Most szombat lesz.

A héten ki tudtam pihenni a betegségemet és már sokkal jobban érzem magamat.

Anya rengeteget segített ebben. Kicsit eszembe jutatta a gyermekkoromat, ami nagyon jó volt.

Igaz, hogy egyedül nevelt, de mindig a legjobbra törekedett, hogy nekem jó legyen, ami sikerült is neki szerintem.

Régen rengetegszer jártunk játszó házba, vagy játszótérre. Néha Taehyungék is csatlakoztak. Azért vagyunk most mi olyan nagyon jóba. Mert már nagyon nagyon régóta ismerjük egymást.

Amikor kicsiként beteg voltam, anya mindig gyógyító teát vagy levest főzött, amitől csodák csodájára jobban lettem, meg persze a napi egy kiló gyógyszertől de azt hagyjuk...
Viszont a forró tea meg a leves most sem maradt el.

Iszonyatosan jól esik, hogy így törődik velem.

Azóta nem hívja át Jungkookot sem, mert nem akarja, hogy ő is beteg legyen.

Taejal meg megbeszéltem, hogy ma délután átjön hozzánk, mert már rég találkoztunk. Persze ez is egy indok amiért azt akartam hogy átjöjjön, de a másik, az a köztünk lévő dolog megbeszélése. Még mindig eléggé szégyellem magam miatta.

Yoongival meg egész jól össze haverkodtunk. Felhoztam neki a témát, hogy bemutatnám anyumnak. De finoman elutasította az ajánlatot, így nem is erőltettem tovább. Látszik, hogy nem szeret ismerkedni idősebbekkel, amit meg is értek valahol.

Viszont már nem cseszett le a matek miatt, és már sokkal jobban megy neki a magyarázás mint, mikor először volt nálunk.

Reggel dobott egy üzenetet, hogy nem lenne-e kedvem lemenni délután a közeli kosárlabda pályára, de mivel délután Taejal leszek így visszaírtam, hogy nem érek rá, pedig nagyon izgatott lettem emiatt.

Így hát megbeszéltem vele, hogy majd hétfő késő délután kosarazhatunk. Aminek persze ő is örült, de én kétszer jobban, mivel szerintem ez egy nagyon jó program. Na meg szerezhetek mégegy barátot, és ő is.

Így hát egész délelőtt nem csináltam semmi említésre méltót.

Délben ebédeltem anyával, mivel az étvágyam már nagyjából visszajött és a folyamatos hányingerem is már elmúlt.
Gyógyszert már nem szedek, mert épp eleget ettem már azokból. És a fejem már nem fájt annyira.

Yoonginak is sokmindent köszönhetek. 1 hete beszélgetünk csak, de már rengeteget segített rajtam.

Vegülis, ő vett rá, hogy egyek. És igaza van... az étel nem játék.

Szóval most már délután van, és anya elment vásárolni a barátnőjével, Jennievel mert elvileg már ők is rég találkoztak.

Mondjuk ez olyan szempontból jó, hogy nem lesz itthon, mert így legalább nem fogja hallani a kínos beszélgetésünket Taejal.

Épp most csengetett és már nyitottam is ki legjobb barátom előtt az ajtót.

-Szia Jimin. -köszönt mély hangján.

-Szia. -öleltem magamhoz, amit készségesen viszonzott.

Beljebb terelgettem a házunkba és megkínáltam itallal. Amint levette magáról a felesleges cuccait, el is fogadta.

-Na mizu? Hogy vagy? -huppant le a kanapéra, míg én mellette foglaltam helyet.

-Sokkal jobban vagyok. Sőt, már jól vagyok. -mosolyogtam.

-Na, akkor jó. Ennek örülök. -simította meg a hátam.

-És veled mizu? A szüleid már hazamentek? -kérdeztem őt bámulva.

-Igen. Nagyon jó volt ez az majdnem egy hét, amíg itt voltak. Viszont Yeontant magukkal vitték. -emelte rám tekintetét.

-Mi? Miért? -döbbentem le.

