Larina megsemmisülten pislog Szoboszlaira, aki majdnem elneveti magát a lány arcát elnézve. Nem akarja elhinni, hogy most komolyan belerángatja egy ilyenbe a focista. Ő egyáltalán nem jön ki a gyerekekkel, lehetnek azok bármilyen aranyosak. Nem ért hozzájuk.

-Ugye most csak viccelsz? - értetlenkedik még mindig sápadtan.

-Ez halálosan komoly királynő. - neveti el magát Dominik szórakozottan, majd hátat fordítva pakolja el a koszos edényeket a mosogatóba. - Egy-két óra az egész, majd utána hazaviszlek.

-Egy-két óra?! - háborodik fel a lány teljesen jogosan, hiszen hosszú volt a napja és szeretett volna már pizsamában lenni, paprikás kukit enni és hallgatni Esztella hülyeségeit. - Az nagyon késő!

-Itt is aludhatsz. - ránt vállat a focista lazán és tényleg felajánlaná a lánynak, így legalább esélye lenne az éjszaka nála. - Nekem nem gond.

-Nekem viszont az! Nem kell hazavinned, majd én hazasétálok. - ötletel hangosan a sötétszőke lány, amit a fiú megelégel végül. Kezét megtörölve lép oda hozzá és fogja meg mindkét vállát.

-Larina. - mondja nevét finoman, amitől az említett térdei megremegnek. - Nem fogsz hazasétálni egyedül, azt sem tudod merre kell elindulnod. - húzza alig látható mosolyra ajkait. - Szerintem kibírsz itt nálam még pár órát meg a kis druszámmal. Jófej kölyök, te is nagyon bírni fogod. Majd utána hazaviszlek, ha mégsem szeretnél itt aludni. Deal? - húzza fel egyik szemöldökét. Larina igazából azt sem tudta miket mondott neki a focista, csak annyit vett észre, hogy mozog a szája.

-Legyen. - nyögi kelletlenül, ezzel egyidőben megszólal a csengő, Dominik pedig őt elengedve megy az előtérbe, hogy ajtót nyithasson csapattársának. Larina hirtelen feleszmélve az előbbi szituációból siet utána. Nem akart bujkálni, hogy ha esetleg Gulácsiék bejönnek, inkább találkozzanak most.

Túlesve a Larina számára rettentően kínos találkozáson és gyors bemutatkozáson, magukra maradtak a kis Dominikkal, aki hatalmas szemekkel pislogott Larinára, hiszen még soha életében nem látta őt.

-Muszáj neki is velünk játszani? - fordul a kisfiú Szoboszlaihoz és Larinára mutat, aki emiatt rém kellemetlenül érzi magát. Zavarba hozza egy kétéves.

-Figyi Domi, én nagyon szeretném, ha Larina is velünk bandázna. Nagyon szép és jófej lány. Szóval maradhat? - hajol le hozzá a középpályás teljesen természetesen, Larina pedig ezen legbelül meg is hatódik, hiszen ez a stílus is jól állt neki. Megdobogtatja szívét.

-Hát jó. - bólintja a kisfiú, majd leveszi hátáról a kis hátizsákot és Szoboszlai kezébe nyomja, ő pedig otthonosan mozogva indul a nappali felé, Larina pedig lefagyva figyeli. Dominik mosolyogva lép hozzá és helyezi egyik kezét a derekára, ami csak rátett egy lapáttal Larina helyzetére. Nagyon rosszul érezte magát, amiért a kisfiú nem találta szimpinek.

-Gyere királynő, nagyon jó lesz. - mondja neki biztatóan, amire nem kap reakciót. - Ne vágj már ilyen arcot, negyed órája a konyhában még nagyon is itt akartál maradni.

-Szemtelen vagy. - szólal meg halkan a lány, mikor tudatosul benne milyen veszélyesen is közel van hozzá a focista. Orrába kúszik férfias illata, amitől szeretne elhasalni.

-Valld be, hogy tetszik amikor ilyen közel vagyok hozzád. - vigyorodik el a focista és olyannyira közel hajol Larinához, hogy ajkai szinte súrolják övéit.

-Ha elfelejtetted volna egy kétéves a nappalidban vár rád, hogy játszatok. - emlékezteti Larina a fiút, mellkasánál fogva eltolva magától.

