-Szia anya. -szóltam bele a telefonba.

-Szia kincsem. Figyelj csak, most el kell intéznem egy két dolgot, szóval nagyon nagyon későn érek csak haza. Jungkookot áthívtam hozzánk, szóval nem leszel egyedül. Viszont most már menj haza kérlek, hogy ne kelljen aggódnom érted, jó? -hadarta el.

-Milyen elintézni való dolgod van ilyenkor?

-Majd megtudod. De nyugi, semmi rossz dolog. De most le kell tennem. Jó éjt Dragám.

-Öhm... oké, jó éjt. -köszöntem el én is, majd kinyomta a hívást.

Miért van olyan érzésem, hogy ennek is a szülinapi bulimhoz van köze?

-Na? Menned kell? -kérdezte Sean.

-Sajnos... -bólogattam.

-Rendben, nem tartalak fel. -hozta oda nekem a labdát, amit én megköszönve raktam
el.

-Örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat. Ez nem csak neked jelent sokat, hanem nekem is. -néztem fel rá.

Bár, most hogy így nézem. Nem is olyan magas. Vagy csak én nőttem meg? Majdnem akkora, mint én.

-Én is nagyon örülök ennek. Sokat segítettél, és jó lenne, ha még összefutnánk. -mondta.

Majd én a hátamra dobtam a táskám.

-Igen, az jó lenne. Viszont én most, megyek. További szép estét.

-Neked is, jó éjt.

Elköszöntünk egymástól, de egyikőnk sem mozdult. Másodpercek múlva is ugyan ott álltunk egymás előtt és próbáltuk kiolvasni egymás szeméből a másik gondolatait.

Nem hagyhatom, hogy egy ilyen szép békülés csak egy köszönéssel legyen lezárva. Az kevés lenne ehhez.

Mintha ő is ezt gondolta volna, egyszerre mozdultunk meg. Míg én nyaka köré fontam karjaimat, addig ő derekamat ölelte szorosan és egymás nyakába fúrtuk fejünket.

Neki is finom illata van, de azért Jungkookét nem éri utol.

Milyen abszurd... 4 gyalázatos év után, itt ölelkeztünk drágalátos tanárommal.
Egyébként jól esik az ölelése. Főleg ebben a hideg időben.

Nem sokkal később elváltunk egymástól, majd egy egy köszönés kíséretében hazafelé vettem az irányt.

Egész úton próbáltam feldolgozni ezt az egészet, ami sikerült is. És tényleg boldog vagyok most. Nagyon rosszul kezdődött az egész, de végül happy endel végződött.

Addig addig gondolkoztam, míg már csak arra eszméltem fel, hogy a lakásunk bejárata előtt állok.

Lenyomtam a kilincset és... nyitva volt az ajtó.

Akkor ezek szerint Kook már itt van.

Beléptem a lakásba viszont én már kulcsra zártam az ajtót.
Ledobtam a felesleges ruhákat a fogasra, a táska meg a földön landolt.

Épphogy ezzel megvoltam, megpillantottam egy szexin mosolygó Jungkookot össze font karokkal a mellkasa előtt, miközben engem méregetett.

-Szia Kook. -köszöntem mosolyogva.

-Szia Drága. -vont ölelésbe, amit készségesen viszonoztam is.

Azért a Jungkook ölelésnél nincs jobb, én mondom.

-Na? Jót kosaraztál... egyedül? -terelgetett a konyhába.

-Jót. Ma is találkoztam Seannal, a... kosárpályán... -kezdtem bele bizonytalanul.

-Mi?! És mi volt? -váltott egy kicsit idegessé a hangulata.

-Nyugodj meg, semmi. Inkább... egy elég furcsa dolog történt... -gondolkoztam el.

-Mi?

-Hát, úgymond kibékültünk. -emeltem rá tekintetem, miközben leültünk egymással szembe.

-Hogy mit csináltatok? -kérdezte
úgy, mintha nem hallotta volna jól. Pedig tudom jól, hogy hallotta, amit az előbb mondtam.

-Ugyan már Kook... Én ismerem őt a legjobban közülünk. Megváltozott, tanult a hibáiból és bocsánatot is kért tőlem, sőt még ahol eddig dolgozott suliban, ott is felmondott. Sokat beszélgettünk és ő tényleg normális lett. Nem hazudott. Nem is lett volna rá oka. -magyaráztam hevesen.

-Jól van Jimin, hiszek neked de... vigyázz azért vele, oké? Ne dőlj be neki csak így. Ez csak az én tanácsom. -mondta el a véleményét, majd elém rakott egy nagy tál levest.

-Egyél. -utasított.

-Te nem eszel?

-Sajnos... éhes voltam, így nem tudtalak megvárni, bocsi. -nevetett fel zavartan.

