Idegesen rohantam fel a lépcsőházban a lakásunkig, és szinte kivágtam az ajtót, majd jól be is csaptam azt magam után.

Szó szerint lerúgtam magamról a cipőt és dühösen rávágtam a fogasra a kabátom, majd se szó, se beszéd berontottam a fürdőbe ahova be is zárkóztam és engedni kezdtem a forró vizet a kádba.

Amíg meg nem telt vízzel, addig a tükör elé álltam és megtámaszkodotam a mosdó kagyló szélein.
Csak bámultam magam, és a szét esett válómat.

Nem hiszem el, hogy pont most kellett felbukkania. Még jó hogy nem foglalkozom ezekkel a sorsos dolgokkal, mert akkor most azon kezdenék el kattogni, hogy milyen célból sodort össze minket újra a "sors".

Épp elég volt az a rohadt 4 év, amíg szinte majdnem minden nap találkoznom kellett vele...

Már a gondolatra is kirázott a rosszul eső hideg...

Így hát bevetettem magam a forró vízbe. Persze előtte levettem a ruháimat...

Hátra hajtott fejjel zártam ki a külvilágot.

-Jimin, kincsem... jól vagy? -hallottam meg anya aggódó hangját.

-Persze, mindjárt kijövök. -válaszoltam gépiesen.

Inkább válaszolok így, mint goromba stílussal.

-Rendben.

Bő 10 percig áztattam testemet, majd kiszálltam és szép lassan rendbe hoztam magam, és egy fokkal nyugodtabb is lettem.

Természetesen pizsamát nem hoztam magammal, de sebaj...
Kikaptam a szárítóból egy alsót majd azt magamra aggattam, és belebújtam a világoskék köntösömbe.

Tökéletes.

Hajamat eligazítottam, és már ki is léptem a kis folyosóra.

Jót tett ez a meleg fürdő, de tényleg...

Utam a konyhába vezetett, mivel szerintem anya is ott van, és már be is léptem oda.

Nagy meglepetésemre nem csak anya volt ott, hanem a fekete hajú is. De ez várható volt, csak most nem számítottam rá. Minden esetre örülök neki.

Ahogy látom, anya kicsit zavarba jött, hogy majdnem egy száll semmibe jelentem meg, a lelki társa előtt, aki most már az én lelki társam, sőt testi társam is...
Jungkook viszont egy halvány, szívdöglesztő mosollyal jól végig mért.

Kicsit ledermedtem, de aztán észbe kaptam és megöleltem anyát. Jó szorosan.
Úgy ahogy eddig még talán soha sem, és nyakába fúrtam a fejem, hogy beszívjam édeskés illatát, ami a gyermekkoromra emlékeztet, mikor sokszor együtt aludtunk. Akkor is mindig ezt az illatot éreztem. Finom...

Anya a hátamat simogatta, meg néha a hajamat is.

Hiába, az anyai ölelésnél és szeretetnél nincs jobb. Kivéve ha azt Jungkooktól kapod meg, de az már más téma...

Hosszú ölelésünk végeszakadtával csendesen leültem Jungkookkal szembe, míg egyetlen szülőm a családfőhöz ült, pontosabban mellénk.

-Történt valami? -kérdezte a fekete hajú engem fürkészve.

Ő még nem is tud erről. Csak én meg anya..
Vajon, jó ötlet lenne elmondani neki is?
Sajnos nem tudom, mit kéne tennem..

-Jimin, mi a baj? Nagyon sápadt vagy. -fogta meg a kezemet anya, mire én rászorítottam ujjaira, a másik kezemmel meg homlokomat kezdem el dörzsölni, mert enyhén fájni kezdett a fejem is..

Hosszú, feszült csendben töltött idő után végül megszólaltam...

-Találkoztam vele... -ejtettem ki ezeket a szavakat erőtlenül.

-Mi? Kivel? -nézett rám értetlenül anya, majd Jungkook is megkérdezte ugyan ezt egy kissé ingerülten.

Nem néztem rá, se anyára, se a fekete hajúra. Inkább behunytam a szemem és a homlokomat fogtam, vagy pedig az asztal középét bámultam. Ilyenkor sosem tudok szemkontaktust tartani...
Pedig én nem tettem semmit... ez csak amolyan reflex vagy mi...

-A boltban... ott volt Sean... Park Sean... -ejtettem ki undorodva a nevet.

Anyának a szemei kétszeresükre nőnek és éreztem hogy megfagyott a levegő köztünk. Jungkook csak értetlenül nézett, nyilván nem tudja, hogy ki is az említett személy.

-Hozzád szólt? -törte meg a csendet az egyetlen női hang a konyhában.

