Larina élvezte az első napjait az egyetemen, ahogy Esztella is. A szaktársak nagyon kedvesek voltak velük és már most elhívták őket egy két hét múlva tartandó buliba. Larina persze csak kedvesen megköszönte a meghívást, de nem tervezett elmenni, hiszen mit szólnának a szülei. Aztán eszébe jutott, hogy ugyan mit? Több száz kilométerre vannak tőle, meg se tudnák ezt az egészet. Ennek ellenére jobbnak tartotta aludni még párat erre.

-Ó bakker, elfelejtettem tegnap venni a kávéfőzőbe olyan kapszulás cuccot! - torpan meg Esztella az utcán hazafelé sétálva, barátnője pedig követi példáját. - Visszamegyek abba a kis üzletbe, jó?

-Rendben. - bólintja a lány beleegyezően. - Vehetsz olyan mandulaitalt is, ha van esetleg. - teszi hozzá, ugyanis egy ideje nem fogyasztott tejet és mégis jó lett volna azért valamit beletenni a kávéba, hogy ne legyen olyan keserű.

-Jó, hozok azt is. Sietek. - fordul sarkon és indul visszafelé.

Larina ezek után egy sóhaj kíséretében kezd el lassan sétálni a már ismerős utcában és megy be a lépcsőházba, amit lassan kezd megszokni. Ahogy azt is, hogy majdnem minden nap összefut a horvát focistával, akivel mellesleg tök jól el lehet beszélgetni és mindig nagyon kedves. Már nem félt attól, hogy Szoboszlai haverjával egy lépcsőházban lakik, hiszen nem nagy rá az esély, hogy a sok teendője mellett eljönne hozzá. Biztos el szoktak menni valamerre bandázni és ennyi.

Elengedett egy kelletlen nyögést, amint tudatosult benne, hogy megint meg kell másznia néhány lépcsőfokot. Hátizsákját megigazítva magát nyitotta szét kabátját, ugyanis itt már jóleső meleg volt mindenhol. Már majdnem felért a negyedikre, amikor hallotta csapódni lent a lépcsőház ajtaját. Biztos hazaért valamelyik lakó. Gvardiol nem lehet, mert mint megtudta, ilyenkor délelőtt van edzésük, szóval továbbra is lassú tempóban szelte a lépcsőket, végül egy megkönnyebbült sóhajjal nyúlt kabátja zsebébe, hogy elővegye a kulcsokat.

Szoboszlai Dominik sietősen szelte a lépcsőfokokat, szinte már futott, mert néhány barátjával PS-ezni szerettek volna, de nála elment a net és Gvardiol lakott hozzá legközelebb, így megbeszélte vele, hogy átugrik egy kicsit.

Csak akkor vett vissza a tempóból, amikor a negyediken az egyik ajtó előtt megállt egy fiatal lány és épp a kulcsait kotorászhatta volna elő, amikor kiesett a kezéből a kulcscsomó, ő pedig segítőkészen lépett oda hozzá és vette fel a földről. Ám amikor felemelkedett és a lány szemeibe nézett, arcára fagyott önelégült mosolya. Larina az...

A lány kétségbeesetten nézett rá és vette el remegő kézzel a kulcsot, de nem mert megszólalni. Nem tudta, hogy azért ennyire bátortalan, mert a focista parfümje megbénította másodpercek alatt elméjét, vagy mert rajtakapta valamin.

-Larina. - leheli a focista ledöbbenve. - Mit keresel te itt? - kérdezi nagyra nyílt szemekkel és kicsit ő sem tud magához térni. Alig várta, hogy találkozzon végre a lánnyal, de nem ilyen alkalomra számított és joggal nem értette a dolgokat.

-Én... - kapja el pillantását a lány és szőke hajtincseit idegesen tűri füle mögé, majd lép az ajtóhoz és a zárba csúsztatja a kulcsot. Minél előbb el akar tűnni a focista szeme elől.

-Te itt laksz? - lepődik meg még jobban és már az sem érdekli, hogy teljesen elkésik.

Larina próbál nyugodt maradni, de mindeközben úgy remeg, mint a kocsonya.

