A közösségi oldalakat böngészve ücsörgök ebédidőben a kis konyha asztalnál, ahonnan tökéletes rálátásom van Kookra, aki még mindig nagyokat szuszogva alszik.
Olyan édes, hogy az hihetetlen.
Én is vagy két órát aludtam karjaiban, miután kikeltem mellőle és most már vagy fél órája csak ülök és telefonozok.

Unalmamban rákerestem Kook insta fiókjára, ami nagy meglepetésemre tele volt képekkel.
Elszörnyülködve nézegettem azt a rengeteg bejegyzését, amit magáról tett ki még régebben, de volt olyan is amit egy vagy két hete rakott ki.
Persze a nagy részük az mind a munkahelyén készült azokban az iszonyat szexi ruhákban és sminkben, de akkor is.
Kurvára nem néztem volna ki belőle, hogy az instagram a második otthona.
Kicsit most furcsa és szokatlan érzés is kavarog bennem.
Eddig nem érdekelt Kook semelyik közösségi oldala sem, mivel eszembe sem jutott megnézni őket, meg amúgy is én csak ritkán szoktam megnézegetni azokat, éppen ezért sincs fent egyetlen egy képem sem.
Jungkookkal jól megvoltam ezek nélkül is.
De most... nem is tudom. Jó, nyilván számítani lehetett arra, hogy egy főváros szerte ismert és úgymond híres modell létére ennyi bejegyzése és követője van, meg hogy hetente tesz ki új képeket, de akkor is. Én ebbe még bele sem gondoltam. Főleg úgy, hogy azért van egy két olyan képe, amibe mondjuk szívesen belekötnék. Például azok a képek, ahol épp egy fehérnemű cégnek csinált fotókat és majdnem egy szál alsóban áll a fotós előtt.

Mit ne mondjak... Nagyon nem örülök ennek az egész oldalának meg a rengeteg követőjének, mert Jungkook az enyém.
Így elveszik ennek az egésznek a varázsa, ha tudom, hogy ezt a rengeteg képet bárki megnézheti a világon, és még a fedetlen felsőtestét is láthatja az egész világ.
Persze tudom, hogy ez is hozzá tartozhat a munkájához, de ez így nem jó.

Jungkook az enyém. Ő csak ne mutogassa magát az instán senkinek. Főleg ne az egész világnak.

Mennyivel jobb lenne, ha valami egyszerűbb munkája lenne.
Persze értem én, hogy ezt szereti és tiszteletben is tartom, mert sokat küzdött is érte, de ezt a kép kirakós dolgot akkor sem kellene, és igen... kibaszottul féltékeny lettem az egész világra.

Kook akkor is az enyém.
Biztos millió lány nyálcsorgatva nézi az ő insta fiókját. Sőt, lehet hogy még fiúk is szokták nézni...
Bassza meg..
Kellett nekem rámenni az ő oldalára.
Jobb lett volna inkább tudatlanságban élnem.
Vagy nem is tudom már.

Nem haragszok Kookra, mert ő csak a munkáját végzi, de azért igazán megritkíthatná a bejegyzéseinek a számat.
Mondjuk úgy, hogy kitörölhetné a képmennyiségének a felét.

Kibaszottul csak én láthatom az ő mosolyát, a kockás hasát, az izzadságtól csatakos haját, kidolgozott izmait, és az egész lényét.
Erre mi a helyzet...? Kábé mindene fent van az instán.

Hát rohadjon meg mindenki ott, ahol van, de én kurva féltékeny lettem.

Átfutott egy olyan gondolat is a fejemben, hogy belépek Kook telefonjába és az instáján keresztül letörlöm a számomra 'nem elfogadható' képeket, de ez a terv sajnos már ott elakadt, hogy ujjlenyomatos a telója, mellesleg meg azt sem tudom, hogy hová rakta.

Végül csak egy iszonyat nagyot sóhajtottam és leborultam az asztalra.

Az egy tény, hogy valójában iszonyat jók a róla készült képei, de akkor azokat csak nekem mutassa meg, ne a földkerekségnek.

És azt is tudom, hogy attól még ugyanígy itt vagyunk egymásnak és érzem, tudom hogy ő szeret engem és komolyan is gondolja velem a dolgokat, de ez így akkor is szar érzés.

