Larina már a harmadik alig átaludt éjszakáján van túl és nem lát sok esélyt arra, hogy ma éjszaka jobban fog majd aludni. Teljesen kikészítette az idegeit Szoboszlai azzal, hogy köddé vált az elmúlt napokban. Vagyis inkább azóta, hogy volt egy félresikerült intim történetük. Ezért pedig a fiatal lány saját magát okolta és nem tudta mit tehetne. Nem akart a focista nyakára mászni azzal, hogy valami über klisé "beszéljük meg" üzenetet ír neki, de lassan kezdett megőrülni attól, hogy nem keresi őt Dominik. Pedig másra sem vágyott volna jobban.

Éppen sikerült már elszenderednie, s egyből belekerült az álmok világába, ugyanis ettől erotikusabbat nem is tudott volna álmodni. Természetesen örömének forrása legalább álmaiban Szoboszlai volt, s reggel, amikor felriadt teljesen magán kívül volt. Ekkor jött rá, hogy álmában igazi orgazmus is érte, valamint teljesen leizzadt. Pizsamája kényelmetlenül tapadt bőrére és már nyomát sem érezte az előző napi tusfürdő finom illatának.

Első útja a fürdőbe vezetett... volna.

-Áhh jó reggelt! - köszön neki Esztella haját igazgatva, miközben kirobog a fürdőszobából. Larina még magához sem tért, nem tudta pontosan, hogy ez valóban a valóság-e már.

-Szia! - motyogja orra alatt és fogja meg közben orcáit, amik hihetetlenül forrók voltak és egészen biztos, hogy teljesen kipirult.

Esztella már fel volt öltözve és nagyon úgy tűnt, mint aki indulni készül valahová.

-Nagyon sietek, Danival  reggelizek. - megy tovább a folyosón. - Még meg kell csinálnom a sminkemet jajj.

-Oké, jó szórakozást. - reagál barátnője bágyadtan és nem is igazán tudja felfogni most mindezen információkat. Inkább folytatja útját és becsukja maga mögött a fürdő ajtaját.

Ahhoz képest, hogy reggel van, elég sietősen szabadul meg pizsamájától és a bugyitól, amit viselt, majd mindet a szennyestartóba dobálja. Szemeit lehunyva hagyja el ajkait egy gondterhelt sóhaj, amint a meleg víz kellemesen simogatja bőrét. Nem érti, miért álmodott ilyesmiket és ez az érzés tényleg egészen hihetetlenül furcsa volt. Egy kicsit még kínosnak is tartotta mindezt.

Szoboszlai Dominik szokásához híven, lazán ül be autójába és indítja be azt, aminek motorja hangosan mordul fel és hasítja át kora reggel a parkolóház csendjét. Hozzá volt szokva a korán keléshez, nagyon ritkán engedte meg magának, hogy kilencnél tovább húzza a lóbőrt. Főleg most, hogy tervei vannak. El akar menni Larinához, mert érezte, hogy nem jó így ez a helyzet. Nem kellene ilyen gyerekesen viselkednie. Mondjuk lehet, a lány nem is akarja őt látni a történtek után, de ő most mégis gondolta, hogy megpróbálkozik vele.

A reggeli forgalom ellenére viszonylag hamar tud leparkolni abban az utcában, amiben Larina lakott a barátnőjével és megörül, amikor meglátja Esztellát kilépni a lépcsőház ajtaján, így sietősen megy oda hozzá, hogy megkérdezze, ugye Larina otthon van.

-Menj fel hozzá nyugodtan. - bólogat hevesen. - Nincs bezárva az ajtó, nemrég ébredt, szerintem még a fogát mossa, mert zuhanyozni ő reggel sosem szokott. Most megyek, mert Danival reggelizek. - mondja a parkoló autókat sasolva, hátha megpillantja a spanyol focista autóját.

-Menj csak, jó szórakozást! - vigyorodik el Szoboszlai, majd megrázza a fejét, miután otthagyta őt a barna hajú lány. Őt általában nem szokták otthagyni lányok. Meg kell szoknia, hogy nem mindenki őérte van odáig.

Komótosan megy fel a lépcsőn, miközben azon agyal mit mondjon majd Larinának. Nem készült semmilyen világmegváltó gondolattal és drámai sem akart lenni, valamint semmilyen programötlete nem volt és most kitalálni valamit már nem lehet. Az pedig nem is ő lenne. Ő nem szokott ilyesmit csinálni.

A barna ajtó előtt nagy levegőt véve bekopog, s mivel válasz nem érkezik a harmadik kopogása után sem, így óvatosan benyit az ajtón, majd becsukja maga mögött. Alaposan körülnézve rúgja le cipőit, majd akasztja fel kabátját a fogasra és sétál bentebb. A lakásban olyan csend uralkodott, mintha senki nem tartózkodna odabent. Kicsit el is bizonytalanodott, Larina talán visszafeküdt aludni.

