Minden szem ránk szegeződött, de legfőképpen Kookra.

-Jó napot! Sziasztok! Jeon Jungkook vagyok. Jisoo egyik barátja és munkatársa egyben.

Mindenki üdvözölte őt és egyesével bemutatkoztak neki. Jungkooknak tényleg nincs mitől félnie, hiszen ez a társaság egy nagyszerű társaság.

Ahogy látom, Minji szemet vetett az én férfimra, mivel olyan tekintettel bámulta őt, hogy attól már lassan én jöttem zavarba, és nem Kook.
De persze nincs vele problémám, mert tudom, hogy Kooksi az enyém és én az övé vagyok.

Viszont nem kerülte el a figyelmemet az sem, ahogyan a fekete hajú és Taehyung viselkedett. Olyan utálkozó és szúrós pillantásokkal illették egymást, amilyet még életemben nem láttam tőlük. Nem tetszett nekem ez a dolog.

Gondolkodásomból Geumji hangja szakított ki.

Én még mindig csak a nappali szélén álltam, mint valami faszent, míg a többiek már rég egymással beszélgettek a kanapén, vagy épp állva.

-Na ne! Te vagy a városi újság címlapjain! Úristen, akkor ezért voltál olyan ismerős! -hallottam meg Jennie meglepődött hangját, amin muszáj voltam mosolyogni.

Úgy látszik Jungkook is elég hamar beszélgetésbe elegyedett, amitől őszintén boldog vagyok. Legalább felenged majd egy kicsit.

-Na mi van Geumji? -kérdeztem a kicsitől.

-Felveszel? -húzogatta nadrágomat gyenge kezecskéivel.

-Persze. -vettem ölembe a kis apróságot.

-Kaphatok narancslevet? -kérdezte aranyosan.

-Mhm. -mosolyogtam rá és az üres konyhába vettem az irányt, ahol már az étel és az ital is ki volt rakodva.

Egyik kezemben a kislányt tartottam, míg a másik kezembe vettem egy rózsaszín műanyag poharat és töltöttem a sárga italból bele, majd a nappaliba mentünk és leültem Kooksi mellé, aki nagyban magyarázott valamit Jennienek.

-Tessék, van benne szívószál is. -ültettem a combomra a kislányt, aki egyből inni kezdett.

Csendesen nézegettem ki a fejemből. Nem vagyok egy beszélgetős fajta, viszont szeretem figyelni ilyenkor az embereket. Jó nézni, hogy mindenki önfeledten beszélget az elmúlt időkről egymással.

-Na, megittad? -kérdeztem, mire csak bólintott egyet és nekem adta az üres poharat. -Ez gyors volt.

Majd leraktam a dohányzó asztalra a kiürült papír poharat.

-Játszunk Jimin! Játszunk! -kezdett el ficánkolni az ölemben, mire Jungkook is már felfigyelt és felénk is fordult.

-Oh... kit tisztelhetek társaságodban? -mosolyodott el Kooksi.

-Ez a tünemény itt Geumji. Lisa kislánya.

-Szia Geumji, Jungkook vagyok.

-Szia Jonkuk. -mosolygott édesen az ölemben ülő.

Az aranyos kis beszédhibájára mindketten elnevettük magunkat.

-Nagyon aranyos. Jól mutat az öledben. -suttogta fülembe, mire egy szempillantás alatt zavarban éreztem magamat, ezért lehajtottam a fejem.

Miért mond ilyeneket...?

-Jiminie! Játszunk! -türelmetlenkedett Geumji.

-Öhm... és mivel? -próbáltam össze szedni magamat.

-Bújócska?

-Oké, legyen. -adtam be könnyen a derekam.
-30-ig számolok. Utána megyek. -lengettem meg mutató ujjamat előtte. -Kezdem...

Erre csak izgatottan felsikkantott és már le is ugrott az ölemből és elszaladt valamerre.

-Csak nem zavarba jöttél az előbb? -kérdezte a fekete hajú, mikor már csak ketten ültünk a kanapén.

-Jungkook...! Társaságban vagyunk. -szóltam rá halkan.

-Jól van na. -paskolta meg combomat.

Még egy kis ideig vártam, és mikor úgy ítéltem meg, hogy letelt az a kis idő, amit a csöppségnek adtam, felálltam a helyemről és elindultam a szobám felé.

Gondoltam biztos ott lesz. Benyitottam és az összes zugot átkutattam de... tévedtem, Geumji mégsem volt itt.

Na jó, akkor nézzük csak tovább.

-Hol bujkálsz Jiji? -kérdeztem sejtelmesen, miközben direkt a becenevét használtam, mert tudom, hogy azt imádja.

A fürdőt is átnéztem, de ott sem volt senki.

A folyosóra újra kilépve hirtelen megállt minden, miközben a háztartási szobával szemeztem, ami a múltkori kis hallucinációm tárgya volt..