-Igen. - motyogja halkan és reméli, hogy a fiúnak valami sietős dolga van és hamar tovább áll majd.

-Te hazudtál nekem? - ráncolja a szemöldökét Dominik értetlenül, amivel elnyeri a lány tekintetét, aki bűnbánó szemekkel néz fel rá. - Azt mondtad el kell érned a gépedet hazafelé, közben meg végig itt voltál Lipcsében!

-Na figyelj csak szupersztár! - embereli meg magát Larina, mert nem szereti és most teljesen jogtalannak tartotta, hogy Szoboszlai számonkérje. - Nem vagyunk mi kapcsolatban, hogy minden lépésemről tudnod kelljen.

Dominik ezen aztán jól meglepődik, mert nem számított arra, hogy Larina majd így beszól neki.

-Hű de kinyílt a csipád! Elmondanád, hogy miért neked áll feljebb, mikor te csaptál be engem?! - kérdezi kicsit mérgesen és vissza is húzza a lányt karjánál fogva, ugyanis érezte, hogy le akar lépni, vagyis bemenne a lakásba.

Larina torkában rekednek a szavak, mivel tényleg a focistának volt igaza és tényleg nem szépen viselkedett, de nem volt akkor elég bátorsága elmondani neki az igazat, mert félt, hogy valami olyanba keveredik bele, amiért a szülei nem néznének rá jó szemmel.

-Larina baszdki, mondjál már valamit! - szólal meg újra Dominik, de Larina annyira lefagy, hogy semmit nem tud neki mondani. Még az is nehézséget okoz, hogy állja pillantását. Szerencsére ekkor megjelenik Esztella, és amint megpillantja a párost, megilletődik.

-Sziasztok! - köszön nekik szórakozottan, mert látja, hogy mentenie kell a helyzetet. - Vettem neked mandulaitalt. - néz Larinára, majd a focista felé pillant és érzi, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat, hogy bemutatkozzanak egymásra.

-Köszi. - erőltet magára Larina egy halvány mosolyt, de még mindig magán érzi a fiú égető pillantását.

-Én be is megyek, mert elég viharos itt a hangulat. - mondja sietősen Esztella és be is slisszol a bejárati ajtón.

Larina szégyenlősen fordul vissza Szoboszlai felé és emeli rá tekintetét. Sajnálja, hogy ilyen helyzetbe került és amiért olyan szerencsétlen, hogy neki semmi sem mehet zökkenőmentesen.

-Miért nem mondtad, hogy Lipcsében vagy? - töri meg a feszült csendet Dominik sokkal nyugodtabb hangja, kezeit pedig hanyag módon dugja zsebre.

-Nem gondoltam jó ötletnek, hogy erőltessük ezt az ismerkedést egymással. - vallja be fájdalmas mosollyal, amit gondolt. - Én nem olyan lány vagyok, akivel te barátkoznál. - igazgatja kínosan rózsaszín hátizsákja pántját.

-Magamtól is el tudom dönteni, hogy kikkel barátkozok. - kontrázik a focista értetlenül, majd mivel Larinán látszott, hogy nem tervez megszólalni, folytatta. - Suliban voltál?

-Igen. - bólintja a lány. Szívesen elmondaná neki milyen napja volt és azt is, hogy milyen rohadt jól néz ki a focista ma is, de inkább nem teszi.

Ekkor szerencsére nyílik az ajtó újra és Esztella jelenik meg nagy mosollyal az arcán.

-Főztem kávét, remélem bejössz Dominik. - néz a focistára, aki szórakozott mosollyal néz Larinára, aki viszont egyáltalán nem tartotta ezt jó ötletnek és legszívesebben rávágná, hogy menjen inkább haza.

-Köszönöm, elfogadom. - bólintja, Esztella pedig elégedetten nyitja ki az ajtót teljesen, hogy barátnője és a focista is bemehessenek a lakásba.

Larina szemlesütve hámozza le magáról táskáját, majd kabátját és lép ki cipőjéből, de annyira remegett, hogy egy pillanatra elveszítette egyensúlyát és majdnem nekiesett Dominiknak, aki finom mozdulattal tartotta meg őt, el ne essen.