-Akkor menjünk. - fogja meg a lány kezét, majd maga után húzza a nappaliba, ahol a kis Dominik már a puha szőnyegen ült és zokniját piszkálta. Larina egyáltalán nem tudta mit kellene most csinálnia, még sosem vigyázott gyerekekre és ez most komoly fejtörést okozott neki. - Na öcsi, mit szeretnél játszani? - telepszik le mellé Szoboszlai teljesen lazán, maga után húzva Larinát is a szőnyegre, aki esetlenül kuporodik le és nézi ahogy a focista odaadja a kis hátizsákot a kisfiúnak.

-Elhoztam a macis játékot! - mondja vidáman és már nyúl is a táskába, amiből elővesz egy kis dobozt, aminek a tartalmát kiszórja a szőnyegre. Larina érdeklődve nézi, mit is takar pontosan a macis játék.

-Király, elrendezed őket? - kérdezi kedvesen a középpályás. - Hozok addig inni. Larina segít neked. - áll fel mellőlük, amiért kap a lánytól egy riadt pillantást. Ő csak egy szórakozott mosolyt küld felé, amivel Larina nem tud túl sok mindent kezdeni. Szaggatottan kifújja benntartott sóhaját, majd kicsit jobban elhelyezkedik.

-Elmondod nekem a játékszabályokat? - szólal meg mosolyogva, Dominik pedig hevesen bólogatni kezd.

-Kettőt szabad csak felfordítani, és meg kell keresni a párját. Ha nem ugyanaz a kettő, akkor vissza kell fordítani. - magyarázza édesen, kicsit sejpesen.

-Érdekesen hangzik, már nagyon rég játszottam ilyet. - mondja neki Larina, közben Szoboszlai visszatér köreikbe és a mellettük lévő dohányzóasztalra helyez három poharat, egy kancsó vizet és üdítőt.

-Na Domi, kezdhetjük? - kérdezi izgatottan, mire a kisfiú bólint. - Kezdesz?

-Igen! - válaszolja boldogan és apró kezével felfordít két kártyát, de sajnos nem voltak párban, ezért csalódottan fordítja vissza őket.

Larina a játék felénél kezdte érteni, miért szereti a kisfiú Szoboszlaival tölteni az idejét. Rendkívül jól ért a gyerekekhez, ami Larina szemében csak növelte. Tetszett neki, hogy ilyen laza és közvetlen a kisgyerekkel, aki élvezte vele a játékot. Szoboszlai teljesen lement a szintjére, mégis laza és Larina szemében menő volt ez az egész.

-Focizzunk! - mondja izgatottan a kisebb Dominik.

-Ajj ajj, leszel a kapus? - egyezik bele az igazi focista, bár semmi kétség sincs afelől, hogy a kis Gulácsi egyszer apja nyomdokaiba lép majd.

-Igen! - válaszolja büszkén, majd Larina segít neki megépíteni a kaput két párna segítségével, amíg Szoboszlai hoz egy labdát. Édesanyja otthon már leszidta volna a benti labdázás gondolatáért is, de a saját lakásában úgy érezte joga van mindehhez. Ráadásul ő rúgja a labdát, szóval nem lesz semmi baj.

Direkt lassan és gyengén rúgta el a labdát, hogy a kisfiú ki tudja védeni és emiatt nagyon büszke legyen magára. Larina mosolyogva és meghatódva figyelte az eseményeket mellőlük, amikor a kis Domi odavitte neki a labdát.

-Te is játszol? - kérdezi tőle, odanyújtva a labdát a lánynak, aki eddig a kanapéra könyökölve ült a szőnyegen.

-Komolyan? - kérdez vissza megilletődve, ugyanakkor elveszi a labdát és Szoboszlaira emeli szemeit, aki vigyorogva bólogat és alig várja, hogy a lány megmutassa mit tud kezdeni a labdával.

Larinától nem állt messze a futball, hiszen édesapja is korábban versenyszerűen űzte a sportot, így sokat gyakorolt vele. Minden játékszabállyal tisztában volt, így nem volt meglepő az a mozdulat, amikor szintén finoman, belsővel rúgta el, pontosítva gurította a labdát a kisfiú felé.

Dominik elégedett mosolyt villant Larinára, aki pirultan fogadja, majd odalép hozzá.

-Ez igen királynő, nem gondoltam volna, hogy a focihoz is értesz. - mondja neki mosolyogva.