-Nem baj. -mosolyodtam el.

-Jó étvágyat.

-Mondanám, hogy neked is, de... most már inkább nem. -nevettem.

-Na siess, mert holnap suli van és már így is későre jár az idő. -dőlt a konyha szekrénynek.

-Jól van, Apa. -viccelődtem.

-Amúgy milyen lenne már, ha a mostoha apád lennék? Benne lennél egy apa-fia kapcsolatba? -vonogatta perverzül a szemöldökét.

Na most majdnem félre nyeltem a levest...

-Te meg vagy buggyanva...!? -hüledeztem, de azért tudom, hogy ő sem gondolta komolyan.

-Most miért? Szerintem tökre izgi lenne... -gondolt bele.

-Az lehet... de én őszintén... nem mennék bele egy ilyen viszonyba. -húztam el a számat.

-Jobban belegondolva... elég sok hátulütője lenne dolognal, szóval... egyetértek. -bólogatott.

Pár perc múlva meg is ettem a vacsorát, majd miután elmosogatott. Elmentünk zuhanyozni kettesben.

Természetesen nem történt semmi olyan dolog, csak fürödtünk. Mindketten nagyon fáradtak voltunk már, így erőnk se lett volna nagyon ahoz.
Tusolás után még fogat mostunk, és már kész is voltunk.

Jungkook a táskájából kikapta a hozott ruháit és azt aggatta magára, én meg egy bő hosszú ujjút meg egy melegítő nadrágot, magyarul a pizsamámat.

Behajtottam magunk után a szobám ajtaját és roham tempóban bepakoltam holnapra a táskámat, meg behoztam a szobába azt a hátizsákomat is, amit délután vittem magammal.
Addig Kook kényelembe helyezte magát az ágyamban és be is takarózott.

Miután mindennel megvoltam, én is bedőltem az ágyba a fekete hajú mellé, és bemásztam a takaró alá. Jungkook a hátán feküdt és kezei tarkója alatt volt összekulcsolva.

Lekapcsoltam a kisvillanyt és odabújtam hozzá.
Egyik karomat átvetettem izmos mellkasán, lábaimat összefontam az övéivel és fejemet nyakhajlatába fúrtam.

Aztán gondoltam egyet, és odahajoltam hozzá egy csókra. Csak egy kis jóéjt puszi a szájára.

-Mmm.. Jimin. Megint úgy fogunk járni, mint tegnap este. -morogta szexi hangján.

-Nem, mert most tényleg nem fogunk csinálni semmi olyat. Csak fekszünk, és élvezzük egymás társaságát. -mondtam el terveimet.

-Tudod... engem már egy csókoddal is betudsz indítani. De szerintem ezt már tapasztaltad... -tapadt ajkaimra és hirtelen maga alá gyűrt.

Viszont én tartani akartam magamat a "tervemhez", miszerint ma nem fekszünk le egymással.

Így lassan lelöktem magamról, mire ő felém fordult mellettem, míg én őfelé fordultam, és újra odabújtam hozzá. Lábaimat összefűztem az övéivel, egyik kezemet meg aranyos, férfias arcára helyeztem és simogatni kezdtem puha bőrét. Ő meg átkarolta derekam és közelebb húzott magához. Szóval, teljesen összepréselődtünk, ami őszintén... rohadt jó érzés volt.

És azt hiszem ennél a pontnál vesztünk el egymás szemeiben.
Olyan sötétek az ő szemei, és olyan... gyönyörűek. A hold fénye megcsillant benne, és hirtelen olyan, mintha az egész univezrumot látni engedné szemeiben. Egyszerűen... tökéletes. Nincs rá jobb szó..

Mintha megállt volna az idő..

Csak egymás szemeiben voltunk elmerülve. És én úgy éreztem, hogy most megint, újra beléestem.

Nem is értem, ő hogyan tudja viszonozni az érzéseimet.. Hiszen ég és föld vagyunk, vagy tűz és víz. Míg ő maga a tökéletesség én addig csak egy rakás szerencsétlenség vagyok...

Mintha meghallotta volna kételyeimet... lassan de határozottan, ajkaimra hajolt és finoman ízlelgetni kezdte azokat.

Ez most sokkal de sokkal másabb csók volt. Eddig mindig durvább volt, amit persze nem bántam, mert imádtam azokat is, de ez... ez most egyáltalán nem volt durva.
Inkább szenvedélyes, lassú és... szerelmes.
Olyan finomak a párnácskái, hogy az hihetetlen.
Éreztette velem, hogy én igen is hozzá való vagyok.

Finoman alsó ajkamat kezdte harapdálni, amitől a falra tudtam volna mászni. Alhasam görcsbe rándult, de az önkontrolom nem hagyta, hogy alul gondok legyenek mert a terv az volt, hogy ma nem fekszünk le, mert amúgy is, holnap suli. Úgy néznék ki, mint a mosott szar..