-Köszi. - motyogja zavartan és már nyúl is táskájáért, hogy odébb állhasson és végre ne a fiú egy méteres körzetében kelljen tartózkodnia, mert csak az arca forrósodik fel ettől.

-Nem vagy a helyzet magaslatán királynő. Rád férne tényleg a kávé. - jegyzi meg szórakozottan Dominik, majd bentebb sétálnak a lakásban. - Vagy, ha másra vágysz az sem probléma. - teszi hozzá pimasz mosollyal, amitől Larina arca még pirosabb színbe vált.

-Jó lesz a kávé. - motyogja orra alatt a lány és inkább a konyhapult mögé megy segédkezni Esztellának, aki sunyi mosollyal figyeli őt is és a focistát is.

-Simon Esztella. - lép végül a focistához és nyújtja neki kezét magabiztosan. Ő sokkal bátrabb személyiség volt, mint Larina. Dominik csak mosolyogva fogadta el a kézfogást.

-Szoboszlai Dominik. - mutatkozik be, mintha ez nem lenne egyértelmű. - Te fogorvosnak tanulsz, hogy ennyire érdekelnek a fogaim? Gondolom te vagy az a barátnő, aki kíváncsi volt, hogy igaziak-e.

-Oh igen. - neveti el magát Esztella, miközben kivesz a szekrényből három bögrét. - Ne haragudj, de akárhányszor láttalak csak erre tudtam gondolni.

-Érdekes. Másokat nem csak a fogam érdekel. - pillant Larinára, akivel egy egészen rövid pillanatig találkozik is tekintete, hiszen róla beszél. A sötétszőke lány sietősen lép inkább a hűtőhöz és veszi ki a mandula italt és teszi a pultra, aminek másik végén a bárszéken Dominik foglalt helyet.

-Tessék. - tölti ki a focista adagját is és teszi elé, aki furcsán méregeti őt. Esztella pedig rettentően jól szórakozik.

-Nincs rendes tej? - kérdezi érdeklődve, hiszen sosem itta még a kávét ilyen mandula itallal.

-Nincs, mert Larina nem bírja. - von vállat Esztella és nem zavartatva magát elveszi a dobozt és önt saját kávéjába.

-A tejtől túlságosan kipattogok. - magyarázza a lány, mire Dominik csak bólint, végül tényleg önt egy kicsit belőle a kávéjába.

-Remélem nem bánjátok, ha magatokra hagylak titeket, nekem még van egy kis dolgom. - pattan fel hirtelen Esztella és bögréjével a szobájába vonul, amiért Larina rettentő dühös, mert nem akart kettesben maradni Szoboszlaival.

-Szóval. - kortyol a kávéba Dominik, hiszen szerette volna megtörni a hirtelen beállt csendet. Larina csak idegesen ült vele szemben és lötykölte a barna italt és remélte, nem látszik rajta, hogy ideges. - Mikor költöztetek ide?

-A múlt héten. A meccsed előtt néhány nappal. - vallja be szemlesütve, mert egyszerűen nem képes állni a fiú tekintetét, aki közben végigméri arcának minden szegletét.

-Szólhattál volna. - sóhajtja a focista. - Elég sokszor elmentem ezek szerint az ajtótok előtt. Könnyebb lett volna találkoznunk.

Larina csak hümmögve bólint, hiszen nem szándékozik bármiféle reakciót adni erre neki. Helyette szeretett volna magának még egy kis kávét önteni, de annyira izgult, hogy valamit elront és beég a focista előtt, hogy sikerült kilötykölnie a fehér pultra és a kezére is egy kicsit, amiért gondolatban rendesen elátkozta magát. Dominik csak szórakozott mosollyal figyelte.

-Na látom rajtad a kávé nem segített, ide lehet tényleg valami más kell. - jegyzi meg nevetve, amin Larina már nem szórakozik ennyire jól.

Szeretne visszaszólni neki, hogy tartsa meg az ilyen beszólásait az egyéjszakás nőinek, de aztán eszébe jutott, hogy biztosan visszavágna azzal, hogy ő nem erre gondolt és csak az ő agya jár már megint ilyeneken. Szóval inkább csendben maradt.

-Te még nem hiányzol a barátodnak? Szerintem hozzá indultál, nem? - tér ki a válaszadás elől kicsit indulatosan és letörli az pultot egy ruhával.