Éppen ezért óvatosan benyitott a lány szobájába, de ott senkit sem talált. Majd meghallott némi zajt a fürdő felől és ekkor jött rá, hogy még biztosan odabent tartózkodik. Szíve szerint gondolkodás nélkül benyitott volna, de most valamiért mégis inkább kopogott előtte.

Larina ijedten csavarta maga köré a fehér törölközőt, hiszen szerencsére pont végzett a zuhannyal. Hatalmas szemekkel meredt az ajtón belépő focistára, aki szintén meglepődött, ám piszkos gondolatait nem tudta elrejteni arcáról.

-Jó reggelt királynő! - lép egyet a lány felé, aki még keresi a szavakat erre az egészre.

Ez valami vicc lehet az álma után.

-Te meg hogy kerülsz ide? - találja meg hangját, de Dominik csak szemtelen mosollyal méri végig. - Jézusom, nem mennél ki?! - háborodik fel. Dominik csak megrázza a fejét, majd megáll szorosan előtte.

-Egy okot mondj, amiért ki kellene mennem. - hajol közel a lányhoz, aki emiatt teljesen lefagy és már azt sem érti, mit mondott neki. Szívverése pillanatok alatt gyorsul fel, gyomra pedig bukfencet vet, amint orrába szökik Szoboszlai parfümjének szédítően jó illata.

Larina érzi, ahogy teste megremeg, miután a focista törölközővel fedett derekára helyezi nagy kezeit. Szeretett volna lazának és nyugodtnak tűnni, de ez nem az a helyzet volt, ahol ez könnyedén kivitelezhető lett volna. Büszke lett volna magára, ha tud válaszolni Szoboszlainak, ez viszont egyáltalán nem jött össze és jól tudta, hogy ezzel csak még jobban növeli az őt méregető fiú önbizalmát.

-Na látod. - szólal meg a gondolataiban forgó személy fülig érő vigyorral. - Nem tudsz semmilyen indokot felhozni, miért menjek el. Ráadásul szerintem pontosan azt szeretnéd, hogy itt maradjak. - vezeti tekintetét óvatosan lefelé, ezzel rettentő zavarba hozva Larinát. Szeretett volna szabadulni a focista karjai közül, de ehhez se ereje, se bátorsága nem volt. Valószínűleg egyébként nem kellene mindezt megengednie, hanem érett felnőttként kellene viselkednie, de még sosem történt vele hasonló és annyira félt, hogy többet nem is fog, hogy inkább annyiban hagyta a dolgot.

Szoboszlai hatalmas önbizalmat érezve csókolja szájon Larinát, aki ettől még jobban elgyengül, kezei felsiklanak a fiú felkarjára. Jó érzés volt a focistának végre megcsókolni valakit, az az érzése volt, hogy egyre jobban vágyik a törölközővel körbe tekert lányra.

-Annyira finom illatod van. - mondja egy pillanatra elszakadva Larina ajkaitól, aki nem győzte viszonozni a heves csókokat. Kicsit most nyálasabb is volt Dominik ajka, ez eddig nem tűnt fel neki. - És olyan puha a bőröd. - hint apró puszikat Larina arcának minden szegletére, s hirtelen nem bír betelni vele.

Larina persze teljesen odáig volt mindettől és nem tudta mitévő legyen. Úgy érezte ez nem a valóság.

Dominik megállás nélkül ostromolta a lány ajkait, végül lassítva a tempón tért át nyakára, majd füle mögé kicsit erősebb csókot nyomott, ezzel kicsikart Larinàból egy megilletődött nyögést, ami után borzasztó zavarba jött.

-Úgy hiányoztál. - mondja Dominik hirtelen és bár ő nem gondolja ezt komolyan, a lány elhiszi és csak még szerelmesebb lesz. Valamint megnyugszik a múltkori eset miatt. - De annyi dolgom volt, viszont örülök, hogy végre a közelemben vagy.

Szoboszlai ennél nyálasabb és hülyítőbb szöveget ki sem találhatott volna, amivel Larinát kenyérre tudná kenni.

-Úgy hallottam, te reggelente nem zuhanyzol, mi történt most? - teszi fel a kérdést Dominik egy incselkedő mosoly kíséretében, miközben kezei egyre lentebb csúsznak a törölközőn és elérik Larina fedetlen combjait.

Larina elgondolkodik kicsit, mert egy "veled álmodtam az éjjel" szöveget valószínűleg túlságosan gáz lenne benyögni. Így hát csak vállat von és reméli, mindezt elég természetesen tette.

