Az autóban ülve elég furcsa volt a légkör.

A hatalmas csendet csak Jungkook sűrű szipogása töltötte be, ami hát elég szokatlan és lehangoló volt, mivel a mai nap láttam őt először sírni, és hát a szívem szakadt meg tőle.

A mindig magabiztos és határozott aurája és énje az a mai napot kivette szabadságnak.
Helyette most egy befolyásolható, megtört kisfiú ült mellettem, aki tudja, hogy megint egy hibát követett el.

Viszont ami mégjobban megdöbbentett az Taehyung volt.
A most már inkább állítólagos legjobb barátom. Nem amúgy, még most is a legjobb barátom, meg még az is fog maradni, ha meg tudja magyarázni, hogy miért akart véget vetni az én és Jungkook közt folyó szoros kapcsolatnak.

Ugyanis enyhén fogalmazva sokkot kaptam a mosdó előtt, mikor is hallgattam a két jómadár vitáját.

És egy újabb kérdés merült fel bennem: Most akkor Tae szerelmes belém, vagy miért akart akkor magának? Miért akarta félre vezetni Jungkookot?

Ez is egy fura dolog, bár mondjuk múltkor mondta is, hogy ovis korunk óta belém van zúgva, de mindenesetre eddig jól titkolta az érzéseit irányomban, habár én amúgy sejtettem ezt..

Pár perc múlva, már Kook lakása előtt parkoltunk, majd a cuccainkat kiszedve az autóból baktattunk a lifthez, amiben egymáshoz nem szólva értünk fel legfelső emeletre.

Miután kinyílt a lift ajtaja, rögtön a megfelelő ajtóhoz sétáltunk, majd Jungkook a kulcsaival kinyitotta az ajtót, szóval gyorsan be is mentünk rajta, aztán vissza is zárta magunk után.

Gyorsan lekapkodtunk magunkról a cipőt és a kabátot, majd a táskáinkat ledobáltuk a nappaliba.

-Jimin... nekem mondanom kell valamit. -kezdte rögtön a fekete hajú.

-Szakítani akarsz velem? -ültem le az egyik kanapé kartámlájára.

-H..honnan tudtad? -lepődött meg.

-Hallottam a beszélgetéseteket a mosdóban. -vontam hanyagul vállat.

-Oh... -válaszolt értelmesen.

-Jungkook... tulajdonképpen akkor most mi is volt ez az egész? -fontam mellkasom elé karjaimat.

-Csak... csak féltékeny lettem Taehyung miatt, mert kiderült, hogy még mindig rád pályázik. És annyira bemagyarázta nekem, hogy én folyton csak bántani tudlak téged, és emiatt már ki is szerettél belőlem, hogy én elhittem és féltem, hogy talán igaza lehet. Azt mondta szakítsak veled, mert úgy boldogabb lennél. És... én már nem tudom mit higyjek. -fakadt ki.

-Folytasd csak. -keltem fel a kanapé széléről, majd lassan elé sétáltam.

-Hiszen tudod, hogy szeretlek, és sosem tudnék neked szándékosan fájdalmat okozni. Csak amikor ideges vagyok, akkor egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni magamat. Én szeretlek téged, hidd el, csak... a mai nap valahogy nem vagyok önmagam. Ezért lettem annyira befolyásolható is...

-Hogy érted ezt? -vontam fel a szemöldökömet.

-Nem tudom. A napokban már nem kívántam annyi ételt, mint amennyit szoktam. Estenként fáj a derekam is, és ez a folytonos kézremegés is megőrjít. -mutatta felém a jobb kezét, amin már nem csak a mutató ujja, hanem az egész kézfeje remegett.

-Jungkook, mi történt veled? -hűltem el.

-Fogalmam sincs. És most ezek után annyi életkedvem lett, mint egy marék fejetlen lepkének. És annyira össze vagyok zavarodva, meg a... -folytatta volna panaszkodását, de én kezeire fogtam és közbe vágtam.

