Reggel arra ébredtem, hogy valaki, azaz Jungkook csókolgatta a nyakamat.

Nem értettem, hogy miért ezzel keltett, mivel még sohasem csinált ilyet, de jól esett, szóval álmosan nyitogatni kezdtem a szemeimet, majd nyaka köré fontam a karjaimat.

-Jó reggelt... m-mit csinálsz..? -kérdeztem tőle rekedtes hangon.

-Jó reggelt... épp a nyakadat kényeztettem. -nézett rám sötét, vággyal teli szemeivel, amiből rögtön leesett, hogy itt bizony több állt a háttérben, mint egy sima reggeli kényeztetés.

-Jungkook... mit szeretnél tőlem? -sóhajtottam fel.

Erre ő csak az ölembe mászott, és a csípőmre ült, míg kezeivel mellettem támasztotta meg magát.

Rendesen zavarba jöttem ettől a póztól, mert eddig csak én másztam így az ő ölébe, de aggodalomra semmi ok, hiszen ő világosan megmondta, hogy többször nem engedi meg azt, hogy én legyek felül, szóval biztos nem engedi át a bottom vágyainak az uralmat.

Meg is könnyebbültem, mert én rájöttem, hogy az irányító szerep nem jön be nekem. Na de Jungkooknak... ő neki be is jön, és jól is áll. Az a dominancia, amit magából áraszt, egyszerűen magához bilincselt engem, és a bilincs kulcsa pedig megszűnt létezni...
Így már teljesen hozzá vagyok láncolódva.
Imádom...

-Akarlak Jimin. Rohadtul kívánlak. Kurvára kanosan ébredtem, és már elég sok napja nem kapom meg a kielégülésemet. Jogom van hozzá. -dőlt rám szenvedve.

-Hát persze, hogy jogod van hozzá... -kuncogtam a meztelen hátát simogatva. -Amúgy meg most indulni kéne már, nem?

-De Jiminie... csak egy gyors menetet, légyszi. -kezdte el ringatni magát, pont jó helyen, amire muszáj voltam lehunyt szemekkel a vállába kapaszkodni.

-Ah... Kook, ne most.. kérlek. -markoltam bele selymes hajába.

-De te is akarod. Tudom, hogy vágysz rám... Ettől még időben odaérnénk Busanba. -fúrta a fejét a nyakhajlatomba.

-Neh, Kook. Még reggel van... ah... áh-álmos vagyok.. -csavartam a dereka köré a lábaimat, ezzel ellentmondva az ellenkezésemnek.

-Gyerünk, Jimin... Mh, ezaz. -nyögdécselt fülem mellet, majd mégjobban hozzá nyomta a bejáratomhoz tagját, mire kezdtem elveszteni a maradék eszemet.

-Kookie! Hagyd... abbah. -nyögtem ki kéjesen.

De kérésemre továbbra sem hallgatott, hanem inkább nyakamra tapadt és erősen szívni kezdte, miközben folyamatosan ingerelt ott lent is.

Körmeimet a hátába mélyesztve kezdtem el karmolászni azt, majd a hajába túrtam, és ezeket ismételgettem felváltva, mert már rég nem nyugalmi állapotban vergődtem alatta.

-H-ha besötétítesz... utána megengedem...! -mondtam neki kissé hangosan, mire egyből leállt mindennel, amit eddig művelt velem.

-Miért sötétítsek be? -lihegte.

-Nem szeretem világosban csinálni. -vontam vallat, a levegőt kapkodva.

Erre csak egy kuncogást kaptam válaszul, majd már ki is kelt az agyból és lehúzta a redőnyöket pont annyira, hogy azért még egy kicsit lássunk is a szobában.

-Így jó lesz? -kérdezte tőlem.

-Tökéletes. -mosolyodtam el, majd felkönyököltem az ágyon.

Mikor Kook visszatért elém, azon nyomban lehúzta rólam az összes ruhadarabot, de úgy, hogy alig tudtam felfogni a történéseket.
Hát jó kanos lehet, az biztos.

Ezután magáról is levette az egyszem alsóját, ami rajta volt, majd egy mozdulattal négykézlábra állított.

-H..hátulról fogod csinálni? -lepődtem meg a vágytól reszketve.

-Onnan még sosem raktam be. -csapott a fenekemre egyet, mire össze szorítottam a szemeimet, mert ez kurva izgató volt.

Ezután Kook átnyúlt felettem, egyenesen az éjjeli szekrényéhez, aminek az egyik fiókjában kutakodni kezdett.
Pár perc szerencsétlenkedés után, ki is emelt onnan egy kis tubust.

-Az meg micsoda? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Síkosító. Most nincs kedvem nyáladzani. Ilyen meg pont van itthon. De ez még nem most kell. -dobta le maga mellé a kis tubust.

