Jungkook társaságával csak úgy repült az idő.

A bevásárlás óta eltelt 2 hét. Nem történt semmi különös azóta köztünk, azon kívül hogy szeretjük egymást és párszor lefeküdtünk, mikor anya nem volt otthon.

Természetesen anyának semmi sem tűnt fel. Nem vette észre, hogy milyen kapcsolatban is állok a fekete hajúval. Még az a szerencsém hogy anya és Jungkook csak barátok, és semmi több, mivel ha kiderülne ez az egész, akkor legalább egyel kevesebb dolog miatt akadna ki ránk.

Mondjuk így is rajta kapott párszor minket, amikor a fekete hajú átjött hozzánk, de sikeresen kimagyaráztuk magunkat.

Volt amikor anya épp akkor jött be a nagyszobába, amikor Jungkook rácsapott egyet a seggemre. Egyébként Jungkook utána tök jól előadta, hogy csak egy légy volt ott. Anya el is hitte... Szegény nő...
Után azt hittem megfulladok a röhögéstől...

Yoongival viszont azon a hétfőn nem mentünk el kosarazni, mert pont akkorra tettek át neki egy edzést. Micsoda pech... Új időpontot még nem beszéltünk meg, de majd csak lesz valami. Suliban viszont sokat beszélgettünk.

Taehyung... még kicsit feszült voltam mellette, a történtek miatt, de most az utóbbi időben egész jól felengedtem a közelében. El is vittem a beígért sütizésre, egy elég puccos helyre. Amit ettem... valami isteni finom volt. Epres hab torta volt. Életemben nem ettem olyan finomat. Megérte. Tae nem tudom mit evett, de biztos, hogy az is jó volt.

Viszont... elmondtam Taenak azt is, hogy... mik történtek akkor, mikor még múltkor elhagyta a házunkat és Jungkookal kibékültünk...

Mit ne mondjak... eléggé lesokkolódott, amikor megtudta, hogy én voltam kétszer is felül. De aztán gratulált nekem. És.. megünnepelte ezt egy ottalvós "buli" kíséretével, amin persze csak mi ketten voltunk. Elég nagy felhajtást csinált, de aztán most már nem hozza fel olyan sokszor ezt.

Mikor visszamentem újra a suliba, nagyon sok mindent kellett pótolnom, de aztán újra belerázódtam a dolgokba, és most már minden vissza állt a régi kerékvágásban.

Oh... jut eszembe... ezen a hétvégén ünnepeljük a 19. szülinapomat, ami miatt már nagyon izgatott vagyok. Iszonyúan várom már.

Általában nem hívunk meg olyan sok embert, mivel kábé nincs is olyan rokonunk akivel tartanánk a kapcsolatot személyesen. Maximum csak dobnak egy üzenetet, hogy "Boldog születés napot Jimin!" és ezzel is jelzik, hogy még élnek. Aztán kábé ennyi.

Törzsvendégnek számít ezeken az ünnepeken Tae, és anya legjobb barátnője, Jennie meg ugye most már Jungkook is. Yoongit is elhívnám, de múltkor már felvilágosított, hogy nem szeret ismerkedni, úgyhogy az ötletet inkább el is vetettem.

Aztán hogy még kik jönnek, az rejtély...

Minden esetre ezek az ünnepek szuper hangulatban szoktak telni. Úgyhogy már nagyon várom.

Most jelenleg hétfő délután van, és éppen a tanulással végeztem.

Anya már itthon van, viszont Jungkook dobott egy üzenetet, miszerint még bent kellett maradnia egy fontos fotózáson.

Ahj... úgy megnézném egyszer, mikor beáll a kamerák elé és különböző pózokba vágja magát, szexi ruhában, ami látni engedi kitüremkedő izmait, miközben a vaku fénye folyamatosan megcsillan kisimnkelt arcán. Fényes, vörös ajkain, hófehér bőrén, fekete haján, és nagy, kerek szemein.

Lennék a fotósa...

Na jó... elég ebből a fantáziálgatásból.
Régebben felajánlotta, hogy menjek el vele egy fotózásra, de én még a mai napig sem fogadnám el. Még mindig úgy gondolom, hogy ha egyeszer beállnék a kamerák elé, akkor azoknak a lencséi pici szilánkokra törnének.

Majd azért még felhozom neki ezt témának, mert nézőnek szívesen elmennék.

Most viszont boltba kell mennem... egyedül, amit utálok, de mindegy.

Anya csak egy feltétellel csinál vanília öntetes amerikai palacsintát... méghozzá csak akkor, ha hozok vaníliát neki, mivel az nincs itthon.

És én ugyebár azt szeretnék vacsorázni, így nincs más választásom. Most Jungkook sincs itt, hogy elkísérjen, bár lehet hogy jobb is, mert szerintem abból nem bevásárlás lenne, mint múltkor.

Szóval cipőmet, egy vastag pulcsit, a bőrdzsekimet és egy fekete sapkát felkapva léptem ki a lépcsőházba egy kis táskával a hátamon.

Bedugtam a fülest a fülembe és indítottam zenét. Legalább addig sem unatkozok.

Busszal mentem egészen a bevásárló központig, ahol mindig is szoktunk vásárolni.

Egyébként nincs messze tőlünk. Gyalog kábé 25-30 percre van. Az egyetemhez viszont közel van. De én mégis busszal mentem, mivel azért ősz, és este lévén eléggé lehűlt a levegő, a busz meg olyan mint egy szauna, szóval ott most kivételesen jobb az idő.

10 perc múlva már ott is voltam a célállomásnál.

Átbaktattam a rengeteg üzlet között, mire végre elértem azt, ami nekem kellett. Az élelmiszer boltot.

