Camille Butler x Alex Albon

Amióta a világ tudomására jutott az, hogy a két fiatal egy párt alkotnak, mindenki őket ruházta fel a tökéletes pár jelzővel. Boldogok voltak együtt. Két fiatal, akik sosem voltak közömbösek egymásnak. Nem posztoltak egymásról kismillió képet - sőt futam hétvégén kívül nem is lehetett látni őket a másik instagramján. Sem történetben, sem az instagram feedjükben. Maguknak akarták megtartani a szerelmüket. Óvni próbálták magukat, nehogy azért induljanak le a lejtőn, mert annyira szem előtt lenne a kapcsolatuk. Mégis őket gondolta mindenki a tökéletes párnak, ugyanis, ha Cami megjelent néhány futamon és együtt látta őket, akkor olyan harmónia, nyugodtság és szeretet ölelte körbe őket, amiről mindenki álmodozik.

Viszont nem mindig minden olyan fényes, mint amilyennek látszik kívülről. Camille és Alex kapcsolata is ilyen volt az utóbbi fél évben. Valami megváltozott, még ők sem tudták pontosan mi, csak érezték. Próbálkoztak sok mindennel, de úgy érezték ezzel csak sokkal rosszabb lesz minden. Elsőnek csendben türtek, majd egyszer csak a lány kitört magából és elkezdte mondani Alexnek a dolgokat. Innentől pedig elindult egy hatalmas lavina. A brit-thaiból is kitörtek a magában tartott gondolatai. Egy hatalmas veszekedés után, mikor kicsit lenyugodtak a kedélyek megpróbáltak egymáshoz közeledni. A barátok mindig azt mondták, hogy a békülős szex a legjobb és utána mindig jó lesz minden, viszont náluk most nem lett jobb.

Lehet azért, mert a kitörő veszekedések előtt mindent így oldottak meg? Ezzel próbálták elnyomni a kialakult feszültséget, viszont sosem lettek kimondva azok a sérelmek, amiket ki kellett volna. Mindketten elnyomták az érzéseiket, a lelkük pedig ezzel arányosan nem bírta a nyomást, a testükkel ellentétben, ami elfeledtette velük akár egy kis időre is azt a lelki nyomást.

Kezdték mindketten belátni, hogy ez így nem fog működni, hogy ha elmenekülnek a fontos beszélgetések elől, így elhatározták, hogy felkeresnek egy párterapeutát - ami a lány ötlete volt, a fiú pedig beleegyezett.

Ez volt az utolsó mentsváruk. Tudták, ha ez sem segít a kapcsolatuk javulásában, akkor semmi sem.

Hetente jártak Mrs. Turnerhez, aki London egyik legjobbja volt a szakmájában és lassan 30 éve foglalkozott problémás párokkal, de Camille-nél és Alexnél azt érezte, hogy ezt nem lehet megoldani - viszont ezt nem mondta nekik, pedig az első találkozásnál így érzett. Nem lehúzásból nem mondta el a nő, hanem azért, mert ígyis meg akarta próbálni rendbe hozni a két fiatal kapcsolatát. Olyan fiatalok, nem akarta, hogy ilyen korán érje őket ilyen nagy kapcsolati trauma. Legyünk őszinték, ezek után ki tudna könnyen belebonyolódni egy párkapcsolatba? Attól rettegnének, hogy megint elrontanának valamit és újra ilyen helyzetben kötnének ki.

A nőnek szimpatikus volt a két fiatal, ezért meg akarta őket menteni.

- Mi történt Önökkel a legutóbbi találkozásunk óta? - tette fel a szokásos kérdést az ősz hajú nő, miközben a kezébe vette a barna noteszát és egy tollat, amivel a sárgás lapra jegyzetelte a két pár gesztusait, reakcióit. Felírta a dátumot és a barna bőr kanapén ülő fiatal párra nézett, akik a szokásosnál is messzebb ültek egymástól, összefont karral és morcosan néztek Mrs. Turnerre.

