Péntek este van. A délután letudtam az összes tanulnivalómat. Szenvedtem vele, de, végül kész lett.

Most már a nappaliban ültem a kanapén, csipszet zabálva.

Anya már itthon volt, de ő még takarított valahol a házban.

Ahj... olyan romantikus ez a film, amit nézek. Épp most lesz a csók jelenet.
Már javában potyogtak a könnyeim, a meghatódottságtól. Annyi mindenen keresztül ment az a pár... és most újra egymásra találtak... hát nem, gyönyörű...?

Viszont ezt is megkell zavarnia valakinek, azzal, hogy szépen rátenyerelt a csengőnkre.

Idegesen felpattantam és leállítottam a filmet.

-Anya! Várunk valakit? -kiáltottam a nappaliból.

-Csak Jungkook lesz az! -hallottam hangját.

-Oké... -mondtam, de ezt már inkább magamnak.

Pedig olyan idilli lett volna ez a jelenet a filmben. És a dal, amit alá vágtak... olyan szerelmes...

A kurva életbe Kook, miért pont most kellett jönnöd?! Na nem mintha nem örülnék. Csak jöhetett volna 10 percel később.

Odasétáltam a bejárati ajtóhoz, és belenéztem az előszobai tükörbe.

Na most szépen nézünk ki...
Kb úgy festek, mint aki 15 év után szakított a barátjával.
Magyarul elég szarul néztem ki.

Pedig csak egy romantikus filmet kezdtem el nézni. Látszik, hogy a belső dolgaimat anyától örököltem.
Mármint az érzelmek, stb...

Ekkor újra csengetett, gondolom Kook.

-Jól van na, nyitom. -fordítottam el a zárban a kulcsot, majd már ki is tártam az ajtót.

Nem kellett csalódnom. Ugyanis tényleg Kooksi állt előttem. Ráadásul egy igen csak aggódó fejet vágva.

-Te.. sírtál? -tolt beljebb vállaimnál fogva a lakásba, majd becsukta az ajtót magunk mögött.

-Mivel éppen egy romantikus film kellős közepén törtél be hozzánk... -vontam vállat és letöröltem a könnyeimet.

Amúgy egyáltalán nem vagyok szomorú meg semmi... csak olyan megható pillanat volt, ahogy hosszú idő után újra találkozott egymással a két főszereplő...

-És azért sírsz, mert betörtem hozzátok..? -használta az előbb elhangzott szavaimat, miközben levette a kabátját meg a cipőjét.

-Nem, te hülye... csak a film miatt. -nevettem egy kicsit.

-Tudod elég fura, hogy nevetsz, miközben tiszta könnyes az arcod... -jött hozzám közelebb és hüvelykujjaival letörölte nedves arcomat.

-Na így már jobb... Jó újra látni téged Jimin. -ölelt magához.

-Téged is.. -szippantom be férfias illatát.

-Szóval ilyen kis érzékeny típus vagy? -tolt el magától annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni.

-Nem tehetek róla. -vontam megint vállat.

-Hát persze... Na de tulajdonképpen én most azért vagyok itt, hogy Jisooval beszéljek, szóval megyek is hozzá. Te meg nyugodtan nézd tovább a szerelmes filmedet 5 liter csokis fagyi társaságával. -veregetett egy győztes mosollyal hátba.

-Nem egy elcseszett szerelmi drámában vagyunk... egyébként meg csipszet eszek. -forgattam szemet, majd hallottam, hogy Kooksi nevetve ment anyám szobája felé.

Már megint olyan érzésem van, hogy a holnapi nap lesz a témájuk...

Na mindegy... folytassuk is a félbe hagyott filmet.

Azzal vissza ültem eredeti pozíciómba, és megnyomtam a távirányítón a gombot, majd megint küszködtem a könnyeimmel.

Most úgy érzem magam mint egy tinédzser lány aki kábé 15 éves...
Pedig a valóság az, hogy én egy 19 éves felnőtt férfi leszek holnaptól... elvileg.

...

Miután a két főszereplő kimondta a végszót, amivel a film befejeződött, pont akkor jelentek meg anyáék is a nappaliban. Vagy is csak Kook, mert anya kiment a konyhába.

