Az ebéd szépen nyugisan telt. Meghitt családi légkör lengte be a konyhát.

Az előttem ülő Jungkookra néztem.
Ő látszólag nagyon nyugodt. Ugyanakkor a komoly tekintete arról árulkodik, hogy bizony ő is hasonló érzésekkel bír mint én.

Mikor tekintetünk összetalálkozott, én elkaptam onnan az enyémet, mert csupán egyetlen pillantásával is képes volt zavarba hozni, főleg most... azokkal a sötét, türelmetlen, csillogó szemeivel.

-Na mi van Taehyunggal? -törte meg a csendet anya.

-Kiborult, teljesen... vagy is inkább csak szomorú volt, de egy sütizéssel elintéztem, hogy boldog legyen szegény. Szóval majd valamikor elviszem egy cukrászdába.... Ja, és örömében eltörte a lámpáját... -tettem hozzá semleges arckifejezéssel.

Én... tényleg izgulok... az este miatt..
Rohadtul...
Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen lesz..

-Az szép. -mosolyodott el anya. -De minden rendben lesz, ugye?

-Persze. -bólogattam.

-És, ti mikor indultok? -kíváncsiskodott tovább.

-Hm... este felé.. -válaszolt helyettem Jungkook.

-Aha, ez ilyen esti film lesz. -nevettem fel zavartan.

-Oké. Nekem viszont lehet be kell mennem majd a céghez. -szomorodott el anya.

-Miért? -kérdeztük szinte egyszerre.

-Mert most jutott eszembe, hogy holnapra ki kellene töltenem csomó fontos papírt, amit előtte kikéne nyomtatnom, és ugyebár nincs itthon nyomtató. Hétfőre meg lekell adnom. -sóhajtott gondterhelten.

Ekkor Jungkook egy kissé ijesztően elmosolyodott.
Te jó ég.. Most mi jutott hirtelen az eszébe?

-Nem kell bemenned. -jelentette ki határozottan. -Elég későn lesz vége a filmnek, de ha átküldöd nekem őket, akkor a mozizás után felmegyek Jiminnel a lakásomra, mert nálam van nyomtató és kinyomtatnám, aztán akkor ott is aludhatna nálam Jimin, mert én... utálok sötétben vezetni. És akkor holnap reggel jönnénk is ide vissza papírral, meg mindennel együtt. -vázolta fel tervét.

Én olyan szinten ledöbbentem, hogy még pislogni is elfelejtettem.
Hogy lehet ilyen okos az én Jungkookom?

Ha ebbe beleegyezik anya, akkor nagyjából a történetnek csak a mozizás része lesz hazugság, ami ugye nem derülhet ki. Meg a lakásán történtek sem fognak kiderülni. Így nem is fogunk hazudni olyan sokat. Ami ugyebár egy jó pont.

-Okés. Ez remek ötlet. Így mindenki biztonságba lesz, és még a papírok is meglesznek. -egyezett bele vidámain anya.

Erre csak összemosolyogtunk Jungkookkal. Ez tényleg egy remek ötlet volt....

Ebéd után elmosogattam, és bevágódtam az ágyamba, hogy kipihenjem magam estére.
A zakatoló szívem ellenére sikerült elaludnom szerencsére.

A fejembe megannyi gondolat száguldozott elalvás előtt.
Vajon fájni fog? Mennyire lesz durva velem Jungkook? Bírni fogom?

Alig várom már, hogy elkezdjük.
A filmekben mindig élvezettel csinálták, és én tudom nagyjából, hogy hogy megy ez az egész, szóval úgymond "tapasztalt" vagyok ebben.

De így élőbe nem tudom, hogy mire számítsak.
Minden esetre, a végtagjaim már nem csak az izgalomtól remegtek... hanem a mérhetetlen vágytól is, amit csak és kizárólag Jungkooknak köszönhetek.

Telhetne már gyorsabban is az idő...

...

