Andrea Goodwin x Lando Norris

Az esőről és a hirtelen változó időjárásról ismert országban, Angliában járunk és azon belül pedig Wokingban. Az idő elég kellemes és a nap is süt. - a brit pilóta csodálkozva nézett ki a hálószobája ablakán, mert meglepődött a tűző napon. Az angol városban napok óta borús időjárás uralkodott egy kisebb esővel. Viszont nem csak ez volt a meglepettségének az oka, hanem a bal szomszédjába érkező hatalmas költöztető autó. Nem számított rá és nem is tudott arról, hogy a hónapok óta üres házba valaki be akarna költözni mostanában, de a tudatlanságát betudta annak, hogy most sok ideig nem tartózkodott a házában - sőt a városban sem, mert rengeteg versenye volt Landónak.

Az ablaka előtt állt és meglepődve vette észre, hogy pár szomszéd figyeli az éppen dobozokat pakoló fiatal lányt. Senki sem segít neki, csak árgus szemekkel figyelik és az idős hölgyek összesúgnak, akárhányszor meglátják a lányt.

- Pletykás asszonyok! - morogja Lando az orra alatt. Anno mikor házakat nézett a gyár közelében, elsődleges szempont volt nála, hogy ne legyen központban. Nyugodt környezetre vágyott mikor a házában tartózkodott és netalántán, ha a fiú elment a közeli boltba, addig nem rohanták le sosem, mert a környéket inkább az jellemezte, hogy idősebb házaspárok laknak, ami a fiúnak nagyon kedvezett. Viszont rá kellett jönnie, hogy az utcájában az idősödő hölgyek senkit sem kímélnek és mindenféle bűntudat és kellemetlen érzés nélkül beszélnek ki téged miközben te csak pár méterrel vagy messzebb tőlük.

Egy ideig még bámult ki a fehér műanyag keretes ablakon, majd mikor megunta lesétált az emeletről és a konyhában neki állt elkészíteni a saját reggelijét. Nem ment valami zökkenőmentesen Landónak a reggeli készítése, ugyanis a fiú nem éppen egy konyhatündér és akik ismerik tudják róla, hogy ha egy főzős műsorban felkérnék, ő lenne az első, aki ki is esne. Éppen a rántottájához való tojást próbálta feltörni, de már itt elbukott. A tojásokat elsőnek túl gyengén érintette a pult széléhez és amikor rájött erre, akkor meg túl erősen és a tojás teljesen széttört a fiú kezében.

Lemondóan dobta a kukába a kezében megmaradt tojáshéjjal teli tojást és a csapnál azonnal megmosta a kezét és utolsó mentsvárként a telefonjáért nyúlt és a névjegyzékébe belépve tudatosan az édesanyja nevére bökött, aki három csörgés után fel is vette a fiának a telefont.

- Szia drágám! - a belga nő mosolyogva köszönt bele a telefonba, aki már várta a fia hívását, ami tegnap este elmaradt, mert Lando fáradtságra hivatkozott. Sokáig volt a gyárban, ahol a mérnökökkel elemezte az eddig megrendezésre kerülő futamokon lévő teljesítményét.

- Szia anya! - a tarkóját megvakarva dől a pultnak a fiú és azon gondolkozik miként is kérhetne úgy tanácsot a konyhában nagyon jártas nőtől, hogy azt ő is könnyen megértse és az ígyis katasztrófa konyhában ne legyen még nagyobb kupi. - Kéne egy kis segítség.

- Nem tudsz reggelit készíteni? - jóízűen felnevetett a fia bénaságán, amit a konyhában művelt. Nem változott semmit sem, pedig egy ideje már egyedül él és illene tudnia az alap ételek elkészítését.

- Jon azt írta, hogy tarthatok egy csaló reggelis napot és épp rántottára gondoltam, de amiket próbáltam tojásokat feltörni, mind a kezembe tört széjjel.

- Csodálkozom kisfiam, hogy még nem haltál éhen! Bár ez nem is neked köszönhető, hanem Jonnak, aki általában rendezni szokta az ételeidet.

- Ennyire béna azért nem vagyok! - jelentette ki a brit pilóta az édesanyjának, de ahogy kiejtette a szavakat és meghallotta az édesanyja hangos nevetését egyből rájött, hogy igenis béna a konyhában és mindenki jobban járna, hogyha nem engednék őt be az előbb említett helyiségbe, főleg nem főzni.

