Ismét egy újabb felejthetetlen délutánt töltöttem Taehyunggal.

Már 17 óra felé járhatott az idő, és már úton voltunk haza felé.

Mit ne mondjak, rendesen feldobta a napomat. Minden hülyeséget össze hordott, ami elég vicces volt, szóval sokat nevettünk.

Jól eltelt ez a nap is. Most már itt álltunk egymást ölelve a kereszteződésnél, ahol útjaink különválnak. Persze nem örökre..

-Vigyázz magadra. Megleszel otthon? -vált el tőlem Tae.

-Persze. Jó éjszakát. -mosolyogtam rá.

-Neked is Chim. -szólított régi becenevemen, ami miatt mosolyom mégszélesebb lett.

Aztán már mentem is a lakásunk felé.

5 perc unalmas séta után, már a lépcsőkön ballagtam felfelé, majd benyitottam az otthonomba, ahol ledobtam a táskám, majd becsuktam az ajtót és a kabáttól, sapkától is megszabadultam, majd szokásomhoz híven a konyhába mentem.

Ott megpillantottam anyát, aki a konyha asztalnál ült egy tea társaságában és úgy nézett ki, mint aki komoly depresszióban szenved.

-Szia...anya? -köszöntem bizonytalanul.

-Szia Kincsem... -köszöntött sóhajtva, rám sem nézve.

-Valami baj van? -töltöttem magamnak egy pohár vizet.

-Nézd... én nem akartam veszekedni reggel... csak... nem nézem jó szemmel ezt az egészet.

Felé fordulva hajtottam le a pohár vizet, majd az üres üveget a mosogatóba tettem, és nekidőltem a konyha szekrénynek, úgy néztem le a konyha asztalnál ülő valójára.

-Tudom, anya... De táncolni akkor is el szeretnék járni. Szeretem azt a sportot, és még Taehyung is csatlakozni szeretne. -újságoltam el neki.

-Ha Tae is megy, akkor megnyugodtam. -sóhajtott. -Amúgy... Jungkookal, együtt aludtatok? -váltott témát hirtelen, mire egy kis időre megfagyott a vérem, de aztán időben kapcsoltam.

-Igen... egy nem túl szép álmom volt, így megkértem őt, hogy aludjon velem. -komplikáltam át egy kissé a valóságot.

-Ja, értem.. Csak mert mikor éjjel hazajöttem, és benéztem hozzád, őt is ott láttam, aztán csak ezért kérdeztem. -kezdett magyarázkodni.

-Ma is át fog jönni?

-Nem tudom. Szerintem ma nem.

-Akkor átmehetek én hozzá? -dobtam fel az ötletemet.

-Felőlem... Most elvileg úgy is otthon van. Pont akkor futottam össze vele a munkahelyen, mikor ment el. Kedvel téged, azt mondta.

Most kihagyott pár ütemet a szívem, azt hiszem...
És egy kis pír is szökött az amúgy fehér arcomra.

-Ke..kedvel?

-Igen, nagyon szereti a társaságodat, és ennek örülök. Ott is szeretnél aludni? -mosolygott lágyan.

-Terveim szerint igen. -motyogtam.

-Oké.

-Köszi anya. -léptem a konyha ajtóhoz.

-Ugyan, semmiség. -legyintett.

Bementem a szobámba és bedobtam pár ruhát, meg tankönyvet a másik táskámba.
Elraktam egy kis pénzt, biztos ami biztos alapon, majd kiszedtem a zsebemből a kis papír cetlit, amint a táncos tanfolyam hirdetése van, és lefényképeztem, majd elküldtem Taenak.

Az előszobába érve, átpakoltam a sulis táskámból a fontos dolgokat, és vissza mentem a konyhába, hogy eltudjak köszönni anyától, aki mostmár mosogatott.

-Akkor jó éjt anya, mentem. -öleltem magamhoz, amit készségesen viszonzott is.

-Jó. Mondd meg Jungkooknak, hogy üdvözlöm. Jó szórakozást. És bocsánat a reggel történtekért... -szakadt ki ölelésemből, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Semmi baj. -mondtam határozottan, mire csak elmosolyodott.

