Olimpia Harmon x Lando Norris

Mondhatni mindenük megvolt a két fiatalnak. Szerető család - akik mindenben támogatják őket és hasznos tanácsokkal látják el őket, ha a helyzet úgy adódik. Igaz barátok - akik kérdés nélkül melletted állnak a legrosszabb időszakodban is. Nincs a két fiatal britnek sok barátja, de nem is érzik szükségesnek, úgy gondolják sokkal jobb az így nekik - a kevesebb néha több - ők is ezen az elven voltak.
Nekik nem igazán fontos, de a pénz is mellettük van bőségesen, hiszen mindketten tehetősebb családba születtek - őket mégsem igazán vonza. Hiába van pénze az embernek és meg tud vásárolni mindent és mellette ki tudja fizetni a számlákat gond nélkül, sokkal fontosabbnak gondolták a belső értékeket.

„ Drágám, ezt vésd az eszedbe! Az embernek lehet temérdek pénze, amivel széppé tudja tenni magát és mindent megad magának, de ez nem minden. Hiszen sokan azért teszik ezt, hogy ezzel kompenzálja a belsőjét. A lelke üres és próbálja magát értékessé tenni, mint a szekrényében álló luxus márkás cuccok. Egyedül van, nincs ki szeresse. Nem ér annyit, hisz' a síron túlra nem tudod magaddal vinni a gazdagságot. Minden itt marad és nem fog senki sem emlékezni, ha nem teszel valami értékeset a családdal. " - a lány édesapja egy nagyon sikeres üzletember volt, mégis a földön tudott maradni és ezt a lánya felé is szerette volna sugározni, hogy ne szálljon el a pénz miatt - aminek az édesanyának is sok köze van, ugyanis ő egy teljesen átlagos családba született és nőtt fel. Ez a brit fiúval sem volt másképpen, mert az ő édesapja szintén nagy sikernek örvendezhetett az üzleti életben - ez mégsem befolyásolta a gyerekeket.

A lány imádott utazni, így sosem volt kérdéses, hogy milyen munkát képzelt magának a jövőben. Utazni szeretett volna, viszont annyi kikötése volt - ne legyen monoton, hogy ne tudjon ráunni. Nem lépett a szülei nyomdokaiba, nem szállt be a családi bizniszbe - pedig akkor is tudott volna sokat utazni, túlságosan monotonná vállt volna neki és sosem tudta volna felfedezni az adott ország érdekességeit, ugyanis országról országra kellett volna járnia. Így középiskola után elment egy fotós tanfolyamra és kitanulta a szakmát, hogy utána egyik országból a másikba utazzon és természetfotókat tudjon készíteni - viszont miután letette a vizsgáját két barátnőjével ünnepelt és Caroline feldobta neki azt az ötletet, hogy jelentkezzen a kedvenc Forma 1 csapatához fotósnak, mert látta az oldalukon a hirdetést a minap. Elsőnek leintette az ötletet, ugyanis hallott már a barátnője által sokszor a sportról - mégsem volt annyira otthon benne és a tudása kimerült abba, hogy a pirosaknak kell szurkolni, ha a lány ott van velük.

- Itt van nálad a laptopod? - kérdezte a szőke hajú barátnője, mire Olitól csak egy értelmetlen tekintetet kapott, de bólintással jelezte az előbb említett eszköz itt létét. - Akkor vedd elő és elküldünk nekik pár képet.

- Carol, én nem akarom. Nem is értek a sporthoz még egy kicsit sem, ezt te is tudod. - próbálta magát kimagyarázni a brit lány, de a barátnője túl makacs volt és semmi pénzért nem lehetett leállítani.