-Éppenséggel igen, már hívott is. - néz telefonjára a focista, de nem úgy néz ki, mint aki nagyon sietne ezek után. - De biztosan meg fogja érteni, amiért így elmaradtam. - néz a lányra olyan mosollyal, hogy Larina mentem elájul, ha nem ül vissza a székre. - Ha már itt vagyok megbeszélhetjük, mikor jössz el velem valahová.

-Nagyon sok dolgom van és biztos neked is, szóval ejtsük a témát. - feleli sietősen Larina, majd elviszi az üres bögréket és a mosogatógépbe pakolja. Ezidő alatt hallatszik, ahogy Dominik feláll a székről és közelebb sétál a lányhoz, aki megfordulva szembe találja magát vele.

-Ha nem akarsz velem kettesben lenni, hozd magaddal a barátnődet és én is intézek egy haveromat a csapatból. Na mit szólsz? - dönti oldalra fejét és egy fél lépést tesz Larina irányába, aki ettől teljesen elgyengül, végül óvatosan bólint.

-Rendben. De valami spanyolt hozz. Esztella azokat szereti. - teszi hozzá apró mosollyal, hiszen nem győzi azt hallgatni, Dani Olmo meg Angelino milyen cukik.

-Jól van királynő, meg lesz. - villantja meg a focista fehér fogsorát, amin Larina majdnem elneveti magát, mert megint eszébe jut barátnője elmélete, miszerint nem igaziak. - Vasárnap este ráértek?

-Szerintem igen, de még meginterjúvolom Esztellát. - biccenti a lány, Dominik pedig egy bólintással veszi tudomásul.

-Most már megyek, köszönöm a kávét. - mosolyodik el, miközben a bejárat felé indul és viszonylag sietve veszi fel cipőjét és akasztja le kabátját.

-Bocsi, hogy nem volt rendes tej. - szólal meg Larina esetlenül állva az ajtónál, amíg a fiú öltözik, s gondolatban meg is bánja, hogy ilyen béna témát hozott újra fel.

-Semmi gond, legalább tudni fogom, hogy iszod a kávét, ha nálam ébredsz. - vigyorog rá és ettől a mondattól, Larina elvörösödik. Csak ekkor tűnik fel neki, milyen közel állnak egymáshoz. Dominik végül felhúzza kék kabátja cipzárját és lenyomja a kilincset. - Szia Larina!

-Szia! - motyogja és esetlenül int egyet, majd miután a focista kilépett a folyosóra gyorsan be is csukja az ajtót és elfordítja a zárat, hiszen már alig várja, hogy berontson Esztellához és jól leszedje ezért a mutatványért a fejét.

Előbb viszont kicsit magához kell térnie, ugyanis két perccel ezelőtt még élete szerelmével kávézgatott a konyhában és talán lábon hordott ki eközben két szívinfarktust is. Ennek ellenére nagy levegőt véve nyit be barátnőjéhez, aki az asztala mögül pislog rá ugyanazzal a széles mosollyal, mint odakint.

-Teljesen elment az eszed?! - fakad ki egyből, mert annyi érzelem és indulat kavarog benne, hogy legszívesebben sírna. - Mi a picsáért kellett behívnod kávézni? Így is épp elég nagy szerencsétlenség, hogy tudja hol lakunk! Nem hiszem el... - fogja fejét gondterhelten és leül a franciaágyra, mert remegnek a lábai.

-Ha rajtad múlna, te örökké szűz maradnál! - mondja értetlenül ráncolva homlokát Esztella. - Nem hogy örülnél amiért egy első osztályú férfit kerítek neked, aki végre megdugna!

-Jézusom! - emeli fel a plafonra szemeit a lány elszörnyülködve. - Ez baromság. - nyögi kelletlenül.

Barátnője csak összefonja maga előtt karjait és eszelős tekintettel méregeti Larinát.

-Remélem elhívott randira. - mondja visszatartva mosolyát.

-El. - bólintja a másik lány, amin Esztella egy kicsit meg is lepődik. - És te is jönni fogsz. Ő meg hozza valamelyik kis haverját. - von vállat hanyag módon, ugyanakkor már a gondolattól is izgatottá válik. Újra találkozni fog Szoboszlaival.