Ezután még elugrottam a mosdóba, ahol fogatmostam és bekentem az arcom, majd egy minimális sminket raktam fel, hogy "szebb" legyek. Egy kis parfümöt is fújtam magamra, majd beállítottam a hajamat.

Biztos, hogy a sulis ruhámba kéne mennem?

Utam a szobámba vezetett, ahol átvettem egy kényelmesebb farmert és egy lenge inget, majd zsebre vágtam a cigis dobozt, ami eddig a másik gatyámban pihent.

Oké. Azt hiszem elkészültem.

Az előszobába sétáltam. Ott felkaptam a kabátom, sapkám és a sport cipőmet. Majd a hátramra hátizsákot.

-Jó éjt anya! -köszöntem el újra tőle.

-Szia Jiminie! -intett a konyhából, majd már itt sem voltam.

Akkor irány Jungkook lakása, és a be nem jelentett látogatás...

A közeli buszmegállóba sétáltam, és 10 perc múlva már jött is a busz, ami elvileg a külvárosba visz.

Felszálltam és leültem leghátra.

Bámultam ki az ablakon, és csak néztem az elsuhanó épületeket és embereket.
Itt sosem áll meg az élet... az egyszer biztos..
Pedig jó lenne már egy kis kikapcs.

Mondjuk mindjárt itt van az őszi szünet, ami annyit jelent, hogy jövőhéten nem kell menni egyetemre. Már alig várom.

Nem sokkal később, leszálltam a buszról, és nekivágtam egy újabb kis sétának, Kook otthonáig.

Remélem nem most jutott eszébe tojást venni a boltban, mert akkor megszívhatom, és várhatok rá pár órát..

Kicsit izgulok, de fogalmam sincs, hogy miért... Talán, ez csak ilyen ösztönös dolog.

Amint odaértem a háztömbhöz, beütöttem a kapu kódját, mert ugye én azt is tudom és már mentem is a lifthez.

Megnyomtam a legfelső emelet gombját, és a lift menni kezdett. Milyen meglepő..

Egy perc után, nyílt is a kabin ajtaja, és lassú léptekkel oda értem Kook bejárati ajtajához.

"Jeon Jungguk". Olvastam le az ajtón kiírt nevet.
És tényleg g-vel írják a nevét. Nem is értem, eddig hogy nem vettem észre ezt..
Tiszta hülye vagyok...

Erre elmosolyodtam és egy nagy levegő után, végül bekopogtattam.

Halk motoszkálást hallottam a túloldalról, és már nyílt is az ajtó.

Ám szemeim nagyra tágultak, mert egy 25 év körüli másik helyes férfi nyitott ajtót.

Hátra is léptem párat ijedtemben, mert erre pont nem voltam felkészülve.

-Biztos ide akartál jönni kisfiú? -kérdezte kedvesen.

-Először is... igen, ide. Másodszor meg nem vagyok kisfiú.. -léptem hozzá közelebb.

Nem tudom hova tenni ezt a viselkedésem, és a hirtelen jött bátorságom. De mindenesetre rühellem ha valaki lekicsiz..
Hiába vagyok az..

-Hát, jó. -vont vállat lazán.

-Jungkook? -kérdeztem arrébb tolva őt, hogy betudjak menni.

Lekaptam magamról a felesleges ruhákat, plusz a cipőt és a táskámat a nagyszobába dobtam.

-A konyhában. -jött utánam.

Válaszra sem méltatva sétáltam be az említett helységbe, majd megérzem a finom illatokat, és meg is látom Kookot, ahogy valamit kevergetett nekem háttal állva.

-Szia. -léptem mellé, mire egy marhanagyot ugrott ijedtében.

-Jesszus, mi a fasz?! -kiáltott fel.

-Nyugi, csak én vagyok az. -léptem közelebb hozzá.

-Hát te.... hogy kerülsz ide? -kérdezte döbbenten.

-Anya elengedett és arra gondoltam, hogy... nem aludhatnék itt? -kérdeztem boci szemekkel.

-De, persze. -vágta rá most már vigyorogva.