- Oli, legalább csak próbáld meg. A legrosszabb esetben nem fognak válaszolni sem. - állt Carol pártjára Anastasia, a brit lány pedig hitetlenkedve kapkodta a tekintetét a két barátnője között és durcásan elővette a laptopját és a lediktált email címre elküldött néhány fotót - pluszba még odacsatolta az önéletrajzát és a bizonyítványainak másolatát. Ezután a szőke és vörös barátnő nem nyüstölte a barna hajú lányt és a szórákozásra fókuszáltak egészen hajnalig. Maguk sem tudják mikor estek haza annak ellenére, hogy egyikük sem volt részeg. Ledőltek a hatalmas francia ágyra és egyből álomba is szenderültek, nem számítva arra, hogy felkelés után minden meg fog változni.

Ugyanis reggelre válaszoltak neki és meg is írták a brit lánynak, hogy elsőnek szívesen találkoznának vele személyesen mielőtt elkezdene velük utazni. - sokkoltan ült a képernyő felett újra és újra elolvasva az emailt, amit az olasz istállótól kapott. A barátnői egyből bezsongtak a hír hallattán és azonnal válaszolásra kényszerítették a barátnőjüket, aki egyből kiválasztott egy időpontot, amit a csapat ajánlott fel. A brit nagydíj hétvégéjén találkozik majd az illetékessel egy külsős helyszínen szerdán, majd pénteken a silverstone-i pályán fogja bemutatni a dolgokat.

A találka nagyon jól sikerült, a munkát egyből megkapta - amit elsőre furcsált a lány, de úgy volt vele, hogy nagyon szükséges, így két héttel később már a piros csapatot erősítette és alig várta, hogy különlegesebb helyekre utazzanak. Minden jó volt az elején, amíg a sok utazás miatt nem láthatta a családját, mert ha nem futam hétvége volt, akkor Olaszországba kellett tevékenykednie. Egymaga maradt és ez kezdte hónapokkal később felőrölni.

A brit fiú - a McLaren egyik új pilótája pedig rózsaszín felhőben úszva kezdte el az első évét, ami nem igazán sikerült zökkenőmentesre, de egyre jobban fejlődik és hozza az eredményeket. Viszont egyszercsak átkattant valami a fiú agyában és elkezdett a dolgokra rágörcsölni, előtört benne a megfelelési kényszer és nem tudott vele mit kezdeni, így felkeresett egy szakembert a csapatfőnöke segítségével. Tudta mivel fog járni az egész, hiszen kiskora óta erre készült - a családja hiánya mégis kikészítette és hozzátett ahhoz, hogy túlságosan bizonyítani akarjon, ha már sok áldozatot hoztak érte kiskorától kezdve.

A Ferrari munkatársaival jól kijött Oli, sokat járt el a fiatalabb társaival bulizni a futamok után és mikor nekik kimenőjük volt, akkor szívesen fedezte fel velük a környéket és lőtt mindenkiről fotókat. Viszont miután elkezdett belül szétcsúszni a lány, ezekből a programokból egyre inkább kimaradt, amit furcsáltak a munkatársai, így néhány elutasítás után nem is próbálták elhívni. Észrevették, hogy nem stimmel a brittel valami, mégsem próbáltak meg neki segíteni és elrángatni magukkal - amit utána biztosan élvezett volna, csak az agya egyszerűen nem engedte, hogy igent mondjon. Nem volt lelkileg toppon, ezen pedig Sylvia sem segített, aki folyamatosan újabb és újabb dolgokat talált ki a lánynak a 2020-as szezonra, ezért bizonyítani szeretett volna.

A kapcsolata a lányokkal időközben megromlott és ez még jobban összetörte az amúgy is törött szívét. Magát kezdte el marcangolni, amiért elvesztette őket is, pedig megígérték egymásnak a reptéren, hogy akármi lesz kitartanak egymás mellett. Az idő telt s múlt, egyedül volt még mindig, mert az itt szerzett barátai is magára hagyták. Noha a családja szeretettel várta otthon, mégis úgy érezte nincs kiért visszamenni szülővárosába Glastonbury-be.

