Azt te is tudod, hogy mi jár ezért.. -gyűrt maga alá.

-Miért vagy ilyen szexi? -tettem fel a költői kérdést, mire ő csak mosolyogva leejtette a fejét a vállamra.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.

-De én kérdeztem előbb. -kulcsoltam dereka köré a lábaimat.

-Jiminie. Ez egy megválaszolhatatlan kérdés. Te is tudod. -csókolt a nyakamba.

-Kook állj le mielőtt még késő lesz. -sóhajtottam fel csókja után.

-Mostanában mindig elutasítasz. Miért? -kérdezte a szemeimbe nézve.

-Majd este már nem foglak. -mosolyodtam el.

-Ez nem volt válasz a kérdésemre. Miért, Jimin? -támaszkodott meg felettem, mire én csak egy nagyot sóhajtottam.

-Csak nem akarok rosszat. Nem szeretném, hogy fájjon neked. Félek, hogy megint úgy járnánk, mint a szülinapom estéjén, hogy annyira fájt a derekad, hogy nem bírtad a dolgot. A szülinapom másnapjáról meg inkább ne is beszéljünk. De szeretlek. Nem ábrándultam ki belőled, ilyen eszedbe se jusson. Csak féltelek. Remélem megérted. -túrtam bele éjfekete hajába.

-Ah... Jiminie... -dőlt rá mellkasomra a fejével, és teljes testével rám feküdt, úgy hogy a feje búbja az államat súrolta.
Iszonyatosan édes ilyenkor. Meg amúgy is az.

-Nem kell féltened, már mondtam. -motyogta a mellkasomra. -Ha majd valami csoda folytán mégiscsak történne valami szokatlan velem, akkor majd úgyis szólok. De most nem fáj semmim, és a remegésem is alább hagyott. Örülök, hogy ennyire számítok és fontos vagyok neked, de hidd el, hogy nincs semmi baj. Nem kell aggódnod. Szeretlek Jiminie, nagyon. Remélem érzed. Én legalábbis sokszor próbálom kimutatni neked, de a gond az az, hogy nem nagyon tudom kifejezni az érzelmeimet. -hintett puszit a mellkasomra mondandója végén, amitől melegség áradt szét belsőmben és úgy vigyorogtam, mint egy hülyegyerek.
Boldog vagyok, nagyon nagyon boldog.

Lehet, hogy ez a boldogság csak azért jött, mert Jungkookkal ez az első közös kis útunk így kettesben, és az új hely miatt lettem ilyen boldog.

De igazából nem. Ezt csakis Jungkook szavai okozták.
Még sohasem volt kapcsolatom ezelőtt, de ha tudtam volna, hogy ez ilyen jó, akkor biztosan máshogy csináltam volna a dolgokat.
Bár, nem... Akkor lehet, hogy nem ismertem volna meg Kookot, amibe szerintem belehaltam volna.

-Kookie... te éhes vagy?

-Nem igazán...

-Én sem. Akkor ne menjünk el itthonról, jó? Mást szeretnék csinálni. -fontam dereka köré szorosabban a lábaimat.

-Jól van, és mit szeretnél csinálni? -simított az oldalamra.

-Kipróbálni a wellness részleget. -mosolyodtam el izgatottan.

-Medence?

-Oké. -egyeztem bele rögtön.

Kook óvatosan lemászott rólam, majd engem is felhúzva az ágyról, odaléptünk a bőröndjeinkhez, és kutakodni kezdtünk.

-Gumikacsás fürdőnadrág? Komolyan, Jimin? -röhögte el magát Jungkook, mikor az én cuccaim közül kiszedte az említett ruhadarabot.

-Ne! Azt hagyd békén! Anya rakta be váltó gatyaként... -téptem ki a kezéből, majd a bőröndöm legaljába gyömöszöltem, miközben majdnem leégett a bőr a képemről.

-Szerintem aranyos. -vont vállat, de én láttam rajta, hogy próbálta visszatartani a kitörni készülő röhögését.

-Nagyon... -forgattam szemet, majd megfogtam az egyszerű, piros fürdőnadrágomat és bevágtattam a fürdőszobába.

Gyorsan levetkőztem és átvettem a gatyámat, majd visszavettem a pólómat is, és egy gyors tükörbe pillantás után, már léptem is ki onnan.

Meglepődve vettem tudomásul, hogy Kook is átöltözött, mivel ő egy szál fekete fürdőnadrágban állt az ágy mellett.

-Semmi póló, vagy ilyesmi? -kérdeztem tőle, mikor már törölközőt kerestem a bőröndömben.

-Csak ide megyünk a medencékhez, nem? -kérdezett vissza.

-Tudom, de akkor is. Vegyél fel egyet. Rajtam is van. -dobtam neki oda egy rövidujjút.

-Nekem nem kell, Jimin. Ott úgyis leveszem. -dobta vissza nekem a ruhadarabot.

-Jungkook vedd már fel! -szólt rá hangosabban és odaálltam elé a törölközőmmel és a pólójával.

-Most miért vagy ilyen? -ráncolta össze a szemöldökét.

-Csak nem akarom, hogy más is meglássa itt ezt a tökéletes testet. -simítottam mellkasára.

-Remélem tudod, hogy ez a tökéletes test csak a tiéd és azt csinálhatsz vele, amit csak szeretnél.. -búgta mély hangján a fülem mellett.

-Jól hangzik. -öleltem át derekát és a fejemet az ő mellkasára hajtottam.

Kis idő múlva ő is átölelt engem, így egy meghitt pillanatot teremtve magunk köré.
Pár percig még élveztük egymás közelségét, majd lassan elváltunk egymástól.

-Vedd fel a pólót, Kook. -mondtam neki halkan.

-Jól van. -mosolyodott el, mire én is ezt tettem. -Kis féltékeny. -kuncogott.

-Ha ilyen testem lenne nekem is, akkor te is így éreznél, hidd el. -simítottam karjára, ami libabőrös lett az érintésem mentén, ami miatt egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon.

-Anélkül is így érzek, ne aggódj. -húzott magához derekamnál fogva, majd egy pici csókot hintett ajkamra. -Na gyere, menjünk.

Fel vette a pólóját és a törölközőinkkel a vállunkon, egymás kezét fogva sétáltunk az ajtóhoz, hogy utána a medencékhez vehessük az irányt.

__________

Mi fog történni a medencéknél..?

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33