- Camille szinte némasági fogadalmat tett mióta hazaértem a legjobb barátomtól. - sokáig tartó kínos csend után a fiú szólalt meg elsőnek. Nem értette miért haragudott rá a lány azóta az este óta. Szimplán George-hoz ment át, ahol részletesen beszámolt a brit versenytársának a dolgokról. Kettejük közt sosem volt semmi tabu, így nem most akarta elkezdeni azt, hogy nem avatja be az élete bizonyos részleteibe. A Williamses pilóta volt az egyetlen aki tudott a fiatalok kapcsolati válságára. Nem ítélte el őket csak azért, mert hullámvölgybe kerültek, sőt ő javasolta az elejétől kezdve, hogy ne engedje el a lányt, mert mikor rendbe volt köztük minden, akkor milyen jól működtek együtt. Habár nem kellett győzködni arról Alexet, ne engedje el a brit lányt, mert amúgy sem tette volna meg csak úgy. Túlságosan fontos volt neki a lány a nehezebb idő ellenére is. 2018 nyara óta alkotnak egy párt és azóta a fiú a legnagyobb támaszaként gondol a lányra.

- Mi történt ms. Butler? - a nő a vállig érő, barna hajú lányra néz, akinek arcvonásai enyhülni kezdtek a kérdés hallatán. Szomorúbb lett a tekintete, meg se lehetett volna mondani, hogy nemrég még ölni is lehetett volna azokkal a barna szemekkel.

- Péntek este volt és egyedül néztem a kedvenc sorozatunkat. - lehajtott fejjel bámulta a cipőjét, mert teljesen hülyén érezte magát, amiért egy ilyen miatt nem szólt hozzá a fiúhoz, csak akkor ha muszáj volt. - Tudja amióta mélypontra kerültünk az volt az egyetlen olyan dolog, amit a rossz dolgok ellenére is együtt csináltunk. - utalt a sorozatnézésre a lány. Caminak az volt az egyetlen dolog, ami talán arra a pár órára elfeledtette vele, hogy milyen rosszul is állnak valójában, de péntek esténként mikor összekuckózva nézték a tévét, úgy érezte, mint régen.

- De ha szóltál volna, akkor lemondtam volna a George-al való programomat. - nézett rá a lányra a pilóta. - Annyira sűrű volt a hetem, hogy teljesen kiment a fejemből a szokásos péntek esti sorozatunk.

Kiment a fejéből. - visszhangoztak a lány fejében ezek a szavak. Mill arra is gondolt, hogy már nem is lenne olyan fontos a srácnak az együtt töltött idő, hogy a kezdetektől fennmaradt szokásuk csak úgy elfelejti.

Erre viszont semmi oka nem lett volna, hiszen Alexnek sokat jelentettek ezek az apróbb szokások, csak tényleg összejöttek a dolgok a Redbullnál és inkább akörül forogtak a kerekek a fiú fejében. Bűntudata volt azért, mert a lányt komolyan megérintette az az elfeledett este.

Cami nem reagált a fiú kérdésére, mert nem érezte szükségesnek, inkább a terapeuta hölgyet hallgatta és próbálta kizárni a fiú apróbb pillantásait. Tudta, hogy ezzel most csak jobban letaszította magukat a mélybe, mégsem volt hajlandó a változtatásra.

Mind a ketten túl makacsok voltak - főleg a lány. Ragaszkodott ahhoz, amit ő tett vagy mondott, még akkor is, ha rossz volt az adott dolog. Tisztába volt azzal, hogy ezen a hozzáállásán változtatni kéne, ő mégsem tudta.

Mikor kiértek a rendelőből egy halk sóhaj szakadt ki belőlük. Kezdték bánni és nem is tartották már jó ötletnek, hogy elkezdtek járni Mrs. Turnerhez. Igaz sok mindenre rávilágította őket, hogy ezeken tudjanak javítani. Túl sok hiányosságra és rossz tulajdonságra mutatott rá a szakmában tevékenykedő, ami mindig ott lebegett előttük, mégsem tettek ellene semmit. Féltek a drasztikus változástól és attól, hogy ha máshogy néznék a kapcsolatukat, akkor ők is mások lennének. Hiába nem a teljes változás volt a cél, mégis egy hangyányira szükségük lett volna a javulás érdekében. De a makacsságuk és a félelmük a változástól nem engedte, hogy előre lépkedjenek, ami miatt inkább hátrafelé vették az irányt, mintsem előre.