- Fogj meg egy tojást és óvatosan koccintsd neki a pult élének. Jól jegyezd meg, hogy óvatosan! - lassan és artikulálva nyomatékosította az utolsó szót, amire a brit csak a szemét forgatta és úgy tett, ahogy a szeretet édesanyja magyarázta. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy ne legyen túl erős a mozdulat és ne törjön el a kezébe megint. Szerencsére sikerrel járt, így ezt még kétszer megismételte és mikor mind a három tojás a tányérba került héjak nélkül boldogan mesélte el az édesanyjának

A reggelije után a fürdőszobája felé ment a brit és mielőtt neki kezdett volna a szimulátorozásba, azelőtt még fogat mosott és a kócos, mindenfelé álló haját megigazította és mikor úgy érezte felvállalható a külseje a streamhez, kilépett és a gamer szobája felé vette az irányt. Mielőtt belevágott volna az egészbe discordon bejelentkezett a fiúkkal, beszélgettek egy kicsit, majd Lando elindította ezt a rögtönzött streamet és reméli sok-sok embernek mosolyt tud csalni az arcára.

Eközben a szomszédban a lány egyedül - a nehezebb dolgoknál és bútoroknál a költöztető besegített a lánynak bepakolni az üresen álló házba. Andreában furcsa érzések kavarogtak akárhányszor átlépte befelé a küszöbe ajtaját és a 10 évvel ezelőtt történtek jutottak eszébe, amik egyáltalán nem voltak jó emlékek. Ezért fel is tette magának rengetegszer visszaköltözése előtt azt a kérdést, hogy biztos jó ötlet? Nem volt magában és a döntésében sem biztos, de aztán egyik nap ez teljesen megtört benne és azon az elven volt, hogy úgy győzheti le kiskori félelmét, hogy ha szembenéz vele. Ő pedig ezt magának betartotta és most egyenesen farkasszemet néz az egykori otthonára - ami valójában megint az otthonává vált.

Neki is szemetszúrt, hogy a szomszédok minden lépését lépten-nyomon követik. Számított rá és egyáltalán nem vette magára az árgus tekinteteket és azt sem, hogy összesúgnak, ha meglátják. Ismerte már az idős hölgyeket régről és már akkor is ugyanezt csinálták. Tudta, hogy miért nézik ennyire és érezte a tekintetekből azt a mély megvetést, pedig ő nem tett semmit 11 évesen azonkívül, hogy 10 éve itt hagyott mindent az édesanyjával egyik pillanatról a másikra.

Megszokta a reggel óta bámuló szomszédokat, viszont minél jobban fáradt el a sok fel-alá járkálásban és pakolásban, annál jobban idegesítette fel Reát a szomszédok. Nem értette miért őt nézik le és ítélik el, miközben nem ő okozta azt a sok rosszat, így késő délutánra teljesen tanácstalanul állt a dolgok előtt és el is vetette azt a kedves gesztust, hogy vigyen át nekik esetleg valamilyen süteményt, hogy ha végleg berendezkedett az örökölt házába. Úgy volt vele, hogyha nem tisztelik és még a kedves gesztust sem látja bennük, akkor meg sem érdemlik, hogy szánjon rájuk időt.

Lando Norris a pár órás streamje után boldogan áll fel és mozgatja meg az elgémberedett végtagjait és tudatosult benne, hogy nagyon elszaladt az idő és az ebédet kihagyta, sőt már inkább vacsoráznia kéne.

- Ha ezt Jon tudná biztosan a nyakam leszedné... - gondolta magába a pilóta és teljesen jogosan. Az edzője, akivel nagyon jó kapcsolatot ápolt és inkább barátjaként tekintett rá, nem csak edzőként, aki komolyan vette a munkáját és nem igazán tolerálta, hogy ha a fiú megszegi az edzéstervet vagy az étkezést. Egy sportolónak szüksége van a megfelelő mennyiségű étel bevitelre, hogy mozgás során ne veszítsen a súlyából.

Viszont ezt a fiú megszegte és mit sem törődve ezzel indult a szobájába, ahol átvette a futó felszerelését és indult el egy késő délutáni, lehet inkább kora esti futásra, ami jól esett neki a sok órányi ülés után.