-Jungkook, elég! Nyugodj le, jó? Én is rohadtul össze vagyok zavarodva, mert nem értettem, hogy Tae miért csinálta ezt, de majd beszélni fogok a fejével, az biztos. És én iszonyat befostam, amikor meghallottam, hogy Tae rávett arra, hogy szakíts velem, de istenem! Nem is volt igaz, amit mondott neked. Én is szeretlek téged, de ezt te is tudod. Ezek nem csak holmi kényszerített érzések, amiket irántad érzek. Hanem egy erős vonzalom, szerelem. Ne szakíts velem kérlek, mert én csak veled tudok boldog lenni. Taehyung a legjobb barátom, de őt nem szeretem úgy, mint téged. Hazudott, amikor azt mondta, hogy nála jobb kezekben lennék. Én nálad vagyok jó kezekben, szóval kérlek... tisztázzuk a dolgokat. -húztam le a kanapéra, magam mellé.

-Szóval hazudott nekem? -meredt maga elé.

-Ezek szerint... -sóhajtottam egy hatalmasat.

-Ha te nem lettél volna ott abban a pillanatban a mosdónál... -remegett meg ma már sokadjára a hangja.

-Tudom, Kook, de ne gondoljunk ilyenekre, jó? A sors is úgy akarta, hogy Tae ne tudjon szétválasztani minket. Majd megbeszélem vele is a dolgokat, de először veled akartam azon nyomban tisztázni ezt, mert nem akartam, hogy hamis kételyekben ringasd magad. Ezért is döntöttem úgy, hogy ott hagyom a szülinapi partimat, és eljövök veled. -csúsztam közelebb hozzá.

-Nem csak azért mondasz ilyeneket, mert túl sok alkohol van benned? -kérdezte.

-Én már akkor józan voltam, amikor megláttam, hogy te és Taehyung nem voltatok a teremben. -bólogattam.

-Jó... -vetette át egyik kezét hátamon. -De tudod Jimin én... annyira borzasztóan érzem magam. -ölelt szorosan magához, majd a mellkasomba fúrta fejét.

-De Jungkook, nem kell emiatt rosszul érzned magad...

-Dehogynem! Utálom magamat. Tönkre vágtam az egész ünnepet. Nem is vagyok a családotok része, de képes voltam elbaszni a szülinapodat, érted? A te szülinapodat. Még torta sem volt, ajándékok sem, énekelni sem énekeltünk, meg még a meglepetés helyre sem mentünk el. Annyira szarul érzem magam emiatt. -zokogta mellkasomba.

-Jungkook, hé! Ne sírj már emiatt. Majd bepótoljuk máskor ezt az egészet. És ha annyira ott akartam volna maradni, akkor megtettem volna, de nekem fontosabb vagy, mint ez az ünnep. Szerinted hogyan éreztem volna magamat, ha a 19. szülinapom másnapján szakítana velem a legelső szerelmem, mi? Még szép, hogy leléptem veled együtt onnan. Plusz a mosdós incidensetek után nem is lett volna ugyanolyan nyugodt ez az este. -törölgettem könnyeit.

-Jó, de én nem akarom, hogy emiatt megutálj engem. Nem akartam problémát okozni neked.

-Jungkook, fejezd már be a hisztizést! Mi történt veled? Nem szoktál ilyen lenni. Szeretlek! Tiszta szívből szeretlek, értsd már meg. Akármilyen hülyeséget is követtél el eddig, én attól még ugyanúgy szeretlek. Felejtsd el azt, amit Tae mondott, és hallgass arra, amit én mondtam neked. Ne neki higyj, hanem nekem. Semmi baj nem történt, hiszen tisztáztuk a dolgokat. És különben sem csak te cseszted el ezt a napot, hanem közös erővel tettük ezt, szóval igazából nem tök mindegy már? Én mindenesetre örülök, hogy megbeszéltük a dolgokat. De kérlek ne bőgj már annyit. -nyújtottam felé a zsebemből egy zsebkendőt, amivel azon nyomban hangosan ki is fújta az orrát, miután leszállt rólam és felült a kanepén.

