Nem tudom hány óra van, de eléggé megszomjaztam.

Ránéztem a telómra, ami délután fél 7-et mutatott.

Eléggé elment az idő. Csoda, hogy holnap hétvége, így ma szerencsére nem kell tanulnom.

Még itt van Jungkook? Remélem már elhúzott a jó édes...

Na mindegy, végülis kit érdekel...

Átvettem ruhámat egy melegítő szettre, és már mentem is a konyhába.

Sajnos vagy nem sajnos.. a fekete hajú még mindig itt tartózkodik nálunk, mivel a konyha asztalnál ül. Anya meg mosogat. De hát mindig ez van... akit még a hátunk közepére sem kívánunk, az mindig ott van, ahol nem kéne...

Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket.

-Oh, hol voltál kincsem? -kérdezte anya.

-A szobámban. Csak lepihentem egy kicsit. -vontam meg a vállam, majd lekaptam egy poharat a polcról.

-Jimin! Tudod, hogy így nem illik megjelenni egy vendég előtt. -utalt a ruházatomra és csípőre tette a kezeit.

-Ugyan, hagyd csak. -legyintett az asztalnál ülő.

-Oké. -vontam meg újra a vállamat, és töltöttem magamnak üdítőt, aztán szépen leültem Jungkookkal szemben és lassan inni kezdtem. Eközben anya kiment a konyhából.

Egy idő után megelégeltem, hogy már megint csak bámult engem...
Mintha vonzanám a mágnes szemeit...

-Te direkt csinálod ezt? -raktam le hangosan a poharat.

-Mit? -lett értetlen.

-Amióta hazajöttem, folyton csak engem nézel. Eléggé feltűnően. -akadtam ki úgy, hogy anya meg ne hallja.

-Miért, talán baj? Az iskolában nem szoktak megbámulni?

-Az egyetemet pont leszarom, mert ott sok az ember, de itt most csak mi vagyunk és te folyton bámulsz. Miért? -lettem idegesebb.

-Te nem szoktál egy lányt sem megnézni? -kérdezte totál higgadtan.

-Nem. -vágtam rá.

-Oh... -nyitotta tágra a szemeit.
-Talán... a fiúkat szoktad? -villantotta ki nyuszi fogait, egy sejtelmes pillantással.

Esküszöm, olyan aranyos ahogy mosolyog. Elfelejteti ezzel az arcával, hogy amúgy kurvára fosok tőle. Ezek szerint mégis csak tud mosolyogni.

De azért a témától ne térjünk el...

-Fúj, dehogy! Egyszerűen csak nem érdekel senki. -adtam tudtára undorodó fejet vágva.

-Ja, az más. Egy barátnőd sem volt? -kérdezte kíváncsian.

-Öhm... nem? -bizonytalanodtam el.

Miért érdekli?

-És... barátod?

-Az meg végképp nem. -válaszoltam fintorogva.

-Az igen... -bólogatott párat.

Tudom, hogy ez fura, mert a legtöbb velem egykorú embernek már szokott lenni barátnőjük, de engem sosem vonzott az ilyenfajta dolog.

-Miért, neked volt? -tettem fel egy igen csak értelmes kérdést

-28 évesen? -kérdezett vissza.

-Jó, tudom... hülye kérdés volt. -ittam ki az utolsó kortyot is a poharamból.

-Ha annyira akarod tudni, még barátom is volt. -mondta szemrebbenés nélkül.

Na ez volt az a pont, ahol majdnem kihánytam az üdítőt.

Barátja?!

-Mi van? -néztem rá elhűlten.

-Srácok, nem láttatok egy fehér iphonet? Nem találom a telefonomat. -jött be anya kétségbe esetten, megszakítva az igen csak érdekesre sikeredett párbeszédünket a fekete hajúval.

-De, legutoljára az irodádban, de azt hittem, hogy elraktad, ezért nem szóltam egy szót sem mikor eljöttünk a cégtől. -mondta Jungkook.

Én még mindig az előbb elhangzottak hatása alatt voltam, mert egyszerűen nem bírtam felfogni ezt.

-Ajh, francba... Biztosan ott hagytam, gyorsan bemegyek érte. Addig jól meglesztek ketten? Úgy is rátok fér az ismerkedés. Sziasztok. -és már itt sem volt.