Szóval csak nyaka köré fontam karjaimat, és egy aprót sóhajtottam.

Felsőtestével felém kerekedett, úgy kényeztette tovább szájamat.

Nyelvét átvezette hozzám, mire én is az övébe. Hát most leszek rosszul ettől a sok ingertől.

De ha ez nem lett volna elég, elkezdte a nyelvemet szívogatni és szopogatni, mintha valami nyalóka vagy jégkrém lett volna. Viszont ezt már nem hagyhattam hang nélkül, így egy kicsit fel is nyögtem.

-Jiminh... gondok lesznek.. -vált el tőlem lihegve.

Válaszolni már nem tudtam, mert valakinek a telefonja rohadt hangos csörgésbe kezdett.

-Baszki... ez az enyém lesz. A konyhában hagytam. Mindjárt jövök. Lehet fontos.. -kelt fel és már itt sem volt.

Sóhajtottam egy nagyot és elterültem az ágyamon...
A szájam még mindig bizsergett az előbbitől és elmosolyodtam.
Szerencsére még úgy ahogy, de nyugalomi állapotban voltam.

Ekkor hallottam meg egy halk ajtó csapódást. Gondoltam biztos csak Jungkook az, de... mit keresne a tároló szobában, ami a folyosó végen van, és csak régi kacatok vannak ott, pókhálós dobozokba zárva..?

Mivel a hang onnan jött..

Összeráncolt szemöldökkel keltem ki az ágyból és lépkedtem az ajtóm felé, ami ugye nyitva volt.

Kileptem a kis folyosóra és meghallottam Jungkookot a konyhából.

-...Jól van faszikám, majd holnap megbeszéljük... -hallottam ki a beszélgetésből.

Biztos az egyik haverjával beszélget, vagy nem tudom.

A folyosóra csak a nappaliban lévő nagylámpa fénye szűrődik be, de pont ellátni a háztartási helységig, aminek az ajtaja... nyitva van?!

Sosem szokott nyitva lenni. Mindig, minden egyes áldott nap zárva van, persze nem kulcsra, de akkor is!

-Na jó... mi a szar? -motyogtam és elindultam a nyitott ajtó irányába.

Ahogy egyre közelebb értem a helyiséghez... sikolyokat és kiáltásokat hallottam meg.

-Mi a picsa..? -néztem körbe.

De sehol semmi. Minden ugyan olyan, így már csak egy két méterre voltam a sötét szobától.

Hirtelen becsapódott előttem az ajtaja, ami miatt egy hatalmasat ugrottam ijedtemben.

-Na jó... mi a szent fos történik most itt ebben a kibaszott házban..? -suttogtam magam elé.

Egy pillanat alatt lett hideg és valami szellő is fújni kezdett, mivel éreztem a bőrömön.

Hátra fordultam és megláttam Jungkookot... Lehajtott fejjel állt a folyosó másik végében, telefonnal a kezében.

A nappaliban égő lámpa vibrálni kezdett. Én meg már az ájulás szélén álltam.

-Öhm... Jungkook..? -suttogtam a nevét.

De hirtelen megéreztem, hogy hátra felé kezdtem lépkedni... nem önszántamból, majd a pókhálós dobozokkal teli szoba... beszippantott, és én zuhanni kezdtem a semmibe...

...

Zihálva ültem fel az ágyamban, és először nem tudom hol voltam és mi volt ez az egész..

Aztán hamar rájöttem, hogy én ezt az egészet csak álmodtam, és Jungkook itt feküdt mellettem, békésen szunyókálva.

Basszus... rémálmom volt..

Szinte tucsogtam a saját izzadtságomban, és a szívem is úgy döntött, hogy neki elég volt ennyi ideig bent maradnia a testemben, mert most ki akart ugrani a helyéről.

Ránéztem a digitális órámra, ami azt mutatta, hogy hajnali 3 óra múlt.

Na szuper... nem vagyok már annyira álmos, ezek után.

Felültem és... csak ültem.

Jó Jungkooknak, hogy ő ilyen nyugodtan tud aludni.

Egy jó 10 perc kellett, hogy valamennyire lenyugodjak, bár a pulzusomat még nem mutatnám meg a doktornak.

Komótosan az ágyam szélére ültem és megdörzsöltem a halántékomat.

Jó... ezt nem hagyhatom annyiban.
Nagy elszántsággal álltam fel és határozottan léptem ki a folyosóra.
Elfordultam jobbra, de hiába, mert amilyen sötét volt itt, még az orrom hegyéig se láttam el.

Így felcsaptam a folyosói lámpákat.
A háztartási helyiség ajtaja zárva volt, szóval... álmodtam.

