5 perc múlva a szoba teljesen kiszellőzött, ami miatt fázni is kezdtem egy kicsit.

Addig Jungkook az ablakon bámult kifelé teljesen meztelenül, viszont előtte letakarította magáról egy zsepivel a nedvemet.
Én csendben sírdogáltam és az agyamban már vagy 20-szor visszajátszottam ezt az estét. Fantasztikus volt, az holt biztos.

Kook végül becsukta az ablakot, majd ivott egy kortyot az íróasztalán lévő pohár... talán vízből.

Utána mellém térdelt az ágyra, és engem is megitatott ezek szerint a vízből és letette az üres poharat az éjjeli szekrényére.

Befeküdt mellém az ágyba, majd betakart minket, és maga felé fordított, hogy szemben legyünk egymással.

Amint megéreztem az illatát, újra eleredtek könnyeim és hüppögésem hangosabb lett, de fejemet belefúrtam csupasz mellkasába így nem volt annyira hangos. Egyik kezemmel meg átöleltem őt, mire ő is így tett.

-Na, Jiminie... Nem kell sírni. -körzött ujjaival fedetlen hátamon. Hangja olyan megnyugtató.
-Tulajdonképpen miért is sírsz? -puszilt homlokomra.

Egy kis ideig nem tudtam megszólalni, de aztán csak kinyögtem valamit.

-Merth... még sosem éreztem ilyet... -motyogtam mellkasával szemezve.

-Milyet?

-Hát ilyet... még sosem volt ilyen szenvedélyes, és intenzív együttlétem. Még soha nem váltott ki belőlem ennyi érzelmet senki... Még... sosem voltam... szerelmes... -suttogtam a végét.

Erre percekig nem válaszolt, csak simogatta a hátam.
Kezdtem azt hinni már, hogy valami rosszat mondtam, de végül megszólalt.

-Tudod Jimin... az én szememben te vagy maga a tökéletesség, a földre szállt angyal. Te világítod be a szürke mindennapjaimat. Te vagy az, aki újra festi fekete szívemet. Mikor mondtad, hogy te tudod legjobban, hogy mi is az a magány... Ebben tévedtél, mert én is tudom, sőt nagyon jól ismerem... Mióta dolgozok és van munkahelyem, minden napomat egyedül töltöttem... Egyedül keltem fel, és egyedül aludtam el. A hétvégéket se volt kivel töltenem. Csak a munka volt meg én. A szüleim és a testvérem távol laknak innen, szóval velük sem tudtam volna találkozni rendszeresen.. De megismertelek téged, és az életem 180°-os fordulatot vett jó irányba. Akár hiszed, akár nem... te is nagyon sok új dolgot megmutattál nekem, amit eddig nem tapasztaltam vagy éreztem az életemben. Például... eddig soha senki sem sírt nekem szex után azért, mert élvezte. És most, hogy te ezért pityeregtél... hihetetlenül boldoggá tettél engem, mert tudom, hogy én is boldoggá tettelek téged, és én szeretlek boldoggá tenni... -simított le alfelemre.

Csillogó szemekkel hallgattam végig mondandóját. Aztán utána nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak örömömben vagy a nyakába ugorjak...

-Annyira szeretlekh... -szipogtam, majd óvatosan párnácskáira hajoltam és lassan, finoman csókolni kezdtük egymást.

Alapjáraton nem szeretek ilyen fontos szavakkal dobálózni csak úgy... de Jungkook megérdemli, mert neki szívből mondom, mivel tényleg így van.

Ő mélyítette el csókunkat, és fenekem pihenő kezét arcomra helyezte, úgy ízlelgetett tovább.

-Én is téged... -motyogta két csók közt.

Egy hosszúra sikeredett nyálcsere után, eldöntöttük, hogy most már aludni fogunk. Legalább még van időnk kialudni magukat reggelig.

-Majd holnap reggel fürdünk, jó? -kérdezte.

-Mhm.

Azzal helyezkedni kezdünk az alváshoz.

Én hanyatt feküdtem le, míg Jungkook felsőtestével rámfeküdt és fejét mellkasomra hajtotta, én meg feje búbjára hajtottam állam. Mindkét kezével átölelt, és úgy bújt hozzám, mint egy kiscica, ami mosolyt csalt könnyáztatta arcomra.

Én egyik mancsommal hajába simítottam, míg a másikat hátára helyeztem, miután megigazítottam magunkon a takarót.

-Bevezethetjük mostantól, hogy tágítás nélküli csináljuk néha... -szólaltam meg halkan.

-Mondtam, hogy sokkal jobb lesz.. -motyogta álmosan.

