Reggel olyan 10 körül ébredtem fel.
Nagyon nem szeretnék most tanulni, de a jó jegyért muszáj lesz. Nem jön ám az magától.

Így a pizsamámba kibattyogtam a konyhába, hogy igyak egy jó meleg teát.

-Szia Jimin. -köszönt anya a konyha pultnál állva. -Csináltam neked teát. -mosolygott rám.

-Oh, hogy hogy? Pedig sosem szoktál. -lepődtem meg.

-Nem tudom, csak kedvem volt hozzá. -azzal átnyújtotta a meleg italt.

-Akkor viszont, köszönöm.

Leültem a székre és félálomban inni kezdtem.

Anya eközben kiment a konyhából, így már tényleg nem kötött le semmi.

Miért nem aludtam még egy kicsit?
Pedig megtehettem volna, na mindegy.

Már majdnem lefejeltem az asztalt félálomban mikor meghallottam anya hangját a nagyszobából.

-Szia Jungkook. Gyere csak beljebb. -mondta.

Ebben a pillanatban pattantak ki a szemeim és rohantam a szobámba.

Ez komolyan itt van nálunk..?

Nem nézhetek ki úgy, mint egy csöves.
Habár, ha a legszebb ruháimat venném fel, akkor is úgy néznék ki mellette... Az ő kinézetével nem versenyezne senki, mert úgy is Jungkook győzne.

Így felvettem egy laza farmert, meg egy sima hosszú ujjút. És gyorsan átmentem a fürdőbe, ahol kissé beállítottam a hajam, és egy mini parfümöt fújtam magamra, na meg megmostam az arcom.

Már is sokkal jobban nézek ki. Mint egy emberi lény.

Ezután rendeztem vonásaimat, és a magabiztosabb Jimint magamra erőltetve lépdeltem anyuékhoz a konyhába.

-Szia Jungkook. -köszöntem neki lazán.

-Szia Jimin. -üdvözölt, és villantott egy halvány mosolyt is.

Ami a mosolygást illeti, egyre jobban megy neki.

-Hogy hogy itt vagy? -ültem le szembe vele a konyha asztalnál.

-Ma is áthívtam hozzánk, hogy itt legyen. -adta helyette az értelmes választ anya.

-Hát azt rögtön gondoltam.

-Csak ismerkedni szeretnék. -jelentette ki a fekete hajú.

-Anyával? -kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.

-Is. Meg veled is. -nézett rám komolyan.

Az a komoly tekintet.. mindenki frászt kapna tőle, nem csak én...
Anya vajon hogy bír a szemébe nézni?

-Nekem mindegy. -vontam vállat végül.

-Oh... -halljuk meg anya lemondó sóhaját.

-Valami történt? -kérdezett rá egyből Jungkook, a kis édes... hogy oda ne rohanjak, de aggódó...

-Elfogyott a cukor... így nem tudok sütit csinálni... -nézett ránk szomorúan anya.

-Én majd elmegyek. -jelentettem ki.

Azt már azért nem mertem hozzá tenni, hogy legalább addig sem leszek itthon...

-Te vagy a legjobb gyerek a világon. -ölelt meg anya, amit mosolyogva fogadtam.

-De ha már boltba mész, akkor írok egy kis listát, mert nem csak cukor kell. -ült le egy papírral meg tollal az asztalhoz.

Ekkor vettem észre, hogy Jungkook felszívódott.

De kit érdekel...

Nekem most mosdóba kell mennem.
Így, amint odaértem már nyúltam is a kilincshez, amit meg fogtam, viszont abban a pillanatban nyomódott le az ajtó másik oldalán is a kilincs és nyitódott ki az ajtó, majd én Jungkook mellkasának csapódtam.

A finom férfias illata az orromba kúszott, és arra késztetett, hogy maradjak úgy és szippantsak még ebből az illatból.
Vajon milyen parfümöt használhat? Biztos valami méreg dragát.

Na jó, ilyenekre most nincs idő...

Távolodnék is el tőle, de Jungkook karjai, ami idő közbe derekam köré fonódtak, megakadályoztak ebben.

-Hé, mit csinálsz? -néztem fel rá furcsán, mire ő csak vigyorogott, mint a tejbetök.

-Én, semmit. -ártatlankodott.

-Akkor eressz el! -szóltam rá halkabban.

-Miért?

Erre már nem tudtam mit válaszolni, csak fújtattam, mint valami felbőszült bika.