-Jajj nem értek én hozzá. Csak ami rám ragadt apától. - von vállat. - Ő is focizott régen.

-Csupa rejtély vagy királynő. - ámul el mosolyogva Dominik.

Végül a kisgyerek annyira kifáradt, hogy az idő hátralévő részében mesét néztek, ami Larinát is megnyugtatta, bár nem mindig tudott elvonatkoztatni attól, hogy Szoboszlai veszélyesen közel ül hozzá és átkarolja a vállát. Megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor meghallja a csengőt, miszerint megjöttek a kis Domiért.

-Olyan jó, hogy mégis maradtál. - fordul vissza a kisfiú Larinához, mielőtt szülei karjaiba vetné magát, a lány pedig lehajol hozzá, hogy meg tudják egymást ölelni. Ez végre nagyon jól esett a lelkének és nem érezte magát kínosan feleslegesnek. Dia és Péter is nagyon jót mosolyogtak ezen és legbelül tudták, hogy ezzel a lánnyal Szoboszlai nemrég kezdhetett kavarni, hiszen eddig még nem hallottak róla.

-Örülök én is. - mondja neki Larina, majd engedi, hogy a Gulácsi család egy gyors búcsúzás után haza induljanak, ő pedig újra kettesben marad a focistával.

Dominik érdeklődő mosollyal fordul vissza hozzá, miután becsukta az ajtót. Larina most már tényleg haza szeretett volna menni, de érezte, hogy a focista még szeretne neki mondani valamit, ezért mégsem szólalt meg rögtön.

-Na királynő, itt alszol ma nálam? - lép közelebb incselkedő mosollyal, ami Larinát hirtelen annyira megijeszti, hogy hátrálni kezd lassan, míg feneke és válla a falnak nem ütközik. Dominik még utoljára bepróbálkozva támasztja mindkét kezét a falnak, amivel Larina elől elzár minden utat.

-Én... - leheli erőtlenül és nem is tudja folytatni, mert nem jönnek a szavak nyelvére. Csak a focista dús ajkait tudja pásztázni, amiket az említett finoman benedvesít nyelvével. Larina nagyot nyel, amint Dominik közelebb hajol feltehetően azzal a szándékkal, hogy megcsókolja.

-Na? Mit szeretnél? - engedi elnyílni ajkait Dominik is és egészen picit súrolja Larináét, akivel megint elkezd forogni a világ. Szeretné elhinni, hogy valóban tetszik a focistának és nem csak le akar vele feküdni, így kicsit összeszedve magát fordítja el arcát. Szoboszlai veszi a lapot és elhúzódva figyeli a lányt.

-Szeretném, ha hazavinnél. - néz rá Larina bátorságot erőltetve hangjára, amivel sikeresen meggyőzi az őt vizslató szempár tulajdonosát, aki csak aprót bólint.

Larina megkönnyebbülten csukja be barátnőjével közös lakásuk ajtaját, miután elköszönt a folyosón a focistától rém kínosan. Dominik húzta vissza, hogy legalább egy puszit nyomhasson arcára, ő viszont majdnem megfejelte ijedtségében.

-Hol a szarban voltál ennyi ideig? - fogadja Esztella izgatottan. - Már azt hittem a Daginál alszol!

-Jézusom, le kell ülnöm... - nyögi Larina és el is slisszol barátnője mellett, hogy lehuppanjon a kanapéra, Esztella pedig követi őt.

-Na! Mesélj már! Mi volt? - kérdezi kíváncsian leülve mellé.

-Elvitt a lakásába. - nyögi behunyva szemeit, hiszen még mindig alig fogta fel mindezt.

-Jujj ez már jól kezdődik. Lefeküdtetek? - szól közbe a másik lány vigyorogva, aminek hatására Larina elsápad.

-Jajj dehogy. - rázza fejét sebesen. - Csinált nekem vacsorát, vagyis... segíteni akartam neki, de elvágtam az ujjamat. - mutatja fel fintorogva mutatóujját, amin a Szoboszlaitól kapott sebtapaszt díszelgett. Esztella ezen csak elneveti magát. - Aztán meg a vérző ujjamat, érted a vérző ujjamat a szájába vette! - ezen aztén Esztella szemei elkerekednek.

-Mi a fasz? - leheli megilletődve.

-Azt hittem, ott halok meg! - szörnyülködik Larina.