Lezártam a tévét, az üres tálat a dohányzó asztalra tettem és pityeregve elterültem a kanapén, miközben a fekete hajú mellkasa előtt összefonta karjait, úgy nézett le rám.

-Hogy tudnak ilyen érzelmes, vidám és szomorú, kalandos és szerelmes drámát csinálni...? De most komolyan.. -törölgettem könnyeimet.

-Mi lett a vége? -kérdezte egy halvány mosollyal Kook, miközben leült velem szembe a kanapé kartámlájára.

-Happy end... a szerelmes pár újra egymásra talált és boldogan éltek, míg meg nem haltak. -jött ki anya a konyhából pár zsepivel, amit felém nyújtott.

Megköszönve elvettem tőle és felültem a kanapén, majd hangosan kifújtam az orromat. Pont, ahogy azt illik..

-Jiminnel rengetegszer láttuk már ezt a filmet, és tényleg elég megható. Ez is bizonyítja, hogy belsőleg Jimin rám ütött ezért olyan kis, érzékeny... de a külseje az apjáé... -mosolyodott el szomorúan, majd újra bevonult a konyhába.

Apa... chh... már a nevére is alig emlékszem.
Anya nem mesélt sokat róla, sőt... még képeket is maximum egyszer láttam róla... azt sem tudom, hogyan néz ki. Anya elrejtett mindent előlem, ami állítólagos apámmal kapcsolatos, de ez különösebben most már nem is izgat... biztos neki is ugyanúgy fáj még, hogy elhagyta őt.
Elmondása szerint, ő volt élete szerelme. Még azt sem tudom, hogy útjuk mi miatt vált külön.
De azt viszont biztosan tudom... hogy apám csontig sértette anyukámat azzal, hogy lelépett..

-Én azt hiszem, most... megyek. -hallottam meg Jungkook távolodó lépteit.

-Ne menj még. -szólt ki anya a konyhából.

-Hogy hogy?

-Maradj itt vacsorára. 3 főre főztem.

-Oh, rendben. Köszönöm. -láttam, ahogy Kook meghajolt anyum előtt, amit ő csak mosolyogva nézett.

Legalább már nem annyira szomorú.. kívülről. De belül azért még most is megviselte őt, hogy véletlen szóba került az a szemét. Én tudom...
Én is azért egy kicsit lehangolódtam...
Szóval apámra ütöttem, mi? Nem ismertem őt, így nekem fogalmam sem volt, hogy hogyan nézett ki, de... ezek szerint úgy, mint én? Nem hiszem el, basszus.

Felpattantam és egy "Fürdeni mentem, mindjárt jövök!" kiáltás után, a cuccaimmal együtt a fürdőszobában teremtem.

Be is kulcsoltam magam, csakhogy biztosan ne zavarjon meg senki.

A tükör elé álltam és a mosdókagyló széleire fogtam; úgy néztem farkasszemet önmagammal.

Hiszen én csak egy átlagos fiú vagyok...
Igaz vannak bűneim, mert anyukám háta mögött Jungkookkal van valamiféle viszonyom, de ezt még nem merem elmondani neki. Mit szólna hozzá, ha kiderülne, hogy az egyszem fia is biszex vagy meleg... vagy még én sem tudom mi az igazi nemi identitásom.

Bele sem gondoltam, hogy milyen nehéz lehet anyának, hogy a bunkó, paraszt, köcsög, faszfej férje kicsinyített másával kell élnie egy házban.

A tudtom nélkül tépem fel neki azt a sebet, minden egyes nap, amit még "apám" ejtett rajta hosszú hosszú évekkel ezelőtt..

Egy könnycsepp lefolyt azt arcomon, aztán mégegy... De többet már nem engedtem.

-Kell nekem egy kép róla.. -suttogtam magam elé, mélyen belenézve tükörképem szemébe.

Kell egy kép apámról... tudnom kell, hogy hogyan nézett ki. Milyen haja volt, stb.
És ha valamelyik részem egyezik az övével, azt meg kell változtatom.
Mondjuk ha neki is szőke haja volt... akkor én befestetem feketére...
Nem nézhetek ki úgy, mint ő.

Visszapörgetni úgysem tudnám az időt... semmit nem tudnék tenni a múlt ellen.
Éppen ezért a jelenben kell megpróbálnom kicsit könnyebbé tenni anya életét.