-Talán... igazad van. Akkor szent a béke? Nem ábrándultál ki belőlem? -rakta le szipogva az elhasznált zsepit a dohányzó asztalra.

-Dehogyis. Szent a béke. -simítottam fal fehér, nedves arcára.

És azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor mindkettőnk szívéről egy akkora kő esett le, hogy azt még Amerikában is lehetett volna hallani.

Kétség kívül megkönnyebbültünk, amiatt, hogy amit Tae megpróbált elcseszni, azt mi ilyen rövid idő alatt helyre hoztuk nagyjából.
Vegülis csak a kapcsolatunk forgott kockán...
De egy valami még mindig leragadt bennem...

-Egyébként... hogyan szakítottál volna velem, ha nem is voltunk együtt? -tettem fel a bennem motoszkáló kérdést.

-Ez igaz. Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy még ha nem is mondtuk ki, én mindvégig a barátomként, a pasimként tekintettem rád. -húzott magához.

-Komolyan? -néztem fel boldogan rá.

-Hát persze. Hiszen te már az enyém vagy. -szipogta.

-De ha én nem lettem volna ott a mosdónál, akkor most simán eldobtál volna magad mellől. -hajtottam fejemet mellkasára, ahol meghallhattam heves szívverését.

-Nem tettem volna meg... -suttogta Kook.

-Miért? Hiszen beadtad a derekadat Taenak.

-De nem mertem volna megtenni, mert szeretlek. Nem tudtalak volna elengedni csak úgy. -simított fejemre.

-Ennek örülök. Amúgy én is a pasimként tekintettem rád. -motyogtam.

-Mert az is vagyok. A pasid. És ezek után már nem állhat senki sem közénk. A mai nap is magabiztos akartam lenni, de ma valahogy nem voltam önmagam. Sajnálom. De ezután már hozni fogom a formámat, ígérem. Taehyungot meg...

-Taet hagyd ki ebből. Vele majd beszélek én. De mindenesetre nem kell hibáztatnod magadat, hiszen ha neked épp rossz napod van, akkor itt vagyok még én, aki majd megoldja a problémákat, mint ma. Nem érezted önmagadnak magadat, ezért megint bele estél egy hibába. De ott voltam én, és megmentettük a menthetőt. Közösen még sokmindenre vihetjük, én mondom. -simítottam hasára.

-Köszönöm, Jimin. Mindent köszönök.

-Én is Jungkook. -pusziltam ajkaira. -Most pedig felejtsük el ezt az egészet és menjünk aludni ezután az ominózus nap után, mert szerintem már éjfél múlt. -keltem fel, és őt is felhúztam a kanapéról.

-Várj, Jimin. Sajnálom, hogy ilyen állapotban kellett látnod. Általában nem vagyok ilyen elveszett és sírós. Csak féltem, hogy elveszítelek.

-Semmi baj, Kook. Mindegyik oldaladat szeretem. -mosolyodtam el.

-Nem vagy éhes?

-Most már nem. -fogtam meg kezeit.

-Akkor lenne itt még valami... -vette le zakóját, majd az ülőgarnitúrára dobta.

-Mi? -kérdeztem izgatottan.

-Ha a többiek még nem is tették meg, attól én még szeretném oda adni az ajándékomat neked. -kapcsolt a egy kis lámpát a sötét nappaliban, majd elvonult az egyik szobába.

Hirtelen iszonyat izgatott lettem, mert már nagyon kíváncsi vagyok Kooksi ajándékára.
Szerencsére már sokkal felszabadultabb lettem, mert sikerült mindent a helyére hozni köztünk.
Bár Jungkooknak ezt a törékeny oldalát soha sem fogom elfelejteni. Annyira kis ártatlan kinézete volt, hogy az már nekem fájt néznem.
Mindenesetre a lényeg az, hogy ezután az ominózus nap után, végre boldog lehetek.

Pár perc múlva Jungkook egy kis borítékkal tért vissza a nappali közepére szipogva.
Hogy mikor múlik el az a sok szipogása, na azt nem tudom.