-Ez... amúgy, ki? -mutattam a nappali felé.

-Bangchan! Gyere szépen ide, és mutatkozz be! -kiáltotta el magát, mire már előttem is termett a magas szőkített hajú gyermek.

-Lee Bangchan. És neked mi a neved kisfiú? -villantott egy mosolyt, majd a kezét nyújtotta felém.

-Neked semmi. -csaptam el a kezét dühösen.

-Na most mi bajod van? -vonta fel szemöldökét.

-Nem vagyok kisfiú. Attól még, hogy egy kicsit alacsonyabb vagyok nálad, nem jelenti azt, hogy egy 15 éves nyomi vagyok. -sértődtem meg és Jungkook mögé bújtam, mire ő elnevette magát.

-Mert hány éves vagy? -kérdezte.

-Pár nap múlva lesz 19. -válaszolta helyettem a fekete hajú, és tovább kevergette a tűzhelyen a... valamilyen ételt.

-Huh... hát nem néztem volna ki belőled. -dobta le magát egy székre.

-Mert te mennyi vagy? -szakadtam el Jungkook hatától.

-27. -vigyorogott öntelten.

-Öreg.. -vetettem oda neki.

-És akkor én mi vagyok, 28 éves létemre? -fordult felém a fekete hajú.

-Te nem vagy az.. -vontam vállat.

-Hé, ez nem volt igazságos... De akkor te nem Kookie fia vagy, nem? -kérdezte halál komolyan.

-Mi? Jesszus, dehogy, te hülye vagy? -akadtam ki.

-Szerintem az.. -suttogta mosolyogva Kook. -Említettem valaha is, hogy lenne gyerekem? -intézte kérdését a széken ülőnek.

-Hm... nem. -gondolkozott el.

-Bocs... Chanie a legjobb barátom, és neha totál hülye tud lenni. -mondta Kook nekem.

Pont mint Taehyung... néha az agyi szintje nem haladja meg egy 5 évesét, de pelf1aul ma délután egy érett felnőttként viselkedett, majdnem..

-Azt látom. -bólogattam helyeslően.

-Ez sértő... -tettette a durcit Bangchan. -Na de, akkor... ti milyen kapcsolatban is álltok? Tudtommal Jungkook szingli.

-Az is... A legjobb haverja vagyok. -jelentettem ki.

Nem hazudtam... mi tényleg nem vagyunk együtt. Még..

-Nana... maximum a második legjobb haverja lehetsz, mert én vagyok az első számú. -húzta ki magát büszkén.

-Arról álmodozz csak... én vagy az első számú! -mutattam magamra.

-Haha... nem. Engem régebb óta ismer, mivel én egyben a munkatársa is vagyok. Szóval... -kacsintott felém győztesen.

-Honnan veszed, hogy én nem ismertem őt előtted? Egyébként meg nem az számít, hogy milyen régóta ismeritek egymást... -vontam vállat.

-Akkor mi? -kérdezte.

-Jó fiúk... ebből elég, nyugodjatok le. Ne ez legyen a vita tárgya. Chan, te már úgy is mész haza. Már fél hat is elmúlt. -fordult az említett felé.

-Mi? Komolyan? -váltott át ijedté Chan feje.

-Aha.

-Oh, hogy az a... nekem rohannom kell. Anyám ki fog nyírni... -rohant ki az előszobába, ahol össze szedte cuccait.

Egy perces rohangálása után, vissza sietett a konyhába...

-Akkor szia Kooksi... -fogott vele kezet, majd megölelték egymást.

Majd elém lépett..

-Szia.... mi is a neved? -kérdezte.

-Jimin. -néztem fel rá.

-Szép név. Akkor... jó éjt, Jimin.

Nyújtottam felé, a kezem, de ahelyett, hogy megfogta volna, inkább átölelt, mire én teljesen lefagytam.

Jungkookra néztem, aki csak mosolyogva figyelt minket.
Ezért, óvatosan viszonoztam ölelését.

Miután elszakadt tőlem Jungkookra kacsintott, majd nemes egyszerűséggel elviharzott.

-Azt a kurva... -szólaltam meg egy kis csend után.