Hirtelen lett sötét minden. A levegő megfagyott, akárcsak az ereimben a vér.
Az ajtón karmolás nyomok rajzolódtak ki és meghallottam Geumji keserves sírását.

Azonnal az ajtóhoz rohantam és beakartam nyitni, de zárva volt, így dörömbölni kezdtem rajta, miközben a pulzusom az egekben szárnyalt.

Mi történik már megint? Mi ez az egész?
Hol van Geumji?!

És ehez hasonló kérdéseket kérdeztem magamban.
Aztán hirtelen belenyilalt a fejembe az éles fájdalom és....

...

A folyosó szőnyegén találtam magamat összeesve.
A levegőt kapkodtam, de már úgy ahogy nyugodt voltam.

A telómra pillantottam és nagy szerencsémre csak olyan 5 percre voltam kiütve, de... mi volt már megint ez az egész? Ez már a második ilyen alkalom, hogy hallucinálok.
Furcsa ez a helyzet. Sosem szokott ilyesmi előfordulni velem.

Lassan feltápászkodtam a földről és nagyjából rendbe szedtem magamat.
Hamar lenyugodtam, mivel tudtam, hogy ez nem a valóság volt.

A vendégek sem láthattak ebből semmit, mert a folyóson voltam.

Jó, nem történt semmi baj. Felejtsük el az egészet...

Viszont a kis csöppséget megkell tálalnom, így a fejemet megrázva nem túl magabiztos léptekkel a konyhába mentem, ahol 1 perc múlva meg is találtam a konyha asztal alatt a keresett személyt.

-Megvagy! -mondtam, mire előbujt.

-Ne már! Azt hittem nem találsz meg!

-Ahoz jobban elkéne bújnod. -mondtam, mire elszaladt előlem, be a nappaliba, mire én is követtem.

Vissza akartam ülni Kook mellé, mert mellette általában letudok higgadni, de Minji elfoglalta a helyemet és a szempilláját rebegtetve próbált beszélgetésbe invitálni az én férfimat.

Na most utáltam meg ezt a nő személyt is!
Jungkookhoz én tartozok, ezt jobb ha még az elején tisztázom vele, mert különben nem állok jót magamért...

Most már magabiztos léptekkel sétáltam Kooksi mögé a kanapéhoz és a vállaira tettem kezeimet, mire hátra hajtotta a fejét, majd felnézett rám, és kivillantotta nyuszi fogait.

-Ennyi volt a játék? -kérdezte.

-Ezek szerint. -vontam vállat és masszírozni kezdtem a vállait, mire élvezkedve hátra hajtotta a kanapé háttámlájára a fejét, ezzel is megszakítva a Minji és közte folyó beszélgetést vagy mit.

A mellette ülő lányra pillantottam győztesen, mire ő csak haragosan tekintett rám. De szerintem nem esett le neki, hogy számomra nem közömbös a fekete hajú.

-Jimin, hoznál nekem innit? Kicsit szédülök... -próbált Minji szenvedő fejet vágni.

Hát ez olyan átlátszó volt, mint a frissen mosott ablak. Kivéve, ha azt én mosom..
Esküszöm, nem ilyennek ismertem meg ezt a lányt. Kicsit azért elszomorított, hogy csak úgy leakar koptatni Jungkook miatt, aki mellesleg az enyém.

-Nem gondolod, hogy talán egy kicsit szemtelenség az ünnepeltet ugráltatni? -vontam kérdőre higgadtan.

-Jó, akkor majd hozok én. -vicsorgott rám durcásan, majd ki is viharzott a konyhába.

Kihasználva a helyzetet, egyből le is huppantam Kooksi mellé.

-Fura egy nő személy.. -jegyezte meg a fekete hajú halkan.

-Általában nem ilyen kiállhatatlan. -vontam vállat.

Ezután csak csendben figyeltük a beszélgető társaságot.

Tekintetem Taehyungra tévedt, akinek az ölebén már Geumji ült és egyfolytában csak nevetgéltek, mire akaratlanul is mosoly kúszott az arcomra.

Aztán egyszer csak anya besétált a nappali közepére és összecsapta tenyereit, ezzel is magára vonva a figyelmet.

-Ezzel nem az volt szándékom, hogy megijesszek valakit... -motyogta, miután realizálta, hogy elég hangosra sikeredett ez a figyelem felkeltő művelete. -Szóval... először is köszönöm, hogy itt vagytok és eltudtatok jönni. Minden évben össze szokott gyűlni a kis csapat az ünnepekkor és együtt töltünk egy egy délután és estét, ami mindig fantasztikus hangulatban szokott telni. Jungkook még úgymond új köztünk de remélem, hogy hamar betud majd illeszkedni, hogy megtapasztalja ő is, milyen egy igazi közösségben élni. De minek is jártatom én itt fölöslegesen a számat? Kezdődjön a mai este, ami most Jiminről fog szólni! -kezdett el tapsolni, amit utána a többiek is követtek és boldogan mosolyogtak rám.