-Igazából... én akartam. Emellett a sok tanulás mellett, nem igazán jut időm még őt is gondozni. A szüleimnél jobb dolga lesz. De persze sokszor fogom még őt látni, mert a szüleim mindenhova magukkal fogják cipelni szegénykémet. -számolt be.

-Oh, hát jó. Oké. Pedig nagyon kis cuki volt. -sóhajtottam.

Sokszor játszottam már vele, amikor Taenál voltam. Még sétáltattuk is együtt. Tényleg nagyon aranyos kutya.

-Még mindig az. -nevetett.

-Jól van... -forgattam meg mosolyogva a szemeimet.

-Na és Yoongival mi a helyzet? -terelte a témát.

-Semmi. Az elején eléggé össze vesztünk, de másnapra kibékültünk és most meg már ott tartunk, hogy hétfőn elmegyünk együtt kosarazni. Nagyon jófej a gyerek. -magyaráztam hevesen.

-Wow! -lepődött meg őszintén. -Hát még engem sem engedett ilyen közel magához. -bólogatott elismerően.

-Amúgy nem értem, hogy miért ilyen a suliba. Jó mondjuk amikor itt volt, akkor is néha elég nyers stílusa volt, de nem az a rossz fajta. Tökre kedves és normális srác.

-Ja. De azért ne cserélj le, légyszíves. -húzott magához.

-Téged? Soha. -bújtam hozzá.

Még mindig olyan nyugtató közel lenni hozzá.
Pár percig még így maradtunk, majd eszembe jutott, hogy amúgy miért is hívtam át.

-Tae... -szólítottam meg bizonytalanul, de nem néztem fel rá.

-Hm?

-Én... sajnálom... -motyogtam.

-Ugyan mit? Csak nem...?

-De... azt...

-Jaj, Jimin... már ezt megbeszéltük. Tudom, hogy szégyelled. Rá van írva az arcodra, de nem kell, jó? Mindketten élveztük, nincs okom haragudni rád, miért lenne... Segítettem elfelejtetni veled azt,
amit az a szemét művelt veled. Ugyan olyan jóban vagyunk most is, mint ezelőtt. -fogta kezei közé arcomat.

-Rendben... köszönöm.

-Nincs mit Chim. -mosolyodott el.

Számítottam rá, hogy ez lesz a válasza, de muszáj volt mégegyszer hallanom, hogy megnyugodjak végre.

Ekkor kopogtattak az ajtón.

-Na mivan... anyának nem sikerült a barátnős shoppingolása? -keltem fel.

Odabattyogtam a bejárati ajtóhoz, és kinéztem azon a leselkedő lyukon vagy min. Sosem tudtam, hogy hogy hívják.

De amint meglátom ki áll az ajtó előtt... fordultam is vissza.

-Francba... -sziszegtem idegesen.

-Ki az?

-Jungkook... -járkáltam fel alá.

-Na majd én kinyitom, te menj a szobádba. -sétált ő is a bejárati ajtóhoz harciasan.

Teljesítettem, amit kért és csak hallgatóztam az ajtó mögött.

-Áh, Taehyung? Szia. -hallottam meg a fekete hajú meglepődött hangját.

-Helló. Mi járatban erre felé? -kérdezte Tae.

-Csak Jisoonak hoztam pár fontos papírt.

-Oké, tedd csak le valahova.

Azzal egy kis csend állt be közöttük, gondolom most rakta le a papírokat a fekete hajú.

-Jimin? -kérdezte egy kis idő után.

-Öhm... Jimin...? Hát... randin van. -nyögte ki végül.

Na itt majdnem elröhögtem magam. Hát ez hülye...

A számra tapasztottam a kezem, hogy egy hangot se adjak ki.

-Randin? -hökkent meg a fekete hajú.

Most úgy megnézném, hogy milyen fejet vágott. De tényleg...

-Ja, tudod nemrég lett valakije. Még én sem tudom ki az, de nem sokára haza jön, azért vagyok itt. -ejtette ki lázán a szavakat.

