Tegnap este nem történt már nagyon semmi lényeges.
Jungkook még megszárította a hajamat, ami nagyon jól esett.
Utána Taehyunggal feltakarítottuk az egész házat, mert anya ránk parancsolt, hogy ha már a fél házban állt a tenger, akkor már az egész lakásunkat takarítsuk ki. Utána gyorsan megettük az ételt amit anya főzött, és végül megírtuk a házit, amibe Jungkook segített, mert mi olyan hülyék vagyunk ketten..

Ezt követően Jungkook felajánlotta hogy hazaviszi Taet, amit meg is köszöntünk neki. Aztán távoztak is.

Én utána elvégeztem az esti dolgaimat és bevágódtam az ágyamba.

De elaludni a világért sem bírtam, mert mint említettem elég sok kétséget felébresztett bennem a fekete hajú.

Először is... olyat lehet csinálni, hogy nem vagyok meleg, de vágyok arra, hogy Jungkook hozzám érjen. Vagy talán én is bi vagyok...? Nem, az nem lehet. Egész eddig nem érdekeltek a fiúk, akkor most mi változott volna meg...

Ez tényleg csak egy kis baráti vonzódás?
De Jungkook kezdeményezett... akkor most bejövök neki...? Azt mondta még nem tudja. Akkor benne vagy az is a pakliban, hogy igen. Oh jesszus...
Na mindegy... várjuk ki a végét, én legalábbis azt tanácsolom magamnak.

Alig aludtam valamit az éjjel, mert még mindig éreztem Jungkook csókjait nyakamon, amik nem hagytak nyugodni.
Az éjjel többször is belegondoltam abba, hogy mi lett volna akkor ha anya nem szól közbe, míg mi a fürdőben voltunk.
Megengedtem volna, hogy övé legyen az első csókom...?
Erre sem találtam választ.

Tegnap este folyamán, elég sok lopott pillantást engedtem meg felé, de ő szokás szerint engem bámult, mint mindig. Ez jó érzéssel töltött el, mert így legalább tudtam, hogy nem bánta meg a történteket, mivel jó párszor el is mosolyodott mikor ránéztem.

Nem értem mi történik velem. Egyetlen este ilyen felfordulást érezni magamban... kicsit furcsa. Nem is kicsit.. hanem nagyon.
Ez normális ilyen helyzetben...?

...

Most péntek van, az az a laza napunk csak 5 óránk van.

Reggelem a szokásos készülődésekkel ment el, annyi különbséggel hogy a fürdőhöz már emlékek is fűződtek a tegnapi után..

Utána elköszöntem anyától, és mentem is a suliba.

Félúton találkoztam Taejal, és vele mentem be a betontömbbe.

Azt mondta hogy Jungkook tényleg normális ember, és hogy ő nem is vette volna észre rajta, hogy ferde hajlamú, ha én nem mondtam volna el neki.

Akkor ezek szerint csak előttem mutatja ki ezt az oldalát.

Suli közben is sokat beszélgettünk.

Beszámoltam neki arról is, hogy Jungkook elakart vinni egy fotózásra, mert meglátott bennem valamit, amire én még elvileg nem jöttem rá.

Erre Taehyung rögtön felpörgött. Azt magyarázta, hogy ezt az esélyt ne hagyjam ugrani. És hogy most végre kezdhetek valamit az életemmel. Meg hogy ez nem minden napi felkérés. Plusz, hogy ő mindvégig mondogatta nekem, hogy helyes vagyok, csak sosem hittem neki, és most bebizonyult az állítása, mert egy modell is azt mondta rólam hogy jól nézek ki.

Én csak azt válaszoltam erre, hogy majd még átgondolom. De amúgy megvan hogy mit választok. Természetesen bele megyek ebbe, mert Taehyungnak igaza van. Így tényleg kipróbálhatok egy olyan dolgot amire nem mindenkinek van lehetősége.

Persze a tegnap délután történtekről egy szót sem ejtettem, mert féltem a reakciójától. Nem akarom hogy mást lásson a háttérben, mint amit kéne, így inkább kussban maradtam.

A ruháimat, amit tegnap felvett, azt mondta majd kimossa, és úgy adja vissza, amit meg is köszöntem neki.

