Reggel csalódottan konstatáltam, hogy Jungkook már nem volt mellettem az ágyban.

Mondjuk már tegnap este haza ment végül, egy jó kiadós csókolózás után.

Az ágyneműm még mindig össze vissza pihent az ágyamon, és a párna is tök más helyen volt, mint eddig.

Tegnap ide oda hemperegtünk egymás ajkait falva, miközben a ruháinkat is szétdobáltuk, szóval nem is lepődtem meg ezem.

De nem történt semmi olyan, csak miután Jungkook elhagyta a házat, nos... én könnyítettem magamon, majd úgy, ahogy voltam bedőltem az ágyba és elaludtam.

Most viszont reggel van, ráadásul a szülinapom, amit már annyira vártam, de a telefonom hangosan csörögni kezdett mellettem, ami a frászt hozta rám.

Kómásan emeltem a fülemhez a készüléket, miután fogadtam a hívást.

-Háló? -szólaltam meg rekedtes hangon.

-NA MI VAN JIMIN, TE HÉT ALVÓ! CSAK NEM JUNGKOOK FÁRASZTOTT KI? MÁR 10 ÓRA IS ELMÚLT TE FELNŐTT FÉRFI! -hallottam meg Tae boldog kiabálását, ami miatt muszáj volt elemelnem a fülemtől a telefont, mert ezt szerintem még a szomszédnak a nagyothalló papagája is hallotta.

-Először is, ne kiabálj légyszíves. Másodszor igen, ő fárasztott ki, harmadszor meg.... jól elaludtam. -válaszoltam ásítva.

-Az biztos. Na de örülök, hogy ilyen jó éjszakád volt Jungkookkal, de most koncentrálj a mai napra. Tökéletesnek kell lennie mindennek. Amúgy tudod kik jönnek majd? -kérdezte kíváncsian.

-Hm... nem igazán... -húztam el a számat. -Ezeket mindig is anya szokta intézni.

-Ja tényleg. Na mindegy, most még sok a dolgom, délután átmegyek hozzátok előbb. Addig is készülj fel Jiminie... -csengett misztikusan a hangja, ami miatt muszáj volt nevetnem.

-Okés. Már nagyon várok mindent.

-Oh valld be, hogy csak az ajándékokra pályázol. -vádolt meg viccelődve.

-Hát persze... -forgattam meg mosolyogva szemeimet.

-Ugye?! Én tudtam. Viszont most mennem kell. Légy jó és legyél szexi a délutánra, hogy becsábítsd hőn szeretett Jungkookot az ágyba.

-Te hülye vagy... Anélkül is jönne amúgy.

-Oh, szóval ti már így álltok? Szó szerint? -röhögte el magát a hülye poénján, mire én is ezt tettem.

-Jól van Tae, ugylátom kipihented magad. Viszont még nekem is sok dolgom van.

-Oh, hát persze... -sóhajtott fel mindent tudóan. -Akkor majd délután találkozunk Chim.

-Milyen régen használtad ezt a becenevet.

-Most újra elő jött.

-Nem bánom. Viszont most leteszem... Szia szia.

-Hellóka.

Boldogan nyomtam ki a hívást és sóhajtottam egy marhanagyot.

A vigyort egyszerűen képtelen voltam leszedni az arcomról, de nem is akartam.

Kétség kívül izgulok, mert akiket anya meghívott és ma el fognak jönni, velük már lassan egy éve nem találkoztam, szóval... úristen.

Meg ugye ott van Jungkook is...
Kibaszottul szerelmes vagyok belé, szóval rohadtul érdekel már, hogy mit fogok kapni tőle. Természetesen nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék... de akkor is.

Anya a világ legjobb anyukája. Egyszerűen mindig olyan tökéletesen szervezi meg az ünnepeket, hogy azok a napok életem legszebb napjai közé tartoznak.

Ekkor egy újabb csörgésbe kezdett a telóm, amit egyből fel is vettem.

-Szia Kincsem, hogy vagy? -hallottam meg anya kellemes hangját.

-Jó reggelt! Rendkívül jól, de... te most nem vagy itthon? -kérdeztem értetlenül.

-Még nem, de ebédre már otthon leszek. Minden esetre délelőtt még pihengess, mert az este hosszú lesz ám. -mondta nevetgélve.

-Oh, rendben. És te, hogy vagy? Minden rendben? -váltottam át aggódóba a tegnap estére utalva.

-Persze, nincs semmi bajom, nem kell aggódnod értem. Felejtsük is el, jó?