Amikor felkeltem kint már sötét volt. Rápillantottam az órára, ami este 7-et mutatott.
Azta... így elaludtam?

Na mindegy, legalább addig sem remegtem, és kipihentem magamat.

Felkapcsoltam egy kislámpát a szobámban, és átmozgattam beállt csontjaimat.

Mondjuk éjjel is jól meglesznek mozgatva azok a csontok... Na jó, Jimin... azért ennyire ne éljük bele magunkat.

Lehet sírni fogok a fájdalomtól, ki tudja?
De attól még iszonyat akarom. Őt is, és azt is.

-Jimin? -nyitott be anya.

-Oh, igen? -fordultam meglepetten felé.

-Láttam, hogy elaludtál, és pont most akartalak felkelteni, mert Jungkook azt üzeni, hogy 15 perc múlva indultok. -mosolygott anya.

-Rendben. Köszi hogy szóltál. -villantottam ki fogaimat.

A szekrényhez léptem, és ruhát kezdtem válogatni.
Valami dögösebbet szeretnék most felvenni.

Hosszas keresgélés után, ráakadtam egy olyan ruhadarabra, amit száműztem a szekrényem legaljára, de most jól jöhet.

A bőr nadrág...
Elsőre mindenkinek egy ultrafeszülős fényes gatya jutna eszébe. De az enyém azért nem ennyire kirívó.
Nem annyira feszülős, de ugyanakkor nagyon jól lehet benne kinézni.

Most jól jön, de amúgy nem szoktam ilyeneket hordani. Csak azért van nekem ilyen, hogy legyen.

Szóval ezt vettem fel, meg egy lenge világoskék inget.

Belenéztem a szekrényemen lévő tükörbe, és azt kell, hogy mondjam...
Remek választás. Bár... lehet, hogy az este folyamán nem fog majd kelleni..
Jó, Jimin...! Most már tényleg állj le!

Átslisszoltam a fürdőbe, ahol megmostam a fogamat, és az arcomat. Beállítottam a hajamat, és fújtam magamra egy kis parfümöt, a kedvencemből. Egy nagyon, de nagyon minimális sminket is raktam fel, de szerintem alig lehetett látni.
Már csak egy valami hiányzik... az alapozó a nyakamra.

De ehez kell Jungkook is.
Én nem tudom hogyan kell az ilyeneket használni.
Anyát meg hülye lennék ide hívni.
Mégis mit mondanék neki... Azt, hogy; "Anya légyszi fedd le a nyakam, mert Jungkook kiszívta."

Mit reagálna rá, te szent ég...
Nagy valószínűséggel azonnyomban átmenne rajtam egy úthengerrel..

Így hát elkiáltottam magam.

-Jungkook! Gyere a fürdőbe, légyszi!

Alig telt el pár másodperc, a fekete hajú már ott is termett előttem.

-Fú... Jimin... Kurvára jól nézel ki. -mért alaposan végig.

Jungkook sem panaszkodhatott.
Rajta egy fekete farmer, és egy szűk fehér ing volt, aminek kigombolva hagyta felső pár gombját. Pont megmutatta azt, ami nekem kell..
Ilyen ruhákat is magával hozott ide..? Az igen..
Haja ízlésesen bevan állítva, amolyan "túrj bele" stílussal. És arcát sem hagyta smink nélkül. Természetesen az övé is nagyon diszkrét, de pont kiemelte azt, amit kell.
Már szinte csorgott a nyálam miatta.

-Te.. is. -találtam meg a hangomat.

-Amúgy miért is hívtál? -lépett közvetlen elém.

A szívem hevesebben kezdett el dobogni.
És izzadni kezdtem.
Ahj... miért van ilyen hatással rám ez a gyerek?

-Letudod fedni a nyakamat? -kérdeztem kínosan.

-Ja, igen persze. -kapott egyből észbe.

Úgy látszik elfelejtette, hogy úgy nézek ki, mint egy zsiráf.
Kiment a fürdőből, és egy szempillantás alatt vissza is tért egy kis tubussal a kezében.