-Ilyen napom van. - válaszolja kis mosollyal, majd lélegzete hirtelen elakad, hiszen Szoboszlai a melleinél összetákolt törölközőt megfogja és nagyon úgy tűnik szét szeretné rajta bontani. Emiatt aztán a lány hatalmasat nyel és annyira megijed ettől, hogy ellenkezni sem mer.

-Örülök, hogy Esztella meg Dani kettesben nyomulnak kora reggel. - magyarázza könnyedén, mialatt lassan szétbontja a fehér anyagot, Larina ereiben pedig megáll a vér. - Mit szólnál, ha ma mi is együtt nyomulnánk? - kérdezi egyik szemöldökét felvonva, de ugyanakkor választ nem kap. Így hát pimasz mosollyal kémlelve Larina arcát, húzza őt teljesen magához a törölköző két végénél fogva. - Remélem ma nem kezdődnek túl korán az óráid. - csókol a lány nyakába, akinek mellei a focista mellkasának nyomódnak és elég kényelmetlenül érzi magát, amiért teljesen meztelenül áll most előtte.

Dominiknek hatalmas akaraterőre volt szüksége, hogy tarthassa a szemkontaktust Larinával és anélkül ölelje magához, hogy jól megnézné magának testét. Kicsit talán saját magát is kínozta, ugyanis teljesen beindította fantáziáját, amint Larina keblei nekinyomódik testének. Olyan szívesen magáévá tenné őt, de tartani akarja magát Tyler javaslatához, miszerint ne legyen túl rámenős. Mégis úgy érezte, amit most csinál az nem sok. Ennyi kell.

Miközben azon volt, hogy ajkaival minden négyzet millimétert behintsen nedves csókokkal Larina nyakán, mellkasán és vállain, egyik kezét szemtelenül lábai közé vezette, aminek hatására kissé elhúzódott tőle a lány, s résnyire elnyílt ajkakkal pillantott fel szemeibe. Érezte, ahogy odalent valami furcsa dolog történik vele és nem tudja megakadályozni. Dominik finoman, mégis érzékien kezdte masszírozni nőiességét, ami érezhetően egyre nedvesebb lett.

-Úgy érzem én is hiányoztam neked. - jegyzi meg vigyorogva a focista, majd mielőtt Larina érdemben reagálhatna, elhúzza kezét, a fehér törölközőt pedig visszatekeri a lány teste köré. Na ez aztán a meglepő fordulat. Larina is csak pislogni tud ezen az egészen, na meg magához fogni a puha anyagot.

-Miért hagytad abba? - csúszik ki a száján a kérdés, és próbálja összerakni a történteket.

-Hát nem válaszoltál semmi egyértelműt, szóval nem voltam benne biztos, hogy tetszik-e, amit csinálok. - von vállat ugyanolyan lazán, mint bármikor máskor. Ezzel szemben Larina arca tűz piros színbe öltözött. - Mi lenne, ha felöltöznél és elvinnélek reggelizni az órád előtt?

-Oké. - leheli maga elé a lány megszeppenve, majd megerősítve magán a törölközőt, indul a szobájába, ahová Dominik természetesen kérés nélkül követi. Nem hiszi el, hogy komolyan nem történt semmi izgalmas....

Larina nem kicsit érezte kellemetlenül magát Szoboszlai pillantásaitól, amikkel az ágyon ülve illette őt. Remegő kézzel kivett a szekrény fiókjából tiszta fehérneműket, majd szerette volna őket felvenni, de megakadályozta őt ebben a focista jelenléte. Túlságosan feszélyezve érezte magát miatt.

Dominik vágyakozva nézett Larina irányába és úgy érezte, már nem igazán tud jó fiú lenni. Így aztán az ágyról felállva lép oda hozzá és fogja meg finoman csuklóját, majd a másik kezével újra megfogja a törölközőt.

-Tudod mit? Visszaszívom. Inkább ne öltözz fel. - jelenti ki komolyan, majd ezúttal szemtelenül végignézi, ahogy a törölköző leesik Larina lábai elé és a lány teljesen meztelenül áll előtte, amikre nincsenek szavak.

Igazából érezte, hogy Larina nem insta modell és nem számolja a kalóriákat egy-egy étkezésnél, mégis meglepte, hogy sokkal vékonyabb volt, mint amilyennek elképzelte. Nem rendelkezett túlságosan nagy mellekkel, mégis szépek és formásak voltak, neki pedig most semmi más nem számított. Mielőtt Larina megszólalhatott volna dőbbenetéből felocsúdva, ajkaik csókban forrtak össze, amit a középpályás kezdeményezett. Dominik nem bírt betelni a lánnyal és annak ellenére, hogy nem akarta lerohanni, mégis szorosan magához vonva mászik fölé, mint aki erre a pillanatra várt volna egész életében.