-Ahogy szeretnéd. Van itthon reggeli? -tereltem a témát.

-Persze, de az meglepetés. Menj ki, és nézd meg, majd edd meg. -mondta sejtelmesen.

-Hm... szeretem a meglepetéseket.

-Tudom. Hah... milyen nagy lettél. -sóhajtott egy nagyot a telefonba.

-De neked mindig csak egy kis Jiminie leszek. -tájékoztattam a tényekről.

-Az bizony. Az én, egyetlen, pici kisfiam. Na most mennem kell. Légy jó, és egyél sokat. A mai nap forgatókönyvét meg majd elmondom, ha haza értem.

-Oké, már alig várom. Pusszancs.

-Szia Jiminie!

Azzal ki is nyomtam.

Érdekes... Jungkook még csak nem is üzent.. Pedig számítottam rá.

Na mindegy, biztos nincs ideje vagy nem tudom.

Viszont most nekem sincs időm erre...
Sokkal jobban leköt a reggeli. Hm...

Villámgyorsan rendbe tettem az ágyat és amíg szellőzött a szobám, addig magamra aggattam valami itthoni ruhát.

Amint ezzel kész voltam, már rohantam is a konyhába, ahol valami isteni illatok terjengtek.

És az asztal középen...

-Uramisten... -raktam a szám elé a kezemet meglepődöttségemben. -Imádlak anya... -ültem le rögtön az asztalhoz.

Egy nagy kupac amerikai palacsinta foglalt helyet előttem, körülötte meg mindenféle mártás.

Egyesével kóstoltam meg a szószokat, hogy képbe legyek mik vannak.

-Eper... csoki... vanília... karamella... na ne...

És egyből zabálni kezdtem.

Közben hallottam, hogy a telefonom folyamat csak rezgett ami azt jelentette, hogy üzeneteim érkeztek ugye.

Na... elkezdtek a "Boldog Szülinapot!" üzenetekkel bombázni. Mindig szokott jönni 6 millió üzenet csomó olyan embertől, akik elvileg a rokonaim vagy az állítólagos barátaim, de igazából fogalmam sincs, hogy ki kicsoda... De azért kedves tőlük, hogy még észben tartják a napomat.

Miközben tömtem magamba a palacsintákat, kezembe vettem a telómat és elkezdtem visszaírogatni az embereknek.
Természetesen a mosoly ott bujkált az arconom, mert voltak elég fura stílusú emberek is, akik írtak.

Nem is értem... személyesen van összesen 3 barátom plusz anya meg talán Sean. De itt az online világban meg a fél világ az ismerősöm. Tök jó, nem igaz?

...

Délelőttöm nagy része azzal ment el, hogy indítottam zenét és vissza írogattam az embereknek vagy esetleg telefonáltam is, mert volt, aki felhívott... bár az számomra kicsit kellemetlen volt, mert azért őket mégsem tekintettem a barátaimnak.

A rokonaim egy része adott életjelet magukról, de eljönni a szülinapomra már nem méltóztatnak, mi? A kis rohadékok...

Délben haza jött anya is, így már nagyban lapátoltuk befelé az ebédet.

-Milyen volt a reggeli? -kérdezte zabálás közben.

-Minden nap tudnék ilyen reggelit enni. -mosolyogtam ezerrel.

-Ennek örülök. Gondoltam, hogy ízleni fog.

-Mhm. Akkor elmondod, hogy mi lesz ma? -türelmetlenkedtem.

-Ja, igen. Szóval... először is itt fogunk kezdeni. Ide hívtam Jenniéket és Tae meg Jungkook is jönni fog. Meg még Lisa is jön a kis csöppséggel... tudod, a másik barátnőm, Lisa. -emlékeztetett.

Természetesen tudom kik ők, mivel ők is velünk szoktak ünnepelni anya jóvoltából, de nem is bántam.

Mindenki kedves velem, őszintén.

-Persze, hogy tudom anya. Hány éves is Lisa kislánya? -kérdeztem.

-Most lesz valamikor 3 éves. Lisa férje nem jön mert.... mert sosem szokott ugye.

-De. Már egyszer volt nálunk. Jófej pasas.

-Az, amúgy tényleg.

-Jó, és akkor mi lesz ezután? -kérdeztem izgatottan.