A nap a maga szokásos unalmasságával telt. Ma kivételesen négyest kaptam a feleletemre, mert képtelen voltam össze szedni a gondolataimat.. Egyszerűen nem ment, de szerencsére még így sem lett rosszabb négyesnél. Hála annak, hogy a tanár szeretett..

Órák után, amikor már mentünk hazafelé, nem esett az eső, és Tae valamit magyarázott, csak én most nem tudtam oda figyelni rá.
Sokkal inkább aggasztott a gondolat, hogy talán még sem vagyok teljes mértékben hetero. Még legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez befog következni...
Akarom is Jungkookot, de közben félek is a következményektől. Mi lesz ha anya ezt megtudja...?
Mondjuk még nem is biztos hogy ferde vagyok, de akkor is... Ez már több a soknál..

-Jimin, figyelsz te rám egyáltalán..? -kérdezte Tae.

-Persze, folytasd csak. -kaptam fel a fejem.

És tovább magyarázta nekem a... buliról elvileg... hogy milyen szuper lesz.

Oh, igaz is. Holnap lesz. Az elég közel van.

Pár perc múlva elértünk ahoz az útelágazáshoz, ahol különválnak útjaink.

-Akkor, majd holnap találkozunk. -ölelt át legjobb barátom, amit örömmel viszonztam.

-Igen, szia TaeTae. -búcsúztam el tőle.

-Szia. -intett egyet mosolyogva és elindult, úgy ahogy én is.

Biztos otthon van már anya és Jungkook.

Erre a gondolatomra rögtön gyorsítani kezdtem lépteimen.

Jesszus... mi történik itt? Éreztem hogy valami nem stimmelt velem már napok óta a fekete hajúval kapcsolatban, de hogy ennyire megváltoztam volna... Nem vagyok szerelmes belé, de én vágyok rá, és a tegnapi után már tényleg vágyok rá.

Mondjuk ezzel a külsőjével nem is csodálom, hogy ezt érzem. Még a leghomofóbb fiúk is nyálcsorgtatva rohangálnának utána.

Nem értem hogy változhattam meg ennyire pár nap elteltével... Erre is csak ő képes. Biztos valami természetfeletti képessége van...

Nem ítélem el a melegeket, mert nem tehetnek róla hogy azok, de én életemben nem tartottam magam annak... csak most... egy kicsit...

Ekkor elértem a lakásunk bejáratához.
Kinyitottam és vissza csuktam azt. Bent ledobtam a táskám, kabátom, meg a cipőm és már repültem is be a házba.

Anya pont ekkor jött szembe velem, oldalán a kis táskájával.

-Szia anya. -köszöntem neki.

-Szia kincsem.

-Hová mész? -kérdeztem.

-Csak gyorsan leugrok a boltba. -vette kabátját.

-Oké. -rántottam vállat. -Jungkook?

-A vendég szobában. Ma itt alszik, ha nem baj. -emelte rám tekintetét.

-Jaj, dehogy is. -még örülök is neki.

-Akkor jó, sziasztok. -mosolygott, és kilépett a házból, ezzel egyedül hagyva minket Jungkookkal egy kis időre.

Ezután a vendégszoba felé vettem az irányt, ami az én szobám mellett van, és anyáéval szemben.

Lassan benyitottam. A fekete hajú, az ágyon feküdt és egy könyvet olvasott, olvasó szemüvegben ami egyszerűen olyan cukin állt rajta.

Érkezésemre felkapta fejét, és letette a könyvet, szemüvegével együtt.

Én csak odasétáltam hozzá, és ráfeküdtem, szó szerint.

-Oh, Jimin. Mit csinálsz? -lepődött meg.

-Rád feküdtem. -néztem a szép szemeibe.

-Azt észre vettem.

-Szemüveges vagy? -kérdeztem az éjjeli szekrényen lévő tárgyra utalva.

-Ez csak olvasó szemüveg, amúgy jól látok. -helyezte kényelembe magát alattam, és félig felült, hátat az ágy támlájának megtámasztva.

-Nagyon jól áll. -mosolyogtam.

-Köszi. -viszonozta gesztusom.

Ekkor egy kisebb hatás szünet következett be.
Nem tudom hogy fogalmazzam meg azt a kérdést, amit most fel akarok tenni neki, és ami már tegnap óta bánt...
Így csak mellkasára hajtottam a fejem, és hallgattam erős, egyenletes szívverését.
Ez az ami jelenleg kissé letudta nyugtatni össze zavarodott elmémet.