Lando pedig a lánnyal ellentétben bármikor hazautazott volna, hogy lássa a szüleit és testvéreit. Hasonlóan éreztek sok mindenben, mégsem ismerték egymást, csak a lány hallott a fiúról, mint konkurens csapat pilótája és nem is tudott a fiú problémáiról.

Egy újabb év telt el, a lány pedig kezdte feladni a harcot, hogy visszataláljon a régi önmagához. Egyedül volt és sokan elfordultak tőle a zárkózottsága miatt, hisz nem akarták, hogy rájuk is ráragadjon a negatív hangulat. Nem adtak esélyt neki, így maga maradt és úgy érezte, ennek így is kell maradnia, addig a brit fiú egyre jobban lett és mászott ki a medréből, amibe a legelső évében került bele. Őt támogatták, így könnyű volt a változás útjára lépnie.

A 2021-es szezonra viszont megváltozott a lány - vagyis ezt sugározta a munkatársai felé, hogy minden rendben van vele - pedig semmi sem volt rendben, de így legalább visszavették a társaságba, ahol az első évébe tartozott. Azt hitte, hogy ha a külvilág felé boldognak tetteti magát, akkor idővel rendbe fog jönni ténylegesen. Megpróbálta bizonygatni magának, de a szíve mélyén tudta az igazságot.

Egy hosszú és fárasztó napon volt túl, órák óta arról fantáziál, hogy a szobájában az ágyán fekszik és nem csinál semmit sem. A feje kettészakadt, hisz annyira nagy volt a pörgés, hogy alig tudott enni és inni.

- Oli, tudnál segíteni egy kicsit? - a brit lány éppen lépett volna be a szobájába amikor egy ismerős spanyol akcentus ütötte meg a fülét.

- Mibe kéne? - fordult Carlos felé, aki a szobája felé biccentett, viszont a lány majd meghalt az éhségtől és mielőtt a pilóta valamit rásózna, szeretett volna enni egy keveset.

- Ehetek előtte egy keveset? Alig volt rá időm. - a spanyol ferrari pilótája aggódva pillantott a lányra, majd azonnal terelte is be a szobába, hogy tudjon rendelni magának valami ételt, amin a lány csak elmosolyodott. Talán Carlos volt az egyetlen, aki emberien bánt a lánnyal, amit nagyra értékelt a brit lány és kifejezetten jól esett neki.

Miután Carlos visszatért a legjobb barátjához, aki kicsit furcsán méregette a visszaérkező spanyolt, mert úgy tudta plusz fővel érkezik vissza, így a spanyol elkezdte magyarázni neki, hogy eszik, majd utána tud jönni. Lando ezután nem foglalkozott a külvilággal - csendben feküdt a spanyol kanapéján és alig tudta elhinni, hogy Monacóban az 5.helyre kvalifikálta magát. Beszélt már a kötelezők után a családjával, akik egyből gratuláltak a fiúnak, mintha már a holnapi futamon túl lennének, pedig erről még szó sem volt, csak ők is tisztában vannak azzal, hogy ezen a pályán az időmérő kulcsfontosságú. Felszabadultnak érezte magát és ismét azon kapta magát, hogy nem állt görcsösen a dolgokhoz - viszont ez nem jelenti azt, hogy 100%-os lenne a pilóta lelkiállapota, mert még kellett rajta csiszolni - mondjuk jobban volt, mint a lány honfitársa, aki a kopogásával megszakította a gondolatait, amik már elkalandoztak a másnapi versenyre, képzeletben már a köröket rótta és elképzelte azt, hogy a dobogó valamelyik fokán ő áll és fogja a jellegzetes díjat - itt viszont kétségek támadtak benne, hogy valóban képes lenne-e itt felkerülni a dobogóra Imola után. Szeretett volna hinni magában - pont, mint az édesanyja, aki szerint ott fog ünnepelni, ő mégsem érezte ugyanezt.

