Már javában folyt a "buli" a kibérelt nagy teremben.

A hangszóróból szólt a zene, kajáltunk, piáltunk, röhögtünk, sztorizgattunk, sőt még táncoltunk is már.

Mint kiderült, az ajtóval szembeni falnál van egy erkély is, ahova majd szeretnék kimenni, csak eddig még nem volt rá nagyon lehetőségem.

A hangulat fantasztikus volt, ahogy mindig is, de most így pár pia lehúzása után mégjobban tűnt.

Jungkookkal azóta nem beszéltünk, mióta visszajöttünk a mosdóból ami már egy 2 órája biztos volt, de ahogy látom már ő is jól érezte magát.

Lisa is már itt volt, Geumji nélkül természetesen.

Szóval az este szépen alakulgatott...

-Gyerünk Jimin, mégegyet. -karolt át Kai az asztal előtt állva, ahol most mindenki ott volt, majd felém nyújtott egy újabb felest.

-Ne, Kai... nem bírok többet. -mosolyogtam rá kínosan.

-Ugyan már Jimin. Az ünnepek arról szólnak, hogy jól érezzük magunkat és hogy seggrészegek legyünk. -röhögött.

Úgy látszik már ő is be volt csiccsentve egy kissé.

-Kai... én már most seggrészeg vagyok. -forgattam szemet, majd rácsimpaszkodtam karjaimmal.

-Akkor ezt az utolsót... -kérlelt.

-Nem hinném, hogy az jó ötlet lenne. Ne igyon több alkoholt. -szólt közbe Jungkook, aki majdnem velünk szemben ült az asztalnál.

-Te csak ne szólj közbe. Nem a te dolgod. Nagyfiúk már. Jimin is eltudja dönteni, hogy mit akar és mit nem. -villantott rá dühösen Tae.

-Ez igaz... -engedtem el Kait, de abban a pillanatban meg is szédültem, majd seggre ültem, mire mindenkiből kitört a röhögés. Még belőlem is. -De azt hiszem most már nem iszok többet. -keltem fel nagy nehezen.

-Megvagy? -kérdezte anya.

-Persze, semmi bajom. -nyugtattam meg.

-Jiminie... kijössz velem az erkélyre? -kérdezte Minji.

-Öhm... aha. -vettem el egy borral teli poharat, bár azt nem tudom miért, majd követtem őt kifelé.

Becsuktam magunk mögött az üveg ajtót, majd nézegetni kezdtem a most sötét, fényekkel teli várost.

-Jimin. Beszélnünk kell.. -tépte ki hirtelen a kezemből a boros poharat, majd egyből lehúzta az alkoholt.

-Mi a... Minji, de te még kiskorú vagy... -hagytam abba a város csodálását, és felé fordultam.

-Nem érdekel. Nekem kell Jungkook. -tért a lényegre.

-Mi van? -zavarodtam össze.

-Amióta megláttam, csak ő járt a fejembe. Amikor belépett az ajtón, rögtön tudtam, hogy ő kell nekem. Talán ez az első látásból szerelem..? Próbáltam beszélgetni vele, és közelebb kerülni hozzá a délután, meg az este folyamán, de nem ment. Mindig visszautasított, és nem tudom miért? -kezdett el lányosan sírni előttem, míg én azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

Vajon miért utasította vissza Minjit? Hát persze, hogy miattam.

De most mit kezdjek egy 16 éves lánnyal, aki egyből belezúgott az én férfimba, és nekem panaszkodott róla, majd el is bőgte magát most miatta.

-Öhm... figyelj Minji. Van még sok száz te korodbeli srác, akinek biztosan tetszenél. Jungkookot csak... hagyd békén őt, jó? Nem érdemel meg téged. -próbáltam nyugtatni valami hülyeséggel.

Még szép, hogy nem érdemli meg őt, mert engem érdemel meg. Csak és kizárólag engem.

-Menj gyorsan a mosdóba, és nyugodj meg egy kicsit. Nekem... Nekem most be kell mennem. -próbáltam kibújni a kellemetlen szituáció alól.

-Nem. Nyugodtan menj csak be, én meg egy kicsit kint maradok. De köszönöm Jimin. -mosolygott rám könnyes szemekkel.

-Nincs mit. Akkor mentem. -motyogtam, majd már bent is termettem a nagy szobában, ahol eléggé pia szag volt már és a zene is még ment.
Kint mennyire nyugodtabb minden.

Szemeimmel Jungkookot kerestem, de akár hogyan néztem, nem találtam meg őt.

Rögtön Kaihoz sétáltam, és meg is kérdeztem tőle a dolgot.