-Ennyi előnye legyen, hogy vettem egy doboz cigit... -suttogtam, mire csak halkan elkuncogta magát.

-Köszönöm ezt az estét, Jungkook... És, jó éjt. -pusziltam hajzuhatagába.

-Én is köszönöm Jiminie. Neked is jó éjszakát. Álmodj szépeket. -hintett egy apró csókot megtépázott ajkaimra, majd vissza hajtotta fejét mellkasomra, ahol hallhatta erősen dobogó szívemet.

Most aztán semelyikünket sem kellett altatni..
Kooksi pár perc után már egyenletesen szuszogott felsőtestemhez bújva, és úgy aludt, mint a bunda.

De én sem voltam másképp, ugyanis teljesen lefárasztott szerelmem..
Szóval Kook után nem sokkal én is elmerültem álomvilágomba, miközben a fekete hajú fejét simogattam.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy életem egyik legcsodálatosabb estéjén vagyunk túl.

_______

2 nap telt el eseménytelenül. Mármint tényleg nem történt semmi. Mindenki olyan elfoglalt lett hirtelen...
Egész délután unatkoztam.

Viszont a jó hír az, hogy Tae szülei állják neki a tánc próbák költségét, szóval a tervek szerint őszi szünet után már járni is fogunk volt tesi tanárunkhoz.

Jungkookkal a legszebb estém óta nem találkoztam, de azóta is görcsbe szokott rándulni az alhasam, hacsak egy apró részletére is vissza emlékszek belőle.
Az utána lévő napon alig bírtam lábra állni, de azért elvonszoltam magam a suliig, ahol természetesen végig ültem a napot. Amúgy is azt szoktam csinálni.
Viszont a tesi... sikerült megcsinálnom a feladatokat, csak úgy tettettem, mintha fájna a térdem.
Hatásos is volt, mert a tanár így nem kínzott meg annyira..

Taehyungnak feltűnt, hogy "mozgássérült" lettem, így nagyon nagyon röviden beszámoltam neki az aznap estéről... Mire beindult a kis fantáziája ezért ott is hagytam őt, már amennyire tudtam mert egész nap azzal a témával csesztetett...

Na de visszatérve Kookra, még telefonon sem kerestük egymást, mivel anya elmondása szerint van egy két elintézni való dolga.

Ezek szerint csak nekem nincsenek programjaim.. Szuper..

Na mindegy is.

Most péntek délután van és Tae most sem tartott velem hazafelé. Azt mondta nagyon fáradt ezért inkább hazamegy. Amit egy kicsit furcsálltam is, mert az otthonunk egy és ugyanabban az irányban van.

El is indult de már azzal lebukott, hogy a város központja felé kezdett menni.

Azt hitte, hogy ennyire hülye vagyok?
Jó, hagyjuk...

Megráztam a fejemet és én se hazafelé kezdtem menni.
Már szerencsére nem fájt annyira a fenekem, viszont néha még érzem a "nyomát". Nem is értem... amikor legelőször csináltuk, azt utána szinte megsem éreztem, pedig az volt nekem az első.

Na ezt a témát is ejtsük, mert nem szívesem gondolok vissza arra az éjjelre...

Szóval most az egyetem mögötti kávézóba tartottam.
Gondoltam akkor már én is hasznosítom magam, ha már eddig nem nagyon tettem semmit sem az emberiségért.
Mondjuk most sem fogok...

5 perc múlva már a kávézónál is voltam, és benyitottam, majd egy köszönés után, a pulthoz léptem, ahol felültem az egyik bár székre.

Furcsa ez a hely.
Kicsit olyan mint egy bár, szórakozóhely és egy cukrászda meg persze kávézó keveréke... de őszintén szólva, tetszik.

-Szia. Miben segíthetek? -szólalt meg előttem egy igen csak ismerős hang.

Felkaptam a fejemet és nem tudom mi okból, de elmosolyodtam egy kicsikét.

-Oh, Jimin. Téged itt is látni? -lepődött meg Sean.

-Szia volt tesi tanárom. Ezek szerint igen. -köszöntem én is.

Na jó... Most már tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém.

-Bocs, ez gáz volt... -kértem elnézést.

-Ugyan. -legyintett. -Látom jókedvedben vagy.

-Az meglehet.. -nevettem fel zavartan. -Tudja... vagy is, tudod... holnap lesz a szülinapi partim, ha szabad így nevezni. -lettem izgatott egy szempillantás alatt.