A két lány aztán szombaton elment a buliba, amire szaktársaik hívták őket annak ellenére, hogy Larina ezt nem tartotta túl jó ötletnek.

A másnap reggel nehezen is indult, ugyanis Larina és Esztella valamikor hajnal három körül értek haza kissé spicces állapotban. Nagyon jól érezték magukat, Larina önbizalmát pedig jócskán növelte az, hogy a buliban több srác is felkérte táncolni és néhányan flörtöltek is vele. Teljesen új volt neki az élmény, de nagyon élvezte. Valmint jól elfáradt, ezért is esett nehezére kinyitni szemeit és a telefonjáért nyúlni, ami már sokadjára pittyeg. Eddig azt hitte csak álmodja.

Már elmúlt tizenegy. - állapítja meg, majd megnyitja az üzenetet, amit ha jól látott Szoboszlaitól kapott. Nem is egyet.

szoboszlaidominik Na királynő, már alig várom, hogy holnap lássalak

Ezek szerint még előző este írta ezt a meccsük után. Amit ő nem nézett meg...

Emiatt aztán fájdalmasan hunyja le szemeit, majd inkább tovább olvassa, mielőtt bealszik.

szoboszlaidominik Olmo barátom nagyon szívesen eljön a négyes vacsorára

szoboszlaidominik Mondjuk még meggondolhatod magadat, mehetünk ketten is 😜

szoboszlaidominik Remélem jön a barátnőd és nem potyára szerveztem be a kis spanyolt

szoboszlaidominik Bár szívesen lennék veled csak kettesben és ahhoz még vacsorázni sem kell mennünk

Ezt olvasva aztán Larina minden álmossága ellenére is zavarba jött, s nagyokat pislogott.

szoboszlaidominik Királynő, miért nem nézed meg, amit írok neked???

Larina nagyon meg volt lepődve, hogy a focista ennyi mindent írt neki tegnap este és lehetséges, hogy ha előbb látja ezt, nem megy el a buliba, hogy inkább vele beszélgessen.

Ez hülyeség. - rázza meg a fejét hirtelen, amibe bele is fájdul testrésze és fájdalmasan veszi tudomásul, hogy talán egy egészen kicsit másnapos.

Szóval inkább kiejti a telefont kezéből és megpróbál visszaaludni, mert úgy érzi kevés volt az eddigi alvás. Telefonja azonban újra pittyegni kezd, mikor már majdnem elaludt. Mérgelődve veszi kezébe a készüléket és próbálja nyitva tartani szemeit, amíg elolvassa a legújabb üzenetet.

szoboszlaidominik Ejnye, azt hittem ha már megnézed, legalább visszaírsz nekem

Kis sóhajt elengedve kezd a lány pötyögni a kijelzőn és bármennyire odavan a fiúért, most sokkal jobban esett volna neki aludni.

mezeilarina Nem gondoltam volna, hogy ilyen kétségbeesetten rámenős vagy. A könyvemben mindig sokkal lazábbnak írtalak meg

Most már hasra fordulva várta, hogy mit ír vissza neki a focista és egy egészen apró mosoly jelent meg ajkain, amint tudatosult benne, hogy "kora" reggel Szoboszlaival chatel.

szoboszlaidominik Szóval akkor este randizunk? 😀

mezeilarina Nem randizunk. Csak négyesben vacsorázunk és ennyi. Olmonak pedig nagyon fog Esztella örülni. Most pedig hagyj aludni

Szoboszlai éppen futásból ért haza, amikor Larina új üzenetét olvasta és kissé meglepődött azon, hogy a lány ilyenkor még aludni akar. Biztos sokáig fent volt éjjel. Nem nézte őt lustának, aki délig aludna.

szoboszlaidominik Sokáig kimaradtál az este királynő?

Kíváncsian várta a választ, közben kilépett futócipőjéből és a fürdő felé vette az irányt, hogy ledobálja magáról izzadt ruháit és vegyen egy forró fürdőt. Nem igazán tudta, mi vette rá, hogy elmenjen futni ebben a hidegben. Talán az izgatottság, ami reggel óta benne volt, hogy este végre azzal a lánnyal lehet, akit nagyon be szeretne végre fűzni.

mezeilarina Igen, szóval JÓ ÉJT!!