-Nem láttad Jungkookot? -ráncoltam össze a szemöldökömet.

-De, az előbb ment ki at teremből. -válaszolta.

-És Tae hol van? -kérdeztem.

-Nem tudom. -vont vállat.

Furcsa, hogy ezek ketten nincsenek csak itt.

Hiszen pont ők utalták meg egymást...

Na mindegy.

Vagy mi van!? Pont ez az, hogy megutálták egymást.

És most ők nincsenek itt..

-Oh, basszus... -motyogtam, majd észrevétlenül kisurrantam a beszélgető társaságból, és kirohantam a teremből.

Na ha ezek ketten valami hülyeséget csináltak, én esküszöm, hogy mindkettőjüket helyben megverem.

Nem hiszem el, hogy nem bírnak ki egy napot sem egymással.
Pedig eddig minden tök rendben volt.

Végig rohantam a folyosón, egyenesen a mosdóig, majd mikor elértem az ajtaját, kiabálást hallottam meg bentről. De nem volt túl hangos, csak jól hallható.

Ez Jungkook és Tae volt. Hát persze... ki más?

Inkább nem nyitottam be, hanem csak hallgatóztam, hátha választ kaphatok arra, hogy miért viselkednek így egymással.

-A kurva anyád Taehyung! -hallottam meg Kook ideges hangját.

-Kibaszottul hallottam, ahogy újra megerőszakoltad Jimint itt a mosdóban, de sajnos csak a végére értem ide, ezért nem tudtam leszedni róla azt a kétszínű, mocskos testedet. Szóval jobbnak láttam megvárni azt az alkalmat, mikor csak kettesben leszünk, és szarrá verhetlek szépen, majd behúzhatok egyet végre abba a tökéletes pofádba. -mondta ijesztően higgadtan Tae.

-Csak is miattad tettem meg azt vele, te seggfej barom. Ha nem basztál volna fel annyira a délután, akkor nem lettem volna ideges én sem.

-És még én vagyok a hibás, te kanos állat. Nem én kaptam féltékenységi rohamot, a délután, hanem te. Jimin soha sem fog megbocsátani neked. -sziszegte Taehyung.

-Nyugi, már megbocsátott. És szállj le Jiminről, mert ő már enyém.

-Nálam jobb kezekben lenne. Te csak bántani tudod őt, és a földbe tiporni. Úgyhogy nem, nem szállok le róla.

-Ha nem hagyod békén őt, nem fogsz jól járni, te hím kurva. Elintézem, hogy leakadj róla, hidd el.

-Csak tudod olyan jó volt lefeküdni vele. Ahogy többért és többért könyörgött alattam, ahogyan csókolta a számat dús ajkaival, a hangos nyögései, kipirult arca...

-Elég! Esküszöm szarrá verlek, ha nem fogod be azt a retkes pofádat. Jimin engem szeret, nem téged. -csengett kétségbe esetten Jungkook hangja.

-Olyanokat mondogatott nekem, hogy szerelmes belém, és hogy lehet, hogy te ébresztetted rá erre. Szóval seggfejkém, gratulálok hozzá. Ha akkor már nem kedveltelek volna, akkor nem is beszéltem volna rá, hogy béküljön ki veled. De így legalább már tudom, hogy nekem is lenne esélyem nála.

-Nincs esélyed nála! Jimin engem szeret. Csak is engem. Nem hagyhat el. -remegett meg Kook hangja.

-Ugyan már Jungkook. Te is tudod, hogy mennyiszer megbántottad őt. Ezek után szerinted még ugyanúgy szeretne? Én pont az ellentétét csináltam annak, amit te. Én nem sértettem meg őt. Engem őszintén szeretne, hidd el. -válaszolta büszkén és gonoszan.

Mit tesz Jungkookkal...?

-De Jimin azt mondta, hogy szeret engem. Ő magam mondta. Én nem akartam megbántani. Tudja, hogy sosem akartam őt szándékosan bántani. -válaszolta Jungkook remegő és kétségbe esett hangjával.

-Lehet, hogy ezt nem vallaná be neked, de én látom rajta, hogy ez már csak kényszer szeretet, amit irántad érez. Csak nem akar megbántani téged.

Mi van? Ez nem is igaz. Mit hordasz össze itt Taehyung, szegény Jungkooknak?

-Tehát Jimin már kiábrándult belőlem? -kérdezte Kook elveszetten.

-Véleményem szerint igen. De azt tudom, hogy velem jobban járna.

-Ezt nem hiszem el. Hiszen Jimin szeretett. -suttogta Kook.