Ez a legjobb hely... minden van itt, és az árak is viszonylag alacsonyabbak, mint máshol.

Elraktam a fülest, és már bent is voltam a sorok között.

Na most hogy én ezt a vaníliát hogy fogom megtalálni... valami térképet adjon valaki, rohadt nagy ez a bolt. Mindig is ekkora volt..?
Jó, nyugalom... megtalálom úgy is.

Elkezdtem végig járkálni a boltban, benézve az összes sorba.

Hát mire a végére értem lement a nap teljesen, de a keresett tárgy, sehol sem volt.
Neki rugaszkodtam másodszor is.

Mire a másik felé értem, megint lement a nap...

Nagy elkeseredésemben megkérdeztem az egyik ott dolgozót, aki kedvesen útba igazított és közölte, hogy a bolt másik végében, a sarokban van egy polcon.

Majdnem felrúgtam azt a libát mikor rájöttem, hogy igazából pont ott sétáltam el mellette, de inkább helyette csak mosolyogva megköszöntem a segítséget és újra útnak indultam.

Céltudatosan, jó nagyokat lépkedtem.
Mikor megpillantottam a csokikkal teli sort.

Kénytelen voltam ide bemenni, olyan csábító.

Ahogy jártam az édességek közt, megakadt a szemem valamin. Forró csoki por... úristen, ez kell!

Van nálam úgy is elég pénz, így hát felmarkoltam pár tasakot és boldogan tettem meg a maradék távot a vaníliáig.

Ah... annyira imádom a forró csokit, főleg ilyen hidegben. Kedvenc italom egyike.

Hazaérek, az lesz az első dolgom, hogy elhasználok egy ilyen tasakot.

Már épp fordultam a célegyenesbe, amikor megpillantottam egy ismerős alakot a vaníliák mellett.

Egy ideig még bámultam őt, aki háttal állt nekem és még lépteimen is lassítottam.

Úgy voltam vele, hogy ez biztos nem ő... csak nagyon hasonlított rá... De esküszöm megijedtem egy percre.

Oda sétáltam mellé, de nem néztem rá, mert az... olyan fura és feltűnő lenne.

Szóval megnéztem, hogy melyik a legolcsóbb a keresett tárgyból, és mikor nagy nehezen kimatekoztam, már le is vettem és már mentem is volna a kasszához, de...

-Jimin? Tényleg te vagy az? -állított meg a már jól ismert mély hang...

Szorosan lehunytam a szemem, és próbáltam mélyeket lélegezni...
Akkor ezek szerint ez tényleg ő volt...
Ne már Jimin, megint bolond voltál!
Miért nem tanulok a hibáimból..?!

-Jó... estét... Tanár... Úr. -fordultam felé, és ejtettem ki akadozva ezt a mondatot.

Persze azért elég rémisztő a tudat, hogy most újra találkoztam gimnáziumi éveim megkeserítőjével, de nem ijesztett el tőle.

-Már nem vagyok a tanárod, hívj csak Sean-nak. -vigyorgott idétlenül.

Egy bólintással elintéztem...

A kinézetével nincs bajom, mert szerintem egyáltalán nem ronda, de a stílusa, meg amiket csinált... nem is néztem volna ki belőle, csak mikor már a saját bőrömön is tapasztaltam.

Szinte már teljesen el is felejtettem őt, de most.. újra itt van.

-Mi a helyzet? Milyen az egyetem? -lépett közelebb hozzám, de azért a tisztes távolságot meghagyta, amiért hálás vagyok.

-Mi köze van hozzá? Nekem most úgy is mennem kell... Viszlát. -hagytam faképnél.

Ezt megérdemelte már... Nincs is bűntudatom miatta.

-Hé, Jimin! -jött utánam ez a vadbarom. -Még mindig haragszol rám?

-Igen. Mert baj? Úgysem találkozunk már többet. -morogtam rá sem nézve.

-Jó, de... -kezdett bele, de félbe szakítottam.

-Nekem most mennem kell... Keressen magának más diákot, akit csesztethet. -szúrtam oda neki.

-Már próbáltam, de... te voltál a kedvencem. -tettette a szomorúságot.

-Azt képzelem... -néztem dühösen a szemébe, majd villantottam egy szemrehányó mosolyt és a kasszához léptem, ahol kifizettem roham tempóban a dolgokat majd már húztam is el a csíkot.

Amilyen gyorsan csak tudtam, a buszmegállóba siettem, és amilyen gyors voltam, nem is késtem le, mert pont akkor jött, így fel is szálltam rá.

Iszonyú ideges vagyok most. Már pusztán a jelenlétével is feltud húzni, de úgy, hogy már falat törni is képes lennék.

Erre nagyon nem voltam felkészülve. Nagyon, nagyon nem.

Ezt nem kellett volna.

Újra meggondolatlan voltam... és hülye..

Ezért bedugtam a fülesem, és indítottam rajta valami chilles számot, hogy a 300-as pulzusom lemenjen egy kicsit. Az ereim már szinte felrobbannak a testemben, ezért inkább a forró csokin kezdtem el gondolkozni, meg a közelgő szüli napi partimon.

Egy fokkal jobb kedvem lett, de a vérem még mindig lüktetett az ereimben.

Nagyon felzaklatott ez a pár perc míg a közelemben volt, de igyekeztem az összes közös emlékünket kizárni. Erre most nagyon koncentráltam.

A buszon össze vissza túrtam a hajamat, persze ügyeltem arra, hogy ne nézzenek idiótának de.. ahj...

Alig várom már, hogy hazaérjek...

__________

Új szereplő a képben...

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33