-Bangchan mindig is ilyen volt. De nyugi... ő hetero. Nem azért csinál ilyen félre érthető dolgokat. Csak szereti a barátjait, meg szeret ismerkedni és természetesen szeret mások agyára menni. -zárta el a tűzhelyet.

-Értem... Mit főztél? -néztem a lábasba.

-Csak egy kis levest, ha kérsz ehetsz belőle. -vett le kettő tányért.

-Ó igen, kérek. -ültem az asztalhoz.

Miután megtérített leült mellém és enni kezdtünk.

-Sajnálom, hogy végig kellett hallgatnod a reggeli veszekedést... -motyogtam két falat közt.

-Nem baj, erről senki nem tehet. Anyud csak téged akart védeni, de én téged is megértelek ám. -kereste a tekintetem.

-Táncra fogok járni, és valószínűleg Tae is jönni fog velem. -közöltem vele az újabb tényt.

-Oh, hát az menő. Megnéznélek, ahogy táncolsz. Hmm... nagyon szexi lennél... -duruzsolta fülembe, amitől meg is borzongtam kissé.

-Nem sztriptizelni fogok, hanem hiphopozni.

-Akkor is... Na, kész vagy? -kérdezte az üres tányéromra bökve.

-Igen. Finom volt.

-Tudod, egy séf veszett el bennem... -vitte a mosogatóhoz a piszkos edényeket.

-Vettem észre.

-Amúgy, ma akkor tényleg itt alszol? -kérdezte.

-Ha nem baj...

-Dehogy baj, épp ellenkezőleg... -fordult hátra, és megláttam, hogy szemei elsötétültek.

Oh, szóval van egy két terve velem... Kíváncsi vagyok mi járhat most a fejében..
Mondjuk semmi szent az biztos.
A kis Kooksi elméje életre kelt... megint.

-Mi jár abban a szexi fejedben? -kérdeztem egy pimasz mosollyal, és kezemre támasztottam államat.

-Ne akard te azt megtudni... -törölgette vizes kezét.

Elém érve felhúzott a székről és felkapott az ölébe, majd már csókolt is volna meg, de..

-Ez mi? -rakott le a földre, és kihúzta a zsebemből a cigis dobozt.

Francba...

-A..az csak...

-Te dohányzol? -lepődött meg.

-Ma reggel vettem... -hajtottam le a fejem.

-De miért?

-Mert baszottul ideges voltam azért... -kaptam ki a kezéből, majd a nappaliba siettem, ahol bevágtam a táskám mélyére.

Felálltam és megfordultam, de Jungkook izmos mellkasába ütköztem.

-Többet nem veszel ilyet... Megértetted? -villantotta rám dühös szemeit.

Kicsit lesokkolódtam a hirtelen közelségétől és a szemében csillogó dühtől.

-Megértetted?! -emelte feljebb hangját, amitől beparáztam azért.

-Igen, meg... -suttogom, és mellkasára helyeztem kezeimet, mivel elég közel jött hozzám, és már neki voltam szorítva a kanapé hátuljának.

-Nem akarom, hogy emiatt beteg legyél, és azt sem, hogy rászokjál. -markolt derekamra, ami nem volt túl kellemes.

-Au... Kook, ez fáj... -szorítottam pólójára.

-Nekem is így fájna, ha amiatt a kurva cigi miatt elvesztenélek. Sőt, még talán jobban is... -markolt erősebben.

-Ne, ez tényleg fáj.. -próbáltam lefeszegetni magamról erős kézfejeit.
-Ígérem, nem veszek többet, csak engedj már el! -ígértem meg neki, mire elengedett.

-Helyes. -simogatta meg azt a részt, ahol biztos, hogy ujj nyomok fognak maradni.

-Sajnálom... -hajtottam mellkasának fejemet.

-Nem baj, Jimin. Még időben észre vettem. -puszilt hajamba.

Persze, csak védeni akar... nincs okom haragudni rá emiatt. Na meg amúgy is tudom, hogy a dohányzás nem épp a legegészségesebb dolog...

-Sötét van... -állapítottam meg, mivel egy lámpa sem égett.