Még szinte soha nem voltam féltékeny senkire, ezért is új ez az érzés nekem és nem tudom mit kéne ilyenkor tenni.
Nem üvölthetem le szegény Kook fejét, mert nincs miért.
Azt meg hogyan fogalmazzam meg, hogy szedjen le jopár képet az oldaláról, mert féltékeny vagyok, mint a szar...

Ah, megőrülök.

Mégiscsak azt tálalom a legjobb ötletnek, ha most azonnal odabújok hozzá, mert most az ő közelségére van szükségem, hogy egy kissé abbamaradjon a miatta érzett szokatlan érzésem.

Éppen ezért lezártam a telóm és odalépkedtem a békésen szunyókáló aranyos valójához.
Ő épp az oldalára fordulva, félig betakarózva feküdt az ágyon.

Pár percig csak néztem kisimult arcát és az egyenletesen fel-le emelkedő mellkasát, majd hosszú idők után, mikor is már majdnem felmásztam hozzá, végül meggondoltam magam.

Ahogy ott néztem őt, és az egész magával ragadó, vonzó lényét, nem tudtam elfelejteni, hogy ezek szerint nem csak én láttam már őt így, hanem sok százezer ember is, ami nem kicsit volt rémisztő.

Szomorúan és egy kissé talán idegesen megráztam a fejemet, majd úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek egyet sétálni ide a környékre, mert ahogy nézem Kookot, ő nem mostanában fog felébredni.

Szóval el is léptem az ágyunktól, és gyorsan felvettem a cipőmet, meg a kabátomat.

Kooknak dobtam egy üzenetet, miszerint csak sétálni mentem egy kicsit és ne aggódjon.
Aztán a telómat elrakva mentem a bejárati ajtóhoz és felkaptam azt a kártyát is. Ezt követően már léptem is volna ki az ajtón ha nem fagyok le egy pillanatra.

Megállok a félig nyitott ajtónál, és csak fülelek.

Hamar megállapítottam, hogy Kooknak valahol rezeg a telefonja. Nyilván valaki hívta őt.

Gyorsan közeledem a hang irányában, és lám... az éjjeliszekrényen volt a telefonja, amin valóban hívta valaki.

Roham tempóban felkaptam azt és kiszaladtam vele a szobánkon kívüli folyosóra, majd bezártam magam mögött az ajtót is.

Legfőképpen azért tettem ezt, hogy Kook ne ébredjen fel, de a kíváncsiság győzött, így megnéztem ki hívta őt ilyenkor.
De mikor láttam, hogy ki az illető, enyhén szólva összefostam magamat. Nem tudtam mit tegyek... és ha fontos dologról lenne szó? Mit szólna hozzá, ha én venném fel? Szerintem azt sem tudja, hogy ki vagyok.

Ah, már bizsereg mindenem.
De gyorsan kell döntést hoznom, mert mindjárt leteszi, én meg nem tudom őt visszahívni, mert nem tudok belépni Kook telefonjába.

Így az összes gondolatomat kizárva fogadtam a hívást, majd összeszorított szemekkel emeltem a fülemhez a készüléket.

-Helló, Kookie bogyó! -köszönt bele egy vidám Jungkook hangú hang.

Kookie bogyó? Mi a franc? Na jó, most nem nevethetek fel hangosan. De elég nehéz lesz visszatartanom a kitörni készülő röhögésemet. Mi az, hogy Kookie bogyó?

-Öhm... sz..szia, nem Jungkook vagyok. -szólok bele halk, remegő hangon, mert azért mégiscsak egy 'idegennel' beszélgetek, ráadásul Kook tudta nélkül.

-Mi? Akkor ki vagy és miért van nálad Kook telefonja? -háborodott fel.

-Majd mindent elmagyarázok. De... Junghae vagy, igaz? -kérdeztem meg, mert azért biztosra kell mennem.

-Hát, igen. Kook öccse. És, te ki is vagy? -kérdezte gyanakvóan.

-Jimin. Park Jimin. Jungkook....ő.... nemtom, Jungkook egyik barátja. -böktem ki valamit, mert azért biztos, hogy nem fogom neki elmondani az igazságot.