- Miben is kéne segítenem? - a hang felé fordult és egy másodpercre leblokkolt a lány láttán. Fáradt volt a lány, így halkan szólalt meg, mégis tisztán lehetett érteni. Lando végigmérte a lányt, akin egy fekete pamut rövidnadrág volt és egy citromsárga bővebb fazonú póló egy puma papuccsal. Nem vitte túlzásba, mert mára már végzett a munkával és nem igazán érdekelte Carlos mit szól hozzá - nem számított, hogy társaságuk lesz, bár a McLaren pilótája nem zavart sok vizet, hisz alig szólalt meg, csak nézte a lányt, ahogy leül a legjobb barátja laptopjához és valamit elkezd rajta csinálni. Annyira belemerült a dolgokba, hogy fel sem tűnt neki, hogy a brit srác szinte le sem vette a szemeit róla. Volt bőven ideje végigmérni a lány arcvonását, amit különösen szépnek gondolt annak ellenére, hogy kiszúrta a kicsit beesett arcokat és a karikás szemeket - nem volt vak, hülye pedig pláne nem, így egyből szemet szúrt neki a lány folyamatosan járó lába és az ujjak mozgatása, néha pedig a kezek ropogtatása. Sokan elkönyvelik egy buta gyereknek, mert sokszor poénkodik a médiában és egy bohókás fiatal néz vissza ránk a képernyőről, de közel sem most jött le a falvédőről plusz nem nehéz felismerni egy olyan dolgot, amit ő is egész sokáig átérzett - néha még most is.

- Hozassak neked fel valami péksütit? - a hosszú csendet a spanyol kérdése törte meg, amit egyenesen a lánynak tett fel, hiszen ő is látta milyen őrültek háza volt a monacói csapattársa miatt.

- A szobámba már ettem, nem kell fáradnod vele. - nézett fel a laptopból és elmosolyodott - az elmúlt időszakban most tudott teljesen őszintén mosolyogni.

- Nekem hozatsz fel valamit? - kérdezte a brit poénkodva a volt csapattársától, hátha megszánja valamivel, de csak elnevette magát és a szobához tartozó telefont a füléhez is emelte.

A lány ezután ismét belemerült a hirtelen jött munkájába, ami néhány kép megszerkesztése, hogy a spanyol ki tudja tenni a közösségi oldalaira. Sok mindenhez értett Carlos - legfőképp a vezetéshez, viszont a képszerkesztéshez egyáltalán nem.

Miután a lány befejezte a képeket indulni szeretett volna, hisz nem akarta zavarni a két pilótát futam előtt, de a spanyol ragaszkodott, hogy maradjon még egy kicsit. Elsőnek nem értette miért kellett ennyire maradnia, de amikor kopogtak és a szobaszervíz megérkezett, akkor világosodott meg a spanyol tervéről, aki azért marasztalta, hogy bebizonyosodjon a lány megfelelő étkezéséről.

Mindezt a brit pilóta nem bánta, hisz tovább tudta élvezni a lány társaságát, mégha nem is közvetlen beszélgettek. Szimpatikusnak találta így első körben a lányt, így biztos volt abban, hogy máskor is szeretne vele beszélgetni valahol - ha lehet akkor inkább kettesben, hiába szeret a legjobb barátjával időt tölteni, biztos volt abban, hogy a lánynak problémái vannak és azt nem egy belsős emberrel szeretné megosztani, mert futótűzként terjedne csapaton belül, ami miatt hamar napvilágra jönne egy cikk és onnan csak rosszabb lenne minden.

- Te izgulsz? - meglepetten figyelt fel Lando Olimpia hangjára, mert amióta leültek enni közvetlen nem igazán szóltak egymáshoz. Oli Carlosszal a mai napról beszéltek, a brit pilóta pedig elmerült a saját gondolataiba.