-Szeretem a sötétet... -szagolt bele nyakamba.

-Én is... -suttogtam.

-Viszont most kis dohányzásodért büntetést kapsz ám. Nem úszod meg. -kezdett el a háló szobája felé tolni.

-Mi...mit? -döbbentem le.

Úristen... még sosem kaptam tőle büntetést.

-Majd meglátod, drága. -duruzsolta fülembe.

Beérve a Jungkook illatú szobába, egyből lelökött az ágyára, és fölém tornyosult.

-Tudod, olyan kívánni való vagy.. -suttogta érzékien, mire éreztem, hogy már ez a kis mondat megmozdított bennem valamit.

-Izgató, hogy majdnem 10 év van köztünk... -fontam nyaka köré kezeimet.

-A kis pici Jimint, ma úgy megdugom, hogy sikítani fog... az élvezettől. -csókolt nyakamba.

Alhasam görcsbe rándult a hallottak miatt, és agyamat ellepte a köd.

-Jungkookh...

-Mit szeretnél? -nézett a holdfényben megcsillanó szemeimbe.

-Csókolj meg...

-Azt ki kéne érdemelni... -húzta az agyamat.

-Már kiérdemeltem... -azzal pólójánál fogva rántottam le magamhoz és forrón csókolni kezdtem, amit egy kis késéssel, de viszonzott is.

Vadul tépte ajkaimat, de ez csak még jobbam felcsigázott.

Elváltam tőle és egy erős mozdulattal, fordítottam a helyzetünkön, amit csak halványan mosolyogva tűrt.

-Látom szeretsz felül lenni.

-Eltaláltad. -támaszkodtam mellkasára.

-De ma is én fogok benned lenni, szóval ne is álmodozz arról, hogy a múltkori még egyszer elő fog fordulni. -tájékoztatott.

-Nem is arról álmodoztam... -mosolyodtam el perverzen.

-Oh Jimin... -vonta fel szemöldökét.

-Na folytassuk, mert szegény kicsi Kookie, mindjárt átszúr már ruhán keresztül is. -hajoltam füléhez.

-Jók a megérzéseid... -hunyta be szemeit és kezét derekamra helyette.

Gyorsan leszedtem róla és magamról is a pólót, majd egy kis szenvedés után a gatyától is megfosztottam magunkat.

Visszaültem az ölébe, míg ő újra derekamra tette mancsait. És rögtön ádámcsutkáját kezdtem el csókolni, amire sóhajokat hallatott.

Nyakhajlatát is kezelésbe vettem, de ugye nem hagyhatok rajta nyomokat így elég nagy önkontrollal tettem mindezt.

Istenem, olyan finom bőre van...

Füle mögött sokáig elidőztem, mert az az egyik gyenge pontja. Tanúja ennek, a hangosabb sóhajai, és a keze szorítása.

Éreztem, hogy hangjától, csak nedvesebb leszek odalent.

Aztán lejebb másztam és végig nyaltam kockahasától egészen mellkasáig.

Tiszta libabőrös lett, ami ismét nagy büszkeséggel töltött el engem.

Kis idő után, nem akartam tovább csókolgatni felső testét, mert elég türelmetlen voltam már.

Így még utoljára hintettem pár puszit nyakára, majd ajkaira is, amit ő el is mélyített, és csókolózás közben átfordított magunkat, szóval újra én voltam alul.

Hozzám dörgölte tagját, ami miatt muszáj volt felnyögnöm. Ezért abba is hagytuk a nyálcserénket.

Kezembe vettem csuklóját és már kaptam is volna be három ujját, csak hogy megállított ebben.

-Nem nem, Jiminh... Most jön a büntetésed. -simított arcélemre.

Ugye... nem az amire most gondolok?

-Mi a... a büntetésem? -kérdeztem az izgatottságtól remegve, és egy kis félelemmel megfűszerezve.

-A mai este... tágítás nélkül fogjuk csinálni. -kezdte el nyakamat belepni csókjaival.

-Ugye ezt teh sem gondoltad komolyAN... -kiáltottam fel a végére, mert erősen megszívta érzékeny bőrömet.