-Khm... igen... szóval itt leszünk egy kis ideig és utána kibéreltem egy nagy termet valahol a városban, ahol kényelmesen megtudjuk ünnepelni a szülinapodat, utána meg még lesz egy meglepetés hely. Viszont Jungkook ragaszkodik hozzá, hogy aludj nála az este, mert... azt majd megtudod. -vonogatta a szemöldökét, mire a gyomrom összerándult.

-És te... elengedsz?

-Hát persze!

-Tudod mi az ajándéka?

-Hát... megeshet, hogy elmondta nekem. -mosolygott.

-Ne... úristen... valami jót fog adni? -mozogtam összevissza a széken az izgatottságtól.

-Nagyon jot. -biztosított anya.

-Mindjárt kidobom a taccsot annyira várok már mindent.

-Nem akarok ünneprontó lenni, de néha kicsit az az érzésem, mintha ő többként tekintene rád, mint egy szimpla barátra... -mondta elgondolkozva.

Na jó... most már inkább ettől van hányingerem, minthogy a mai naptól.

Az nem lehet, hogy megtudta..

Azt hiszem fal fehér lettem.

Szedd össze magad Jimin! Nem szabad, hogy elvigyenek most az érzelmeim. Hiába voltam az előbb még rohadt boldog. Most azért összefostam magam...

-Miből gondolod ezt? -kérdeztem diplomatikus hangsúllyal.

-A... a nézése. Igen... az a nézés, amivel téged szokott illetni. Nem tetszik nekem. De minden rendben van köztetek, ugye? Nem fogdos meg ilyesmi? -kérdezte aggódóan, mire önkéntelenül is remegni kezdtem. A félelemtől..

-Mi? Nem, dehogy. Engem a nézése sem zavar. Nem is tűnt fel eddig. -válaszoltam határozottan, és lazán.

Most büszke vagyok magamra. Nem remegett neg a hangom se. Fejlődők.

-Jó, hát... oké, csak feltűnt.

-Kicsit lepihenek most. Mit is mondtál, mikor jönnek a többiek?

-5 körül.

-Okés.

Azzal be is viharoztam a szobámba, ahol becsuktam az ajtót magam mögött, és az ágyra vetődtem telómmal együtt.

A kurva élet...
Ez így nem lesz jó...
Nagyon nem.

Anya már felfigyelt Jungkookra, sőt... arra gyanakszik, hogy bejövök neki.

Basszus... Nem tudhatja meg, mi van köztünk. Még biztosan nem..

Nagy levegőket vettem és gondolkoztam.

De sajnos megoldásra nem jutottam. Mivel anya csak Kook nézését vette észre, így igazából nem is kell semmin változtatni. Max csak azon, hogy Kooksi ne bámuljon olyan feltűnően.
Igen... akkor nincs is nagy probléma.. huh...

Még vissza írtam pár embernek, majd elvitt az álomvilág...

...

Épp hogy nyitogatni kezdtem a szemimet, egy hangos ajtó csapódásra keltem fel végleg.

Ránéztem az órára, ami 4 órát mutatott. Nem is aludtam most olyan sokat. Na de nem is baj, kibírom én az estét, főleg ha a szülinapomról van szó. Haha..

Na de most jobban lekötött az, hogy ki az, aki ilyen istentelenül vágta be az ajtót.

Szemeimet dörzsölgetve keltem ki az ágyból és párszor beletúrva a hajamba léptem ki a kis folyosóra, majd balra fordulva Taehyungot láttam meg aki most kicsit sem fest boldognak, ugyanis idegesen tépte le magáról a kabátját, meg a cipőjét.

-Szia Tae... Történt valami? -kérdeztem zavartan, mivel nem tudtam hova tenni most ezt a fajta viselkedését.

-Az a fasz Jung Kibaszott Kook... -morogta idegesen.

Oh... most rendesen össze zavart. És megannyi kérdés merült fel bennem... Miért lenne mérges Jungkookra? Nincs is rá oka, hiszen alig találkoznak. Ezt nem értem...

-Mi? Mi történt? -léptem hozzá közelebb.

-Ajh... nem mondhatom el pontosan, hogy mi történt, mert akkor leleplezném az este egy részét. Legyen annyi elég, hogy anyud és én most Jungkooknál voltunk és csináltunk valamit, de nem volt ott az ami kellett nekünk ezért Jisoo elment a boltba érte, én meg ott maradtam Jungkooknál és rendesen felbaszott a hülyeségeivel, ezért eljöttem onnan. Úgy látszik mégsem vagyok neki annyira szimpatikus... -hadarta el egy szuszra, majd a kanapéra vetődött, míg én utána sétáltam.

