Lassan és érzékien mozgattam csípőmet.
Nem siettem sehova.

Próbáltam minél érzelmesebb és szenvedélyesebb lenni.

Jungkook sem nyögött már olyan hangosan, csak épp hallhatóan.
Remélem tetszik neki ez az egész..

Nyakhajlatát csókolgattam, néha fogamat is bevetettem, de azt nem sokszor.

Éreztem, hogy a fekete hajú remegni kezdett alattam, amit egy jó jelnek vettem. Nagyon is élvezi, úgy látom.

Belenyaltam fülébe és gyengéden meg is haraptam azt.

Aztán gondoltam egyet, és nehezen ugyan, de végül eloldoztam őt, mire egyből nyakamba kulcsolta karjait.

-Olyan gyönyörű vagy... -suttogtam fülébe halkan.

A tempón továbbra sem növeltem. Maradt ez a gyengéd, lassú de erőteljes gyorsaság.

-Nagyon szeretlek... -mormoltam ajkaira, mire ő rövid csókot lehelt rá.

-Imádom a tested is... -puszilgattam továbbra is száját, aztán ő meg a hajamba találta meg keze kényelmes helyét.

-Jó, hogy megbeszéltük a dolgokat... -kaptam be nyelvét, majd ki is engedtem a szájamból.

-Úgy is már nagyon hiányoztál... -morogtam.

-Szeretem a bőröd. -érintettem össze ajkainkat. -A szemed.... a szád... a tested.... a hajad.... az izmaidat... mindened. -suttogtam fülébe csókok közt.

Éreztem, hogy lassan itt a vég...

Ígyhát megfogtam két lábát, és derekam köré csavartam. Látszik szegényen, hogy már rég önkívületi állapotban élvezte, amit csináltam vele.

Egy nagyon nagyon kicsit gyorsítottam a tempón, miközben próbáltam minél mélyebbre hatolni benne.

A nyögéseink is egyre hangosabbak lettek. Plusz Jungkook is szorosabban ölelt magához.

Nem is kellett sok. Egymás névét nyögve mentünk el.

Nem húzódtam ki belőle, hanem csak erőtlenül rádőltem testére. De ő sem engedett el.

Elég sok időbe telt mire légzésünket nagyjából rendezni tudtuk.
Végül megszólaltam...

-Ezt hívják... szeretkezésnek. -öleltem én is magamhoz.

-Imádlak... -puszilt hajamba.

Ezután márcsak egy gyors zuhanyt vettünk, majd valami keveset ettünk és mivel Jungkook nem szeret sötétben vezetni, így azt beszéltük meg, hogy most nálunk alszik. Anya úgysem lesz itthon.
Jungkook azt mondta, hogy reggel 10-re ér ide.

Szóval mivel eléggé kifárasztottuk egymást, így egymást ölelve a paplan alatt aludtunk el...

Szükségem volt már egy ilyen fajta együtt létre is. Szükségem volt Jungkookra.

Most, hogy megmutatta, hogy igenis bízik bennem és minden büszkeségétől eltekintve megengedte, hogy a magamévá tegyem, elérte hogy újra bizalmat szavazzak neki, és azt is, hogy tiszta lapokkal kezdjünk...
Szerintem ezzel a tettével éppen eleget bizonyított...

...

Reggel előbb keltem, mint ő. Egyből a tegnap este jutott eszembe, ami miatt arcomra ragadt a vigyor.

Egy kapcsolatban az a jó, ha semelyik fél sincs elnyomva. Mindegyik félnek tiszteletben kell tartani a másik érdekeit, kívánságait, szempontjait.

Nos, ez nálunk az elején úgy látszik, hogy nem működött, és erre szerintem ő is rájött. Ezért próbáltunk most már odafigyelni egymásra.

És ennek kifejezetten örültem. Ezért is vigyorgok most úgy, mint a tejbetök.

Rengeteg önbizalmam lett, így a tegnap után, amit csak is Jungkooknak köszönhetek. Ezt majd még megkell hálálnom.

Mindenesetre, kezdésnek egy reggeli is megteszi.

Szóval mikor kellőképpen kibámultam magamat Jungkook békésen alvó, és fáradt látványából, utána kikeltem az ágyamból és magamra kaptam egy alsót meg egy pólót, majd a papucsomat felvéve kicsoszogtam a konyhába.

Igaz, hogy akkor megfogadtam hogy nem csoszogok soha többet, amikor múltkor hasra vágódtam miatta, de... szeretek így járkálni, nem tehetek róla.

Miután sikeresen elértem a konyhát, első gondolatom az volt, hogy csinálok amerikai palacsintát. Én imádom, remélem Jungkooknak is ízleni fog.

Természetesen előtte készítettem egy nagy adag kávét is.

Utána hozzá láttam a palacsinta tészta összeállításához.

Azért ezt választottam, mert ez az az étel, amit még én is eltudok készíteni, hibátlanul.
Nem úgy, mint a mochit...

Már rengetegszer csináltam palacsintát, így most minden nehézség nélkül, összekevertem a tésztáját.

Majd már csak azon kaptam magam, hogy kisütöttem az elsőt, aminek az illata valami isteni finom volt.

Már most tudnék enni ebből, de az bunkóság lenne, így gyorsan elvetettem ezt az ötletet..

Hirtelen két kezet éreztem meg hasamnál, ahol átöleltek. Annyira megijedtem, hogy majdnem lerántottam a tűzhelyről a serpenyőt.

-Baszki Jungkook.... a szívroham kerülgetett... -sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

-Neked is szia, baby. -szívta be illatomat.

-Baby? De amúgy jó reggelt neked is, ja. -motyogtam.

