-Jimin. Jiminie...! Kelj fel, Édes! Megérkeztünk. -hallottam meg Kook suttogását, majd megéreztem, hogy simogatni kezdte a fejemet, ami annyira jó érzés volt.

-Mh... mindjárt. -nyújtóztam egyet csukott szemekkel.

-Olyan gyönyörű vagy... -simított arcomra, mire én nyitogatni kezdtem a szemeimet és elpirulva ránéztem.

-Köszönöm. Te is.. -hajtottam le mosolyogva a fejemet.

-Nem haragszol rám? -túrt bele óvatosan a hajamba.

-Nem, Jungkook. Nem haragszom. -nyugtattam meg.

-Köszönöm. -mosolyodott el.

-Ugyan. Én is ugyanolyan idegesítő voltam. -vontam vállat majd kicsatoltam a biztonsági övemet.

-Szeretlek, Jimin. -fogott a tarkómra.

-Öhm... én is szeretlek Kook. -illetődtem meg a hirtelen szeretet kitörésén.

-Nem akarom, hogy elhagyj, soha. -váltott át szenvedő hangnembe.

-Most miért mondod ezt? -ijedtem meg.

-Mindig mellettem leszel, ugye? -hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésemet.

-Hát persze Kook, de ezt már szerintem tudod. -vontam össze a szemöldökömet.

-Megígéred, hogy nem hagysz el? -kérdezi komolyan.

-I..igen. Persze. Hiszen szeretlek. -válaszoltam félve, mert azért ez a helyzet így eléggé... fura.

-Nagyon szeretlek, Jimin. Lehet, hogy ezt nem mutatom ki sokszor, de így van. Nagyon szeretlek. -tapadt ajkaimra, majd lassan csókolni kezdett, de én egyből el is váltam tőle.

-Ezt most miért is kérdezted meg? -simítottam arcára.

-Volt időm gondolkodni, amíg te aludtál. És arra jutottam, hogy... muszáj ezt megkérdeznem és megígértetnem veled.

-Nem tettél semmi rossz dolgot indok nélkül. Ne gondolkodj ilyeneken. -pusziltam ajkaira, majd elengedtük egymást. -Ki tudsz szállni az autóból? -kérdeztem tőle.

-...persze. -mosolyodott el kínosan, majd végignéztem, ahogy kiszenvedte magát az ülésből.

Sóhajtottam egy hatalmasat, majd a csomagtartóhoz sétáltunk.

-Viszem a táskádat. Én úgyis csak a bőröndömet hoztam. -vettem ki az említett dolgokat.

-Jimin erre semmi szükség. Tudom vinni a saját táskámat. -nyúlt a fekete hátizsákjáért.

-Jungkook fogd be azt a csókolni való szádat és hozd inkább csak a saját bőröndödet. -szedtem ki a ő bőröndjét és lecsuktam a csomagtartót.

-Milyen vadmacska lettél... -mosolyodott el, mire én csak szemet forgattam.

-Most mivan? -ráncolta össze a szemöldökét.

-Semmi. -sóhajtottam. -Inkább menjünk. -mosolyodtam el egy kicsit.

-Oké.

-De akkor itt nem is kell neked semmi maszk vagy ilyesmi, hogy ne ismerjenek fel? -váltottam témát.

-Nem, Jimin. Meg amúgy is... mivan akkor ha ez kiderülne? Semmi. Csak Szöul ismer engem. Ha meg valami csoda folytán mégiscsak kiderülne, akkor meg felmondok vagy is inkább kirúgnak és veszek egy nagy házat távol mindentől, majd amilyen jól fizettek és amennyi pénzem van nem is kéne dolgoznom a megélhetésért, majd.... ha már meg lenne minden.... férjhez mennék... Park Jiminhez... nem tudom ismered-e őt? -döntött neki a kocsi hátuljának.

-Össze akarsz velem házasodni? -tátottam el a számat.

-Hát... fent van az is a bakancslistámon. -simított derekamra.

-Jungkook ez... én... annyira örülök ennek. -bújtam oda hozzá.

-Én is. Na gyere, menjünk. Még csak a hotel parkolójában vagyunk. -ragadta meg a bőröndjét.

-Rendben. És hány óra van? -kérdeztem, miközben elkezdtünk kifelé sétálni a nagy parkolóból.

-Fél 12. Időben vagyunk.

-Tökéletes.

Ahogy kiértünk a parkolóból, egy járdához értünk, amin jobbra fordultunk és már ott is volt előttünk az a hatalmas, nagyrészt üvegből készült hotel.

-Azta... ez gyönyörű, és hatalmas... -tátottam el a számat.

Erre Jungkook csak egy furcsa grimaszt mutatott.

-Ja hát persze... akinek mocskos a fantáziája... -indultam befelé Kookkal az oldalamon.

-Már bocs, de te mondtad félre érthetően. -vont vállat.

-Hát persze. -kuncogtam.

Mikor beértünk a hatalmas épületbe, mégjobban elcsodálkoztam, ugyanis olyan magával ragadó volt belülről is.
Velünk szemben a recepciós pultok voltak, mert ugye több is van belőle, és vörös szőnyeg fedte a padlót, ami akaratlanul is erotikus hatást keltett bennem.
Oldalt bőr fotelek voltak üveg asztallal.