-Sajnos... -hajtottam le a fejem.

-Ki az a Sean? -kérdezte a fekete hajú.

-Jimin gimnáziumi tesi tanára volt. -sóhajtott egy nagyot anya.

-És miért ennyire.. rossz, hogy találkozott vele? -értetlenkedett, amit persze megértek. Én is kíváncsi lennék a helyében.

Anya aggódva rám pillantott, míg én egy bólintással megengedtem neki, hogy felelevenítse a 4 pokoli év emlékeit...
Már úgy sem tudunk változtatni a múlton, és már sokkal jobb életem van az egyetem és Jungkook mellett, meg persze a barátaim és anya mellett. Nem szabad hagynom, hogy holmi rossz emlék így elvegye a kedvem az élettől is. Nem hagyom... Már úgy sem látom őt soha többet.

-Szóval Park Sean, Jimin gimnáziumi tesi tanára volt. Ha jól számolom most... 27 éves, akkor még nagyon fiatal volt. Rengeteg Park nevű gyerek járt már akkor is a suliba, de az a tanár csak is Jiminre figyelt fel... főleg a "Park" név miatt, mivel őt is így hívják, de szerintem Jimin természetes szépsége is közre játszott a dologban, meg a tanár nemi identitása is. Szinte egy nyugodt éve sem volt szegény picikémnek, mert már akkor elkezdte az a tanár csesztetni, mikor első éves volt... Folyton beszólogatott neki, tesi órák után bent tartotta, és taperálta őt. Rengeteg mocskos dolgot kért Jimintől, amit persze ő sosem teljesített, ezért Sean ott szivatta, ahol csak tudta. Milliószor megalázta őt az osztály előtt, amit persze annak állított be, hogy Jimin hibája volt. Természetesen az osztály is megutálta őt, kivéve Taet. Már akkor is osztály társak voltak. Segített neki sokat, lelkileg támogatta, de ő sem tudott ez ellen sokmindent tenni. Az a tanár aztán tudta, milyen módon kell diákokat piszkálni úgy, hogy ne ütközzön semmilyen jogszabály, vagy törvénybe...
Hiába kért Jimintől perverzebbnél perverzebb dolgokat, úgy sem hajtotta volna végre. Ő csak lelkileg bántalmazott, meg megfogdosta a kicsikémet, de az ellen meg nem volt bizonyítékunk... Én sajnos csak az utolsó előtti évben tudtam meg mindezt, és rengetegszer volt már olyan, mikor Jimin úgy ért haza, mint ma. Sokszor volt ideges suli után azokban az években. Volt, mikor még nyugtatót is kellett szednie, a magas vérnyomása miatt, mert a tanára folyton csesztette őt. Viszont, most már minden megoldódott, és Jimin... mi itt vagyunk neked és felejtsd el azt a barmot... sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben, ne ragadj le ennél. -fejezte be anya a mesélést, amit még én is kíváncsian hallgattam végig.

Hát ja. Nagyjából összefoglalta a gimnáziumi éveimet.
Szar ügy...
De anyának igaza van... nem szabad leragadnom ennél a szemétnél..

-Ez... durva. Egyszer meglátnám a képét... úgy bemosnék neki egyet, hogy a nemi identitása az öreg nyanyák felé hajlana. -sziszegte az előttem ülő.

Muszáj volt elmosolyodnom, mert ez aranyos tőle. Milyen védelmező. És én még támogatnám is, hogy megverje azt a nyomorékot, de azért ezt inkább nem mondom el neki..

-Jól van Jungkook, nyugi... -nevetett fel anya. -Volt ami volt, szerencsére minden jóra fordult, ne hozzuk fel többet ezt, jó? -csitítgatta.

-Oké, de... -látszott, hogy ez még kikívánkozik belőle. -Hogy lehet valaki ilyen eget rengetően tapló?! -hadonászott a kezével.

-Jungkook... nyugi. Túléltem, nem? -mosolyodtam el.

Ő csak sóhajtott egy nagyot.

-Amúgy itt alszik nálunk. -kelt fel anya az asztaltól.

-Na, az szuper. -néztem rá, mire megejtett egy halvány mosolyt.

-Valaki éhes? Mert már késő van. -kérdezte anya.

-Nem, én nem. Már ettem a munkahelyen. -válaszolta a fekete hajú.

-Nekem sincs étvágyam.

-Akkor majd holnap csinálom meg a palacsintát. Egyébként majd a vaníliát ide adhatod.

-Jut eszembe... forró csoki port is vettem, ha nem baj. -vakartam a tarkómat zavartan.

-Persze, hogy nem baj, tudom hogy az az egyik kedvenc italod. -mosolygott anya.