-Mhm. Szóval Jimin vagy. Értem. És Jungkook? Vele mi van?

-Ő éppen alszik. -vontam vállat.

-Ezek szerint nála vagy.

Jézusom, olyan a hangja, mint Kooknak. Ez nagyon ijesztő..

-Nem épp. -nevettem fel zavartan.

-Akkor hol vagytok, és te honnan ismered Kookot? -kíváncsiskodott.

-Mi... oh... szóval mi épp egy hotelban...Ő...vagyunk. És ő igazából anyukám munkatársa, szóval én innen ismertem meg. -kerestem a megfelelő szavakat.

-Hotelban? Mármint csak ti ketten?

-I..igen. Ez csak a szülinapi ajándékom tőle. -válaszoltam kínosan.

-Melyik hotelban vagytok? -kérdezte gyanakvóan.

-Busaniban. -válaszoltam halkan.

-Busan? Értem. És miért vetted fel a telefont. Talán tudod, hogy én ki vagyok, vagy mi?

Micsoda stílus, istenem....

-Igazából igen, tudom hogy ki vagy, mivel már mondtad is és amúgy is Kook már mesélt rólad.

-Rólam? Ti milyen kapcsolatban is álltok egymással?

-Öhm.... szoros... igen, szoros baráti. -motyogtam.

Atyavilág, ez egyre kínosabb lesz..

-Szoros? -kérdezett vissza szórakozottan. -Az nálunk azt jelenti, hogy már biztosan megpakolta a seggedet. -hallottam meg pervez hangját, amitől egy szempillantás alatt olyan zavarban éreztem magamat, hogy az hihetetlen.

-Mi, n..nem, mi nem i..is... -dadogtam, mint egy hülye.

-Ugyan már Jimin. Jimin, igaz?

-Igen.

-Szóval ugyan már Jimin. Ne is tagadd, aki dadog, mint egy szűz kislány az tuti nem ártatlan. Szóval, milyen kapcsolatban is álltok ti? -kérdezte szórakozottan. -Mellesleg tudom, hogy Jungkook olyan mint a kályha.

-De, mi csak sz..szoros barátságban állunk... -bizonygattam bénán.

-Nem hinném. Én már csak ismerem az embereket. Tuti lefeküdtél már vele. Vagy miért vagy vele egy hotelban és amikor erről kérdeztelek, akkor miért változott meg egyből a hangod, és miért te vetted fel a telefont? -kérdezgetett.

Oh, basszus. Szívem szerint rácsapnám a telefont. Azt hiszem, besültem előtte. Nagyon.

-J..Junghae. Hagyjuk ezt, jó?

-Na mi van? Nem volt jó a tegnap este, vagy miért nem akarsz róla beszélni? -kuncogott perverzen.

Persze ő biztos élvezi a helyzetet.

-De, jó volt képzeld el. -válaszoltam sértődötten.

-Ezzel be is vallottad, hogy ti egy pár vagytok. -válaszolt lazán.

-Nem is. Mi nem nem vagyunk egy pár, mi csak... ah, nem tudom. Nem lett kimondva köztünk semmi. Csak úgy jött az egész egyik pillanatról a másikra, és mi csak sodródtunk az árral. Minden olyan gyorsan történt. Nem is tud rólunk nagyjából senki. Még az anyukám sem. Csak te meg még egy... barátom. -sóhajtottam fel gondterhelten. -Ugye nem haragszol?

-Mi? Hogy én? Miért haragudnék? Ha boldogok vagytok együtt, akkor én az áldásomat adom rátok. Meg különben is, számomra most így az első benyomásod is jó. Szimpatikus vagy. Csak vigyázz Kookkal, jó? Néha vannak kis hangulat ingadozásai, ami miatt néhányszor lehet, hogy olyanokat mondd másnak, amit nem is akart volna. Lehet már tapasztaltad, nem tudom, de az tutifix, hogy ha már idáig eljutottatok, akkor ő biztosan szeret téged. -magyarázta immár barátságos hangon.

-Igen. Gondoltam amúgy. De nem kell félned. Én is ugyanúgy szeretem őt, ha nem jobban. -mosolyodtam el. -Most is olyan aranyosan alszik. -sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

-Jaj, ez nagyon cuki. Biztos odáig vagy érte.

