Kezei derekamra simultak, úgy néztünk farkas szemet egymással.

-Sehogy. -válaszoltam az előbb feltett kérdésére. -Amikor te magyaráztál, sokkal jobban ment.

Erre csak egy önelégült vigyort ejtett felém.

-Mit tanultok most belőle? -cirógatta derekamat.

-Nem tudom..

-Hogy hogy?

-Ahj... ne most Kook... -borultam szenvedve a nyakába.

-...már másodszor. -motyogta boldogan.

-Mit másodszor? -néztem rá értetlenül.

-Már másodszorra hívsz Kooknak. -mosolygott szüntelenül.

-Jaa. Szerintem cuki név neked. -támaszkodtam meg felette.

-Szerintem is. Szeretem ha így hívsz. -válaszolta halkan.

Erre csak arcon pusziltam őt. Hogy lehet valaki ilyen nagyon aranyos?

-Hú, de ismerős ez a helyzet... -vonogattam meg a szemöldökömet.

-Hidd el, többször nem fogom megengedni azt. Az csak egyszeri alkalom volt.

-Pedig rohadt jó volt, viszont furcsa is. Szerintem jobb, ha te töltöd be a domináns szerepét. -pusziltam ajkaira.

-Én is így gondolom Jiminie. Szeretlek irányítani.

Ez a megszólítás... elolvadok tőle. Viszont az jó ha szeret irányítani, mert én nem vagyok egy vezető típus ilyen téren..

-Ez cuki volt. -mondtam, majd összeforrasztottam ajkainkat.

Jungkook egyből fordított is a helyzetünkön, ezért most én kerültem alulra.

Nem volt lassú, de olyan nagyon vadnak sem mondanám a csókunkat.

Nyelvünk egymásra talált, így még szebbé és élvezetesebbé téve tevékenységünket.

Egy ideje már falhattuk egymást, mikor is Jungkook keze már köntösömet kezdte volna kioldani, de én inkább elhúzódtam tőle.

-Neh... most... Kookh. Anya bármikor ránknyithat.. -öleltem át.

-Ahj... igazad van. -tolt el magától óvatosan, és elterül újra az ágyamon.

-Egyébként... -szólaltam meg egy kis idő múlva. -Miért nem megyünk el valahova ketten? -dobtam fel az ötletet. -Eddig úgy sem voltunk együtt nagyon sehol.

Erre csak egy nagy sóhajt hallatott az előttem fekvő, amit nem tudtam hová tenni. Most ezzel mi a baj?

-Ez nem olyan egyszerű ám, Jimin...

-Már miért ne lenne az?

-Mert én egy modell vagyok, akit sokan ismernek. Senki sem tudja rajtad kívül, hogy saját kapura is játszom, így ha meglátna valaki veled, a karrieremnek annyi. Én meg szeretem a munkám, meg persze téged is, de ha nincs munkám, akkor pénzem sincs, és ha pénzem nincs, akkor az életemnek is annyi, nem csak a karrieremnek. Ez túl... kockázatos.... -válaszolta.

Viszont ez így oké, de egy valamit nem értek.

-Jó, de akkor múltkor, amikor a parkba mentünk sétálni hármasban, akkor ez miért nem volt probléma. Ott is csomóan megbámulhattak minket.

-De akkor én Jisoo mellett mentem, ő meg ugye nő, így semmi olyan dolog nem történt, amit más ellenezne.

Ez igaz, de akkor is rosszul esik, hogy ezek szerint akkor nem is tudnánk normális kapcsolatban élni. Ha úgy alakulna, még egy rohadt randira sem tudna elvinni, mert meglátnak minket az emberek...

-Értem.. -szomorodtam el.

-Jimin... -simított rá kézfejemre, és tekintetét az enyémbe fúrta, amitől tudtam, hogy most valami nyugtatót fog mondani. -Megoldom, oké? Kitalálok valamit ez ellen, csak kérlek... ne legyél ilyen kis letört emiatt. Vannak ennél nagyobb problémák is az életben. Egyébként én is már gondoltam arra, hogy elmehetnénk valahova. Csak ne legyél szomorú emiatt, mert azt nem szeretem látni. -simított arcomra.

-Rendben... De akkor semmilyen nyilvános helyre nem mehetünk ketten? Még például moziba se? -estem kétségbe.

-Hát... nem. Még nem. De figyelj... ettől lesz csak izgalmasabb a kapcsolatunk. Nem vagyunk különbek a többi embernél, csak csupán különlegesebbek. A mi viszonyunk nem minden napi így nem minden napi helyeken is fogunk csak kettesben lenni. -tervezgetett mosolyogva.