-Ez kibaszott szexi lehetett. - mondja neki barátnője beleélve magát a dolgokba. - Na és mi volt utána?

-Utána vigyázhattunk Gulácsiék kisfiára, mert lepasszolták a Daginak. - sóhajtja gondterhelten. - Amúgy aranyos kisgyerek, bár az elején nem akarta, hogy ott maradjak, de a végére megkedvelt szerintem.

-Ohh ez milyen romantikus lehetett, ketten vigyáztok a kissrácra. - mosolyodik el Esztella szélesen. Larina csak megforgatja zöld szemeit.

-Nem értem amúgy. Egyik pillanatban tök jó vele, utána meg hirtelen azt érzem, minden áron meg akar fektetni. - nyögi kényelmetlenül. - Miután hazavitték a kölyköt megkérdezte, hogy nála alszok-e. Meg ahh tök sok olyan szitu volt már a könyvtárban is, amikor eljátszotta, hogy meg fog csókolni, én meg elhittem és utána tök nagy pofára esés volt, mert még ki is nevetett. Na mindegy.

-Akkor még csak nem is csókolóztatok? - lepődik meg barátnője, aki valami más sztorira számított.

-Nem, csak simogatott meg ilyenek. A nyakamat csókolta meg. - mondja csendesen és érzi, ahogy felforrósodik arca az emlék hatására.

-Oh wow. - vigyorog rá a sötét hajú lány. - Ez is rohadt szexi jelenet lehetett. - állapítja meg.

-Valóban az volt, de most szeretnék kicsit visszatérni a valóságba, mert ennek semmi értelme és valószínűleg neki nem jelent ez az egész semmit. Nekem pedig nem hiányzik, hogy miatta nyaljak be szar jegyeket az egyetemen, szóval húzok zuhanyozni aztán tanulok. - emelkedik fel a kanapéról Larina, Esztella pedig csak beleegyezően bólint.

-Nem hinném egyébként, hogy neki nem jelentesz semmit. - mondja még neki, mielőtt távozna a lány a helyiségből. - Szerintem totál bejössz neki, csak nem akarod elhinni.

Larina kicsit elgondolkozva megy a fürdőbe és hámozza le magáról ruháit. A tükör előtt állva kicsit alaposabban szemügyre veszi magát fehérneműben állva. Semmi vonzó nincs rajta. Az utóbbi időben hízott is, a hasán már egyáltalán nem látszódnak a szép vonalak, amit nyárra kidolgozott. Nagy mellekkel sem büszkélkedhetett, csupán a super push-up segített rajta. Most még az arcát sem találta szépnek. Igazi átlagos lánynak mondható, ugyan miért akarna tőle bármit is Szoboszlai Dominik?

Az RB Leipzig öltözőjében jó hangulat fogadta a magyar középpályást, aki vigyorogva sétált be csapattársaihoz.

-Ki vagy simulva. - állapítja meg Tyler Adams hangosan, amint magyar barátja lehuppan mellé táskájával akezében. - Történt valami jó veled tegnap? - vigyorog rá és többen kíváncsiak a válaszra.

-Tényleg Doma, tegnap az a csaj, aki nálad volt kicsoda? - csatlakozik a párbeszédhez Gulácsi Péter. - Nagyon szimpi lány.

-Nos, Larinával egy ideje már kavarunk. - füllent egy kicsit, ez pedig megállíthatatlan hazugságok áradatát idézi elő. - Nagyon bomba csaj, de még kicsit kelleti magát.

-Már nem azért, de én nem hinném, hogy Larina ilyen lány. - szól közbe Olmo értetlenül, hiszen nem ilyennek látta a lányt és Esztella se mondott ilyesmit neki róla. - Szerintem ő inkább komoly nő és megfontolt.

-Jajj Dani, biztos vagyok benne, te még megdugni se mernéd Esztellát, szóval mit jár a szád? Larina le fog velem feküdni, majd meglátod. - válaszolja nagyképű mosollyal Szoboszlai, Dani Olmo pedig rosszallóan csóválja emiatt a fejét.

-Már lefeküdtem vele. - von vállat Olmo mellékesen, Szoboszlai szemei viszont elkerekednek.

-Tessék? - rökönyödik meg a másik középpályás. - Mégis mikor? Ez tutira nem igaz, hogy történt ez?