-De, nagyon is komolyan beszéltem. Hidd el, így csak még élvezetesebb lesz, szóval nem is lesz nagyon büntetés ez az egész. -nyalt bele fülembe.

Válaszolási időt sem hagyva rángatta le rólam utolsó ruhadarabomat, majd ezt magával is megismételte.

Lábaim közé férkőzött és beleszimatolt hajamba.

-Finom az illatod. -puszilt arcomra.

-Nem fog fájni? -hagytam figyelmen kívül dicséretét.

-Nem tudom. Majd meglátjuk, ez lesz akkor a büntetésed... De vigyázni fogok rád, jó? -simított arcomra.

-Jó... -suttogtam.

Azzal előnedvével jó alaposan bekente bejáratomat és odaillesztette magát hozzám.

Ajkaimra hajolt, majd egy perc után, megéreztem, hogy hirtelen tövig nyomult bennem, ami nem kis fájdalommal járt, sajnos.

-Hm... auh Jungkookh... ez, fájh. -vettem akadozva a levegőt, miközben hátát markolásztam, míg ő nagyokat lélegezve bújt nyakamba.

-Szólj ha jobb.. -suttogta bőrömre.

Erre csak bólintottam és próbáltam koncentrálni, hogy minél kevesebb fájdalmat érezzek ott lent. De hiába... még sosem csináltam senkivel sem tágítás nélkül.. Így pár könnycsepp is utat tört magának, miközben befeszült a hátam is.

-Mhh... ez szorít... -nyögtem fájdalmasan.

-Kurva szűk vagyh... -harapott nyakamra, ami újabb hangot csalt ki belőlem.

Aztán pár perc múlva kihúzódott belőlem, pedig még mozogni sem mozgott.

Erre egy nagy sóhajjal reagáltam.

-Ha másodszorra beteszem nekedh... akkor jobb lesz. -támaszkodott fölöttem és hüvelyk ujjával letörölte azt a pár sós cseppemet.

-Jó... -válaszoltam elfúló hangon.

Újra belém nyomult teljesen... Ezt egy hangos nyögéssel díjaztam, de el kell ismernem... most már sokkal jobb volt.

Csak egy kicsit volt kényelmetlen, de Jungkook mellkasomat kezdte csókokkal behinteni, ami egy kis idő után kiűzte belőlem a maradék kellemetlen érzést.

Mit ne mondjak... érti a dolgát.

-Meheth... -jeleztem neki, és egyből nagyobb terpeszbe nyitottam lábaimat, hogy még élvezetesebb legyen ez az egész.

Végül megmozdította csípőjét, először lassan.
Hát azért most így még kicsit fáj, de gondolom mindjárt jobb lesz.

Hátát markolásztam, vagy épp bicepszét, néhol körmeimet is belevetve.

Hangom kezdett fájdalmasból átmenni kéjessé. De Kook is hangoskodott ám, csak ő éppen nem akkora hangerővel mint én..

Mozgása fokozatosan gyorsult, míg fejét újból nyakamba fúrta, ahol néha meg is harapott vagy csókolt.

Az eddig lehunyt szemeimet most résnyire nyitottam, és megláttam egy fel-le vonagló, kigyúrt testet magam fölött, amin megcsillant már az izzadság, és egy élvezettől eltorzult arcot közvetlen nyakam mellett, ahogy néha néha morrant egyet vagy halkan felnyögött a férfias hangján...

Na több sem kellett...

-Jungkookh... gyorsít kérlekh.. -markoltam hajába.

Kérésemnek eleget téve kapcsolt a tempón, mire méghangosabb lettem.

Már nem tudtam mit csináljak, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget. Kook hátát kezdtem karmolgatni, amire néha felszisszent, de nem állított meg, így gondoltam biztos nem olyan rossz neki.

-Ezaz Kookh.. -biztattam.

-Mhh... Jiminie.. -sóhajtotta nevemet.

Lábaimat összekulcsolom derekán, mire ő egyik kezével az én derekam alá nyúlt és összepréselte alsó felünket, a másik kezével pedig fejem mellett támaszkodott továbbra is.