-Jungkook...? -szólítottam meg őt végül kissé bizonytalanul.

-Igen?

-Szerinted... a tegnapi után én... biszex vagyok? -kérdeztem lassan.

-Miért, nem élvezted?

-De... pont ez az, hogy nagyon jó volt, de engem soha sem vonzottak a fiúk... csak most te.. -mondtam neki rögtönzött vallomásomat.

Így kimondva... olyan... más. Hihetetlenebb... Nem is tudom elhinni hogy ezt én mondtam.. egy fiúnak... egy férfinek...

-Tetszek neked? - emelte fel fejemet, hogy ránézzek.

Szembe találtam magam, hatalmas szemeivel, és meglepődött arcával.

-Nem... tudom... lehet. Még sosem éreztem ilyet... -hajtottam le fejemet.

-Jimin... hé... ezzel nincs semmi baj. Mondd el mit éreztél a tegnappal meg úgy általában velem kapcsolatban? -kémlelt engem kíváncsi tekintettel.

Ez olyan ciki. Miért vagy ilyen vonzó Jungkook...?
Úgy éreztem a szavak a torkomra forrtak.
A szám teljesen kiszáradt.
Valamiért annyira félek előtte beszélni az érzelmeimről. Félek attól, hogy bármelyik pillanatban kiröhöghet..

-Hát... az elején még féltem tőled, de ahogy megismertelek, egyre jobban kedvelni kezdtelek, és a tegnapi után meg... -ezt most hogyan fogalmazzam meg..?

-Meg mi?

Miért ilyen nehéz ezt kimondani..? Talán csak azért, mert most szembesülök az igazsággal? Vagy mert rettegek ettől az egésztől..?
Éreztem, hogy könnyek kezdték mardosni a szemeimet..

-Azt hiszem, hogy... vágyni is elkezdtem rád... -folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Na gyere ide. -húzott mégjobban a mellkasára.

Amint megéreztem az illatát, sírni kezdtem. Belemarkoltam pólójába, és a fejemet is oda temettem.

-Én... engem... ez olyan... hirtelen ért... Jungkook, én nem vagyok meleg! -néztem újra rá sírva.

-Elhiszem.

-Én nem szeretem a fiúkat, én csak téged... Az lehetséges? -kérdeztem könnyezve.

-Hát persze... elhiszem hogy ez most nehéz neked, mert már én is átéltem amikor tizenéves voltam, de... igazából én is vonzónak talállak. -nyugtatott.

-Tényleg? -töröltem le könnyeimet.

-Tényleg. -mosolygott rám.

-Akkor most mi vagyok? -szipogtam.

-Jungkook-szexuális. -mondta könnyedén.

-Olyan létezik? -mosolyodtam el én is.

-Most már, igen. -fogta meg kezeimet.

-De ez tényleg nem baj, hogy ilyen vagyok, vagyis lettem? -bizonytalanodtam el.

-Nem, dehogy is. Az érzéseidet nem te irányítod, hanem a szíved.
Viszont ha sokáig őrlődsz ezen, akkor csak nehezebb lesz, hidd el.
De én itt leszek neked, ne aggódj. Senki sem tehet arról, hogy ha éppen nem az ellentétes nemhez vonzódik, mert ezen senki sem tudna változtatni. Még te sem. -suttogta a véget, végig a szemembe nézve.

-Ez.. igaz. Köszönöm Jungkook, nagyon. De anyának nem mondod el, ugye? -estem kétségbe.

-Persze hogy nem. -vágta rá azonnal.

-Oké, még egyszer köszönöm.

-Megjöttem! -hallatszódott az említett hangja.

-Na menjünk. -kelt fel velem együtt Jungkook.

Örülök is, és megkönnyebbültem.
De még így sem jelenteném ki, hogy szerelmes vagyok Jungkookba.
Inkább csak tetszik.
Ez még mindig elég irreális, de ha egyszer ez van...
A fekete hajú szavai megnyugtattak, miszerint még bi sem vagyok.
Csak feltaláltam az újabb nemi identitást.

Én Jungkook-szexuális lettem... elvileg.
És csak is én lehetek az...

Remélem nem lesz semmilyen negatív következménye ennek az egésznek...

__________

Nemsokára jönnek az izgalmasabb részek. <33

Köszönöm, hogy elolvastad!