-Nem nagy cucc, de remélem tetszeni fog. Szóval Jimin... örülök, hogy ezután a káosz után velem ünnepled meg legelőször a szülinapodat. Számomra te vagy a minden. Te vagy az levegő a földön. A fény a sötét alagútban. A menedék a viharban. A szín a szürke életemben. És tudnod kell, hogyha nem szerettél volna belém, én akkor is megszereztelek volna, hidd el. És én megvédelek bármitől és bárkitől ezek után is. És megadnék neked bármit, amit csak kérsz. Szóval... kérlek fogadd el tőlem ezt a kis ajándékot. Boldog 19. születésnapot, Jimin. -nyújtotta felém a gyönyörű babakék borítékot, amit én elérzékenyülve vettem el remegő kezéből.

Szorosan megöleltem őt, majd leültettem magunkat a kanapéra.

-Köszönöm, Jungkook. Nem csak az ajándékot. Hanem ezt a kis vallomást is. -bújtam hozzá, majd lassan kezdtem kibontani a boríték tetejét. -Nem merem kibontani. Nagyon izgulok. -suttogtam.

-Na gyerünk, Jimin. Ezután a nap után már semmi sem lehet meglepetés. -mosolyodott el.

-Igazad van. Akkor... -emeletem ki a boríték tartalmát.

-Ez mi? -kérdeztem csodálkozva.

-Olvasd csak el.

Kookhoz bújva futtattam végig szemeimet a sorokon, majd hitetlenkedve fogtam kezeim közé két jegyet.

-Ne már, Kook... Te tényleg lefoglaltál 5 napot 2 személyre Busan legdrágább wellnes hoteljában? -könnyeztem be.

-Úgy gondoltam ránk férne egy kis kikapcsolódás az őszi szünetedben. -mosolygott.

-De te dolgozol, nem? -érzékenyültem el.

-Kivettem szabadságot. Megoldják nélkülem is a cégnél. 5 napot csak kibírnak nélkülem. -karolt át.

-És ketten megyünk? -kérdeztem boldogan.

-Hát... ha mást szeretnél vinni helyettem...

-Nem! Téged viszlek. -vágtam rá.

-Reménykedtem benne.

-De Jungkook erre ráment a gatyád is, nem? -utaltam az ultramagas árakra.

-Jimin, ezt hagyjuk, jó. Egyébként meg nem, mert a cég jól fizet. Fogalmazzunk úgy, hogy túl jól fizeti a munkámat. -kuncogott.

-Jézusom Jungkook. Én annyira örülök ennek. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. -másztam az ölébe, majd szorosan magamhoz öleltem őt.

-Nincs mit Jimin. Ezt már rég megérdemelted volna. -tolt el magától annyira, hogy beletudjon nézni a szemeimbe.

-És az tényleg ilyen full puccos hely? -zsongtam be.

-Igen. Elég luxus, de egyszer olyan helyekre is el kell menni, nem igaz?

-De. Viszont én még sosem voltam olyan hotelekben. Már nagyon várom. Hétfőn indulunk? -támaszkodtam mellkasára.

-Aha, hétfő reggel. És autóval megyünk. -válaszolta boldogan.

-Ezaz, Kook. Imádom az ajándékodat. De téged azért jobban szeretlek, ha nem baj. -tapadtam ajkaira, majd heves csókolózásba kezdtünk.

Ah, már most érzem, hogy szép éjszakának nézünk elébe.

Szerencsére ebből a napból is egy jó nap lett, így éjjelre.
Igaz, hogy Taeban nagyot csalódtam, de hálás is lehetnék neki, mert ezzel a kis akciójával csak azt érte el, hogy mégszorosabb legyen a kapcsolatunk Jungkookkal.
Elérte, hogy Kook egy újabb oldalát tárja fel szemeim elé, és azt is elérte, hogy a szülinapomat szerelmemmel ünnepeljem, romantikusan, kettesben.

__________

Jikook páros az ominózus nap után... és Taehyung szokatlan tettei mit fognak hozni a jövőben...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33