-Ez... lesokkolt. Nem gondoltam volna, hogy képes ennyire felidegelni téged. Sosem szoktál ilyen lenni. De amúgy, mit mondott? -ültem le a kanapé kartámlájára, és próbáltam feldolgozni a hallottakat.

-Nem lényeg, hagyjuk. Nem akarok most erről beszélni. -fúrta egy díszpárnába a fejét, amit én csak tehetetlenül néztem.

-Hah... jó. Akkor, én elkezdek készülődni. Szűk egy óra múlva betoppan mindenki a házunkba.

-Oh, tényleg. -ült fel.

-Segítesz nekem? -mosolyodtam el, ezzel is oldva a benne lévő feszültséget.

-Nem kérdés. -pattant fel, amit vidáman néztem végig.

-Lisa kislánya is jön, ugye? -kérdezte.

-Anya azt mondta, igen. -bólogattam.

-Ezaz. Imádom azt a kis picit.

-Van ám neve is...

-Imádom Geumjit... -forgatott szemet mosolyogva.

-Amúgy én is, nagyon.

Azzal beléptünk a szobámba.

Hát... nem gondoltam volna ezt Jungkookról, hogy ilyen szinten képes kikészíteni Taehyungot. Mivel Taet nehéz felidegelni, mert mindig pozitívan áll a dolgokhoz, ezért is volt fura tőle ez a viselkedés. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen beszélgetés folyhatott köztük..

...

Először is, lefürödtem és hajat mostam. Majd a ruhákat választottuk ki, ami nem volt egyszerű. Én ragaszkodtam egy egyszerű ünneplőhöz, míg Tae valami dögösebbet akart.
Természetesen Tae győzött, mivel végül beláttam, hogy egy nagyon is jó szettet hozott össze.

Egy fekete garbó volt egy szintén fekete vasalt gatyával és egy enyhén csillogós sötét kék inggel, ami csak félig volt begombolva plusz egy olyan nyaklánccal aminek a medálja egy hosszabb, keskeny fényes fém hasáb.

A tükörbe nézve, még a lélegzetem is elállt.

-Na? Milyen? -kérdezte büszkén.

-Ez... elképesztő. Nem szoktam ilyen ruhákat hordani, de ez... Nagyon is jól áll nekem. -méregettem magamat.

Nem is gondoltam volna, hogy a szekrényem tartalmaz ilyen ruhákat is, de mindenesetre most jól jöttek. Viszont a nyakláncot már Tae adta.

-Köszönöm Tae. Nélküled úgy néznék ki, mint egy csöves. -veregettem vállon.

-Ezért is kellenek a barátok. -vigyorgott idétlenül.

-Akkor... kész vagyok? -kérdeztem.

-Hm... még nem. -méregetett elgondolkozva.

-Mert még mi hiányzik? -vontam fel szemöldökömet.

-Talán... egy kis smink. Tudod, csak egy kis naturális. -intett maga után a fürdőbe.

-Eskü, mintha a stylistom lennél. -mosolyogtam buzgóságán.

-Titokban az is vagyok... hupsz. -csukta be magunk mögött az ajtót.

-Ja, bocs...

Egy bő 10 perc múlva kikente szépen anya sminkjeivel az arcomat, így most a végleges válómat csodáltam a fürdő tükréből.

-És már csak egy kis parfüm... -fújt rám egy keveset. -A hajad... a hajad az jó így. Kész. -csapta össze büszkén a tenyerét.

-Ne... ritka pillanatok egyike, mikor még én is jóképűnek látom magamat. -szorítottam magamhoz Taet. -Tényleg nagyon köszönöm. Mindig is tudtam, hogy neked jó ízlésed van, de hogy ennyire... -engedtem el. -Büszke vagyok rád.

Erre csak kihúzta magát és vigyorgott, mint a vadalma. Szereti ha dicsérik, ez nem kérdés..

-Örülök, hogy örülsz. Úgy nézel ki, mint egy idol.

-Na azért, túlzásokba ne essünk.

Ekkor egy hangos ajtó csapódást hallottunk meg.
Milyen deja vu..

-Úristen... már csak pár percem maradt ötig... mindjárt jönnek a vendégek, én meg még a reggeli ruhámban vagyok, és még fogat sem mostam! -hallottuk meg anya kétségbe esett hangját és sietős lépteit.

Taehyunggal csak egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Ilyenkor olyan aranyos tud lenni anya. De most komolyan...

