Bevettem egy gyógyszert és bemásztam az ágyamba a paplanok alá.

Nem akarok Jungkookal találkozni most egy ideig, de ugyanakkor nagyon hiányzik, viszont haragszom rá.

Nem bántam meg, hogy akkor olyan dolgokat a fejéhez vágtam, mert tényleg csalódtam benne. De Taenak igaza van, először megkéne hallgatnom, hogy milyen magyarázattal állna elő.

Ahj... hogy lehettem olyan hülye, hogy azt mondtam Taehyungnak hogy vonzódok hozzá. És le is feküdtem vele, bár az a része jó volt.

Nyilván több mint barát, de azért nem jön be nekem.
Tényleg csak bemagyaráztam magamnak, hogy elfelejtsem Jungkookot...

Még jó hogy reggel észhez térített...

...

Azt hiszem átaludtam az egész délelőttöt, mert mikor felébredtem már délután 2 volt, ami azt jelenti hogy nem sokára vége a sulinak.

A gyógyszer miatt jelentősen javult az állapotom, de azért egy kis hányingert még mindig érzek.

Felvettem egy bundapulcsit meg egy melegítő nadrágot, és kibattyogtam a konyhába.

Anyának hála, még maradt ebédnek való, így gyorsan bedobtam a mikróba és megmelegítettem azt.

Csináltam közben egy teát is, így szépen megtudtam ebédelni.

Hasam görcsbe rándult, mikor arra gondoltam, hogy ma lehet feljön a lakásunkra a fekete hajú is. Az pedig nagyon nem lenne kedvező nekem...

De legjobb barátom azt mondta, hogy nem szabad most negatívakra gondolnom, így egy nagy levegőt véve, bevonultam a fürdőbe, hogy elvégezzem dolgaimat, és úgy nézzek ki mint egy ember.

Mondjuk, most hogy nézem... elég sápadt vagyok... na mindegy.

Gyorsan rendet raktam a szobámba, hogy majd aki hozza a házit, azt ne a földre hányt dolgaim fogadják, hanem valami féle rend.

Amikor az utolsó könyvet is a helyére tettem, akkor szólalt meg a csengő..

Na most izgulhatok, hogy ne egy lány legyen az, mert azok általában idegesítőek. Max Gain, őt még bírom, bár egy szót nem váltottunk köszönésen kívül, de jófejnek tűnik. Amúgy meg senkivel sem beszélgetek, kivéve Taejal.

Egy plédet magamra terítve lépdeltem a bejárati ajtóhoz, és lassan kitártam azt...

Na jó... rá pont nem számítottam.

-Szia Jimin! -intett egyet.

-Oh... szia. Gyere beljebb. -ocsúdok fel a kezdeti sokkból, és bezártam utána az ajtót.

Ugyanis aki hozta az órai anyagokat, az nem más, mint Yoongi. Az osztály legcsendesebb sráca. És szerintem a osztály legcukibb fiúja is. Persze ezt nem azért mondom mert.... hagyjuk.
Szóval ja... nem zárkózott, csak szimplán szeret egyedül lenni. Viszont úgy tudom, hogy Taejal jóba van, így értem hogy ő miért küldte Yoongit.

-Nem számítottál rám, igaz? -mosolygott, mikor ledobta cuccait a nappaliba.

-Nem, tényleg nem. -motyogtam zavartan.

-Elég szarul nézel ki. -jelentette ki.

-Tudom... -sóhajtottam fáradtan. -Kérsz valamit inni? -mentem a konyhába, mire ő követett engem.

-Igen azt megköszönném.

-Van... kóla, gyümölcslevek és víz. -nyitottam ki a hűtőt.

-Kóla az jó lesz. -ült le az egyik székre.

Gyorsan kitöltöttem neki és oda tettem elé, majd leültem vele szemben.

-Kivel laksz itt? -nézett körül.

-Anyummal.

-Apukád? -kérdezett rá nyíltan.

-Lelépett.

-Oh... hát az szar ügy.

-Az. -vontam meg a vállam.

Ekkor egy kisebb csend állt be közénk.

Én őt szuggeráltam, ő meg a házat.

-Milyen fura... hogy már vagy gimnázium óta ismerjük egymást és kábé semmit sem tudunk a másikról, pedig napi szinten találkozunk. -szólalt meg végül.