Olyan jó érzés az, hogy tudom, ez nem az a fajta mosolygás és hangulat, amit az emberek muszájból tesznek meg, mert hogy azért mégis csak szülinap van. Nem... ez, itt őszintén jön mindenkiből, és ez az, ami hozzá járul ahoz, hogy az ünnepek tökéletesek legyenek. Legalábbis nálunk.

-A mai nap első programja... a kép vetítés. -folytatta anya.

Mindenki kuncogni kezdett, mire én kicsit sokkos állapotba kerültem.

Remélem nem olyan képek lesznek, ami miatt én beégek mindenki előtt...

-Itt van nálam ez a pendrive... Öhm... Tae, segítesz légyszi becsatlakoztatni a TV-be? -vakarta meg tarkóját anya.

-Természetesen!

Azzal már fel is pattant az említett a helyéről, és kikapta anya kezéből a pendrive-ot, majd matatni kezdett valamit a TV mögött.

-Azt hiszem kész van. -mondta pár perc szerencsétlenkedés után.

-Szuper, köszi Tae! Szóval Jimin... felkészültél? -tette fel a kérdést sejtelmesen az est házigazdája, magyarul anya.

-Hát... nem egésze... -kezdtem volna bele, de ő közbevágott.

-Rendben! Akkor kezdjük is.

Erre csak egy igen értetlen fejet vágtam. Szóhoz sem tudtam jutni.

Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, anya nagy nehezen elindította a diavetítést és megláttam az első képet...

-Ez... én vagyok? -kérdeztem meglepetten.

-Úristen, milyen pici, pufi, imádnivaló baba voltál. -hallottam még Jennie elég hangos hangját.

-Ez te vagy, Jimin. Pár napos lehettél csak, mikor ez a kép készült. -motyogta elérzékenyülve anya.

Mosolyogva figyeltem a TV képernyőjét miközben rólam és anyáról készült fotókat nézegettük, mikor még baba voltam. Természetesen elkezdődtek a sztorizgatások is, meg a különféle megjegyzések hozzáfűzése a képekhez, de ezeket öröm volt hallani.

Őszintén... elég ritkán láttam rólunk ilyen régi fényképeket. És most, hogy itt van kivetítve előttem a gyermekkorom egy része. Rengeteg szép emléket feltudtam idézni magamban, és eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is tudnám meghálálni azt, amit anya tett értem éveken keresztül.

-Ne! Erre még én is emlékszem! -kiáltott fel Tae és röhögni kezdett, mint mindenki.

Ugyanis a képen én és ő voltunk a vízzel és habbal teli kádban, mikor úgy kábé 4-5 évesek lehettünk.

-Ti együtt fürödtetek? -kérdezte szórakozottan Kai.

-Akkor még kicsik voltunk. -vontam nevetve vállat.

-Most már velem fürdesz együtt, nem igaz? -hallottam meg a fekete hajú suttogását közvetlen a fülem mellet.

Annyira zavarba tud hozni az ilyenekkel... Most is paradicsom vörös lettem, érzem..

-Az más... -suttogtam vissza neki.

Aztán jött a következő kép, amire szó szerint kitört belőlem a röhögés.

Legalább már nem éreztem magam zavarban a fekete hajú szavaitól, amikkel az előbb illetett.

Tae is nevetni kezdett, így már a végén a földön fetrengtünk, miközben a többiek meg rajtunk röhögtek.

-Na ennek mi a háttér sztorija? -kérdezte egy kis idő után Lisa, mikor egy kissé csillapodtak a kedélyek.

-Ez kérlek szépen az első közös sütink volt Taejal. -válaszoltam büszkén.

-Vagy inkább nevezzem szarkupacnak a kép alapján? -hülyéskedett az említett.

-Legalább az íze finom volt? -kérdezte Kai.

-Hogy lett volna már finom? Ez a balfék sót rakott bele a cukor helyett! -magyaráztam hevesen, miközben Tae újra a földön kötött ki röhögve.

-Uh, de szerencsétlen vagy, haver... -ingatta meg a fejét Kai.

-Az..

Elég sokáig elhúzódott ez a kép nézegetéses cucc, de egy pillanatát sem bántam meg. Csomó emlékemet felelevenítettem magamban, és újra tudtam élni a fantasztikus gyermekkoromat. Elfelejtette velem egy kis időre is, hogy én valójában egy felnőtt férfivá cseperedtem, aki előtt már ott áll a nagybetűs élet.

Örültem, hogy ezt a kis időutazást olyan emberekkel élhettem át, akiket szeretek és akik törődnek velem.

És az is hihetetlen boldoggá tett, hogy ezen a születés napomon Jungkook is jelen volt.

__________

Mik lesznek itt még ezután...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33