A közös lakásukba érve mindketten teljesen ellentétes irányba vonultak el. Alex a szimulát szobába, a lány pedig elsőnek a hálóba, majd a konyhába, hogy kettőjüknek összeüssün egy kis vacsorát. Hiába nem beszélgettek, mert olyan szinten kimaradtak a másik életéből az elmúlt félévben, hogy nem is voltak biztosak már a másik érdeklődési köréről.

Amíg a lány a földszinten tevékenykedett a konyhában, a fiú egy szimulátoros streamben vett részt a srácokkal. Jól érezte magát és ilyenkor háttérbe tudta szorítani a magánéletében történteket, igaz az elmúlt pár hónapban ott is elég profin sikerült elrejteni a dolgokat.

A futamot lejátszotta a srácokkal, már csak beszélgettek és néha egy-egy poént bedobtak, mikor pittyeget a brit-thai telefonja. Azonnal a kezébe vette és feloldotta a készüléket, amin Camille neve szerepelt és egy üzenet miszerint kész a vacsora.

- Cami most írt, hogy készen van a vacsora. Jó volt srácok a stream, később még beszélünk! - elköszönés közben nem kerülte el a figyelmét a pilótának, hogy rengetegen kérdezősködnek a lány felől és sokan azt írták, hogy bárcsak olyan lenne a párkapcsolatuk, amilyen az övéké.

Még szerencse, hogy a Redbull pilóta már nem volt élő adásban, mert az arckifejezéséből rájöhettek volna, hogy a Forma 1 álompárja mégsem él olyan mesés időket, mint ahogy azt sokan gondolják.

Kézmosás után Alex egyből az étkező asztalnál foglalt helyet, ahol szokás szerint két főre lett megterítve. Amióta elindultak a lejtőn nagyon kevés dolgot csináltak együtt. A szokásos közös főzések és vásárlások az elején csak 2-3 alkalomra redukálódtak, utána pedig már vagy Alex vagy Camille ment el bevásárolni a főzéshez és a lány mindig egyedül készítette el az ételeket. Viszont a közös étkezésről sosem mondtak le, csak mostmár nem beszélgettek, nem mesélték el napjukat, nem kerültek szóba a napi pletykák. Csak az evőeszközök koccanása törte meg azt a zavaró csendet.

Szokásosan a párnak Mrs. Turner szavain járt az eszük. Nem tudták sosem elfelejteni miket mondott nekik. Senki sem tökéletes, ezzel ők is tisztában voltak, mégis úgy érezték, hogy amivel szembesítette őket a nő, az sokkal rosszabb számukra.

- Jó étvágyat! - kívánták egymásnak, majd elkezdték elfogyasztani a vacsorájukat. Örlődtek magukban, mérgesek is voltak a másikra, mert ha valamelyikük a kezdetekből szembe mert volna állni a félelmével, akkor talán még mindig harmóniában élhetnének. Viszont egyikük sem volt bátor. Gyávák voltak és inkább elfutottak vagy a könnyebb utat választották, pedig nem szabadott volna. Ahelyett, hogy harcoltak volna a másikért, inkább elengedték egymást és beletörődtek abba, hogy egyenes helyett egy lejtőn gurulnak.

- Sajnálom a péntek estét.. De tényleg. - a fiú a konyha ajtó keretének dőlve nézte az éppen pakoló lányt, aki háttal volt neki, így nem láthatta a reakcióját.