Ezen aztán tehetetlenül felnevet és a mosdó melletti pultra teszi telefonját, amíg megszabadul ruháitól.

szoboszlaidominik 😆 😆

Larina még két óra alvás után támolygott ki a szobából és ment egyenesen a konyhába, hogy kávét főzzön magának, de barátnője már megelőzte, aki hasonló fáradtsággal a szemeiben nézett vissza rá a pult mögül. Kávés csészével a kezében.

-Látom kipihented magad. - mosolyodik el, majd Larina kezébe nyomja a másik csészét.

-Meghalok. - nyögi kelletlenül és inkább lehuppan a bárszékre. - Mondjuk le az esti vacsit és aludjunk inkább. - javasolja, de tudja jól, hogy Esztella ezt nem fogja hagyni neki.

-Dehogy mondjuk! - vágja rá azonnal. - Majd szépen kisminkellek, felveszel valami szexi ruhát és elcsavarod a Dagi fejét.

-Azt írta ne öltözzünk ki, egyszerű helyre megyünk. - néz rá kávéja mögül dorgálóan a szőke a lány.

-Attól még lehetsz szexi. - von vállat Esztella, majd csinál maguknak rántottát, mert többre egyikük sem vágyott.

-Én olyan akarok lenni, mint amilyen szoktam. Úgysem tudok szerepet játszani, mint anyám hülye sógornője. - csóválja fejét Larina és gondolatban fejbe veri magát, hogy még ilyenkor is eszébe jut az a bolond nő.

-Hidd el szép sminket csinálok neked. - vigyorog rá Esztella eszelősen.

Larina izgatottan pakolászik ruhái között és megkönnyebbült sóhajjal teszi ki az ágyra a fekete farmert sötétzöld elegáns ingével,hozzá pedig egy fekete blézert, amit szerencsére magával hozott. Ez az összeállítás még nem túl kihívó, pont belefér egy vacsorába.

Esztella persze már kisminkelve, felöltözve robog be hozzá és csodálkozik el, hogy még mindig köntöst visel.

-Te még nem öltöztél fel? - ad hangot döbbenetének. - A Dagi mindjárt itt van értünk. Nem azt mondtad, hogy hatra jön?

-De igen és még van másfél óránk, szóval légyszi ne stresszelj. - ráncolja szemöldökét Larina, majd kivesz a fiókból tiszta melltartót, amit kicsit szégyenlősen vesz magára barátnője jelenlétében. Még mindig nem érti, miért van előtte zavarban, hiszen pelenkás koruk óta barátnők. Esztella nem zavartatva magát pakolja ki a sminkes eszközeit a fésülködő asztalra és fordul barátnője felé.

-Figyi, tényleg ne izgulj a ma este miatt. Jó lesz hidd el. A buliba se akartál eljönni és látod, milyen jó volt. Az az olasz gyerek meg totál rád volt izgulva. - vigyorodik el, aminek gondolatától Larina ismét zavarba jön. Ezt ő is észrevette, de annyira hirtelen érte a felismerés, hogy nem akart semmibe belemenni.

-Fájdalmas dolog felismerni, hogy nekem csak az ilyen olasz gyerekek jutnak. Dagi úgysem akar tőlem semmit komolyan, szóval kár hitegetni magamat. - sóhajtja lemondóan a szőke lány, akinek haja most laza hullámokban omlik vállára.

-Ezt sosem tudhatod. - javítja ki barátnője, aki leülteti végre a székbe, hogy kisminkelje őt. - Olyan sminket csinálok neked, hogy a Dagi le sem tudja majd rólad venni a szemét.

-Utálom, ha evés közben néznek. - nyögi kelletlenül Larina. - Tuti le fogom enni magamat és valami hülyeséget mondok, amivel beégetem magamat.

-Gondolj arra, hogy csak chateltek vele, ott nagyon bátor tudsz lenni. Élőben is leolthatod, a fiúk szeretik, ha a lányok vagányak. Legyél te is vagány egy kicsit. - tanácsolja a barátnő.