-Talán nem tetszik a megszólítás? -ölelt szorosabban magához.

-Végülis... de. -mosolyodtam el.

Most vettem csak észre, hogy nincs is rajta felső, csak a nadrágja.

Viszont sajnos végig mérni nem volt időm, mert különben leégett volna a palacsinta.

Jungkook megtámaszkodott a pultnál, kétoldalt, így közre zárva engem.

-Így nem tudom megsütni a maradékot... -motyogtam.

-Miért? -kérdezte mély hangján.

-Mert... -kezdtem bele de ekkor újra hasam köré csavarta karjait, és vállamra hajtotta fejét.

-Így jobb? -kérdezte.

-Igen... -mosolyogtam.

Olyan cuki és bújós most, mint egy cica... Tényleg, ma még nem is adtam neki csókot. Ez egy nagy hiba.

Ezért oldalra fordítva fejemet, nyomtam össze párnáinkat, ami elég hosszúra sikeredett, de nem bántam. Jungkook csókjáért bármit.

Kicsit megis égett az egyik palacsinta, de ezért megérte.

-Erre vártam... -mondta halkan.

-Nem fáj a feneked? -kérdeztem rá egy lényeges dologra.

-....de. -válaszolta egy kis idő elteltével.

-Tényleg? -döbbentem le.

-Igen, de nem vészes, ne aggódj. -simogatta hasam.

-Hát oké. Köszönöm, hogy tegnap engedtél nekem...

-Nem. Én köszönöm, hogy olyan dolgot mutattál, ami rohadt élvezetes volt. Ha te nem mutattad volna meg, akkor az nagy veszteség lett volna számomra. Egy ilyen élményből kimaradni... hát szar lehet, az biztos. -puszilt nyakamba.

-Igazából... csak azt akartam elérni, hogy érezd... erőszak nélkül is lehet örömet szerezni és okozni. -hangom halkan csengett és bizonytalanul.

Erre éreztem, hogy Jungkook megfeszült egy kicsit.

Elzárta az üres serpenyő alatt a gázt, majd lassan maga elé fordított.

Lehet valami rosszat mondtam...?
Nem mertem felnézni rá, mert féltem, hogy valami olyannal találnám szembe magam, amit nem szívesen látnék.

-Jimin... felesleges lenne magyarázkodni, tudom. De ha visszapörgethetném az időt, nem úgy csináltam volna a dolgokat. Meggondolatlan voltam, beismerem. De... nem akarok neked rosszat, hidd el. Nem akartam fájdalmat okozni neked. -mondta fájdalommal a hangjában.

Ekkor eszembe jutott, hogy én még kurvára tartozok neki egy vallomással, ami egyből könnyeket csalt a szemembe.

Ha ezt elmondom, most tuti, hogy itt fog hagyni. Biztosan kifog akadni. Meg fog utálni. Gyűlölni fog...

De nem akarok titkolózni előtte...
Azért bízom benne, hogy megtudjuk most beszélni ezt.

Minden válasz nélkül mentem a bejárati ajtóhoz és kulcsra zártam azt. Vagyis igazából már kulcsra volt zárva, és csak ki kellett szednem a kis vasdarabot a zárból, majd jól a markomba szorítottam.

Nem hagyom, hogy csakúgy itthagyjon, majd...

Vissza ballagtam a konyhába és könnyezve megálltam előtte...

Nem néztem fel rá... szigorúan lehajtott fejjel szedtem össze gondolataim egy részét.

-Valamit... elkell mondanom...

Hangom bizonytalanul csengett. Már nyoma sem volt a tegnap esti önbizalmamnak, sajnos...

Szinte már tapintani lehetett a feszültséget a házban...

-Hallgatom... -Jungkook hangja ijesztő volt. Vagy csak a mostani helyzet miatt hatott annak.

-Mikor vasárnap reggel elhagytam a lakásod... nem haza mentem, hanem... Taehyunghoz. Aznap este lefeküdtem vele... -mondtam ki gyorsan egy az egyben ezt az egészet.

Könnyeim folyni kezdtek... Nem tudom mire számítsak...

A levegő vibrálni kezdett közöttünk.
Most biztos mérges rám...

Lassan ráemeltem könnyáztatta szemeimet, de bár ne tettem volna...

Jungkook holt sápadt volt... szemei szikrákat szórtak. Karjain, nyakán és homlokán kidagadtak az erek. És látszott, hogy ezt nem bírja felfogni.

Mondjuk én sem örülnék annak, ha szeretkezésünk másnapján azzal jönne a szerelmem, hogy múltkor lefeküdt a legjobb haverjával. Egy méretes barom vagyok, az!

-Hogy mit csináltál...? -kérdezte halk, rideg hangján.

-Lefeküdtem vele... -remegett meg a hangom.

-De... miért? -támaszkodott rá a konyha asztalra és látszott rajta hogy koncentrált, nehogy szétzúzza a berendezést.

-Mert... azt hittem azzal megoldódik majd minden. -nyeltem le már sokadjára azt a gombócot a torkomon.

-Szóval te akartad, mi? -lett hangosabb a hangja.

-...sajnálom. -suttogtam.

-És még én esedeztem a bocsánatodért... -nevetett fel hitetlenül. -Csalódtam benned Jimin... nem néztem volna ki belőled... -emelte rám szemeit, amiben megcsillantak a düh könnyei.

Eljött az a pillanat, amikor a világ legnagyobb gyökerének éreztem magam.

Én meg már azt hittem, hogy nem lesz több bökkenő. De elszúrtam...

Utálom magamat... magamnál jobban még nem gyűlöltem senkit...

__________

Ezután hogyan tovább...?

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33