- Nincs semmi baj. Csak én reagáltam túl. - válaszolta a lány és próbálta tartani a kibuggyanó könnycseppjeit. Nem akarta, hogy a fiú előtt törjön el a mécses. Amióta nem olyan felhőtlen a kapcsolatuk mindig ez volt vacsora után. Mikor elfogyasztották a lány álltal készített ételt, Alex felment a hálójukba - még mindig egy ágyba aludtak, de az utóbbi időben a lány leköltözött a kanapéra - vagy a szimulátor szobájába és egészen sokáig ki sem dugta onnan az orrát. A lány pedig a konyhában könnyezve - néha-néha meg sírva pakolt. Tudta, hogy ő is ugyanannyira hibás, mint a fiú. Mégis mérges volt, mert azt hitte a fiú hamarabb kimondja, amit kéne. Várt és várt, de sosem tette.

- Látszik rajtad, hogy tényleg megviselt.

- Nem ejthetnénk a témát? - fordult felé mostmár idegesen a lány. Nem akarta megbeszélni vele hogyan is érez, mert tudta, hogy ez már rég nem olyan és sosem lesz jó. - Megtörtént és kész! Lépjünk túl rajta és ne tegyél úgy, mintha bármi is érdekelni téged, ami velem kapcsolatos! - szikrákat szórtak a lány szemei, a fiú pedig elsőnek megszeppenve állt, majd mikor a lány száját az utolsó mondat elhagyta, akkor pedig mérges lett.

- Most miért csinálsz úgy, mintha csak az én hibám lenne az egész? - háborodott fel a brit-thai.
Nem tartotta jogosnak, hogy most a lány őt hibáztatja - mégha nem is közvetlen mondta ki.

- Ha az elején már a sarkadra álltál volna, akkor lehet nem is itt tartanánk! - dobta le a lány a pultra a konyharuhát, majd mérgesen elsétált a srác mellett és a hálójuk ajtaját becsapta miután belépett.

Alex a tenyerébe temette a kezeit és a pultra támaszkodott. Tényleg miatta indult volna el az egész folyamat? Ha a sarkára állt volna az elejétől kezdve, akkor lehet nem jutottak volna el eddig?

- Az nem lehet, hogy csak én ronthattam el.. - motyogta maga elé és próbálta magát azzal nyugtatni, hogy nem csak ő jutatthatta el őket idáig. Addig a fázisig, amikor már nem beszélnek egymással, ha meg még is, akkor annak csak ordibálás lehet a vége.
Hirtelen felindulásból az előszobába lépett, a cipőjét felhúzta, az akasztóról levett egy fekete puma pulcsit és becsapta maga után az ajtót. A piros Hondájával kihajtott a garázsukból és elindult. Maga sem tudta pontosan hova, de úgy gondolta, otthon nem tud tisztán gondolkozni. Vajon tényleg ez lenne az a hely, ahova hazatérhet nyugodtan? Ahol békére lelhet és szeretet veszi körbe? Ha valaki ismerte a történetük és látta őket a boldog időszakukban, ők biztosan azt mondanák, hogy ez nem boldogság. Csak kínozzák egymást - legfőképp magukat. Felőrli őket az, hogy nem jutnak egyről a kettőre, inkább a mínusz kitudja hanyadik fokán állnak - akkor is távol egymástól. Mert nem volt kérdés, hogy úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lennének. Tartották a kötelező távolságot, ami szépen és lassan elkezdte szétvágni őket.

Nem is igazán figyelte merre is ment, így akaratlanul is a legjobb barátja, George háza előtt parkolt le. Este volt már, biztosan a brit a barátnőjével szeretné tölteni azt a kevés időt, mielőtt Bahrainbe utaznának, ami pár nap múlva elérkezik.

Percekig csak ült a volán mögött a sötétbe burkolózott ház előtt és lemondóan inkább beindította a motort, amikor a kerti lámpák felkapcsolódtak és megpillantotta a barna fa ajtóban álló magas barátját, aki csak intett neki, hogy menjen be a házba.

- Szóval, mi történt? - a két srác szemben ült egymással a pulton és George érdeklődve várta a barátja válaszát. Nem volt hülye, hamar összerakta, hogy valami történt Camille és Alex között. Nem volt szokása - egyszer sem volt példa arra, hogy egy este ilyen hirtelen jelent volna meg Alex.