-Te vagy az osztály csendje, gimiben is az voltál. Szerintem ennyi magyarázat épp elég. -vontam meg mosolyogva a vállam.

-Ez nem is igaz. Alapból nem olyan vagyok. -vágott vissza. -Jut eszembe.. Tae üzeni, hogy hiányzol neki.

-Oh... nekem is ő. -motyogtam lehajtott fejjel.

-Ti... együtt vagytok? -vonta fel szemöldökét.

-Mi? Nem. Csak legjobb barátok. -tiltakoztam.

Bár, a legjobb barátok nem fekszenek le egymással csak úgy, ez is tény...

-Az fasza. Na mindegy. Kezdjük azt a kurva lecke pótlást mert sosem leszünk kész vele... -kelt fel mosolyogva.

Fura stílusa van, de nincs ellenemre... Jófejnek tűnik.

Bevonultunk a szobámba, és elkezdtük a házi pótlást, amit mindketten "annyira szeretünk"...

...

-Jimin, ne bassz fel... mit nem értesz ezen a rohadt matek egyenleten? -idegeskedett az ágyamon a barna hajú Yoongi.

-Mert nem bírod normálisan elmagyarázni! -hibáztattam őt, ami amúgy tényleg igaz, mert a magyarázási képességé alig haladja meg a nullát.

-De már vagy 10 különféle módon próbáltalak rávezetni a lényegre, nem hiszem el hogy nem érted. -hadonászott a kezével.

Ekkor egy éles fájdalom nyilalt bele a fejembe, ezért összeszorítottam szemeimet.

-Baszki Jimin, jól vagy? -nézett rám.

-Azt hiszem kezd kimenni a gyógyszer hatása. Mindjárt jövök. -keltem fel nehézkesen.

Lassan kivánszorogtam a konyhába és bevettem mégegy csodaszert, hogy jobban legyek.

Úgy látszik Yoongi nem épp az az érzelgős fajta, de legalább valahogy kimutatja, hogy egy kicsikét is aggódik értem, vagy csak szimplán megijedt.

-Oké, folytathatjuk... -telepedtem le újra az ágyamra.

-Akkor jól vagy? -kérdezte már egy fokkal nyugodtabban.

Erre csak bólintottam.

-Jó. Majdnem szívfaszt kaptam. Azt hittem elájulsz. -könnyebbült meg, mire elnevettem magam halkan.

Micsoda egy figura, esküszöm...

Még kábé fél órát szenvedtünk a matekkal mire kész lettünk vele, utána meg jött a többi, de az már könnyen ment így fél négy körülre végeztünk is.

-Köszönöm, hogy szántál rám egy kis időt. -kísértem ki a bejárati ajtóhoz.

-Mondanám hogy semmiség, de mivel a kedvenc sorozatom helyett itt kellett dekkolnom... -mondta, de láttam a mosolyt bujkálni a szája sarkában.

-Te gonosz... -ütöttem vállba gyengén.

-Jól van na.. Nincs mit. -kapta fel vállaira a táskáját.
-Egyébként, úgylátszik hogy egész héten én fogom hozni a tananyagot, mert ugye Tae... -folytatná de leintettem.

-Tudom.. a szüleivel akar lenni délutánonként. -mosolyodtam el.

-Igen. -bólintott helyeslően. -Na akkor mentem. Majd holnap megpróbálok szebben írni, hogy eltudd olvasni, mert ma nem számítottam arra, hogy itt kötök ki. -lépett az ajtóhoz.

-Hát én sem számítottam rá, de okés. Akkor majd holnap. Szia. -köszöntem el tőle.

-Hellóka. -és már itt sem volt.

Bezártam az ajtót és leültem a konyha asztalhoz.

Nem is tudtam, hogy ilyen jófej ez a Yoongi...
Mindig olyan zárkózott, magába fordult embernek képzeltem el, aki elüt a többi gyerektől, de nem az. Ő is ugyan olyan mint a többiek, csak az iskolában nem szól senkihez, max néha napján Taehoz, meg a tanárokhoz.

Igaz, hogy kicsit szokatlan stílussal rendelkezik, de nem rossz értelemben.

Örülök, hogy velem is elkezdett beszélgetni, így gimnázium után..

__________

Hm.... Jimin ismerkedik Yoongival...

Ha tetszett     ➡     vote    (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33