Olyan... magabiztos, előrelátó és tökéletes.. Még sosem láttam hozzá foghatót. Ő, az én emberem... tudom és érzem.
Az, ahogy így tervezgeti a jövőnket előttem ülve az ágyamon... csodálatos érzésekkel és melegséggel töltött el engem. Leírhatatlan..

-Mondjuk... az ágyadban? Hm... az elég minden napi hely. -játszottam meg magam.

-Ezzel most megsértettél.. -tettette a sértődöttet.

-Jól van na... Mi az, min vigyorogsz annyira? -kérdeztem kíváncsian.

-Gondolj csak bele... A szexi félisten Jungkook, belezúgott a munkatársa fiába, a basznivaló seggű, aranyos, ártatlan Jiminbe, amit ő viszonzott is és ez egy titkos kapcsolatot vont maga után. Aztán egy nap, elhatározzák, hogy mindenki tudta nélkül, és a szexi félisten Jungkook karrierjét kockára téve, mindenáron találkozgatni fognak különleges helyeken, ami mellesleg nem az ágyam lesz. És boldogan élnek, amíg Jimin segge szét nem szakad... -fejezte be drámaian.

Na jó... eddig bírtam.

Olyan szintű röhögőgörcsöt kaptam, hogy azt leírni nem lehetne.

Leestem az ágyamról és magzat pózban a hasamat szorongatva nevettem és nevettem, azt hittem megfulladok. Természetesen ezzel Jungkook sem volt másképp.
De én...
Rengetegszer játszódott le benne Jungkook kis sztorija és azt hittem már sosem hagy alább a nevetési rohamom.
Remélem azért a szomszédok nem ébrednek fel. Bár mondjuk kit érdekel..

Sajnos én vizuális típus vagyok... szerintem ezzel mindent meg is magyaráztam.

Kábé egy 10 percig még nem tudtam Jungkookra nézni, mert mikor megláttam őt egy újabb röhögőgörcsöt kaptam.

Majd mikor nagy nehézségek árán sikerült lehiggadnom egy kissé, letöröltem a nevetéstől kicsordult könnyeimet és végre Jungkookra emeltem a tekintetem aki, boldogan fürkészik engem.

-Tudtad, hogy imádom amikor nevetsz? -kérdezte.

Erre csak megráztam a fejemet.

Éppen ekkor nyílt az ajtó és anya jött be a szobámba már pizsamában.

-Na mi van srácok? Mi volt ez a nagy ricsaj? -ült le mellénk.

Most ahogy nézem anyát... olyan szép nő. Még mindig nem értem, hogy az a sok pasi, aki dobta őt apa után, ők miért tették. Hiszen anya kedves, okos, törődő és gyönyörű. Az összes férfi egy elbaszott hülye. Kivéve Jungkook, de ő remélhetőleg engem szeret. Anyával meg csak lelkitársak, bár ez látszik rajtuk.

-Csak megvillogtattam a humor érzékemet. -mosolygott Kook.

-De még hogy.. -vigyorogtam, mint a vadalma.

-Örülök, hogy így elvagytok. De szerintem aludnotok kéne már. Nagyon késő van. Én is megyek azt hiszem. -simított mindkettőnk fejére, majd az ajtóhoz lépett.

-Oké, mindjárt megyek. -mondta Kook. -Jó éjt.

-Jó éjszakát anya. -köszöntem el én is tőle.

-Nektek is, sziasztok.

És már itt sem volt.

-Olyan vagy anya közelében, mint egy gyerek. "Oké, mindjárt megyek." -próbáltam utánozni a hangját, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

-A korkülönbség az korkülönbség, nincs mese. Meg különben is, nekem minimum így kell viselkednem vele, mert ha úgy vesszük, akkor én itt egy idegen vagyok aki folyton csak csövezik nálatok, mivel hivatalosan se anyuddal nem vagyok együtt, se veled. Bár... már mindened az enyém... -méregetett mosolyogva, mire én is viszonoztam.

-Szerintem nem muszáj ennyire szófogadó kisgyereknek tettetned magad. Anya úgysem "dobna ki" innen.-rántottam vállat.

-Hm... mindegy.

-Egyébként... miért pont lelki társak lettetek? Miért nem rendes? -kérdeztem meg azt, amit már régóta tudni szeretnék.

-Igazából... se én, se ő nem akart kapcsolatot. Csak már jó párszor összefutottunk a munkahelyen és egyszer leöntöttem kávéval, ezért engesztelésül elhívtam vacsorázni, aztán ott alakult ki köztünk ez a támogatási viszony. -mondta, majd befészkelte magát az ágyamba, és maga mellé húzott.

Így szemben feküdtünk egymással.