A fiú eddig is beavatta George-ot a dolgokba, de most sokkal részletesebben elmondott mindent. A Mrs.Turnernél való összes beszélgetést elmesélte - ami két órát is igénybe vett, mert fél éve jártak a terapeutához heti rendszereséggel.

Majdnem éjfélt ütött az óra, mikor George kikísérte Alexet a piros Hondájához.

- Jó éjt! - éppen a kocsiba ült volna be a Redbull pilótája, de a brit megfogta a vállát, így érdeklődve fordult felé.

- Ahogy hazaérsz, beszéljétek meg! Ne kerüljétek tovább a témát. - a brit-thai nem válaszolt csak megértően bólintott és utána ült be a kocsiba. A feljáróról kihajtott, majd a londoni lakásukhoz vette az irányt.

A lány abban a pár órában a szobájukban, az ágyban feküdt és agyalt hogyan legyen tovább. Nem akarta egyik barátnőjét sem zargatni ilyenkor, így neki nem volt hallgatósága, mint Alexnek. Ő egyedül próbálta rendbe tenni a dolgokat a fejében, amik nem tudtak dűlőre jutni, így várta a fiút.

Hajnal 1 óra volt, a lány pedig már alváshoz készült, mert azt hitte, a fiú nem is fog hazaérni. Viszont kulcs csörömpölést hallott, így az éjjeli szekrény lámpáját visszakapcsolva a fiú érkezését várta.

Óvatosan nyomta le a kilincset Alex, mert nem akarta felébreszteni a lányt, mert nem számított arra, hogy a brit lány még javában fent van.

Camille feltornázta magát és az ágytámlának dölve ült, Alex pedig a háló ajtajában állt és így nézték egymást.

- Tudunk beszélni? - a lány halkan motyogott egy igent, majd az ágyból kikelve a fiú után sétált a nappaliba. A hatalmas kanapén a legtávolabbi pontját választották az ülő alkalmatosságon.

Hosszasan beszélgettek, végre eljutottak arra a szintre, hogy elmondják az összes frusztációjukat, ami az elmúlt fél évben alakult ki bennük. Hol kissé felemelték a hangjukat, hol a körülményekhez képest higgadtan kezelték az indulataikat.

- Ha neked megfelel, akkor a futamra még veled megyek, mert a jegyem még megvan. De ha nem szeretnéd, akkor visszaadhatom. A futam után pedig kiköltözök. - fájtak a szavak mindkettőjüknek, de az órákig tartó beszélgetés során arra jutottak, hogy legyen vége.

- Gyere el nyugodtan, max legtöbbször a Hotelbe leszel. Nem szeretnélek siettetni, akkor pakolsz össze, mikor neked jó. - a fiú szavai után csend telepedett rájuk.

Mindkettőjük szemében csillogott a könny, mikor ráeszméltek arra a kanapén ülve, hogy lemondtak a másikról.

- Lehozom a cuccaimat akkor a kanapéra. - Camille épp a szoba felé sétált, mikor Alex utána szólt.

- Hagyd csak! Te úgyis túl sokat töltöttél már rajta. - a lány fájdalmasan elmosolyodott, majd együtt a hálóba léptek. A lány bebújt az ágyba, a fiú meg a kezébe vette a párnáját és a takaróját, velük együtt pedig a kanapén beágyazott magának.

Camille és Alex is szörnyű éjszakán volt túl. Mindketten csak forgolódtak és egy szemhunyásnyit sem aludtak. Csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejükben. Kár volt tagadni, össze volt törve a szívük. Nem értették, hogy jutottak el idáig, hogy kimondják a kapcsolatuk végét. Rossz volt szembesülni azzal, hogy még idő előtt akaratlanul lemondtak a másikról. Visszagondolva nem is tettek azért, hogy elinduljanak a felfele vezető úton. Mrs. Turner egy próbálkozás volt. Egy gyenge próbálkozás, ami csak látszatra oldotta meg a dolgokat - vagyis csak magukat nyugtatták azzal, hogy jobb lesz az egésszel, de be kellett látniuk, a nő többet tett a kapcsolatukért, mint ő maguk.. Hiába látta el őket a terapeuta különböző tanácsokkal, mesélte el a tapasztalatait, ha ők nem fogadták meg a dolgokat.