-Na jó, fel ne robbanj itt nekem. -vette le kezeit rólam, és kilépett a folyosóra.

Ez nem normál..

Én csak hitetlenül megráztam a fejem és elintéztem azt amiért jöttem. Utána, vissza mentem anyáékhoz a konyhába.

-Itt van. -adta oda nekem a listát, amin gyorsan végig futottam a szemeimmel.

-Te szent ég... ezt hogyan hozzam haza? Ezekért minimum autóval kéne menni. -szörnyülködök.

-Jungkooknak van. -jelentette ki.

-Jó, de...

-Mi majd elmegyünk a dolgokért, gyere Jimin. -fogott karon az említett és kihúzott az előszobába.

Reagálni sem volt időm, a fekete hajú egyből segített feladni rám a kabátot, én meg gyorsan felkaptam a cipőt, úgy ahogy ő is.

-Akkor, szia anya. -motyogtam zavartan.

-Majd jövünk. -mondta Jungkook.

Amint kiléptünk a lépcsőházba, én rácsaptam egyet a hátára.

-Ezt most miért? -nézett le rám meglepődötten.

-Azért mert hülyét csináltál belőlem a fürdőben, meg azért mert az engedélyem nélkül segítesz nekem a bevásárlásban. -oktattam ki.

-Talán ne segítsek?

-De. És köszi. -sóhajtottam fel.

-Igazán nincs mit. -mosolygott le rám.

Lefelé vettük az irányt, majd kiléptünk az utcára és meg sem álltunk egy nagy fekete sport autóig.

-Ez a tiéd? -kérdeztem elhűlve.

-Mhm. -húzta ki magát büszkén.

-Wow. -mosolyodtam el az autót csodálva.

-Esetleg belülről is megszeretnéd csodálni? -kérdezett rá.

-Aha. -néztem rá gyermeki csillogással a szemeimben.

Bepattantam mellé az anyós ülésre, és elindultunk.

Elképesztően szép és modern belülről.
Még sosem ültem ilyenben.
De most... ez maga az álom.

-Remélem a tulajdonosát is ugyan ilyen szépnek tálalod. -vigyorgott sunyin a kormány mögül.

-Mint férfi a férfinak úgy mondom, hogy igen. Tényleg jól nézel ki... vagy is jobban, mint én. -vontam meg a vállam.

Látszik, hogy nem erre számított, de most mit tegyek ha egyszer ez van.

-Valóban így gondolod? -kérdezte.

-Igen, nézz csak magadra. -mértem végig őt.

Ahj.. még a vezetés is milyen jól áll neki. Nekem meg semmi..

-Azért te se panaszkodj. Ha lány lennék, tuti bepróbálkoznék nálad. -bólogatott magabiztosan.

Már nyoma sincs a "Jungkook vagyok, féljél tőlem" aurájának. Vagy is még azért egy kis nyoma van, de már kevesebb, mint eddig volt.

-Ezt most bóknak veszem. -eresztettem el egy halvány mosolyt.

-Mondjuk ha fiatalabb lennék akkor is. -mondta halkan, de én azért még pont hallottam.

-Jungkook! -szóltam rá. -Alig egy napja ismerjük egymást, és te máris ilyenekkel jössz? -hitetlenkedtem.

-Jó, bocsi. De ha egyszer biszex vagyok, te meg jól nézel ki... nem tudok mit tenni. -mentegetőzött.

-Te most azt mondod, hogy bejövök neked? -hűltem el.

-Nem, én csak azt mondtam hogy jól nézel ki. -javított ki.

-Hah... jól van... -sóhajtottam.

Jófej meg minden, de azért az nem lenne szerencsés ha érezne irántam valamit, mert én szerintem nem tudnám viszonozni... plusz anya is ott van a képben.

-Amúgy ha már itt tartunk... milyen érzés egy fiúba belezúgni? -kérdeztem őt finoman.

-Miért érdekel?

-Csak úgy... kíváncsi vagyok.

Ekkor sóhajtott egy nagyot.

-Igazából... pont ugyan olyan, mint egy lánynál. Csak a fiúk nem annyira idegesítőek, mint a lányok. -nevetett a végén.

-Ezzel egyetértek. -kuncogtam én is.

Hát igen... a lányok visítása elég idegfeszítő tud lenni, az egyszer biztos. De tuti van olyan, aki meg pont ezt szereti.

Ezután megérkeztünk a boltba.

Kiszálltunk, és besétáltunk az üzletbe.

Alig várom, hogy Taenak elmeséljem ezeket az információkat...