-Jiminie, bekéne jelentkeznünk. -suttogta nekem Kook.

-Oh, igen... persze. -kaptam észbe.

Odaleptünk az egyik üres recepciós pulthoz, ahol egy aranyos férfi ült.

-Jó napot! Miben segíthetek? -kérdezte kedvesen.

-Jó napot! Foglaltam egy kétágyas szobát hétfőtől péntekig, Jeon JungGuk névre. -darálta le neki Kook.

-Máris nézem... igen. Itt is van. Az 502-es szoba az önöké. Reggeli és vacsora jár önöknek és szabad használat a wellness részlegre. -mosolygott a férfi.

-Rendben, köszönjük. -hajoltunk meg előtte.

-Nincs mit. Előtte még töltsék ki, illetve írjak alá ezt a három papírt, és máris adom a belépő kártyát.

-Rendben. -válaszolta Kook, majd el is vette a férfitól a papírokat és a cuccainkkal együtt leültünk az egyik bőr fotelre, majd a direkt erre a célra kihelyezett tollat a kezünkbe vettük.

-Azt mondta kártya? -kérdeztem halkan Kooktól.

-Itt nem kulcs van, hanem kártya, Jiminie. -simított fejemre.

-Izgalmas lesz.

-Az lesz, biztos vagyok benne. Na de előszöris töltsük ki a papírokat. Vedd elő az igazolványaidat és tölts ki ezt a papírt, én meg a másikat, aztán ezt a harmadikat meg csak alá kell írni. -magyarázta, mire rögtön nekiláttunk a dolognak.

Nem kellett sokat tökölnünk vele szerencsére, mert gyorsan lezajlott ez a papíros dolog.
Amint kész voltunk vele, a cuccainkat felkapva mentünk a recepciós férfihez, aki gyorsan átfutotta a szemével az adatokat, majd mosolyogva átadott egy kártyát.

-Önöknek balra van egy nagy folyosó aminek a jobb oldalán lesz az étkező, és a legvégén meg a wellness részleg. Önöknek jobbra pedig a lift és a lépcső. Az 502-es szoba az 5. emeleten van. További szép napot! -magyarázta a recepciós.

-Rendben, köszönjük. Önnek is. -hajoltunk meg előtte, majd már el is indultunk a lift felé.

-Úristen, Kook. Annyira izgulok. -ugrándoztam mellette.

-Miért? -kuncogott.

-Hogy milyen lesz a szobánk. -hívtam közben a liftet.

-Hangos lesz. -suttogta a fülembe.

-Hülye... -hajtottam le a fejemet.

-Pedig az lesz. -terelt be a liftbe, majd megnyomta a 5. emelet gombját és bezáródott az ajtó.

-Addig lőjünk pár képet ebben a tükörben. -kapta elő telefonját a zsebéből.

-Még sosem csináltunk közös képet. -motyogtam.

-Akkor éppen itt az ideje. Na gyere. Ez a lift úgy is olyan lassú, mint a csiga.

-Oké. -mosolyodtam el.

Jungkook átkarolta a derekam, és magunk közé tartotta a telefonját, a tükör felé, majd lőni kezdte a képeket.

Utána a fejét az én arcomhoz préselte, miközben mosolyogtunk mint a vadalma.

Aztán gondoltam egyet és nyomtam egy hosszú puszit Kook arcára, amit szintén lefotózott.

-Van egy jobb ötletem is... -fordult felém Jungkook, majd egyből az ajkaimra tapadt, miközben hallottam ám, hogy fotózza a csókunkat.

Belemosolyogtam a csókunkba, majd a nyaka köré fontam a karjaimat és elmélyítettem a csókot.

Jungkook elrakta a telóját, de nem szakítottuk meg a csók csatát, ezt követően pedig a tükörnek nyomott és vadul tépni kezdte az ajkaimat.

Alig bírtam követni a tempót, de nagyon tetszett most ez a vadsága.

Beletúrtam erőszakosan a hajába, mire ő lecipzározta a nem túl meleg kabátomat és a pólóm alatt kezdett simogatni.

Mikor még valami többet tehettünk volna ennél, éppen akkor érkeztünk meg az 5. emeletre, így szét is rebbentünk.

-Gyerünk Jimin. -mondta, kapkodva a levegőt.

-Okéh...

Bőröndjeinket magunk után húzva leptünk ki a liftből egy takaros kis folyosóra.

-Az lesz a miénk? -mutatott egy barna ajtóra, amin rajta volt az 502-es szám.

-Az ám. -mosolyogtam, majd oda szökdécseltem az ajtónkhoz.

-Kinyitod? Itt a kártya. -nyújtotta felém mosolyogva, amit én el is vettem tőle.

-Köszi. De.. hogyan kell? -nevettem fel zavartan.

-Nézd csak, ott van az kis négyszög alakú érzékelő az ajtó mellett, na oda kell érinteni és elvileg kinyitódik az ajtó.

Tettem amit mondott, és csodák csodájára egy csippanás után kinyílt a barna falap.