A közeli parkig futott megállás nélkül, ahol megállt sétálni és nézelődni. Akárhányszor erre futott vagy csak egyszerűen sétált mindig megállt itt, mintha kötelező lett volna. Segített a fiúnak ez a hely lenyugodni és kikapcsolni az agyát. Elvonta a figyelmét a kötelezettségeiről és teljesen azt érezte, hogy egy teljes értékű ember, aki egy normális átlag életet él. Itt nem azt érezte, hogy ő Lando Norris, a forma 1 McLaren csapatának a pilótája, hanem azt, hogy ő Lando Norris, aki csak egy srác Bristolból.

20 perc séta után elhagyta a szeretett parkját és egyenesen hazafelé kocogott. Nem ismerte fel senki, aminek most nagyon örült, ugyanis nem éppen lett volna kellemes, hogy ha teljesen leizzadva és kifulladva készítenek vele egy közös képet, ami biztosan az összes létező közösségi oldalon megtalálható lenne.

Az utcájában lelassított és sétálva közelítette meg a házát, ami hatalmasnak tűnhet egy embernek, de valójában a fiúnak pont jó volt. Az üres szobákat kitöltötte. Feleslegesnek tartotta, hogy 3 vendégszoba legyen a sajátján kívül, így az egyik a gamer szobája, a második egy beltéri konditerem, a harmadik pedig megmaradt vendégszobának.

A kertjében lévő edzőeszközökhöz lépett és csinált pár levezető gyakorlatot vacsora előtt. A pilóta épp felülést csinált amikor megpillantotta a jobb oldali szomszédját, ahogyan a frissen beköltözött szomszédját kezdi el megfigyelni és éppen jókor figyelte meg az idősebb urat, akinek az arcán mintha felismerés suhant volna át, így Lando sem volt rest, ahogy abbahagyta a gyakorlatot a szomszédhoz sétált remélve, hogy be tudja avatni a dolgokba.

Nem akarta egyből felhozni a témát, így egy ideig teljesen átlagos témákról beszélgettek és később hozta fel a szomszédban lévő lányt, aki egész nap szorgosan pakolászott.

- Csúnya egy válás volt. - a fiú még csak meg sem említette, hogy érdeklődne a lány íránt, így meglepődve fordult a kerítésnek támaszkodó férfi felé.

- Ezt nem igazán értem. - nem tudta hova tenni, hogy most a lányra célzott vagy valami teljesen másra.

- A lány édesapjának drogproblémái voltak. Az elején nem tűnt fel senkinek sem, mert egy elég sikeres és jómódú üzletemberről volt szó. De ahogy a felesége rájött, hogy rendesen alkalmaz mindenféle drogot a férje próbálta eldugdosni, hogy hátha így elfelejtkezik az egészről és lenyugszik, de csak az ellenkezőjét érte el. Nagyon dühös volt és hatalmas veszekedések törtek ki, amiket azok a szomszéd hölgyek és férjeik végighallgatták minden szó nélkül. Egyszercsak sikítozás hallatszott a házból és egy fegyver is előkerült. - a férfi szünetet tartott, mert észrevette a fiatal srác sokkolt kinézetét. Hagyott neki időt, hogy feldolgozza azt a nem kevés információt, amit mr. Baker osztott meg vele.

- Maga honnan tudja, hogy volt ott fegyver? - tette fel a jogos kérdést. Azt kezdte hinni, hogy az egész csak egy kitaláció és egy rossz mendemonda, de az úr válasza még meglepőbb volt.

- Mert átmentem. Egy nő volt a házban, aki sikoltozott és egy alig 11 éves kislány. Tenni kellett valakinek valamit. A férfi fegyvert fogott a fejéhez, a nő sírva állt előtte, a kislány pedig ezt a lépcső tetejéről végignézte. Életemben nem láttam még olyan zavarodott tekintetet, ami a kislány arcán volt, pedig én aztán elég sok mindent megéltem.

- Ezután mi történt velük? - a történtek után ez foglalkoztatta a leginkább. Megvolt a történet eleje és az, hogy a fiatal lány visszatért, viszont az nem tiszta, hogy hogyan is váltak külön.

- A férfi dühöngve lelépett, a nő ezt kihasználta és lelépett a kislánnyal. Semmit nem lehetett róluk tudni, csak a drogos férjről, akit 2 héttel később drog árulással elkaptak és börtönbe került.

- De mi lesz, hogyha kijön? Nem ide fog egyből visszatérni? - túl kíváncsi volt és a tipikus filmekben beli jelenetre gondolt, hogy miután az ember letölti a büntetést, akkor a börtön előtti házához tér vissza, már ha megvan még.