-Mert most mit fogsz csinálni? -néztem hátra rá.

-Élvezkedni. -mászott mögém, mire éreztem, hogy a benti hőmérséklet megugrott vagy 20 fokkal, és inkább vissza fordítottam a fejemet is.

Éreztem, ahogy teljesen mögém ért, majd tagját hozzá nyomta a bejáratomhoz, amire az egész testem bizseregni kezdett.

Minkét oldalamat kezdte simogatni, majd felsőtestével teljesen a hátamra dőlt, és feje az én fejem mellet volt.

-Tetszik ez a póz. -suttogta fülembe, majd a combomra is áttért a simogatással, mire én már nem bírtam tovább és kéjtől eltorzult arccal kezdtem el hangosan sóhajtozni.

Belső combomat markolta, és simogatta.

Kezei derekamra tévedtek és még közelebb rántott magához, mire én szabályosan felnyögtem.

Nyakamat és a vállamat kezdte el csókokkal beborítani, míg a combomtól egészen a nyakamig simogatott folyton.

A párnába markoltam, és úgy sóhajtoztam füle mellett, hogy a tudatára adjam azt, hogy iszonyatosan élvezem, amit művelt velem.

Éreztem, hogy a farkam is néha megrándult az élvezetek miatt, ami azt eredményezte, hogy én türelmetlenebb lettem, de még nem akartam Kookienak szólni erről.
Hagytam, had csinálja a kis dolgát velem. Elvégre meg is érdemli, plusz még én is jól jártam vele.

Csókjaival egyre lejebb haladt, majd a gerincem vonalát is végig csókolta, miközben tenyerei hátsómra tévedtek, és azt kezdték markolászni, ami mégjobban beindított.

Már szinte nyoma sem volt a kezdetleges ellenkezésemnek.
Jungkook aztán tudja, hogy hogyan kell valakit felizgatnia.

A sóhajtásaimat átvették az apró kis nyögések, amiket már ha próbálkoztam volna sem tudtam volna visszatartani.
Viszont az tény, hogy én szeretek hangos lenni az ágyban.

Miután Jungkook az egész hátamat belepte csókjaival, és a hátsómon is kiélte a tapizási vágyait, ráfogott a derekamra és úgy magára húzott, hogy férfiassága egy kicsi része "véletlen" belém csúszott, mire egy hatalmas nyögéssel a tudatára adtam, hogy tágítás az bizony még nem volt.

De szerintem ő ezt, nem így gondolta...

-Muszáj tágítani? -fonta karjait hasam köré, és úgy suttogta kérdését a fülembe.

-De Kookie... anélkül fájni fog nekem. -válaszoltam neki nehézkesen.

-De én már nem bírok tovább várni. -szorított karjain.

-Ah... akkor legalább csak használjunk síkosítót. -kérleltem.

Kérésemnek eleget téve vált el tőlem teljesen, majd egy szempillantás alatt nyomott a bejáratomra egy jó nagy adagot a tubusból, majd magát is bekente azzal, aztán miután kész volt ezzel, újra vissza helyezkedett mögém, majd be is pozicionálta magát, és a kezeit az én kézfejemre kulcsolta.

-Akkor megy... -döntötte az én arcomhoz az ő kis arcát.

-Mhm... -szorítottam össze a szemeimet.

Nem is tétlenkedett, egyből tövig nyomta magát bennem, mire egy néma sikoly jött ki csak a torkomon és a szemeim is egyből kipattantak a fájdalomtól.

Kibaszottul kellett volna az a tágítás, a rohadt életbe...

-Neh, Kook! Menj kih... húzódj ki belőlem...! -kerestem a megfelelő szót.

Jungkook egyből tette is amire kértem, majd hirtelen a hátamra fordított.

-Fájt? -kérdezte.

-Nagyon... -húztam összébb magamat.

-Bocsánat... Csináljuk előröl? -kérdezte halkan.

-Nekem... elment a kedvem ettől... Rohadtul fájt, Kook. -kaptam a fenekemhez, mert valóban így volt.

-De múltkor sem fájt, amikor nem tágítottunk. -fordította magával szembe a fejemet.

-De most igen is fájt. Menj és verd ki magadnak a vécében, engem most hagyj békén.. -húztam magamra a takarót, majd hátát fordítottam neki.

Jungkook csak fújtatva felpattant mellőlem és pár ruhadarabot össze szedve ment a fürdőbe, aminek az ajtaját hallhatóan becsapta maga mögött.

Ez tényleg iszonyat kanos volt. Sosem szokta csapkodni az ajtókat.