-Hát, meglehet.

-És mondd csak Jimin, hány éves vagy?

-19.

-19? Szóval majdnem 10 év van köztetek? -lepődött meg.

-Igen.

-Én úgy tudtam, hogy Kook a fiatal fiúkra bukik. Ő amúgy is ilyen sugardaddy alkat. -válaszolta hangosabban.

-Junghae! Ne mondj ilyeneket. -nevettem el magam.

-Csak nem zavarba hoztalak? Ha az megnyugatat, akkor én Kooksi klónja vagyok. Én is biztos bejönnék neked. -szinte hallottam, ahogy idétlenül vonogatta a szemöldökét.

-Te hülye vagy... Nekem csak az original Kook tetszik. Amúgy meg már láttam rólad képet és ti tényleg ugyanolyanok vagytok.

-Hát igen... nem egy olyan sulis sztorink van, amiben ő engem helyettesített, én meg őt. -nevetett.

-Mi? Tényleg? De ti nem is vagytok ikrek.

-Attól még a szüleinknek sikerült két ugyanolyan srácot összehozniuk.

-Ah, annyira kíváncsi vagyok.

-Miért nem hozunk össze akkor egy találkát így hárman? Kooksi biztos említette már, hogy én Busanban lakok.

-Igen, mondta, de nem akart találkozni most senkivel. Mert fél, hogy beégne előttem.

-Oh, hát igen. Az egy tény, hogy a családunk szereti egymást szívatni. Szegény Kookot is folyton beégetjük mindenki előtt, de mondjuk ő is sokszor szivatott már meg engem. -kuncogott.

-Ezért is vagyok kíváncsi. -bólogattam.

-Hát figyelj, akkor majd ha felébred a drága testvérem, mondd meg neki, hogy hívjon vissza, aztán majd én beszélek vele. -ajánlotta fel.

-Rendben, és köszönöm. Nagyon hálás vagyok.

-Ugyan. Ez természetes. Én is kíváncsi vagyok rád, amúgy. És egyébként... -váltott át bizalmassá. -Kook nem csinálja veled durván azt. Csak mert ő nem a gyengédségről híres.

-H..hát.... csak az elején. Egy kicsit. -az egész történetet azért nem mesélnem el neki.

-De minden rendben, ugye?

-Persze. Minden oké. Köszi, hogy így vigyázol ránk.

-Ez alap dolog. Kooknak már úgyis kijár a boldogság. És szerintem te megtudnád ezt adni neki, vagy legalábbis bízom benne.

-Miért, mi történt?

-Csak az előző kapcsolata... nem sikerült túl szépre. Persze nem az ő hibájából ment félre az egész. Senki sem tehetett róla. Utána jött egy nagyon borzalmas időszaka. Még a csodálatosan ragyogó napot is korom feketének látta. Ezt csak azért mondtam el, hogy tudj egy kicsit erről is, és hogy mikkel kellett szembe néznie. Én csak ennyit mondhatok erről. Ha majd készen áll ő is rá, akkor majd ő maga úgyis be fog számolni erről. Én csak annyit kérek, hogy szeresd őt, és örülök hogy Kook talált végre valakit maga mellé.

-Igen, Kook már említette ezt, de... megfogok tenni mindent annak érdekében, hogy boldog legyen mellettem, megígérem. És azt is elfogom érni, hogy elmondja nekem az előző kapcsolatával kapcsolatos dolgokat. -határoztam el.

-Bízom benned, Jimin. Értelmesnek tűnsz.

-Köszi... Neked meg olyan a hangod, mint Jungkooknak.

-Nagyjából mindenünk hasonlít. Néha még én is megijedek saját magamtól. -kuncogott.

-Azt elhi....

-Kivel beszélsz Jiminie? -hallottan meg az ajtó nyitódását, majd a már jól ismert mély hangot is, mire megállt bennem az ütő.

-Mi történt Jimin? Ki az? -kérdezte még egy Kook hangú hang a telefonból.

Atya ég... körbe vagyok véve Jungkookokkal...

-A testvéred. -válaszoltam halkan, mert ez a válasz mind a kettőjüknek szólt.

__________

Jungkook vs Junghae

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33