- Semmi, mert meghalt. - érzelemmentesen ejtette ki a szavakat a férfi. - Egy betegség megtámadta a börtönben a szervezetét és a drog annyira legyengítette, hogy esélye sem volt küzdeni ellene. Ez 4 éve volt már, de a lány nemrég töltötte be a 21.életévét és ez volt a régen megírt végrendeletbe írva, hogy kizárólag akkor kapja meg a lány a házat, hogy ha eléri az egész világban a felnőttkort.

Egy ideig még beszélgetett a pilóta a szomszédjával, de nem sokkal később az úr otthagyta a felesége miatt. A brit sem akart egyedül álldogálni, így zsebre dugott kézzel sétált a bejárata felé, mikor meglátott egy dobozt a járdán, így kíváncsi éne győzött és hátat fordított a házának és a barna papírdobozhoz sétált. Nem kellett sok, hogy rájöjjön ki tulajdona is lehet a doboz, amire nagy betűkkel van leírva, hogy "KACATOK". Felvette a betonról az eléggé súlyos dobozt és a lány bejáratához sietett. Megnyomta a csengőt és várta a lányt, akiről azt hitte, hogy hálálkodva fogja fogadni és kedvesen el tud vele beszélgetni, így teljesen sokként éri mikor ajtót nyit a fele egymagas, világosbarna hajú lány és morcosan nézi, majd miután végigmérte a fiút rácsapta az ajtót.

Rea bosszankodva sietett le a lépcsőn, mert a rendelése, amit lassan 3 órája adott le késik, ő pedig bizony nagyon éhes és fáradt volt az egész napos pakolás miatt. De amikor az ajtót kinyitva nem a pizzafutár állt előtte, hanem egy vadidegen srác egyszerűen minden magyarázat nélkül rácsapta az ajtót.

Nem volt kedve a fiúhoz, aki valószínűleg az egyik szomszédja lehetett. Biztos volt benne, hogy beavattak és mindent tud a történtekről, csak meg akart bizonyosodni a történet valóságáról, de a lány átlátott a szitán - vagyis azt hitte. A lány fáradtan elterült a kanapén és bámult ki a fejéből, amiben rengeteg minden zajlott le, amióta újra itt van.

Sok kérdést feltenne édesapjának, akivel azóta a bizonyos incidens óta nem találkozott. Például, hogy mit és miért csinált, de erre egy cseppnyi esély sem volt, mert már 4 éve elragadta egy betegség. Nem értette akkor sem amikor elköltöztek és most sem érti, hogy édesapja, akinek mindene megvolt hogyan süllyedhetett le a káros szenvedélyek világába. Ott volt a jól fizető állása, amiről mindig azt hangoztatta, hogy imádja - de ez csak hazugság lett volna? Volt szerető családja, mégsem értékelte.

A lány gondolatmenetét ismét a csengő zavarta meg és most nagyon remélte, hogy a futár érkezik a rendelésével, ugyanis Rea hasa már kong az éhségtől.

Az ajtót kinyitva azonnal csukná is be, mert nem a futár állt ott, hanem a szomszéd, de a fiú a lábával megakadályozza, hogy a lány másodjára is rácsapja az ajtót, aki idegesen támaszkodik az ajtókeretnek.

- Igen, igaz! Mehetsz is isten hírével! - a lány a tekintetével jelenleg ölni is lehetett volna, viszont a fiú nem ijedt meg ettől, ugyanis van két lány testvére és mellettük eléggé megedződött.

- Igazából csak ezt a dobozt hoztam neked, mert kint hagytad a járdán. - nyújtotta át a lánynak a dobozt, aki kételkedve vette el a fiútól a dobozt. Megnézve a doboz tetejét rá kellett jönnie, hogy igazat mond és az tényleg az ő doboza.

- Köszi! - le akarta tudni minél előbb a fiúval ezt az egészet, akinek szintén feltűnt, de esze ágában sem volt lelépni addig, amíg meg nem tudja a csinos lány nevét.

- Lando Norris. - reménykedett, hogy ha ő kezdi a bemutatkozást, akkor a lány is szívesen mondja el a nevét, viszont nem igazán állt úgy a széna, hogy a lány könnyen megadja bárkinek is a nevét, viszont az idegent elég vonzónak tartotta, így kissé zavarba is került, amit Lando szerencsére nem szúrt ki.