- Csak a normális módon. - próbált lazának látszani, pedig az igazság az volt, hogy tényleg izgult és erre régebben volt példa. Nem csak az egészséges versenydrukk volt benne, ennél jóval több, de nem akarta ezt megosztani - szégyellte, hogy időnként még érez így.

Este 8 órát ütött az óra, amikor Oli úgy döntött, hogy ideje lenne mennie, hogy Carlos és Lando is ki tudja magát pihenni - vele együtt a brit pilóta is felpattant és a lánnyal együtt elindult a folyosó vége felé, amiről teljesen véletlen derült ki, hogy egymással szemben található a szobájuk.

- Tudom, hogy nem igazán ismerjük egymást és nem is az én feladatom lenne ezzel foglalkozni, de minden rendben van veled? - sokat gondolkozott ezen a brit pilóta, hogy feltegye-e a lánynak a kérdést és végül akkor merte szólásra nyitni a száját, amikor már majdnem magára zárta az ajtót a lány.

- Persze, minden okés. - a fiúra mosolyodott, majd egyből be is csukta az ajtót - nem akarta, hogy a fiú megkérdőjelezze, mert akkor biztosan nem bírta volna magát tartani, de erre válaszok nélkül is rájött Lando, mert a lány mosolya közel sem volt olyan, mint a spanyol szobájában és eléggé arra utal a gyors lelépés is, hogy menekülni szeretett volna a kialakult szituációból.
Még mindig az ajtóban állt és meredt a lány ajtaja felé, amikor egy hirtelen ötlet miatt gondolkodás nélkül kopogott be Olihoz, aki meglepetten mérte végig a pilótát.

- Tudom őrültség, de mit szólnál, ha kötnénk egy egyezséget?

- Hogy mit és miért?

- Ha holnap a dobogó egyik fokán fogok állni, akkor eljössz velem valahova. Benne vagy? - nyújtotta a jobbját a lány felé, akinek egy kis időbe telt, hogy kezet rázzon annyira lesokkolódott - viszont jól esett neki a fiú érintése, ami mégha nem is tartott sokáig, akkor is megdobogtatta a lány szívét.

A futam nem éppen volt érdekes, hisz előzéseket ritkán lát az ember a keskeny pálya miatt, így izgalomra csak akkor került sor, ha ütközés vagy önhiba miatt a fallal megismerkedett a pilóta. Ez esetben ilyenről szó sem volt, inkább most a boxban történt a Mercedes csapatnál egy kisebb malőr, mert nem tudták leszedni a finn pilóta egyik gumiját, így számára véget ért a verseny.

Keserédes mosoly ült ki a lány ajkaira, hiszem az egyik pilótájuk el sem tudott indulni, mert a tegnapi károkat rendbe tudták hozni - vagyis el tudott volna indulni, de a csapat úgy vélte jobb lesz, ha nem, amivel ő személy szerint nem értett egyet, de ő nem igazán szólhatott bele. Viszont a másik piros színekben versenyző pilóta pedig a dobogó második fokára állhatott és büszkén mutogathatta a díját.

Lando Norris mindent megtett, hogy a dobogóra állhasson és amit lehetett kipréselt a McLarenből - szerencsére nem eredménytelenül, hiszen a harmadik helyen intették le a kockás zászlóval, ami azt is jelentette, hogy megnyerte az általa kiszabott fogadást.

A szíve hevesen vert, amikor a lány ajtaja előtt állt és kopogás után várta, hogy ajtót nyisson a szobában ideiglenesen lakó lány, aki nem számított a pilóta érkezésére, így egy melegítőben és egy lenge pólóban nyitott ajtót egy konttyal a feje tetején.

- Mit keresel itt Lando? - zavartan a füle mögé tűrt egy kilógó tincset és várta a fiú válaszát, aki bámult maga elé, mint borjú az új kapura, annyira letaglózta a lány kinézete, hiszen ígyis extrém gyönyörűnek gondolta.