-Menjünk a szobámba. Anyának most szüksége van a fürdőre... -javasoltam, mire csak bólintott egyet.

Mikor a folyosóra kiléptünk, szembe tálaltuk magunkat a kétségbe esett anyámmal, aki már rontott is volna be a ruháival a fürdőbe, de még visszanézett, majd szájtátva mért ő is végig.

-Jimin... te...

-Én voltam az alkotó, engem dicsérj. -vágott közbe legjobb barátom.

-Tae... ez... azta. Szívdöglesztően jól nézel ki. Büszke vagyok rád Taehyung. Nélküled nem tudom mi lenne velünk. De most sietnem kell. -azzal becsapta az ajtót maga mögött.

Tae csak idétlenül vonogatta a szemöldökét, majd az előszobába ledobott táskájáért ment és bevitte a szobámba.

-Most én is átöltözök, szóval ha jót akarsz magadnak, nem nyitsz be. -mosolygott újra rám és ő is becsukta az ajtót.

Hát oké... Mindenki siet most. Megértem.

De legalább én jól nézek ki. Amúgy még most sem vagyok egoista.

Ekkor meghallottam, hogy anya telefonja csörögni kezdett a konyhában. Így hát nagy magányosságomban odasétáltam, és megnéztem, hogy ki keresi ilyenkor.

Meglepődöttségembe Lisa nevét láttam meg, amit egyből fel is vettem.

-Háló? Szia Jisoo... -szólt bele a telefonba.

-Szia Lisa, Jimin vagyok. Jisoo még... öltözik. -vágtam közbe.

-Oh, akkor szia Jimin. Rég beszéltünk. Figyelj, akadt egy kis probléma.

-Milyen probléma? -kérdeztem ijedten.

-Már itt vagyunk a házatok előtt Geumjivel csak... hát, szóval... nem tudom kicsatolni a biztonsági övét. Beragadt a gyerekülésbe a kocsimban. Letudnál jönni segíteni, légyszi? -vázolta fel a helyzetet.

-Hát persze. Egy perc és ott vagyok.

Azzal kinyomom a hívást és az előszobába robogtam. Egy papucsot meg egy kabátot magamra aggatva nyitottam ki az ajtót és azt becsukva magam után rohantam le a lépcsőn majd ki az utcára, ahol egyből megpillantottam a parkoló előtt ácsorgó Lisát a kocsijával együtt.

Pár lépes után már ott is temettem előtte.

-Szia. -üdvözöltem kedvesen.

-Szia Jimin. Hú, de nagyfiú lettél. Jól megférfiasodtál, nemrég még olyan pici voltál. -ölelt magához, amit én is viszonoztam.

-Te is sokkal csinosabb lettél. -néztem végig rajta.

-Oh, ugyan már...

-Na hol van az a kis csöppség? -mosolyogtam.

-Itt a hátsó ülésen. Egyszerűen képtelen vagyok kicsatolni az övét.. -sóhajtott egy nagyot.

-Ne félj, majd én megoldom.

Azzal kinyitottam a kocsi ajtót és szembe találtam magam egy békésen alvó kislánnyal.

-Ja, igen... Geumji kicsit elaludt idefele jövet.

-Sebaj.

Aztán elkezdtem az övvel bajlódni.

Először nekem sem akart sikerülni, de miután már 10 perc elteltével sem akarta megadni magát, ideges lettem.

Agresszívabbra fogtam a formát, így öt perc után egy hatalmasat vágtam a csat részére. Természetesen nem sérült meg senki sem, de a csat megadta végül magát.

-Sikerült... -mosolyodtam el győztesen.

-Úristen, nagyon szépen köszönöm. Nagyon hálás vagyok neked. -hajolt meg előttem.

-Ugyan, erre semmi szükség. -fogtam gyengéden a kezére.

És pont ekkor hallottam meg a kis pici lány édes hangját.

-Jimiiin. -nyújtotta el a nevemet.

-Oh, úgy látszik felébredt.. -szólalt meg mögöttem Lisa.

-Helló, pici Geumji. -vettem ki az autóból és az ölembe kaptam.

-Felviszem, jó? Nyitva hagyom a kaput, csak majd csukd be, légyszi. -csuktam be a kocsi ajtót.

-Okés. Köszönöm, Jimin.

-Semmiség.

Azzal befelé vettem az irányt.

-De szépen felöltözött valaki.. -utaltam a kislány ruhájára.

-Anyával tegnap vettük a plázában, azt mondta szépen kell kinézni a névnapodra. -mesélte nagy beleéléssel.