- Andrea Goodwin. - ráztak kezet illedelmesen, majd csendben álltak egymással szemben és nem tudtak mit mondani a másiknak. Azt hitte a pilóta, hogy ezek után egyszerűbb lesz kialakítani a kommunikációt, de ezt csúnyán bebukta, mert nem jött össze. A lány csak állt és nem tudott nem arra gondolni, hogy miért ilyen helyes az előtt álló ember. Nem sűrűn érzett még ilyet Rea olyan személlyel, aki a környezetében lett volna. Természetesen voltak olyan ismert színészek, akikért oda meg vissza volt, mint például Timothée Chalametért különösen rajongott. Imádta a munkásságát és nem utolsó sorban a külseje is rabul ejtette a 21 éves lányt.

- Mit vársz ennyire? - félve tette fel a kérdést a brit pilóta, mert félt, hogy a lány el fogja hajtani.

- A pizzafutárt. 2 órája itt kéne lennie, de még csak egy értesítőt sem kaptam, hogy mikorra is várhatom.

- Nálam van elég vacsira való, ha akarsz, akkor átugorhatsz. - meggondolatlanul tesz ajánlatot a lánynak, így ahogy kimondta meg is bánta.

A lány arca mindent elárult. Nem bízott a srácban, ami nem is olyan meglepő. Az édesapja mély nyomot hagyott benne és ezért sem bízott senkiben sem az édesanyján kívül, aki jelenleg Baltimore-ban dolgozik.

- Inkább megvárom amit rendeltem. - ellenséges hangnemben válaszolt a lány és kihasználva Lando meglepődöttségét rácsapta az ajtót. Maga sem tudja miért viselkedett így vele, miközben csak egy kedves gesztust tett a fiú azzal, hogy meghívta vacsorára. Megijedt a hirtelen kialakult érzésektől hiába rajongott ismert emberekért, a szomszéd iránt egyáltalán nem azt a fajta érzést érezte.

A szürke kanapéra ismét leült és a telefonját elkezdte nyomkodni, hogy minél gyorsabban teljesen az idő. De az idő nagyon lassan telt és minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Éppen letette a készüléket az asztalra mikor az pittyegett egyet és boldogan nyitotta meg az SMS-t, amit attól a pizzázótól kapott, akiktől rendelt. Viszont amilyen vidáman nyitotta meg, olyan hamar szomorodott is el. Rengetegszer elolvastam egymás után, hátha csak elolvasta, de minél többször a sorokat elolvasta, annál jobban realizálódott a brit lányban, hogy az a pizza sosem fog már odaérni hozzá.

Kétségbeesett sétál a konyhájába, amiben minden teljesen üresen állt, kivétel nélkül a hűtő is. Egy kevéske innivalója volt a lánynak, viszont semmi ehető nem található meg, így kezd a lány beletörődni, hogy várnia kell holnap reggelig az evéssel, ugyanis akkor megy majd egy hatalmas bevásárlást tartani, de egyszer csak beugrott, hogy a szomszédja nem is olyan rég hívta át magához.

- Bunkóság lenne azok után átmenni hozzá vacsorára? - tette fel magának a kérdést Rea, majd hirtelen felindulásból felhúzta a rózsaszín puma cipőjét és kis vacillálás után becsukta az ajtaját és célirányosan a jobb oldali szomszédjához indult.

Az ajtónál megállt és habozott, hogy bekopogjon-e vagy sem. Nem tudta mire számítson és mit várjon ezután. Az ujjait elkezdte idegességében ropogtatni és teljesen tanácstalannak érezte magát.

- Egyáltalán minden jöttem át? - tette fel magának a kérdést, majd megfordult és lelépett az ajtó előtt kis lépcsőről. - Reggelig simán kibírom! - de az igazság az volt, hogy nem, mert reggel óta egy falatot sem evett és kezdte gyengének érezni magát a lány és félő volt, hogy összeesik. Így visszafordult és az ajtóhoz sietett, hogy minél hamarabb megnyomja a csengőt mielőtt mindent megbánna.

A fiú meglepetten nyitott ajtót a lánynak és megfordult a fejében, hogy ugyanazt eljátssza, mint a lány vele, hogy rácsapja az ajtót, de ahogy a tekintete a Rea gyönyörű arcára tévedt, ami teljesen sápadt volt, így mindenféle felesleges kérdés nélkül beinvitálta a lányt. Fura érzéssel töltötte el ez a fiút, mert a családján és egy-két haverján kívűl senki sem volt még a házában, főleg nem lány.