-Tegnap. - avatja be mosolyogva a spanyol, hiszen nagyon jól érezte magát Esztellával. - Sulija után elvittem vacsizni aztán pedig hozzám. - mondja büszkén.

-Szóval akkor azért sietett ennyire haza. - méregeti áthatóan Dominik. - Na és hogy vetted rá erre? - kérdezi kételkedve, hiszen nem akarja elhinni, hogy Olmo hamarabb célt ért, mint ő.

-Tudod, nekem nem kell könyörögni a lányoknak a szexért. - Dani Olmo diadalittas mosollyal húzza ki magát, hiszen jól tudja, hogy most aztán jól rávert Szoboszlai egójára, aki döbbenten figyeli őt és egy ilyen magas labda után inkább csendben marad.

-Mutass már a csajról képet! - pattant fel Adams Dominik mellől és Olmo mellé telepszik még néhány csapattársukkal együtt. Így már senki nem kíváncsi az ő fellengzéseire.

Muszáj megszereznie Larinát...

Larina mosolyogva sétál a nappaliba, hogy benyomja a zenét és folytassa a takarítást, amit csak addig hagyott abba, amíg Esztellától elköszön. Barátnője ugyanis vacsorázni ment Dani Olmoval. Néha kell egy kis egyedüllét, így nyugodtan lehet.

Szoboszlai Dominik elégedett vigyorral köszönt Esztellának a lépcsőházban, ugyanis úgy gondolta ideje újra felkeresnie Larinát. Talán, ha a nyakára jár, előbb beadja a derekát.

Esztella utasításainak megfelelően nyitott be a lakás ajtaján, ezzel egyetemben hallotta meg a zenét, amit minden bizonnyal Larina hallgat. A fiatal lány észre sem vette, hogy a híres focista besétált a lakásba és cipőjéből kibújva akasztotta fel kabátját, majd lépkedett bentebb, szemeit végig Larina kerek fenekén legeltetve, ami a zene ütemére ringat felmosóval a kezében. Dominik legszívesebben elnevette volna magát ezen a látványon.

-It's a magic symphony, baby when you're lying next to me - énekli a lány önfeledten, mikor is két tetovál kéz fonódik derekára, vállai pedig nekiütköznek a focista kemény mellkasának. Magas hangú sikoly hagyja el ajkait és pördül meg, ezzel majdnem orrba verve Szoboszlait. - Jézusom! Normális vagy?! - ocsúdik fel döbbenetéből, hiszen szíve majdnem kiugrott a helyéről.

-Rossz a lelkiismereted királynő? - vigyorodik el a focista pimasz módon. Larina sietősen nyúl telefonjáért az asztalhoz és megállítja a zenét.

-Hogy gondolod, hogy csak úgy besétálsz ide?! - kéri számon kicsit a fiút, aki mindössze vállat ránt. Nem is várt tőle mást.

-Azt hittem örülni fogsz nekem. A barátnőd fogadok megint Olmoval ment dugni, te meg itt rabszolgáskodsz itthon, ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnál velem. - mondja egy pimasz mosoly keretében, amitől Larinával fordul egyet a nappali, orcáiba pedig vér tódul.

-Hogy mondod?! - nyílnak nagyra a lány szemei, amint kezdi felfogni az elhangzottakat.

-Nem mesélte a kis barátnőd? - lepődik meg Dominik, majd inkább Larinát kikerülve foglal helyet a szürke kanapén bármilyen invitálás nélkül. Larina elképedve fordul utána. - Tegnap a randijuk után Dani megmutatta neki a hálószobáját jó közelről. - vigyorodik el.

-Ezt most csak kitaláltad. - rázza fejét a lány, ugyanakkor kételkedni kezd saját igazában.

-Miért tennék ilyet? Ma mesélte edzés előtt. Állítólag nagyon jól érezték magukat, csodálom, hogy te nem tudsz erről. - húzza fel egyik szemöldökét, miután kényelmesen elhelyezkedett, jobban mondva terpeszkedett az ülőalkalmatosságon. Larina kicsit megszédül az információtól, mivel Esztella még csak semmi ilyet nem említett neki és nem értette, vajon miért nem számolt be neki erről a fontos eseményről?! Dominik látta rajta, ahogy elgondolkodik. - Nem ülsz le? - kérdezi reménykedve, hiszen a kanapé látszólag elég nagynak bizonyult annak, amit az ő agyában már elkövetett Larinával.