-Sajnos vattát vagy valami ehez hasonlót nem hoztam, de a kezem is megteszi. -közölte.

-Ez a tiéd? -lepődtem meg.

-Aha. -bólogatott.

Minek egy férfinek alapozó? Az nem... lányos?

-Minek hordasz magadnál ilyet? -értetlenkedek.

-Jimin... modell vagyok. Ha utcára megyek, nem nézhetek ki úgy, mint egy csöves. -sóhajtott

-Öhm... hát... ez igaz. -helyeseltem.

Mondjuk smink nélkül is úgy néz ki mint egy szuper híres modell, de hagyjuk..

-Viszont egy kicsit vedd le az inged, mert nem akarom összekenni. -kért meg.

Levarázsoltam magamról az említett ruha darabot, és leraktam a mosógépre. Utána újra odaálltam Jungkook elé.
Ő meg elkezdte rákenni a hideg krémet a színes testrészemre.

-A rajongók tudják, hogy... a fiúkhoz is vonzódsz? -kérdeztek rá bizonytalanul.

-Nem, még a cég sem tudja, és nem is szándékoztam elárulni senkinek, úgy hogy kérlek te se tedd.

-Megse fordult a fejemben, már mondtam. -védekeztem.
-És... az sem fog kiderülni, hogy feljárkálsz a lakásunkra?

-Nem Jimin... Nem vagyok azért annyira híres, hogy ilyenekkel törődjenek az emberek. -válaszolta kissé idegesen.

Most mi lett vele?

-Valami baj van? -aggodalmaskodtam.

Vagy én mondtam valami rosszat..?

Erre csak egy nagyot sóhajtott.

-Nincs. Sajnálom. Csak kissé türelmetlen vagyok már. -rakta el az alapozót, és megmosta a kezét.

-Semmi baj. De akkor kész vagyok?

-Mhm.

Felkaptam az ingem, és kimentünk Jungkookkal a fürdőből.

Én a szobámba mentem, és egy táskába bedobáltam a telóm, ruhákat, pénzt (biztos ami biztos alapon), és fogkefét.

Utána már mentem is a nagyszobába, ahol anya meglátott, és tátott szájjal bámulni kezdett.

-Jimin, drágám... te.. rohadt jóképű vagy. -jött oda hozzám anya, és úgy méregetett.

-Köszi. -mosolyodtam el.

-Jungkook, vigyázz azért rá, nehogy rámásszanak a lányok. -nézett az említettre.

Rendesen zavarba jöttem az előbbitől, de Jungkook majdnem elröhögte magát.

Nagyon vicces...
Vajon anya tudja, hogy ő se különb nálam?

-Rendben, vigyázni fogok rá, és megvédem az ÖSSZES lánytól. -vigyorgott, mint a vadalma.

Én csak hitetlenül megráztam a fejem, és a táskámmal együtt az előszobába mentem, ahol magamra kaptam egy fekete cipőt, és a szövet kabátomat.

Jungkook is ugyan úgy felöltözött.

-Mindenetek megvan? -jött utánunk anya.

-Azt hiszem, igen. -mondtam.

A fekete hajú csak helyeselni tudott.

-Bármi van, hívjatok nyugodtan. Jó szórakozás, sziasztok. -integetett.

-Szia anya. -küldtem felé egy puszit.

-Jó éjt! -köszönt el Jungkook is.

És magunk után hagytuk az otthonomat.

Irány a fekete hajúháza.

A végtagjaim újra remegni kezdtek. De az izgatottságnak már szinte nyoma sem volt.

Helyét, a Jungkookra irányuló, mindent elsöprő vágy vette át.

De a fekete hajú sem volt épp nyugodt.

A szemében láttam, hogy neki is ott csillog a félelmetes, vad vágy, amit csak is rajtam fog kiélni.

És ez csak fokozta az izgatottságot...

__________

Köszönöm, hogy elolvastad!

Jó szórakozást a továbbiakban!

<33