Elképesztő, hogy miket műveltünk az előbb...
És ami a legfurább, hogy én már most vágyom rá, hogy újra csináljuk.

Túl gyorsan átléptük a gyönyör kapuját. Egyszerűen olyan tökéletes volt. Többet akartam volna belőle.

Még mindig rajtam fekszik, pedig már legalább negyed óra eltelt, csendesen. És még mindig nem húzódott ki belőlem.

Mivel már tudom, hogy az ilyen fajta együtt léttel a mennybe repít engem, így megfogalmazódott bennem újra a kérdés...

Milyen az, ha Jungkookból kijön az állat..?
Persze átvitt értelemben..

Már bevagyok járatva. Biztos fájhat, de mostmár nem annyira, mintha elsőre csináltuk volna.

Mi van, ha azt szeretném, hogy az összes vágyát élje ki rajtam, hogy csak is az övé legyek. És természetesen ő az enyém..

Hihetetlen, hogy így megváltoztatott, de egyben örülök is neki, hiszen így már nem lesznek szürkék a hétköznapjaim.
És talán a rettenetes személyiségem is változni fog egy kicsit...
Már csak az a kérdés, hogy jó vagy rossz irányba?

-Elképesztő vagy, Jimin. Élvezted? -szólalt meg halkan, eztet megtörve a kialakult csendet köztünk.

-Életem legjobb élménye volt. -válaszoltam ugyan olyan halkan, és finoman simogatni kezdem hátát, míg ő újra nyakamba fúrta a fejét.

Olyan kis aranyos... de most nekünk a durva Jungkook kell.

-Tudod... elég izgató, hogy te még csak 19 éves leszel, én meg már 28 vagyok. -duruzsolta bőrömre.

-Egy nálam 10 évvel idősebb férfivel feküdtem le először. -mosolyodtam el.

-De nem bántad meg... -emelte rám boldog tekintetét.

Imádom ilyennek látni. Ilyen boldognak, és szabadnak.

-Nem ám.

-Ennek örülök... na gyere... menjünk fürödni. -húzódott ki belőlem, amire alig hallhatóan de felsóhajtották.

Máris üresnek érzem magamat, hogy ő nincs bennem.
Pedig pont passzoltam hozzá, mintha egymásnak lettünk volna teremte.
Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, mintha csak vele lennék egész.
Ő tölti be azt a szerepet, ami belőlem hiányzik.
És ez most még egy kicsit szokatlan, de majd idővel biztos megszokom.

Már éppen szállt volna ki az ágyból, mire észbe is kaptam, és vissza húztam kezeinél fogva.

Kíváncsian visszamászott az ágya közepére, és ráült a sarkaira.

Csendesen odamásztam elé és térdenállásba elhelyezkedtem közvetlen előtte, hogy nagyjából egymagasságba legyünk.

Nyaka köré fontam karjaimat, és arcunk elég közel került egymáshoz.
Na nem mintha eddig olyan hű de távolt lettek volna..

Úgy figyeltük egymást.
Megéreztem nagy tenyereit derekamra simulni, így már teljes testünk egymáshoz ért.

-Mit szeretnél? -kérdezte rekedtes hangon.

Imádom ezt... amikor ilyen a hangszíne... tudom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy egy újabb menetbe hívjam.

-Még mindig nem tudod? -kérdeztem pimasz mosollyal.

-Hm... nem. -mosolygott ő is, sötét szemeivel.

Szó szerint beleültem az ölébe, és éreztem, hogy már ő sincs nyugalmi állapotban.

Kezei szorosabban öleltek át, de a szemkontaktust nem szakította meg.

-Csak is téged... senki mást. -néztem mélyen a szemeibe.
-Azt szeretném, ha nem gátolna téged semmi. -suttogtam.

-Hogy érted? -kérdezte, miközben ajkaink már szinte egymáshoz értek. Erre muszáj volt behunynom szemeimet.

-Azt akarom, hogy... most ne fogd vissza magad. -kezdtem nagyon lassan mozgati csípőmet amivel felhúzhatom még egy kicsit őt.

-Ah.. azt szeretnél, hogy durva legyek? -szorított erősebben derekamra.

-Igen... legyél kibaszott durva... ne fogd vissza magad... szakíts szét... -már egyáltalán nem ismertem magamra, viszont ebbe közre játszott a pia is. De nem bánom.
Nem érzem magam mocskosnak, mert... miért érezném?
Csak kipróbálunk valami újat. Vagyis számomra valami újat..

-Ahogy szeretnéd... -döntött hanyatt.

-Gyerünk Jungkook... -küldtem felé egy vággyal teli mosolyt.

Több sem kellett neki...
Erőszakosan ajkaimra tapadt, és ujjainkat összekulcsolta fejem mellett.
Rögtön belém vágódott, amire felkiáltottam, de persze csak mert már érezni akartam újra ezt.
Meg azért egy kicsit fájt is..