- Jöttem behajtani rajtad a kis fogadásunkat. - próbált magabiztosnak tűnni, de nem volt biztos abba, hogy sikerült volna elérnie a kívánt hatást.

- Most?

- Igen! Nem akarok udvariatlan lenni, de beengedhetnél, hogy ne kint kelljen álldogálnom? -húzta széles mosolyra ajkait miután a lány arrébb állt az ajtóból, hogy bejebb tudjon fáradni a brit pilóta.

Elsőnek csak feszengve ültek egymás előtt és próbáltak mindenfele nézni, csak egymásra ne kelljen - főleg a lány nem akart, hiszen múltkor is azt érezte a fiú társaságaban, hogy kezd elgyengülni, ezért is csukta be minél gyorsabban az ajtót.

- Kértél segítséget? - hidegzuhanyként érte a kérdés Olit, így a víz, amit elkezdett inni ki is köpte és kétségbeesetten meredt a fiúra.

- Nem tudom honnan veszed, hogy van valami bajom, de nincsen semmi. - ezzel próbálta meggyőzni az előtte ülőt, aki természetesen nem vette be a lány kis színjátékát. Látszott rajta, hogy nincs jól - ezzel a lány is tisztában volt, mégis azt hitte, hogy hihetően alakítja a lányt, akinek semmi problémája nincs.

- Engem nem csapsz be Oli. Hidd el, tudom milyen magamba folytani a dolgokat. Csak gyűlnek és gyűlnek a problémák egymás hátára és annyi lesz, hogy nem tudott megoldani őket. Egyedül biztos nem. - ekkor eszébe jutott az a bizonyos interjú, amiben a fiú szerepelt és beszélt a szorongásáról és az ezekkel járó dolgokról. Megvilágosult, hisz persze, hogy mindent kiszúr az ember, ha van tapasztalata vele. Talán itt kezdett el ráébredni a lány, hogy nem ő az egyetlen akinek eféle gondjai adódnak, így felesleges lett volna felhúznia az álarcát.

- Megtennéd, hogy elsőnek mesélsz te? - zavartan tette fel a kérdést, de azt gondolta Oli, ha elsőnek a fiú mesél a saját tapasztalatairól, akkor könnyebben fog ő is hozzákezdeni majd - és milyen jól gondolta, hiszen folyamatosan tudtak beszélgetni és sokkal felszabadultan kezdett bele a saját történetébe, amit Lando türelmesen végighallgatott.

A spontán beszélgetés hajnalig is elnyúlt, de annyira élvezték egymás társaságát, hogy egy ideje már teljesen hétköznapi dolgokról diskuráltak. Kezdtél egymást megismerni és ezzel elindultak együtt egy bizonyos úton - még ha ezt ők még nem is érezték.

Hétfőn a csapattal utazott vissza Maranellóba, mert van még néhány elintéznivalója a csapatnál és csak három nappal később tud csak hazarepülni Glastonbury-be. Az Olaszországban eltöltött napjai nem teltek unalmasan miután végzett a dolgaival, hiszen a brit pilótával folyamatosan chateltek, nap végén pedig hívásba kezdtek el beszélgetni és egymás napjáról érdeklődtek, ami Olimpiának hatalmas segítség volt, mert tényleg érződött a fiún, hogy őszintén érdekelte a lány hogyléte, nem csak muszájból kérdezte.

Lando nagyon jól érezte magát amikor a lánnyal beszélt és miután mindig letették le sem lehetett lőni - egyszer pont egy ilyen pillanatban kapta el őt Carlos, aki egyből átlátott a szitán és kiszimatolta, hogy valaki van a levegőben. Nem is tévedett sokat, így azonnal hallani szerette volna a részleteket, amikbe Lando minden szó nélkül beavatta.

- Neked bejön Pia! - üvöltötte el magát a spanyol, miután Lando beavatta, hogy kimegy a lány elé a mai nap folyamán, hiszen a családja nem tud, így a brit minden kérés nélkül felajánlotta.