-Ez most egy nehéz időszak lesz számodra, Jungkook. Muszáj lesz elengedned, és átadnod nekem Jimint, hogy egy boldog jövőt biztosítsál neki. Mindkettőtöknek könnyebb lesz így, hidd el.

-Szóval... ettől boldog lesz, ha elengedem őt? -kérdezte szipogva Kook.

-Ettől lenne a legboldogabb, én mondom. Hiszen látni lehetett rajtatok, hogy nem működik a kémia köztetek. -válaszolta lesajnálóan Tae.

-Akkor, mit kéne tennem?

-Mondjuk szakítsál vele. -hallottam meg Tae magabiztos hangját, ami miatt mégjobban lesokkolódtam az ajtó túloldalán állva.

Ne, ne, ne... Ez nem lehet igaz!
Mi a franc történt itt?
Mi ez az egész?

Mi a szar ütött Taeba?
Nem értem.
Nem szakíthat velem Jungkook, Tae kibaszott hülyeségei miatt.
Nem is igaz, amit mondott.

Miért csinálta ezt Taehyung vele?
Miért hazudott neki olyat, amiről tudta jól, hogy nem is igaz?
Pontosan tisztában volt vele, hogy mennyire oda vagyok Jungkookért.
És azt is tudta, hogy köztünk nem lesz soha semmi. Hiszen múltkor már megbeszéltük ezt.
Azt mondtuk, hogy barátok maradunk.

Most meg rá sem ismertem.
Kihasználta azt, hogy Jungkook sebezhető lett, így elég csúnyán félre is vezette őt.

Mit csináljak...? Jézusom most mit tegyek?

Jól leteremteném Taehyungot, és még fel is pofoznám.
Jungkooknak meg megmondanám, hogy szeretem és szerelmes vagyok még mindig belé. Akármilyen és akármennyi hülyeséget követett el eddig velem, én meg mindig ugyanúgy szeretem őt, mert a szerelemnek nem lehet parancsolni, nem igaz?

Rohanni kezdtem a termünk felé, mikor meghallottam a közeledő lépteket a mosdó ajtajához.

Pár pillanat múlva már ott is termettem a termünk ajtaja előtt, de még nem mentem be rajta.

Gondolkoztam, hogy mit tegyek, de már szinte szabályosan remegtem a félelemtől.
Ha most jól értelmeztem, akkor Jungkook szakítani akar már velem Tae "jóvoltából".

Amit ugyebár nem engedhetek meg, semmi képpen sem, így muszáj lesz valamit cselekednem.

Ekkor egy hirtelen ötlet pattant ki a fejemből.

Berontottam a terembe, majd a legszenvedőbb fejemet elővéve siettem anyához.

-Anya... nagyon rosszul vagyok. Nem bírok már itt maradni. -fogtam a homlokomra.

-Úristen, Kicsim. Mi történt? -kérdezte aggódva anya.

-Szédülök, fáj a fejem, és hányingerem van. -támaszkodtam drámaian az asztalra.

-Jól van Kincsem, semmi baj nem lesz, csak túl sokat ittál. Még el kéne mennünk a meglepetés helyre.

Hú, basszus.. még az is lenne.

-Anya, én nagyon rosszul vagyok. -néztem könyörgően rá.

-Jól van, Jimin... Akkor... kérd meg Jungkookot, hogy vigyen haza. -szomorodott el anya.

-Sajnálom anya. De tényleg nem bírnám ott tovább. Köszönöm. Szia, sziasztok. -köszöntem el mindenkitől, majd miután mindenki jobbulást kívánt nekem, a cuccaimat és Jungkook cuccait felkapva, ajándékok és torta nélkül siettem ki újra a teremből, mikor is beleütköztem Jungkookékba.

-Kook, megyünk haza. Taehyung, benned meg nagyot csalódtam. Ne keress egy darabig, kösz. -fogtam Jungkook karjára, majd húzni kezdtem kifelé az épületből, egyenesen a fekete autójáig.

-Jimin, mit művelsz? -szipogta Jungkook a kocsi előtt állva, míg én a cuccai közt matatva próbáltam kihalászni a slusszkulcsot.

-Haza megyünk. Hozzád. -vettem elő a kocsi kulcsot.

-De...

-Tudom, Jungkook. Se torta, se ajándékok, semmi sem volt, de... megvan erre az okom, szóval csak menjünk.

-Jimin én...

-Jungkook kussolj. Csak menjünk haza először, jó? -nyújtottam át neki a kulcsot.

-Oké...

__________

Jimin és az elcseszett születésnapja...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33