-Mint látod elég sok dolgom van. Takarítok, te pedig megzavartál. - tér magához és fojtja el szomorúságát, ami ki akart ülni az arcára. Nem akarta kimutatni, hogy mennyire megviseli, hogy barátnője nem avatta be.

-Segítsek? - ajánlja fel érdekes mosollyal a focista, de a lány csak megrázza a fejét, majd elé ül a dohányzóasztalra.

-Mit mondott még neked Olmo? - kérdezi kertelés nélkül, amin Dominik kénytelen elnevetni magát. Tudta, hogy érdekli Larinát a dolog és nem fogja nyugodtan hagyni.

-Nem túl sok mindent, mi fiúk nem szoktunk a részletekbe menni. Azt hittem ez a lányok resortja. - mondja pimasz mosollyal és kicsit előre hajol, hogy közelebb legyen a lányhoz, akinek most is elragadó illata van. Larina is pont ugyanezt gondolja a focistáról.

-Na persze. - nevet fel kényszeredetten a lány, miközben gondterhelt sóhaj hagyja el ajkait és inkább feláll, mert tudja, Szoboszlaival nem fog menni semmire.

-Miért nem ülsz le inkább és beszélgetünk? - fonja csontos ujjait Larina csuklójára Dominik, ami megállni kényszeríti a lányt.

-Na és miről akarsz velem beszélgetni? - kérdezi Larina kissé értetlenül és jogosan, miközben helyet foglal a focista mellett.

-Érdekelne, mikor lesz új rész a könyvedben. - jut eszébe a furfangos gondolat, ami rögtön zavarba hozza a lányt.

-Téves meggondolásból az általam eddig is nagynak képzelt egódat kisebbnek hittem annál, hogy magadat akard olvasni holmi rajongók által közkedvelt irományban. - mondja kimérten Larina egy érdekes mosoly kíséretében, amivel látszólag megfogja Szoboszlait. Ő csak egy zavart mosolyt küld felé.

-Ha már ekkora szád lett hirtelen és nem akarsz rólam írni, akkor talán élőben kezdhetnél velem valamit, hogy lásd nem az egóm a legnagyobb. - vág vissza kis vártatva a focista, amin Larina csak pislogni tud. Annyira feldühítette a fiú közömbössége és szemérmetlensége, hogy fel tudott volna robbanni.

-Na jó nekem erre nincs időm! - csattant fel a lány és ezzel egyidőben fel is kel Dominik mellől, aki csak győztesen vigyorog. - Szeretném folytatni a takarítást.

Szoboszlai engedelmesen kel fel és lép oda a lányhoz azzal a szándékkal, hogy segítsen neki. Talán majd így sikerül nála bevágódnia. Őszintén, nem volt még olyan, hogy ennyit teperjen valakinek csak azért, hogy hajlandó legyen vele lefeküdni. Végül tényleg beáll segíteni, de csak mutatóban törölget.

-Na és milyen tapasztalataid vannak más pasikkal? - kérdezi témát váltva, ugyanis érdekelte, hogy Larinának hány férfival volt eddig dolga. Larina érzi a kérdésen, hogy ez valóban csak érdeklődés a focista részéről és talán nem kellene elzárkóznia.

-Nos... - sóhajtja kicsavarva a felmosót, Dominik pedig várakozóan pillant rá. - Hét hónapig voltam együtt egy sráccal, de nem igazán működött köztünk a dolog, szóval szakítottunk. - avatja be legféltettebb kis dolgába. Végülis majdnem hét hónapig húzta ezt az egészet azzal a sráccal. Pedig jól tudta, hogy nem szerelmes.

-Wow - lepődik meg Dominik. - Azért a szex csak jó lehetett vele, ha hét hónapig együtt voltatok, nem? - kérdezi gondolkodás nélkül, nem érezve tabu témát. Larina halványan belepirult a kérdésbe és nem igazán tudta, mit válaszoljon, mert most már a focista biztos nem gondolja ártatlannak és kínosnak érezné ezt megcáfolni.

-Nem illik ilyet kérdezni. - motyogja elkapva tekintetét és inkább kiviszi a vizet a mosdóba.

-Jajj Larina, azt hittem BFF-ek vagyunk - Dominik magabiztos mosollyal követi őt és várja, amíg Larina elpakol.