- Ugyan, csak segíteni szeretnék neki! - paradicsomvörössé vált a pilóta arca, mert akármennyire is próbálta tagadni, nem sikerült. Még magát sem tudta meggyőzni, nemhogy a spanyolt.

Miután a reptéren felvette a lányt, egyből Oli családi házához vezetett Lando a GPS-e segítségével és egész úton beszélgettek, annak ellenére, hogy az elmúlt napokban folyamatosan kapcsolatban voltak egymással. Mikor a kocsiból kiszálltak a lány minden szó nélkül a fiút megölelte - azzal próbálta magyarázni, hogy csak hálás volt, amiért elhozta és nem kellett borsos árat fizetnie egy taxisnak, az igazság pedig az volt, hogy napok óta vágyott a fiú érintésére - a fiú is így volt vele, mert nem volt hajlandó elengedni a lányt, csak akkor távolodtak el egymástól, amikor a hatalmas ajtót kinyitotta a lány édesanyja, aki intett egyet a fiataloknak. - Jössz? - hívta be a házba a lányát, aki jelezte, hogy egy pillanat, addig Mrs. Harmon az ajtót becsukta.

- Mielőtt bemennék szeretnék mondani valami fontosat. - vett egy mély levegőt a lány, majd egy kis ideig nem is szólalt meg, mert próbálta összeszedni a gondolatait. - Hirtelen jelentél meg az életemben és forgattál fel mindent jó értelemben. Olyan régóta voltam egymagam és hazudtam azt az embereknek, hogy semmi bajom sincsem és azt hittem ezzel megkönnyítem a dolgom, pedig csak rosszabb lett minden. Addig nem is tudatosult bennem, amíg nem találkoztunk és jelentél meg a szobámba. Megszeretném köszönni, hogy nem menekültél el másokkal ellentétben. - a kisebb monológja után szemeibe könny szökött, néhány ki is buggyant, amit a brit pilóta törölt le az arcáról.

- Megígéred, hogy nem hagysz magamra ezután? - nyújtotta fel a kisujját a fiú felé, aki szó nélkül fonta össze a kisujjukat.

- Megígérem! - homlokára nyomott egy lágy csókot, majd hátrébb lépett és megvárta míg a lány épségben besétál a házba, aki még intett egyet az ajtóból.

Rendkívül hálás volt, amiért nem adta fel már az elején és amiért kivárta az ő idejét. Mindig úgy gondolta, hogy mindennek oka van, ezzel most is így volt. Reménykedett abba, hogy a sok fájdalom okkal volt jelen az életében és utána jön valami jó dolog az életédben, aki jelen esetben Lando Norris volt.

°°°

Sziasztok!

Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését ez a novella! <3

Az Olimpia név története röviden annyi, hogy annó beszéltünk noemisolerofficial arról, hogy milyen nevet adtak volna nekünk a szüleink, a Danieles novellájában megtudhatjátok az övét, itt meg az enyémet. Poénból mondtam neki, hogy nem meri megírni azzal a bizonyos névvel - de megtette, így én sem akartam tovább adós maradni. Igen, volt esély arra, hogy Olimpia legyen a nevem, de aztán anya teljesen elengedte a dolgot, pedig én nagyon éltem volna - bár ha tényleg ez lett volna a keresztnevem, akkor nem feltétlen.😂

Így még utoljára annyit, hogy elnézést szeretnék kérni, amiért ennyire eltűntem az elmúlt időben, de a nyári gyakorlat nagyon kimerített, így utána sosem tudtam rendesen leülni és írni, a szabadnapjaimon pedig inkább a családommal próbáltam minél több időt eltölteni és közben pihentem. Viszont most megpróbálok újult erővel visszatérni! 💗

Legyen mindenkinek további szép napja! <3

°°°

-V