Hát... ez... gyors volt.

-Te... te meleg vagy? -kérdeztem rá félénken.

-Csak biszex. Az nem ugyanaz.

Szent atya ég... anyám egy ilyen emberrel jött össze?

Erre már nem tudtam mit válaszolni. Egyszerűen a torkomra forrtak a szavak.

-Undorodsz az ilyen emberektől? -kérdezte meg végül a fekete hajú.

-Csak nem szeretem őket. -álltam fel, és a mosogatóba tettem a poharam.

-Majd megszereted. -jelentette ki könnyedén.

Ekkor megszólalt a lakásunk csengője.

Biztos anya felejtett itthon valamit, talán a kulcsát.

Jungkookot leszarva lépkedtem a bejárati ajtóhoz, és kitártam azt, de nem anya volt az...

-Jesszus Jimin... nem bírtam nyugton maradni otthon, mert nem vetted fel a telefont, és azt hittem valami baj történt. -ugrott a nyakamba Tae.

Rögtön felfelé görbültek az ajkaim.
Eljött hozzánk, hogy megnézze jól vagyok-e, mert nem vettem fel a telefont. Ezt csak egy igazi barát csinálja...

Konkrétan bevágta az ajtót, és velem együtt levágódott a kanapéra.

Természetesen én voltam alul, ő meg rajtam foglalt helyet, teljes testével. Elég nehéz ilyenkor.

-Még itt van anyám pasija... -suttogtam nehézkesen.

-Hogy mi?! -pattant le rólam.

Én is felálltam nagy nehezen, és igen... Jungkook a konyha ajtó félfának dőlve méregetett minket.

-Oh, bocsánat hogy megzavartalak titeket, Kim Taehyung vagyok. -lépett Jungkook elé, mire csak homlokon csaptam magam...
Mi az, hogy megzavart minket..?

-Jeon Jungkook. -fogott vele kezet.

-Ő a legjobb barátom. -tettem hozzá. Erre mindketten csak értetlen fejjel néztek vissza rám.

-Mármint Taehyung a legjobb barátom. -javítottam ki magam.

-Áh, értem. -világosodott meg a fekete hajú.

-Azt hittem már, lecseréltél. -jött vissza mellém Tae.

-Dehogy. Ami a telefont illeti. Szerintem az enyém le van némítva. Bocsi. -kértem elnézést tőle.

-Ja semmi baj. Anyukád?

-Ott hagyta a telóját a munkahelyén.

-Hát ezek az okos kütyük... -sóhajott.

Eközben Jungkook is bejött a nagyszobába, így leültünk a kanapéra.

Én és Tae a nagyobbra. A fekete hajú, pedig a kisebbre.

-Esküszöm fiatalabbnak néztelek, mint 28. -csúszott ki a száján Taenak, mire csak jól tarkón ütöttem őt.

-Ezt hogy érted? -kérdezte Jungkook.

-Mivel ő a legjobb barátom, így mindenről tud. -forgattam meg a szemeimet.

-De tényleg... hogy csinálod? Simán letagadhatnál 10 évet. -kíváncsiskodott a mellettem ülő.

-Modell vagyok. Szerintem ennyi magyarázat épp elég. -villantotta ki újra nyuszi fogait.

-Oh.. minden világos. -válaszolta Tae.

Én igazából elég feleslegesnek éreztem magam, mert Taenak és Jungkooknak be nem állt a szájuk, és bármiről eltudtak beszélgetni egész este.

Kezdtem féltékeny lenni, mert még velem sem tud ennyi mindenről beszélni a barna hajú.

Ez igazságtalanság.

Mikor anya hazaért, éppen akkor ment el Tae, de előtte elmagyaráztuk neki, hogy miért volt itt.

Utána nekem már elment a kedvem mindentől, így nem is köszöntem el a fekete hajútól, hanem egy fürdő használat után bevágódtam az ágyamba.

Tényleg egész értelmes, és igazából kedves is ez a Jungkook. De azért azok az apróbb jelek, mint például a folytonos bámulás, kissé megijeszt, főleg úgy hogy mostmár tudom, a fiúkra is bukik...

Nem akarom hogy anyán kívül bárkire is szemet vessen, mint például rám...