Nem várt semmit, hanem rögtön gyorsan kezdte mozgatni csípőjét.
És áttért vállamra, amit harapni és erősen szívni kezdett.

Már most nem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, annyira elnyeltek az érzelmek és az ingerek.

Kétség kívül fájt, de ezzel egyáltalán nem tudtam már törődni.

A fekete hajú is elég hangos volt, nem csak én.

-Ah... Jungkook... még... -sikoltottam.

Testem újra remegni és izzadni kezdett, mikor gyorsított.

Dereka köré fontam lábaimat, így nagyobb bejutást engedve neki, amit ki is használt.

Őrültek módjára döfdösött belülről. Már szinte majdnem átlyukasztott engem.
Hihetetlenül csinálja...

Önkívületi állapotban nyögtem, és sikoltoztam a nevét, egymás kezét szorongatva.

Szóval ilyen az "igazi" énje...

Rámarkolt csípőmre, és egyhelyben tartotta, hogy ne repüljek ki az iszonyú gyors tempó miatt.

Gyorsan belemarkoltam újra a lepedőbe, hogy valamin levezessem a felgyülemlett feszültséget.

Tényleg nagyon durván csinálja...
Ha lennének itt szomszédok, akkor tuti nem engedné ezt meg magának, mert rohadtul hangosak vagyunk.

Megint éreztem, hogy már a célegyenesben vagyunk, és ő is megérezte, mert mégjobban belém nyomta magát, már ha ez lehetségesnek számít.

Már szinte sírtam az élvezettől.
És éreztem, hogy egyre jobban az övé leszek, és egyre jobban az őrületbe kergetett.

Egy extra hangos nyögéssel léptük át újra a gyönyör határát.

Azt hiszem, ilyen nyugodt még sosem voltam...
Meg ilyen fáradt se.

De Jungkook valamiért nem akart leállni, mert kihúzódott belőlem az igaz, de vállaimat kezdte kínozni. Ilyenkor nem pihenni kéne? Vagy rosszul tudom?

-Jung... kook... mit csinálsz..? -toltam el magamtól.

Erre csak felállt, és engem is felrántott az agyról.

Ijedten néztem fel rá... azok éjfekete, vészjósló, vággyal teli szemei...
Nem sok jóra számíthatok, azt már most megállapítottam..

-Azt hiszed ezek után ennyinél abba hagyjuk? -markolt bele hajamba, persze nem fájt, csak eléggé ijesztő volt.

-Hm? -nem értettem mire akar célozni.

-Egész éjjel dugni foglak. -jelentette ki keményen.

És egyből leesett... most tényleg nem fogja visszafogni magát...

Oh basszus...

Időm sem volt semmit se mondani neki, ugyan is odapaszírozott a falhoz, felkarjába kapaszkodtam meg, miközben mellkasomat kezdte szívni, kíméletlenül.

-Auh.. Ez fáj... -szisszentem fájdalmasan, és összeszorított szemekkel hátra hajtottam a fejem.

De mintha megsem hallotta volna. Ugyan úgy folytatta.
Néhol erősebben rá is harapott vékony bőrömre.

Elakartam tolni, de kezeimet lefogta egy kezével.

-Ne... Jungkook. -kértem, mert azért ez még sem volt annyira kellemes.

Még pár percig mellkasomat ostromolta.
Utána se szó, se beszéd, álló helyben belém nyomta magát.

Ismét nyögtem egy hatalmasat.
És megint durván kezdte mozgatni csípőjét.

Már az első mozdulatokkal felöklelt belülről.

Most már nem tudtam elkerülni azt a nagy fájdalmat, amit okozott.

Hirtelen felkapott az ölébe, és újra odaszorított a falhoz.

Kíméletlenül mozgatta csípőjét... Eszeveszett tempóban, ami amúgy nem volt rossz, csak irtóra fájdalmas.
Magyarul rohadt szar volt...

Már a világomról sem tudva sikoltoztam a nevét, meg hogy álljon le. De semmi.
Mind hiába..

A kezeivel is erősen markolt, és az is kellemetlen érzést keltett bennem.

De hát én mondtam, hogy akár még meg is erőszakolhatna, nem?
Lehet, hogy mégsem kellett volna...

Van az a mondás is, hogy vigyázz, mit kívánsz.
Hát én mondjuk vigyázhattam volna jobban is...

Pár perc után Jungkook megint belém élvezett, én meg közénk.

-Jó... ennyi elég volt... -nyöszörögtem, miután lerakott a földre.

Azt hiszem fogyni fogok pár kilót.
Bár... ezt a fajta mozgást inkább nem írnám be semmilyen edzéstervbe.

-Nekem nem. -válaszolta keményen.

Hogy mi?! Na ne..
Ez már több a soknál.

Megijedtem a tekintetétől, ezért kisiettem a szobából, és egy random irányba elindultam, aztán a nagyszobában kötöttem ki, szuper...
Menekülök a szerelmem elől... Milyen romantikus, ugye?