-Nem akarsz kapcsolatot? -ragadtam ki mondandójából a számomra fontos részt.
Na ezzel most rendesen megijesztett..

-Mármint, akkor még nem akartam. De most, hogy itt vagy te... kétségek merültek fel bennem ezzel kapcsolatban. -ölelt át mosolyogva, míg én mellkasába fúrtam a fejemet és beszívtam az imádott férfias illatát.

-Huh... pedig már azt hittem, hogy még most is így akarod. -fújtam ki a levegőt.

-Mert, mire pályázol? -kuncogott.

-Én aztán semmire... -néztem rá mosolyogva, de szerintem sejtette, hogy amúgy én benne lennék egy kapcsolatba vele, persze csak ha ő is úgy látja, hogy ez jó ötlet. Mert én tényleg tiszteletben tartom, hogy ő félti a karrierjét, mivel azért gondolom sokat kellett szenvednie, hogy egy híresebb modell legyen. Nem akarom, hogy miattam csessze az egészet. Jól el vagyunk még eddig. Ugyanúgy, mintha egy pár lennénk.

-Amúgy... anyuddal mi lesz? -zökkentett ki gondolataimból.

-Miért? Mi lenne? -értetlenkedtem.

-Mikor tudja meg, hogy te és én...? Elvégre még semelyikünkről sem tudja, hogy a fiúkra is bukunk. -mondta halkabban.

-Én csak Jungkook szexuális vagyok, abból nem lehet nagy baj. -vigyorogtam.

-Ó... szóval én tettelek rossz fiúvá? -vonta fel szemöldökét.

-Ja. A te hibád. -vontam hanyagul vállat.

-Jól van. Ez még vissza kapod. -válaszolta rezzenéstelen arccal.

Erre csak elnevettem magamat. Valahogy, nem tudom őt komolyan venni most, olyan cuki..

-Minden esetre fogalmam sincs, hogy hogyan reagálna anya, ha megtudná a viszonyunkat, de van egy sejtésem, hogy nem valami jól... -húztam el a számat.

-Nem baj, majd ezt is megoldjuk, jó? -simított arcomra.

-Jó.

-Egyébként... mindjárt itt a szülinapod. -terelte a témát.

-Tényleg! De várom már.. -lettem egy szempillantás alatt izgatott.

-Van valami ötleted, hogy mit kérnél? -kémlelt kíváncsian.

-Van. -vágtam rá egyből.

Erre csak bólintott, hogy folytassam.

-Téged. -válaszoltam, mire ő csak elkuncogta magát, majd ajkaimra tapadt és maga alá gyűrt.

Egy percig sem tétovázott. Egyből átvezette nyelvét és minnél mélyebbre akart jutni szajüregemben. Az összes porcikám bizseregni kezdett. Kezeimet átvetettem nyaka köré, úgy húztam még közelebb magamhoz.
Párszor ráharapott alsó ajkamra a durvasága miatt de ezt most nem is bántam.
Csak ő kell nekem.

Egyszerűen nem tudok betelni vele. Olyan tökéletes mindene.

Aztán egyszer csak elváltam tőle és lihegve megkérdeztem.

-Neked... mikor is van.. a szülinapod?

-Szeptember 1.

-Iskola kezdés... -vigyorogtam.

-Az. -forgatott szemet.

-Már fürödtél? -tettem fel az újabb kérdést.

-Aha, mikor ideértem lezuhanyoztam.

Több sem kellett, megint egymásnak estünk.
Egyszer kétszer belenyögtem a szájába, de csak mert rohadtul élveztem, amit csináltunk.

Jungkook sem szarozott, egyből köntösömhöz nyúlt és kioldotta azt, majd lehámozta rólam és eldobta egy random irányba. Szóval már csak egy alsóban voltam alatta.

Ezután felállt és az ajtóhoz sétált, amit be is zárt kulcsra, gondolom anya miatt. Ezután ledobta magáról is a pólót és fölém vetődött.

-Készülj fel... most nem fogunk csinálni semmi olyat. -hangsúlyozta ki az "olyat" szót.

-De már sokszor csináltuk itt. -szenvedtem, mert úgy megkívántam már őt.

-Jó, de akkor anyud nem volt itthon. -cirógatta orrával nyakam érzékeny bőrét.

-Igaz.. -törődtem bele.

Nem lenne szerencsés, ha hallana valamit az este folyamán, ami gyanakvásra késztetné őt.

Kezeimmel hátára simítottam, és simogatni kezdtem őt, míg Kook csókokat adott nyakamra.

Remélem érzi, hogy nagyon szeretem őt, mivel én érzem, hogy szeret engem.

És most kezdetét vette, egy újabb fantasztikus este, csak most nem ereszthetem ki a hangomat..

__________

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33