-Köszönöm a segítséget. - néz rá esetlenül, figyelmen hagyva mondatát, miután megállt előtte a folyosón és nem úgy tűnt a fiú el akarna állni útjából.

-Nagyon szívesen. - kacsint rá. Nem állt szándékában még távozni. - Na és, számon fogod kérni a barinődet? - kérdezi vigyorogva. Larina csak mélyet sóhajt, majd inkább szobájába veszi az irányt.

-Nem tudom, jogomban áll-e. - von vállat közben. Kivett a szekrényből tiszta ágyneműt, hogy Esztelláét is felfrissítse, míg a focista végigmérte a helyiséget. Eddig is igényesnek gondolta a lányt, de a szobája rendezettsége ezt az elméletét csak megerősítette.

-Még mindig a paprikásra izgulsz? - kérdezi szórakozottan, amint megpillantott egy zacskó paprikás extrudált kukoricapelyhet az íróasztalon.

-Tessék? - pördül meg Larina értetlenül. Szótlanul nézi, ahogy Dominik felbontja a nasiját és vesz belőle.

-Hmm nem is rossz. - állapítja meg elismerően. Larina csak nagyot nyel. - Figyi királynő, mi lenne, ha eljönnél velem hétvégén egy buliba? - kérdezi hirtelen. - A haverom, Tyler rendezi ilyen kis házibuli féleség. Nyugodtan elhozhatod magaddal Esztellát is, bár ő szerintem Olmo társaságát érdekesebbnek fogja találni. Örülnék, ha lennél a plusz egy főm. - teszi vissza a zacskót az asztalra, ő pedig odalép Larinához, aki lefagyva hallgatja.

-Én... - nyögi esetlenül és érzi, ahogy leveri a víz. - Miért engem akarsz vinni? - tér ki a válaszadás elől.

-Mert nem akarom, hogy a szombat estédet egy zacskó paprikás kuki társaságában töltsd valami hülye filmet nézve, ahelyett, hogy velem szórakoznál. - vigyorodik el a végére.

-Nem is tudom. - feszeg a lány és nem segít a helyzeten, hogy Szoboszlai még közelebb lép hozzá. Nem tud így tisztán gondolkozni. A szülei biztos nagyon kiakadnának, ha megtudnák, hogy buliba megy egy még idegen városban, ráadásul ilyen híres emberek közé.

-Naaa, garantálom nagyon jó lesz. - helyezi óvatosan Larina derekára mindkét kezét Dominik és nagyon elégedett, ahogy érzi, a lány élesen beszívja a levegőt. Tehát hatással van rá.

-Még átgondolom, rendben? - mondja végül, összeszedve minden erejét Larina. Térdei remegnek és attól fél, bármelyik pillanatban összeesik.

-Rendben. - bólintja Dominik halvány mosollyal ajkain és erőt kell vegyen magán, hogy ne csókolja meg Larinát. Kicsit saját magát is kínozni akarja, mert ez az egész izgalmas játéknak bizonyult. - Most mennem kell, kikísérsz? - suttogja a lány ajkaira, aki csak aprót bólint.

Csendben sétálnak ki a szobából, Larina Dominik mögött halad és próbálja felfogni megint ezt a kis szituációt, ami neki nagyon sokat jelentett. Még arról is elfeledkezett, hogy mennyire mérges Esztellára és számon kell kérnie, amint hazajön.

-El kell mondanom neked királynő, még soha egyetlen lány sem vett rá arra, hogy én önszántamból segítsek a takarításban. Szerintem simán beleírhatnád a könyvedbe. - kacsint Larinára, aki kinyitja neki az ajtót és ezen csak halkan elneveti magát.

-Majd keresek olyan jelenetet, ahova be tudom illeszteni. - egyezik bele mosolyogva és egy percre teljesen elengedi magát annak ellenére, mennyire zavarban van mindig, amikor álmai emberével találkozik. Maga volt a csoda, hogy ő személyesen megismerkedhetett Szoboszlaival, aki elég furcsa dolgokat művelt vele. Ez még mindig felfoghatatlan.

***

Na sziasztok! 😊
Remélem mindenkinek jó meglepetést hoztam, kicsit elhavazva éreztem magamat az írással, így itt is elfelejtettem posztolni 🫣 ezer bocsánat! Bízom benne, hogy ez kárpótol majd Titeket😊
Millió puszi & ölelés! ❤️