Mindenesetre szó sincs arról, hogy én most megharagudtam Kookra, mert végülis jogosan gondolta azt, hogy biztos nem fájna nekem, ha megint kihagytuk volna tágítást, mivel úgy múltkor sem volt rossz, sőt... a múltkori volt a mennyország.

De ez most nem jött össze. Csak a seggem bánta.

Az viszont nagyon. Úgy sajog, mint a rohadt élet.

Kook takarója alá bújva fetrengtem kínomban az ágyon, és próbáltam valami szépre gondolni, hogy addig is valamivel eltereljem a figyelmemet.

Ekkor jutott eszembe Taehyung...
Akivel már napok óta nem beszéltem semmilyen formában.
Milyen furcsa, hogy nem keresett engem azután az igazán gonosz és félreérthető tette után.
Igaz, hogy én sem kerestem őt, de igazából pont neki lenne megmagyarázni való dolga.
Rá viszont már haragudtam, nem is kicsit.

És nem értem még a mai napig, hogy miért tette azt, amit.

Miért akarta ilyen csúnya módon félrevezetni Jungkookot?
Miért akarta, hogy szakítsunk?
És miért mondta azt, hogy nála jobb kezekben lennék?

Csupa megválaszolatlan kérdések...

Aznap este után, úgy felszívódott, mint a kámfor.
De nem is bánom. Ráér majd ez a beszélgetés később is, mert most biztos felpofoznám őt, hiába a legjobb barátom.
Tagadhatatlanul hülyeséget csinált.
És mi lett volna, ha én nem hallgattam volna ki őket akkor...?
Bele sem merek gondolni...

Mindenesetre Jungkook most fontosabb nála.

-Hah... Jimin... -dőlt vissza mellém immár felöltözve Kook és a fejét a párnába fúrta, úgy sóhajtott egy nagyot.

-Na, ment? -furdaltam felé.

-Ment. De veled jobb lett volna. Jobban vagy? -fordult ő is felém a fejével.

-Már igen. -mosolyodtam el.

-Sajnálom...

-Jungkook hagyd már abba ezt a "Sajnálom"-ozást. Már nem tudom hány napja csak ezt hallgatom. Nem tehetsz te semmiről. Most sem tehettél róla, mert nem szándékosan tetted. És különben is, már nem is fáj. -ültem fel.

-De akkor is sajnálom. Félek, hogy egyszer majd olyat fogok véletlen tenni veled, amit már nem fogsz tudni megbocsátani nekem. -fúrta vissza a fejét a párnába.

-Te meg miről beszélsz? -ráncoltam össze a szemöldökömet, és gyorsan magamra kaptam egy alsót is.

-Annak a fasz Taehyungnak igaza volt... én tényleg csak bántani tudlak téged...

-Az a fasz Taehyung akkor egy kibaszott nagyot tévedett, remélem tudod. Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Ne higyj senkinek, csak nekem, jó? És ha én azt mondom, hogy nem haragszom rád semmi miatt sem, akkor az úgy is van. Ha pedig valami csoda folytán mégiscsak lenne olyan dolog, ami nekem nem tetszik, akkor azt majd úgyis elmondanám neked. -simítottam hátára.

-Szeretlek, Jimin. Tényleg. -ült fel, és rögtön meg is ölelt, amit én egyből viszonoztam is.

-Én is téged, Kookie. -bújtam karjaiba.

Így voltunk még pár percig, majd utána el is váltunk egymástól.

-Majd a hotelban megkaphatsz engem. Csak majd előtte tágítsunk azért. -mosolyodtam el.

-Köszönöm. -tapadt ajkaimra, majd rögtön az ölébe húzott engem, és úgy csókolóztunk tovább, mikor is hirtelen beugrott egy fontos kérdés...

-Hány óra van? -lihegtem.

-Nyugi, még csak 7 óra lesz. -mászott ki az ágyból.

-Ilyen korán keltünk? -lepődtem meg.

-Ezek szerint... -vont vállat.

-Akkor.... indulunk? -kérdeztem izgatottan.

-Hát persze. De előtte még eszünk. -nyújtott át nekem egy hosszú pólót, amit én készségesen fel is vettem.

Ezután a konyhába mentünk valamiféle kaját készíteni magunknak.

Aki csak kívülről látja Jungkookot, ő egy magabiztos, rideg, érzelem mentes, izmos férfit lát maga előtt.

De én már ismerem őt.
Ő nem olyan, mint amilyennek látszik.

Ő egy jószívű, határozott, céltudatos férfi, aki igazából néha elég labilis érzelmileg, főleg ha rólam van szó.

De érzem, hogy ő is szeret engem. És nekem ez már épp elég boldogság forrás.

Már szinte a jelenlétével is feltudja dobni a napjaimat.

Büszke lehet magára, hogy neki ilyen szuperképességei vannak...

__________

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33