A 2020-as bahreini második szabadedzését Cami a Hotel szobájukból hallgatja fél füllel, ugyanis az elhozott laptopján lakásokat keresgélt. Nem akart a fiú terhén lenni a szakításuk után, így megpróbált minél hamarabb eljönni a lakásukból.

Lemondóan lehajtotta a laptopját, a tévére pillantott és piros zászlós jelzéseket látott. Mikor megmutatták a második szabadedzés leállításának az okát, a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet, a levegő a tüdejében rekedt és akkor tudta kifújni, mikor meglátta a volt barátját épségben kikászálódni az összetört Redbulljából.

Mikor Alex órákkal később belépett a szobájukba, érződött a letörtsége. Szomorú volt, mert belátta, hogy ő mérte el a dolgokat. Ha kevesebbet akart volna abban a pillanatban, akkor nem ért volna számára véget.

- Nagyon vészes? - a kérdés hallatán meglepetten pillantott a lány felé. Őszintén nem számított arra, hogy a lány egyáltalán nézni fogja.

- A szerelőknek hosszú éjszakájuk lesz és nem biztos, hogy kész lesz a harmadik szabadedzésre. - hangjából érezhetett a tömény csalódottság.

- Max autóját rendbe hozták a magyar nagydíjon 20 perc alatt. A tiédet is megfogják mire kell. - próbálta bíztatni a fiút, aki enyhén elmosolyodott. Viszont ennek ellenére is félt, hogy nem tud kocsiba ülni a harmadik szabadedzésen.

- Elmegyek zuhanyozni. - nem szerette volna tovább ragozni a dolgokat, így úgy gondolta, hogy a zuhany jót fog tenni neki.

Szerencsére Alex autója időben elkészült és bőven részt tudott venni a harmadik szabadedzésen és az időmérőn, ahol 4.helyre kvalifikálta magát.

A lány nem tudott beszélni a fiúval, ugyanis ő inkább a Hotel szobájukban maradt, így a gratuláció elmaradt. Igaz, már nem alkottak egy pár, mégis szerette volna valahogy támogatni, ami nem ment egyszerűen, mert mind a ketten tartották azt a megfelelő távolságot és nem is beszélgettek most sem, csak ha muszáj volt.

Camille egyedül ült a szobában és várta a futam kezdetét. Amióta ismeri a fiút, azóta izgul érte. Kár lett volna tagadni, hogy ez most sem volt máshogy. Félt, hogy bármi baja esik, mindig könnyített a lány lelkén, ha futam végén látta épségben kiszállni a leintés után.

Viszont a baj bekövetkezett. Egyszercsak arra lett figyelmes a lány, hogy valami hirtelen lángolni kezd. Leblokkolt. Tompán hallotta a tűz pattogását és egy-egy sikolyt. Nem tudta ki van ott bent, hogy mi történt vele. Hogy él-e még..
Sokkoltan nézte végig a becsapódás ismétlését és utána azt, hogy Romain Grosjean kimászik önerőből a lángok közül.

Gyorsan felhúzta a lány a cipőjét és a pályára sietett. Tisztában volt azzal, hogy Alex fizikailag jól van, mert semmi köze sem volt a balesethez, mégis azt érezte, muszáj látnia a fiút. Mert hiába élte túl azt a szörnyű balesetet a francia Haas pilóta, kitudja mi történhet az újraindítás során.

A lány percek óta próbálja a biztonsági őrt meggyőzni arról, hogy muszáj bemennie, mert nagyon fontos lenni, viszont tudta a lány, hogy az őr csak a munkáját végzi.

- Cam? - a lány azonnal az ismerős hang felé fordult. - Mit csinálsz itt?