Eddig úgysem tettem semmi hasznosat. Csak élősködtem anya hátán, mint egy parazita.

De ígérem, ez változni fog.
Nem vagyok egy semmire kellő valaki.

Már munkám is lehetne, de ameddig Jungkook nem lépett be az életünkbe... őszintén, én egy antiszoc gyerek voltam, bár sosem vallottam volna be senkinek. Viszont most már belátom, hogy így volt. Sosem érdekelt a munka..

De amióta az életünk része lett, sokkal nyíltabb lettem, és íme... most már elhatározásom is van a jövővel kapcsolatban, a napjaim is színesebbek, izgalmasabbak. Megtanulok áldozatot hozni azokért, akiket szeretek. És megtanulok felelősséggel élni. Mivel Jungkook azért híres a helyiek közt, így óvatosnak kell lennünk a karrierje érdekében. Ez is megtanít arra, hogy felelősségteljesen döntsek dolgokról..

Miután nagyjából mindent megbeszéltem magammal, levetkőztem és beálltam a zuhany alá.

A forró víz talán segít egy kicsit ellazulni.

Mondjuk most, hogy így visszagondolok... lehet már láttam Jungkookot egy két itteni újság címlapján.
Rémlik valami, viszont nem vagyok benne biztos.
Ah, mindegy is, hagyjuk.

...

Magamhoz képest egész hamar megfürödtem. Lemostam a mai nap mocskait magamról és szépen leápoltam a bőrömet is.
A hajamait is megmostam és meg is szárítottam.
Hm... kicsit már túlságosan is hosszú a hajam. Na majd levágatom.

Bekentem a szájamat epres ajakbalzsammal és természetesen felvettem a túlméretezett fekete pizsamámat is.

Belenéztem újra a tükörbe. Esküszöm, mint egy lány, annyit nézegetem magamat..

-Oh, de jól nézek ki... -jegyeztem meg kicsit sem nagyképűen.

Nem szoktam ennyi mindent magamra kenni, de most... valamiért késztetést éreztem rá. Lehet, hogy csak elakartam terelni ezzel is a gondolataimat.

Mindenesetre a végeredmény egy rendezett, illatos, jóképű Jimin lett.

Na jó, tényleg nem vagyok egoista..

Majd ezzel a gondolattal léptem ki a fürdőszobából.

Azta... de hideg van itt.
Meg is borzongtam egy pillanatra.

De ez nem tarthatott sokáig, ugyanis furcsa hangokat hallottam a konyha felől.

Mintha valaki...

-A kurva életbe... -morogtam, majd már rohantam is az említett helyiség felé.

Oda belépve már megis torpantam..

Anya sírt a konyhaszekrény előtt, míg Jungkook átölelte, és nyugtatni próbálta.

Mit ne mondjak... elég ideges lettem, hogy Kook az anyukámat fogdozza és nem engem. Mármint értem én, hogy jobb kedvre akarta deríteni, de akkor is féltékeny lettem. Hülyeség tudom, de nem tehetek róla. Mindenki így érezne... gondolom.

Ökölbe szorult kézzel léptem közéjük és szikrákat szóró szemekkel néztem Kookra.

-Innentől átveszem. -szólaltam meg kimért hangon.

Ő egyből hátrált is egy kicsit, így én öleltem magamhoz anyukám remegő testét. Amint megérezte, hogy már én vagyok az, aki vigasztalja, mégjobban zokogni kezdett, amit nem tudtam hova tenni.
Fejét mellkasomra döntötte és úgy szorított magához, míg én haját és hátát simogattam.

Hogy őszinte legyek... soha nem volt még ilyen pillanatunk. Anyát csak nagyon nagyon ritkán láttam sírni, de akkor is elvonult a szobájába, így én nem tudtam őt vigasztalni. Elég nagy önkontroll kellett most is ahoz, hogy nehogy elbőgjem én is magamat.

Viszont most itt a lehetőség, hogy segítsek neki, szóval ki is használom. Jungkook csak ne is érjen anyához, mikor itt vagyok én, a tulajdon fia.

Pontosan tudom, hogy miért zokog a karjaimban anya. A volt apám... mindig is egy nehéz téma volt számára. Számomra nem, mivel nem is ismertem, így ő nekem... csak egy idegen...

_________

Jimin és a titokzatos apja...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33