Mindig olyan jól szoktak sikerülni ezek az ünnepek.
Főleg most, mert most már bővült a családunk egy taggal, azaz Jungkookkal. Ez lehet, hogy korai még... de én Kookot már a családunk részének tekintem. Viszont, ahogy látom anya is. Úgy bánik vele, mintha a saját gyereke lenne. Aztán még attól féltem, hogy Kook elveszi tőlem anyát..

-Jimint elvesztettük... -rángatott vissza egy lemondó sóhaj után Sean hangja.

-Ja, nem... bocs, csak elkalandoztam.. -hebegtem.

-Nem baj Jimin, csak boldog szülinapot kívántam. Viszont... kérsz valamit. Mondjuk meghívlak egy kávéra. -vetette fel az igen csak kedves ajánlatot. Tényleg megváltozott...

Nem tudnám elképzelni, hogy pár évvel ezelőtt így viselkedjen velem.
Az nem ő lett volna.

-Oh, köszönöm. -hajtottam le a fejem.

Erre csak halkan kuncogott egy sort.

-Milyet kérsz?

-Hm... legyen mondjuk... melange, az az egyik kedvencem. -csillantak fel a szemeim.

-Remek választás, azt én is szeretem.

Majd hátat fordított és pötyögni kezdett valamit a kávégépen, aztán odatett egy csészét, amibe rakott mézet és egy kis tejet. Utána meg már folyni is kezdett bele a barna lötty a pohárba.

Pár perc múlva egy igen csak szép kávét tolt elém.

-Tekintsd ezt úgy, mint a szülinapi ajándékodat tőlem. -villantott egy mosolyt.

-Nagyom kedves tőled, köszönöm. És és az íze... -kortyoltam bele az italba. -Kitűnő. -bólogattam elismerően.

-Reméltem is.

-Te tényleg megváltoztál.. -adtam hangot a megállapításomnak.

Erre csak meglepő pillantásokkal illetett, miközben egy párt szolgált ki, majd visszalépett elém.

-Hát, igyekeztem is... Remélem jó irányba haladok. -vakarta meg tarkóját zavartan.

-Biztosíthatlak, hogy a lehető legjobb irányba haladsz. -mosolyogtam.

-Ennek örülök. Viszont nem gondoltam volna, hogy így fogsz viszonyulni hozzám ezek után.

-Mi? Hogyan? -kérdeztem egy kissé ijedten.

-Ilyen közvetlenül, mintha semmit nem követtem volna el ellened. Pedig esküszöm nem tudom mi volt velem régen.. -védekezett.

-Oké, értem én. Én már megbocsájtottam... vagy is még nem... inkább adtam egy újabb esélyt. De amúgy, nem azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked. -tereltem a témát.

-Gondoltam. Akkot miért jöttél? -kérdezte kíváncsian.

-Emlékszel még Taehyungra, Kim Taehyungra?

-Öhm... azt hiszem.

-Hát ez nem volt túl meggyőző. Barna haj, kicsit magasabb, mint én és gimiben is folyton rajtam lógott. -adtam a pontosabb leírást.

-Hm... ja, megvan már ki az. De ő most hogyan is jön ide?

-Tae és én is szeretnénk csatlakozni a táncos tanfolyamodhoz, ha nem nagy gond... -néztem rá kérlelőn.

-Mi? Komolyan? Hát persze, hogy nem gond. Sőt... ellenkezőleg. Úgy is alig vagyunk még, és mivel még elég friss ez az egész táncos dolog, így nem is maradnátok le semmi fontosról.

-Na az tök jó. Terveink szerint őszi szünet után szeretnénk elkezdeni, ha az jó.

-Oké, nekem bármikor megfelel. Akkor majd egyik nap gyertek ide zárásra és akkor utána elintézhetnénk a papírokat. -mondta boldogan.

-Rendben. Akkor, majd valamikor jövünk. Viszont én szerintem most már megyek. -kezdtem szedelőzködni.

-Persze, nem akarlak feltartani. Még egyszer boldog szülinapot Jimin.

-Köszönöm. A kávét is. Majd szünet után jövünk akkor... További szép napot. -intettem egyet és hátamra kapva az iskola táskámat, álltam útra készen.

-Jól van. Szia Jimin. -intett ő is mosolyogva, majd elhagytam a kávézót.

Kiérve megcsapott a finom friss levegő és most igazán boldognak éreztem magamat.
Először is azért, mert Seannal kibékültünk valamennyire. Másodszor meg, mert mindjárt itt a szünet, aztán a szülinapom is holnap lesz.
És végül Taejal táncra fogunk járni.

Így egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon indultam is hazafelé, a jókedvemmel együtt..

__________

Mindjárt elérkezik Jimin várva várt szülinapja..

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33