Hogy lehet benne ennyi erő..?

De feje még mindig nyakamon pihent, ami aranyos is lenne... de ebben a helyzetben inkább izgató, mivel érzem forró leheletét bőrömön.

Szinte szikrázni kezdett köztünk a levegő, mikor megszólalt...

-Készülj fel Jiminsiih... -suttogta erotikával a hangjában ezt a kevéske mondatot, amitől felállt a nemlétező szőr is a hátamon.

Ha azt mondom, hogy az eddigi ütemes mozgása az csak bemelegítő volt ezek szerint, akkor nem tévedtem sokat.

Lendületes tempóba kezdett, amitől már csillagokat láttam, és vagy 10-szer leizzadtam.

-Neh hagyd abbah...! -szóltam rá kissé hangosan.

Nyögéseim hosszabbak és hangosabbak lettek, míg a hangom pár oktávval feljebb szökött.

Próbáltam úgy helyezkedni, hogy a lehető legmélyebbre tudjon hatolni bennem a fölöttem tornyosuló.

Szinte már felöklelt minden egyes lökésnél, amit néha már egy sikítás is kísért, amit természetesen én adtam ki, nem ő.

Hátát karmoltam, majd haját markoltam... nem tudtam már mit csinálni.

Úgy mozgatta csípőjét, hogy azt hittem már szét esik az ágy. Azért remélem ez nem fog megtörténni...

Vállamat kezdte el harapdálni, miközben eszeveszett tempót diktált. Derekamon levő kezével, mégjobban magához szorított, már ha ez lehetséges..

-Gyorsabban...! -kértem önkívületi állapotban, miközben szorosan lehunytam szemeimet és fejemet ide oda dobáltam.

Jungkook nem gyorsított, mivel már nem is tudott volna, hanem helyette inkább erősebbre fogta dolgot.

Azzal a kezével, amelyikkel eddig magához préselt, most lenyomott a matracra, hogy ne repüljek ki az ablakon, a lendület miatt.

Vállamat erősebben kezdte el harapni, amivel már a gyönyör szélére sodort.

Viszont akkor telt be a pohár nálam, mikor eltalálta azt a pontomat.

Szó szerint zokogni kezdtem a mérhetetlen gyönyörtől és élvezettől. Egész testem remegni és bizseregni kezdett, míg Kook folyton csak gyönyör központomat sorozta mély, erőteljes lökésékkel.

Könnyeim záporoztak, míg nyögéseim már szinte összefüggőek lettek. Jungkook is ott harapott, ahol tudott, ezzel is levezetve a szexuális feszültséget.

Olyan szintű élvezet söpört végig rajtam, amilyet még szinte soha nem éreztem. Természetesen ezért sírtam, nem azért, mert fájt volna.

Nem is kellett sok, a szokottnál nagyobb mennyiségű fehér nedvem Kook hasfalán végezte. A fekete hajú meg nem sokkal utánam engedte belém az övét egy nagy harapás kíséretével.

Szerintem az aktusunk alatt ő megakart enni engem vagy nem tudom, mert folyton csak harapdált.

Aztán utána még pár gyengéd levezető lökést csinált, de aztán megállt bennem. Majd rámnehezedett teljes testével és nagyokat szuszogott.

Én meg csak halkan sírdogáltam még mindig az aktus hatása alatt, és Kooksi hátát simogattam.

Kellett jópár hosszú perc, mire mindkettőnk agya valamennyire kitisztult és már nem kapkodtuk annyira a levegőt.

A fekete hajú nagyon lassan kihúzódott belőlem, majd felkelt, hogy kinyissa az ablakot, mivel 1.. rohadt meleg lett, 2.. a szag sem semmi...

Mozdulatlanul vártam, míg kiszellőzött a szoba. Néha még elkapott egy egy halkabb sírógörcs a hüppögések közt, de ezt most egyáltalán nem bántam.

Bátran kimerem jelenteni: ez volt életem eddigi legjobb együttléte úgy...

__________

Kicsit sok lett benne a 18+ -os jelenet. De ez most ilyen.

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33