-Meg az enyém is. -csillant fel Jungkook szeme is.

Na, már el is tereltük a témát, a rossz dolgokról.
Viszont ez egy teljesen más oldala a fekete hajúnak... még sosem láttam ilyennek. Mindig magabiztos engedékeny, vagy szigorú és ideges volt. De most... valahogy egészen másan fest, ahogy itt ül előttem és én meg bámulom.
Szemei gyermekien csillognak és folyamatosan mosolygott. A szája csak úgy járt, gondolom éppen valami sztorit mesélt, de most képtelen vagyok rá figyelni. De azt hiszem az első elrontott forró csokijáról magyarázott nagyban.
Olyan gyönyörű arca van, és azok a bambi szemek valami észvesztően cukik.

Olyan mintha egy kisgyerek ülne velem szemben, nem pedig egy 28 éves férfi aki 8 évet simán letagadhatna.

Hirtelen most úgy érzem magamat, mintha Jungkookkal mi testvérek lennénk és anya lenne az anyukánk. Ez hülyeség, tudom. De tényleg olyan.
Jungkook csak magyarázta a hülyeségeit, amire még mindig nem tudtam figyelni. Én meg mosolyogva bámultam őt. Anya meg néha felnevetett, aztán folytatta a mosogatást.

A feszült légkör hirtelen, hogy megváltozott és lett egy kellemes meghitt hangulat a házban. Hihetetlen... Minden esetre ebből a napból sem lett egy katyvasz. Ennek kifejezetten örülök.

-Na Jimin? -kérdezte a fekete hajú.

Oh... biztos kérdezett előtte valamit. Hát jól elkalandoztak a gondolataim, az biztos.
Ez... ciki...

-Mi volt a kérdés? Nem figyeltem, bocsi. -nevettem fel zavartan.

-Csak, hogy nem csinálsz forró csokit? Annyira megkívántam. -emelte rám azokat a hatalmas csillogó szemeit, amiben órákig eltudnék veszni.
Hm... én mást kívántam meg... de hagyjuk.

-Hát... -húztam az agyát.

Természetesen csinálok, mert én is inni szeretnék már egy ilyen italt.

-Légyszi... -kérlelt szenvedve.

-Majd még meggondolom... -keltem fel mosolyogva és lassú léptékkel kimentem az előszobába a táskámhoz, majd azt be is vittem a konyhába.

-Na, már meggondoltad? -kérdezte türelmetlenül.

-Hm... még nem teljesen... -vigyorogtam rá szemtelenül.

-Jaj, Jimin. Ne idegesítsd már szegényt. Nem látod hogy szenved? -mosolygott anya.

-De, látom. Azért húzom az agyát. -nevettem.

-Azzal nem jársz jól... -emelte fel a mutató ujját a fekete hajú.

-Na jó, kérlek ne öljétek majd meg egymást, de én most mentem fürödni. Jimin, te meg légyszi csinálj magatoknak forró csokit. -ütögette meg mind a kettőnk hátát, majd már itt sem volt.

-Mi van a köntösöd alatt? -tért a lényegre, mikor anya már halló távolságon kívül volt.

Még mindig az asztalnál ült és úgy követte minden egyes mozdulatomat, néha lekalandozva alsóbb tájékaimra is.
Én eközben a kért italt kezdtem el készíteni, amihez szintén van tehetségem. Ez szokatlan tőlem...

Igaz, hogy csak két dolgot kell összekevernem és megmelegítenem, hogy iható legyen. De nekem még ez is egy siker élmény tud lenni.

-Ha annyira tudni akarod, akkor nézd meg. -válaszoltam rá sem nézve, mivel ha ránéztem volna, akkor tuti valamit elrontok.

Hallottam a szék hangját, ahogy éppen felállt onnan a fekete hajú, majd a lassú lépteket, amik elértek a hátam mögé.
És már megis éreztem forró leheletét a nyakamnál és a kezeit a karjaimon végig simítani.

Csendesen kevergetem az edényben lévő löttyöt a tűzhelyen. A szívem már rég kiugrott a helyéről és igyekeztem halkan kapkodni a levegőt, mert az ilyen helyzetéknél is folyton izgatott leszek. Ezt csak is ő tudja kiváltani belőlem. Olyan titokzatosak a mozdulatai. Nem tudom, mikor akar lecsapni rám. De ez így van jól.

Megéreztem, hogy besimított köntösöm alá. Végig tapogatta puha tenyerével felsőtestemet, majd megszólalt egyenesen a fülem mellett, mire muszáj volt lehunynom a szemem, mert különben elvesztettem volna az eszemet és lefejelném a tűzhelyet, ami ugyebár nem lenne túl kellemes.