Céltudatos léptékkel sétáltam el odáig, majd a barna falap előtt megálltam.

Kezemet a kilincsre helyeztem, majd összeszorított szemekkel, egy határozott és gyors mozdulattal benyitottam, majd felkapcsoltam a villanyt.

Amit ott láttam...

Amúgy semmit nem láttam... Minden ugyan olyan, mint mikor legutoljára bejöttem ide, ami hát valljuk be, nem most volt.

Körbesétáltam az egész szobát, és jól szemügyre vettem mindent. Viszont semmi olyan dolgot nem vettem észre, ami gyanakvásra késztetett volna.

Akkor, én tényleg csak álmodtam ezt az egész hülyeséget. Ez csak egy rossz rémálom volt. Igen..

Nyilván más ember nem fújta volna fel ezt a dolgot ennyire, mert bárkinek lehetnek ilyen álmai. De őszintén, én nem is nagyon szoktam álmodni. Nem is tudom, mikor álmodtam utoljára. Szóval, ez nekem... fura volt.

Lekapcsoltam a lámpát és bezártam magam mögött az ajtót.

A folyosón is lekapcsoltam a villanyt és belépkedtem a konyhába. Természetesen ott meg felkapcsoltam a lámpát.

Töltöttem egy pohár tejet és leültem az asztalhoz.

Most akkor mi is volt a valóság és mi volt az agyam szüleménye..?
Teljesen egybefolyt a valóság és az álomvilág a tegnap éjszakával kapcsolatban...

Az biztos, hogy amikor befeküdtem Jungkook mellé, akkor még ébren voltam...
Aztán utána megcsókoltam és... hát valamikor akk...

-Hát te? -lépett be váratlanul a konyhába egy hunyorgó, álmos, rekedtes hangú Kook, ami a szívfaszt hozta rám így meg is ugrottam egy kicsit és a szemeimet is jobban kinyitottam.

-Ne..nem tudtam a..aludni. -na ez szép... pont most állok neki dadogni is..

-Valami történt? -huppant le mellém. -Miért vagy itt? Még csak hajnali fél 4 lesz. -rohamzott kérdéseivel, engem kémlelve álmos tekintetével.

-Csak... csak rosszat álmodtam, semmi különös. -hajtottam le a fejem.

-Miről álmodtál? -kérdezte kíváncsian.

-Semmiről, nem emlékszem rá már, nem lényeges... -legyintettem, pedig pontosan emlékszek rá..

-Hát jó..

Ezután beállt a csend közénk egy kis időre.

-Te figyelj csak... -kezdtem neki. -Mi történt tegnap este? -néztem fel rá.

-Miért kérdezed? Nem emlékszel rá? -csodálkozott.

-De, csak... valahogy egybefolyt minden, és... -akadtam el.

-Szóval, akkor mégis emlékszel az álmodra. -szűrte le.

-Jó, igen. Tényleg megvan még... És igazából csak nem tudom eldönteni, hogy mi a valóság, és mi nem az. -magyaráztam.

-Jimin... csendesebben... anyud már hazajött. -suttogta.

-Ja basszus... tényleg. -esett le nekem is. -Szóval?

-Tegnap este csak annyi történt, hogy ettünk, lefürödtünk és bedőltünk az ágyba, ahol csókolózni kezdtünk, de te közben elaludtál, így én is. -világosított fel.

-Akkor jó... -sóhajtottam fel megkönnyebbülten. -De nem telefonált neked senki sem?

-...Nem? -meredt rám értetlenül. Gondolom nem értette, hogy miért kérdezek ilyenekről. Viszont akkor azt is csak álmodtam, hogy megszólalt a telója..
-De mit álmodtál? -kíváncsiskodott. -Elmondod? Vagy majd később?

-Majd... inkább később, ha nem baj. -néztem rá bocsánat kérően.

-Oké, nem baj. -vont vállat. -Na de ha megittad a löttyödet, akkor menjünk aludni. Én vigyázok rád, nem történhet veled semmi rossz, oké? -simította meg a hajamat.

-Jó.. -mosolyodtam el védelmező szavain, majd megittam a maradék tejet is, és a mosogatóba tettem a poharat.

-Mehetünk. -nyújtottam felé a kezem, amit ő mosolyogva el is fogadott, és rögtön összekulcsolta ujjainkat.

A szobámba vezetett, ahol ismét bebújtunk az ágyba, majd magához ölelt és nyakamat kezdte el puszival belepni.

-Próbálj meg aludni... én itt vagyok, és megvédelek bármitől. -suttogta.

-Tudom. És köszönöm. -simogattam mellkasát.

-Ez alap. -csókolt szájon.

Pár perces nyálcserénk után, már tényleg elaludtunk.
Jungkook karjaiban végre biztonságban éreztem magamat..

__________

Jimin ↔ rémálmok

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33