-Csak utánad, hölgyem. -viccelődött Kook.

-Milyen megtisztelő, uram. -nevettem fel, majd a bőrönddel és Jungkookkal együtt be is léptem a kis lakásba.

A szobák valami elképesztően szépek voltak, bár mit is vártam...

Amint beléptünk ebbe a kis lakásba rögtön szemben volt velünk egy hatalmas francia ágy, mögötte pedig egy még nagyobb üveg fal, ami mögött pedig ott volt egész Busan, és még erkély is volt.
Este de jó lesz kiülni oda.
Tőlem balra volt egy kis konyha rész egy kisebb étkező asztallal. Tőlem jobbra pedig gondolom a mosdó van.

Oda is sétáltam. és be is nyitottam abba a helységbe is.

Egy gyönyörű fürdőszoba fogadott egy iszonyat nagy zuhanyzó résszel és egy nagy mosdóval plusz vécével.

-Kook, ezt nézd... -suttogtam izgatottan.

-Mit, Édes? -lépett mögém vidáman.

-Nézd mekkora zuhanyzó. -mutattam az említett tárgyra.

-Hűha, jó nagy. -bólogatott elismerően.

-Az, jó nagy. -helyeseltem.

-Ja, nagy... -röhögte el magát.

-Hülye... -nevettem én is.

-De az ágy sem semmi. -húzott ki a fürdőből.

-Az is nagy. Meg ez is. -simítottam tagjára majd gyorsan az ágyra ugrottam és hanyatt elterültem rajta.

-Jiminie... miket meg nem engedsz magadnak. -lépdelt közelebb hozzám, majd a cipőmet kezdte el leszedni rólam.

Mikor megszabadult a cipőmtől, a sajátját is leszedte magáról.

-De a legjobbat még nem néztük meg. -húzott fel az ágyról majd az üvegajtóhoz terelgetett, amit ki is nyitott előttem, én meg egyből kiléptem rajta.

-Hiszen ez csodálatos Kook. -hajoltam ki az erkélyen vigyorogva.

-Tudom, itt nőttem fel. -lépett mögém.

-Na és mivan Jungkook2-vel? -fordultam felé.

-Hogy kivel? -nevetett fel.

-A testvéreddel.

-Junghae a neve, de amúgy miért lett Jungkook2? -ölelt át hátulról.

-Mert ugyanúgy néztek ki. -vontam vállat. -Még amúgy is elfelejtettem a nevét. Szóval... ő most hol van? -kérdeztem.

-Most gondolom a munkahelyén, a város másik felében, de amúgy valahol itt lakik a közelben. A szüleim meg a város szélén. -mutogato a város felé.

-És, nem látogatjuk meg legalább az öcsédet? -fordultam felé.

-Majd még gondolkozok rajta. -puszil az orromra.

-Oké. -fordultam vissza a táj felé.

-Dobj anyudnak egy üzenetet, hogy megérkeztünk. Már biztos aggódik miattunk. -mondta.

Úgy tettem, ahogyan kért rá. Gyorsan írtam anyának egy szép hosszú üzenetet miszerint épségben ideérünk és egy részletes leírást adtam a szobánkról.

-Most már menjünk vissza, kezd hideg lenni. -szólalt meg Jungkook.

-Egyetértek. -válaszoltam majd szépen visszamentünk a szobánkban és ledőltünk az ágyra, miután levettük a kabátunkat.

-Kook... -fordultam felé.

-Hm?

-Majd átküldöd a liftes képeket? -csusszantam közelebb hozzá.

-Persze. Szerintem egész jól sikerültek. Legfőképpen az utolsó kép. Tényleg... valamit még elkezdtünk a liftben. -fordult ő is felém.

-Majd este befejezzük Kookie. Most mit szeretnél csinálni?

-Lefeküdni veled. -vont vállat.

-Jó és ezen kívül? -forgattam szemet.

-Ha folyamat csak forgatod a szemedet, akkor itt az lesz amit én akarok és ahhoz a valamihez szükségem lesz a te formás seggedre is. -mászott rám hirtelen.

-Jólvan, nyugi. Nem csinálom többet. Vagy legalábbis megpróbálom. -simítok mellkasára. -Szóval, mit szeretnél csinálni?

-Előszöris, alszok egy kicsit, mert sokat vezettem. Aztán utána keresünk egy éttermet ahol megebédelünk, majd sétálgathatunk a városban kezdésnek. Aztán holnap már több programunk is lesz.

-Ez remek ötlet. Akkor aludjunk, én is alszok egy kicsit. -fektettem magam mellé őt.

-Jólvan, ezt megbeszéltük. Szép álmokat Jimin. -puszilt a homlokomra.

-Neked is, Kookie. -pusziltam az ajkaira, majd szorosan hozzábújtam és magunkra húztam félig a takarót.

-Ja és Kook...

-Igen Jiminie?

-Köszönöm, hogy elhoztál ide. -hunytam le a szemeimet.

__________

Bocsánat a hosszú idő kihagyásáért.

Ha tetszett ➡ vote :)

Köszönöm, hogy elolvastad! <33