-Te vagány vagy alapjáraton, de én félek az emberektől. Ez az igazság. - magyarázza Larina szomorúan, hiszen ez volt az igazság. Megszeppent, ha valamilyen új helyzet elé állították.

-Ne félj a sráctól. Ő is csak egy ember.

Larina ezek után inkább csendben marad és amíg a sminkje elkészül, hallgatja barátnőjét, aki azt ecseteli milyen aranyos Dani Olmo és már alig várja, hogy élőben találkozzon a spanyollal.

-Na, kinyithatod a szemedet. - lép hátra Esztella elégedett mosollyal barátnőjétől, aki a tükör felé fordítja a tekintetét.

-Jézusom, ez kurva erős lett! Szedd le! - leheli maga elé, ugyanakkor ez a smink elég vagány volt. Mégse hozzá illett.

-Hidd el, ez nagyon jól áll neked, csak sosem viselsz ilyet. Ez tekintélyt ad és szerintem magabiztosságot is. - mondja neki sietősen, hogy tényleg higgyen neki. - Most komolyan, szerintem tetszeni fog a majomnak. - vigyorog ő is a tükörbe nézve Larina mögül.

-Jah, persze. Szia tetszik sminked, szép kurvás lett, dugunk? - fakad ki a szőke lány, majd fájdalmasan lehunyva szemeit neveti el magát, hiszen ilyeneket nem szokott kimondani, de ha már kigondolta, akkor Esztella előtt bármit szólhat.

-Szerintem dugna veled. - jelenti ki mellékesen barátnője. - De ezt most bebuktátok, mert mi is ott leszünk Olmoval. Na, ne vágj már ilyen fejet, jó lesz. - biztatja Esztella továbbra is, még akkor is, amikor a megbeszélt időpont előtt tíz perccel Larina közli vele, hogy ő itthon akar inkább maradni.

-Jajj de baszdki most kajak ő fog jönni kocsival és viszi a seggünket. Úgy kellett volna megbeszélni, hogy találkozzunk valahol. Annyira kínos, hogy még ő jön értünk. - esik kétségbe Larina, mikor már magassarkú bokacsizmáját is felvette, remélve, hogy nem fog hasra esni benne.

-Ez nem kínos, hanem udvarias. - javítja ki Esztella, majd egyszerre néznek a bejárati ajtóhoz, ahonnan megszólalt a csengő. - Na eridj ajtót nyitni. - vigyorog barátnőjére, aki a sminkje ellenére elfehéredik.

-Jajj. - nyöszörög a lány, de készségesen sétál oda és nagyot nyelve nyitja ki az ajtót, ami mögött egy ma is rohadt jól kinéző Szoboszlait pillant meg. Szédítő parfümjétől és az egész látványtól jóleső bukfencet vet a gyomra, majd elég bátornak érzi magát, hogy köszönjön is végre. - Szia. - leheli alig hallhatóan és gondolatban arcon vágja magát. Bátorság Larina!

-Szia Larina. - köszön neki a focista kedvesen, majd félreérthetetlenül méri végig szemeivel a lányt, aki ettől rettentő zavarba jön.  - Wow, de csinos vagy és hű de jó lett a sminked. - dicséri meg pimasz mosollyal, amiért Larina majdnem elneveti magát, mert akaratlanul is eszébe jut a gondolata, amit megosztott Esztellával, mit fog reagálni a focista.

-Köszönöm, te is... nagyon jól nézel ki. - mondja kínos mosollyal, amit azonnal meg is bán, de ettől jobb és frappánsabb nem jutott eszébe.

-Ha készen vagytok mehetünk is, Dani az étteremben vár minket. - javasolja vigyorogva, miután Esztella is megjelent az ajtóban és köszöntötte a fiút, így egyetértően bólogatva vették fel a lányok kabátjaikat, hogy útnak induljanak két híres focistával vacsorázni.

***

Sziasztoook!
Na hát ha a Dagi kettőt vert a lengyel csapat ellen akkor kap itten egy frissítést 😁
Remélem tetszenek az események, garantálom, ezután sokkal izgibb dolgok is fognak történni!
Szép hetet mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️