Nem sok kellett ahhoz, hogy hangosan röhögjek. Már a hasamat fogtam, és könnyeztem.

Jobbat nem is találhatott volna ki...

-Na az szuper... Jó akkor, aha... mentem. -hallottam zavart hangját.

Jó... én már kurvara nem bírom tovább.

Elkezdtem hangosan röhögni, mint az állat. A földön fetrengtem és nevettem ezen a két bolondon.

Most különösebben nem érdekelt, hogy itt volt Jungkook. Mert végülis rá nincs sok okom haragudni, mivel ebben a pár napban rájöttem, hogy amúgy rohadtul én voltam a hibás. Meg amúgy is jó kedvem lett, mivel meggyógyultam meg minden...

Nem bírtam abba hagyni, és folyamatosan Jungkook zavart feje jutott az eszembe, ami elég vicces látvány.

Ekkor léptek be a szobámba ezek ketten.

Amint felnéztem, Jungkook összezavart tekintetével találtam szembe magam, amitől egy újabb röhögő görcsöt kaptam.

-Jó, Jimin elég lesz. Nehogy megfulladj itt nekem. -guggolt le mellém Tae, és a hónom alá nyúlva talpra állított.

-Oké, bocs, csak... -törölgettem könnyes szemeimet nevetve.

-Tudom... lelőtted a poént... -sóhajtott egy nagyot Tae.

-Bocsi, de... nem bírtam ki. Olyan hülyeségeket hordtál össze, és Jungkooknak olyan vicces volt a reakciója... -kapartam össze magam.

-Most akkor, mi van? -szólt közbe karba tett kézzel az említett.

-Semmi... Jimin szingli, nem találkozgat senkivel. Csak nem merte neked kinyitni az ajtót, ezért kénytelen voltam közbe avatkozni. -magyarázta.

-Nem is... ki mertem volna nyitni... -bújtam Taehoz zavaromban.

-Hát jó. -mondta Jungkook.

Na nehogy most lépjen le...

-De ha már idejöttél és a frászt hoztad rám, meg a röhögő görcsöt, akkor megkérdezem.... nem kérsz valamit inni? -váltam el gyorsan Taetól.

Ráemeltem tekintetem, és találkozott az övével, amitől megboldogabb lettem.

Már teljesen elfogadtam azt, hogy ő is hibás volt, de ebben az ügyben én volt a főkolompos, mert én voltam a hülye... csak féltem a vele való találkozástól. Ezért nem mertem kinyitni előtte az ajtót. De most, hogy így hozta a sors, sokkal könnyebb minden.

Már szinte el is felejtettem a "rossz" dolgokat ami köztünk történt...
Nem amúgy... még nem.

-Hm.... de... egy kávét elfogadnék. -eresztett el egy halvány félmosolyt, amitől a szívem hevesebben kezdett el dobogni.

-Akkor menjünk. -indultam el inkább a konyhába, ők meg követtek.

-Tae? Te is kérsz? -kérdeztem.

-Nem. Én már ittam reggel, de azért köszi.

Elkezdtem készíteni a fekete löttyöt.

Közben éreztem magamom Jungkook tekintetét és az a tudat, hogy most itt van egy légtérben velem. Felébresztette bennem azt, hogy nagyon hiányzik már ő nekem. Érezni akarom a meleg ölelését, a csókját... és természetesen.... szeretkezni is akarok vele. Őt akarom, nagyon. Bocsánatot kell kérnem tőle. Hiányoznak nekem az együtt töltött idők.
Ezt eddig is tudtam, de most felerősödött bennem ez az érzés.

Tudtam, hogy nem fogom sokáig bírni nélküle, így mindenre is felkészültem, azt hiszem.

Még mindig halálosan belé vagyok zúgva...
Szóval, itt az idő újra kirakni az összekeveredett puzzle darabokat..

__________

Sikerülni fog a Jikook párosnak kibékülniük egymással...?

Ha tetszett ➡ vote (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33