-Póló nincs rajtad.. -állapította meg.

Hallottam hogy mosolyog, de az én fejem olyan vörös lett, mint egy sült homár. Biztos csak ettől a melegtől, ami áramlik fel a lábas alól. Ja, biztos ettől van...

Lejjebb halad ujjaival, míg el nem érte alsó nadrágom korcát. Én meg már remegtem, mint ha mínusz 48 fok lenne pedig inkább pluszban volt annyi.

-Pedig már azt hittem nincs alatta semmi... -tettette a csalódottat.

-Hinni a templomban kell. -motyogtam.

-Igaz. Akkor holnap megyünk misére? -ölelt át hátulról.

-Hülye... inkább igyuk meg ezt, mert már kész van. -zártam el a gázt.

-A szobádban várlak. -puszilt nyakamba, amin kénytelen voltam elmosolyodni.

El is hagyta a konyhát, így én gyorsan lekaptam kettő fehér bögrét és kitöltöttem a kicsit sűrűbb barna löttyöt, és nyomtam rá habot, szórtam rá egy kis fahéjat meg rajtam bele egy-egy. fekete szívószálat is.
A végeredmény jobb lett, mint amire számítottam. Tökéletes. Büszke vagyok magamra.

Boldogan vittem a szobámba őket és a lábammal be is csuktam magam mögött az ajtót.

Anyánál kb 1 órát vesz igénybe az esti fürdés. Nem is értem mit csinál bent annyi ideig. Jó nyilván megfürdik, hajat mos és leápolja a bőrét, de... ezt akkor sem értem, miért tart ilyen hosszú ideig, de mindegy is.
Még úgyis nagyban zuhanyzik. Legalább nem zavar meg minket. Na nem mintha olyan dolgokat akarnék csinálni...

Jungkook viszont az ágyam középen ült, és mikor meglátta a kezemben lévő bögréket, kivillantotta azt a gyermeki nyuszi mosolyát. Szóval... ez a gyengéje?

A szobámban egyébként csak egy kislámpa világított, szóval olyan hű de nagy világosság most sincs.

-Tessék, ez a tiéd. -nyújtottam oda neki az övét.

-Köszi. -vette el tőlem vigyorogva, amin én is muszáj voltam elmosolyodni.

Olyan kis cuki... bezzeg mikor a kulcsokról van szó... na akkor ijesztő is tud lenni...

-Oh, milyen aranyos kis kép van a bögrén. -nézegette az említett tárgyat.

-Milyen... kép? -vontam fel szemöldökömet.

Erre csak felém mutatta, majd mikor nekem leesett, homlokon vágtam magam.

-Ezek szerint a bögre másik oldalát néztem, amin ugyebár nincs semmi, így azt hittem, hogy ez egy egyszerű fehér bögre, na de mindegy, úgy is a benne lévő a fontos... -legyintettem.

Még Taehyungtól kaptam azt. És egy olyan képet nyomtattatott rá, amin mi vagyunk rajta egy elég hülye fejet vágva.

-Nagyon szépen megcsináltad, és az íze... kitűnő. -kóstolt bele, mire én is ezt tettem és meg kell, hogy állapítsam. Perfecto.
Én egy igazi mester vagyok.
A konyhák elrontója...

-Örülök, hogy ízlik. -iszogattam az italt.

-Hm.... igen, nagyon finom volt. -tette le az éjjeli szekrényre.

-Mi az hogy "volt"? -lepődtem meg.

-Már megittam. -vonta meg a vállait és elterült az ágyamon.

-Mi? De... még csak most adtam a kezedbe. Ennyi idő alatt... -motyogtam.

-Túl finom volt. Nem tudtam lassan kortyolgatni, mint ahogy te. -mutatott rám, majd visszahajtotta fejét az ágyra.

-De élvezni kell az ízeket. Anélkül nem ér semmit az egész. -magyaráztam.

-Ki mondta, hogy nem élveztem?

Erre már nem tudtam mit válaszolni. Úgyhogy, amíg ő csukott szemekkel pihengetett az ágyamon addig én mellette iszogattam az italom.

Most olyan békés minden. Annyira jó érzés, hogy magam mellett tudhatom őt. Egy szép hétfői estén is.

Nem is kellett sok, én is elfogyasztottam a bögrém tartalmát, így a fekete hajúé mellé raktam, az éjjeli szekrényemre, majd ráfeküdtem szerelmemre. Kénytelen volt kinyitni azokat a cuki bambi szemeit.

-Amúgy... a matek hogy megy? -kérdezte.

__________

Jimin régi tesi tanára mit hozhat majd a jövőbe..?

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33