Aranyos, hogy azt hiszi névnapom van, amit meg is kellett mosolyognom.

-De te amúgy is gyönyörű vagy. -értünk fel az otthonomig.

-Nem is... -fúrta nyakamba piciny fejét.

-Dede... -ezzel benyitottam a lakásba, ahol nagy meglepetésemre, már megsokszorozódtak a cipők is.

Ezek szerint már itt van mindenki.

-Megjöttünk. -kiáltottam el magam.

Geumjit leültettem az előszobában lévő szekrényre és levettem a kis csizmáit vékony lábáról, majd megfosztottam őt is és magamat is a kabáttól.
És újra ölbe kaptam, úgy lépkedtem be a benépesedett nagyszobába.

-Lisa mindjárt jön. -szóltam a tömeghez.

-Nézzétek! Az ünnepelt!

-Jimin!

És ehhez hasonló kiáltásokat hallottam magam közül néhány percig.

Már Jennie is megjött meg gondolom a két gyermeke is. Kai és Minji. Kai egy évvel idősebb nálam, míg Minji csak 16 éves.
Itt vannak már Lisáék is és Tae is ugye... elég jól néz ki.

Szépen üdvözöltem mindenkit, majd Geumjit átadtam Taenak, míg Lisát is köszöntötték a többiek.

-Jimin, te felnőtt férfi, hát itt bujkálsz! -karolta át hirtelen a vállamat Kai.

-Helló. -köszöntem neki.

-Na mizu? Hogy megy a sorsod? -húzott a konyhába.

-Ugyanúgy mint eddig, neked? -töltöttem magunknak üdítőt.

-Semmi különös. Már jó régen láttalak. Mikor is?

-Talán tavaly karácsonykor... -gondolkoztam el.

-És tényleg! Csajügyileg hogy állsz? -vonogatta perverzül szemöldökét.

-Te hülye... sehogy.

-Mi az, ho.... -kezdett volna bele, de félbeszakította egy vékonyka kis hang.

Minji...

-Szia Jiminie! -repült karjaimba.

Legalább ők szeretnek. Ennek őszintén örülök.

-Minji. Te sosem változol, ugye tudod? -nevettem hevességén.

-Tudom. Te viszont igen. Sokkal érettebb kinézeted van már.

-Ezt most bóknak vegyem? -nevettem kínosan, de amúgy nem sértett meg.

-Igen! -vágta rá azonnal.

Ekkor rezgett a telóm, így megnéztem, hogy ki írt.

Jungkook volt az, és azt üzente, hogy most ért ide az autójával.

-Elnézést, mindjárt jövök. Fontos. -azzal a zsebembe csúsztattam a készüléket és észrevétlenül kisurrantam a házból.

Újra lebaktattam a lépcsőn és a lenti ajtónál megvártam míg idért.

5 perc sem telt el, már előttem is termett...

De a megjelenése... azt hittem ott helyben visz el a szívroham...

Bordó ingje a testéhez feszült, egy sötét szürke öltönnyel megspékelve. Haja ízlésesen bevolt állítva és arca csak úgy csillogott. A parfümje... teljesen magához láncolt már így is.

Úgy éreztem, hogy soha sem érhetem utol őt. Ő mindig is szebb lesz, mint én. De igazából, nem is bánom annyira.

-Rohadt jóképű vagy. -fontam nyakába kezeimet.

-Te sem panaszkodhatsz... Ha most nem lennének itt vendégek, akkor... -kezdett volna bele valami mocskos dolog elmondásába, de elhallgattattam őt a számmal.

Pár percig élveztük ajkaink táncát, majd végül felfelé vettük az irányt.

-Izgulsz? -kérdeztem tőle, mert azért mégis csak most fog bemutatkozni ott mindenkinek.

-Kicsit... -válaszolta leplezve, hogy mennyire is ideges.

De én láttam rajta, ugyanis folyamat bökdöste a nyelvével a száját belülről, amit tapasztalataim szerint akkor csinál, mikor ideges. Bár, nem sokszor szokott az lenni... de már egyszer kétszer volt az..

-Nem kell idegeskedned, mindenki kedves. -pusziltam végszóként arcára és betessékeltem őt a lakásunkba.

Miután ő is levetette magáról a felesleges cuccokat, beléptünk a nappaliba, és ezzel már teljes volt a csapat...

__________

Hamarosan elkezdődik Jimin szülinapjának a megünneplése....

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33