- Alexhez jöttem. Muszáj beszélnem vele. - hadarva kezdte el magyarázni George-nak, hogy mit és miért szeretne, aki lerendezte a biztonságival, hogy a lányt beengedje.

- Nekem most mennem kell, megoldod? - kérdezte a brit srác, mire a lány csak bólintott. Csak az lebegett előtte, hogy elmondjon mindent Alexnek.

Miután elválltak, a lány célirányosan a bikák istállójához sietett. Nem sok volt már újraindításhoz, így azelőtt szeretett volna a volt barátjával beszélni, mielőtt beöltözne a teljes ruházatába. Viszont így muszáj volt mindenkin átdulakodni, más megoldás nem volt.

Már nem volt messze, mikor megpillantotta Alexet a hűtő mellényében. Hirtelen Alex pont arra fordult és egyből kiszúrta a lányt. Döbbenten nézett rá, majd átvágódva a tömegen a volt barátnőjéhez sietett és mikor egymás elé értek, akkor egy ideig egymás előtt álltak, majd a lány a fiút szorosan megölelte és kitört belőle a zokogás.

Alex is meg volt rémülve a tűz láttán, mert nem gondolta volna senki sem, hogy ilyen megtörténhet. Elsőnek ő sem tudott semmit, hogy kivel és hogyan történt, viszont azt tudta, hogy mihamarabb fel akarja hívni a lányt, mert el akarta mondani neki mit is érez valójában. Ekkor eszmélt arra rá, hogy nem tud a lány nélkül élni.

És nem is akar.

- Pénteken te hoztad rám a szívbajt, most az egyik Haas pilóta. Nem tudtatok volna egy kicsit biztonságosabb sportot választani? Ahol nem kell aggódni értetek? Túl sok volt erre a hétvégére! - darálta le a lány, mire a fiú könnyes szemekkel nevette el magát.

- Sajnálom, de a sport választott minket és nem mi őt! - mindig ezt sütötte el a srác, ha a lány túlságosan aggódott a fiú éppségéért.

- Meg tudod neki üzenni, hogy rosszul választott? Mert nem bírja a szívem ezt a sok izgalmat. - kicsit hátrébb hajolt a fiútól és a szívére tette a tenyerét. - Majd kiugrik a szívem a helyéről. - a fiú a lány kezére tette a kezét és ő is érzékelte a lány hevesen verő szívét.

A homlokukat összeérintették és pár percig csak álltak. Próbálták lenyugtatni magukat, mert mindketten úgy érezték magukat, mint mikor megismerték egymást.

Romain Grosjean balesete ébresztette rá őket arra, hogy milyen váratlanul be tud ütni a baj. A francia pilóta balesete szerencsés kimenetelü lett - mindenki örömére. Romain küzdött és nem adta fel. Hitt abban, hogy megtudja csinálni a feleségéért és a gyerekeiért.

- Sajnálok mindent Alex! Küzdenem kellett volna érted. - újabb könnycseppek potyogtak a lány arcáról, amit a fiú a hüvelykujjaival letörölt.

- Ne csak magadat hibáztasd. Én is ugyanannyira benne voltam. - suttogta a lány fülébe a szavakat.

- Megpróbáljuk rendbe hozni? -

- Én azt mondom, hogy érdemes rendbe hozni kettőnket. - kulcsolta össze a kezüket és eközben egy lány csókot hintett Camille fejbúbjára.

Mostmár készen álltak arra, hogy rendbe hozzák a kapcsolatukat.

◦ೋ•◦❥•◦ೋ

Sziasztok!

Mostanában nagyon belelendültem a novellák írásába, remélem nem okoz problémát, hogy most inkább erre fókuszáltam. Viszont terveim szerint a Summer Breaknél térek vissza legközelebb! 💗

paskuenci mivel instagramon te voltál az egyetlen az ismerősöm, aki erre a novellára szavazott, így úgy gondoltam megleplek vele. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. <3

◦ೋ•◦❥•◦ೋ

-V