De nem tehetek róla... Már nem tudnám leállítani.

Láttam sötét alakját közeledni felém.

-Jungkook... kérlek, ennyi elég volt. -raktam mellkasára kezem, mikor elém ért.

-Te akartad, hogy ne fogjam vissza magam, akkor viseld a következményét is. -lökött le a kanapéra.

-Kérlek... -kértem őt halkan, és erőtlenül.

-Sajnálom... túl gyönyörű vagy ahoz, hogy csakúgy abba hagyjam. -tapadt rá ajkaimra.

Természetesen viszonoztam. Bár nem tudom minek.
Viszont ez a csók más volt, mint a többi. Ez vad, és... birtokló. Jungkook most úgy bánik velem, minha rongybaba lennék. Kedve szerint mozgat ide oda... És ami a legrosszabb, hogy én adtam neki engedélyt erre. Viszont bevallom, a következményekre még én sem számítottam.

Egyszercsak gondolt egyet, és hasra fordított. Pontosabban négykézlábra.

Tudtam, hogy mi fog következni... És megis éreztem azt a bizonyos érzést a hátsómban.
Ismét elég durván csinálta.
Én meg sikoltoztam, és kérleltem hogy hagyja abba.

Basszus... belőle sosem fogy ki az anyag?
Vagy mi?

5 perc sem kellett ahhoz, és újra belém engedte örömnedvét. Azt hiszem majd nagyon nagyon alaposan ki kell mosnom magam alul.

Eléggé elfáradtam, és úgy látszik, hogy Jungkook még nem igen akar leállni.

Így összes erőmet összeszedve lelöktem őt le magamról. Nagy nehezen felálltam, és elsiettem a konyhába.
Nem tudom, hogy ezzel mi volt a célom, de én már nem bírok több menetet. Rápillantottam az órára.
Már így is elmúlt éjfél.

Láttam, ahogy Jungkook sötét alakja pontosan elém ér. Ha nem tudnám, hogy ő az, akkor tuti összeszarnám magam. Nem mintha most nem...

Magabiztosan megfogta derekamat, és mélyen szemembe nézett.

-Jungkook... mi van veled? -suttogtam kissé bekönnyezve.

Esküszöm, ez nem az a Jungkook, mint akibe beleszerettem, aki elcsábított..
Az a Jungkook kedves volt, és törődő. Én azt a fajta énjét szeretem, nem ezt.

-Kivagyok éhezve rád, nagyon. -mondta semlegesen.

-Jó, de én már nem bírok többet... -döntöttem mellkasának fejemet.

-De nekem szükségem van rád. Még sosem voltam testileg úgy együtt valakivel, hogy élveztem is volna minden pillanatát. És most jöttél te, aki képes bármelyik percben felizgatni, és aki megmutatta hogyan kell élvezni ezt. -mondta ijesztő hangon.

-Jungkook én akkor sem bírok többet! -szóltam rá hangosabban.

-Akarlak Jimin. -lágyult meg.

-De hát már oda adtam mindenem neked, mi kell még? -folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Minden Jimin. Minden ami te vagy. Még több is. -jött mégközelebb hozzám, így testünk összesimult.

-Te nem is Jungkook vagy... -öleltem meg szomorúan, mintha ezzel bármire is mennék.

Nem akartam volna tudni, hogy ő tud ilyen is lenni. Ez tényleg rémisztő.
Nem szeretem ezt az oldalát.

-De... ez vagyok én. -emelte fel fejemet, hogy ránézzek.
-Miért sírsz? -tette fel a kérdést kissé kemény hanggal.

-Ijesztő vagy... -hátráltam tőle egy lépést.

-Ezt csak is te hozod ki belőlem. -jött mégközelebb hozzám.

Erre mentem még pár lépést hátra felé.

-Nem úszhatod meg a következő menetet. -kapott hirtelen ölbe, mire felsikoltottam ijedtemben és teljes testemben remegni kezdtem..

Nem tudtam mit reagálni, mert újra a fekete hajú szobájában kötöttünk ki.

És folytatta azt, amit elkezdett.
Ha eddig nem éreztem magam mocskosnak, akkor most megtörtént.

Egész éjjel sikoltoztam, és nyögtem önkívületi állapotban, miközben ő kegyetlenül tett újra és újra a magáévá az ágyában. Nem tudtam hogy élvezzem-e vagy ne.
Egyik menet után jött a másik.
Közben felsőtestemet harapdálta és szívta.
Szinte a kimerültségit hajszolta az élvezetet, rólam tudomást sem véve.

Egész éjjel csak egy kérdés cikázott a fejemben... Talán, félre ismertem őt?

__________

Mi fog történni kettőjükkel mind ezek után?

Ha tetszett    ➡    vote    (;

Köszönöm, hogy elolvastad! <33