- Kínai jó lesz? - a fiú végül csaló vacsorát tervezett, de ahogy a lány megjelent ez romba dőlt és inkább maradt a szokásos salátánál és a főtt csirkemellénél.

Néma csendben ültek egymással szemben a kanapén és fogyasztották jóízűen - főleg a lány a vacsorát.

- Mesélj magadról! - a csendet Lando törte meg, viszont most egész végig, míg evett azon filózott, hogy szólaljon-e meg vagy sem.

- Mr. Baker szerintem mindenbe beavatott téged, ergo tudsz mindent. - villájára tekert egy kisebb adag tésztát és gyorsan a szájába vette a falatot, hogy a fiú ne beszéltesse újra.

- A rosszabb részről mesélt csak. Biztos van az életednek valamilyen jó része. - elgondolkozott a lány, mert így hirtelen nem jutott semmi olyan dolog az eszébe, így a könnyebb utat választotta.

- Anya elég jó résznek számít az életemben. Felnézek rá azért amiért ilyen erős tudott maradni azok után.. - fokozatosan halkul a lány, amiért a fiúnak egyből bűntudata lesz és szabadkozni kezd, amin a lány egy hatalmasat nevetett, amit Lando egyáltalán nem értette, hogy miért is.

A lány az elmúlt időszakban most nevetett elsőnek úgy igazán. Legutóbb erre a 11.születésnapja előtt volt példa, amikor még minden rendben volt. Vagyis ezt csak ő hitte. A valóságban sokkal régebben elromlottak a dolgokat csak abban az évben csúcsosodott ki és ő csak akkor érezte.

A lány múltjával kapcsolatos dolgokat kerülték és teljesen hétköznapi dolgokról beszélgetett a két fiatal. Beszélgettek a fiú munkájáról, ami a lányt nagyon elvarázsolta és izgatottan várta, hogy augusztus vége legyen, mert mindenféleképpen el akarja kezdeni követni a sportot, amiről Lando részletesen beszámolt az előtte ülő lánynak.

Úgy beszélgettek egymással, mintha régóta ismernék egymást és szoros baráti kötelék lenne közöttük, ami nem volt igaz, ugyanis csak pár órája ismerik egymást, mégis azon kapták magukat, hogy hajnali 2 óra fele közeledik az idő.

- Nekem ideje indulnom. - állt fel a kanapéról a lány és mosolyogva a fiú felé nézett és az ajtó felé vette az irányt.

- Valamikor beszélünk még? - a fiú valamiért nagyon izgatott lett, amiért ilyen felszabadultan tudott beszélgetni egy lánnyal, akit ennyire szépnek talált.

- Valamikor biztos! - hatalmas mosolyra húzta a lány az ajkait, majd a kilincset lenyomva nyitotta ki az ajtót, de mielőtt be tudta volna csukni az ajtót, a fiú utána szól.

- Üdv újra itt! - a lány vette a bátorságát és minden szó nélkül visszasétált a vele egymagas fiúhoz és a jobbat arcára egy puszit adott.

A fiú majd kicsattant miután a lány becsukta maga után az ajtót. Nem tudta elhinni, hogy ez valóban megtörtént-e.

A lány most először érezte azt, hogy kezd egyenesbe jönni az élete és ezek után már csak jó dolgok fogják érni.

◦ೋ•◦❥•◦ೋ

Sziasztok!

Itt is lenne ez a kis meglepi könyv, amiről egy kisebb ideje teszek utalásokat az instagram oldalamon (@allergic_girlwp). Ennek pedig ma, azaz a szülinapomkor jött el az ideje <3

Elsőnek féltem belekezdeni ebbe az egész novella írásba, de aztán olyan sok ötletem lett és ezek mind olyanok, amiket nem igazán tudnék teljes sztoriban megírni, így sokkal egyszerűbb megírni.

Remélem mindenkinek tetszett, legfőképp pedig szukanyandiii barátnőmnek, akinek még a ballagására írtam meg életem első novelláját! Innen is puszi 💗

Ha esetleg bármiféle kívánságotok lenne, akkor privátban nyugodtan megkereshettek és megpróbálok minden tőlem telhetőt!

Legyen csodás napotok! 💗

◦ೋ•◦❥•◦ೋ

-V