-Ugye most sincs meg? - kérdezi sietősen, miközben Larina mellkasának minden egyes szegletét nedves csókokkal halmozza el, ő pedig hirtelen azt sem tudja, mit kérdez tőle a focista.

-Nincs. - hagyja el egyidőben a száját egy jóleső sóhaj, és kicsit fel is forrósodnak orcái, amint megpillantja Dominik elégedett mosolyát egy pillanatra. Próbálja felfogni, mi is történik most valójában, ám ez az egész annyira új és izgalmas, hogy nem tudja, mit kellene pontosan csinálnia. Igazából Szoboszlainak van egy elhatározása, ehhez pedig az szükséges, hogy Larina lábai közé jusson és a lány élvezze, amit csinál.

Dominik kicsit elhelyezkedve tolja szét Larina térdeit, majd mozdulatait lelassítva, finom puszikat nyom combjának puha bőrére, s halad felfelé kínzó lassúsággal. Larina kicsit megemelkedve figyeli mindenzt, ajkai résnyire elnyílnak a kellemes érzéstől és attól, hogy valóban ez a valóság.

-Még mindig nagyon szép sima és puha vagy. - bókol a focista újra, miközben egyik kezét finoman a lány nőiességére simítja és óvatosan simogatni kezdi. Larina torka elszorul és valami egészen különöset érez, amitől jóleső borzongás fut végig tagjain. - És úgy érzem szívesen elkésnél ma óráról. - teszi még hozzá kuncogva.

-Hogy lehetsz ennyire... - szidná le Larina azonnal, de mivel a focista a nyelvét nőiességének nyomja, a szavak benne rekednek.

-Igen? - pillant fel rá egy rövid pillanatra mosolyogva. - Folytasd kérlek. - szántja végig óvatosan a nyelvével, a lány pedig meg akar őrülni az érzéstől. Eddig sosem érzett ilyet.

-Nem lényeg. - nyögi elhalóan Larina, s tehetetlenül szorítja össze a fehér ágytakarót kezeivel. Odalent ezidő alatt Dominik elszántan kényezteti és szenteli figyelmét teljesen neki.

Larina sosem érzett még ilyet életében és csak most jön rá, milyen jó dolog is ez az egész. Ugyanakkor... olyan kellemetlenül érzi kissé magát, amiért ő ruha nélkül széttárt lábakkal fekszik a focista előtt, aki reméli, hogy nem csak szórakozik vele. Szoboszlai viszont teljes öltözékben van és olyan jó az illata és milyen... tehetséges.

A fiatal focista céltudatosan csinálta dolgát Larina lábai között és nagyon felizgatta őt is ez az egész, hogy végre legalább ilyen helyzetbe kerülhet vele. Talán közelebb van a várva várt alkalom, hogy lefeküdjön vele, mint hinné. Mindent elkövetett, hogy a lánynak ez az alkalom nagyon jó legyen és az maradjon meg benne, hogy eddig ő csinálta ezt vele a legjobban.

Larina teste szinte felrobban a megannyi kellemes érzéstől, ami éri minden egyes másodpercben és úgy érzi, nagyon közel van ahhoz, hogy elmenjen. Dominik megállás nélkül ostromolja ajkaival és nyelvével odalent, ami a kezdeti kínosságból átváltott baromi jóra. Nagy kezeivel combját és alhasát simogatja, bőrét cirógatja, ő pedig tehetetlenül nyúl fejének irányába és csúsztatja ujjait a focista hajába. Persze hirtelen eszébe jut, vajon Dominik mennyire allergiás rá, ha valaki a haját fogdossa, de mivel nem reagált erre vonatkozóan semmi negatívat, így el is szállt ezen gondolata. Másik kezével hirtelen kapott a fiú kezéhez, ezzel egyidőben alhasában erősödni kezdett a kellemes érzés, majd végül nem tudta magát türtőztetni és egy magas hangú sóhajjal adta tudomására Szoboszlainak, hogy épp most éli át a gyönyört, amit okozott neki.

Dominik megvárta, míg Larina remegései alább hagynak, majd az ágyra kikészített tiszta fehérneműt pimasz mosollyal húzza fel a lány lábaira és igazítja meg rajta. Larina arca teljesen kipirult és alig tér magához. Mellkasa még mindig szaporán jár, szemeit pedig inkább szorosan lehunyja, mikor Dominik újra fölé mászik és mellkasára, majd arcélére is csókot hint.

-Nem gondoltam, hogy ilyen tehetséges vagyok, ez gyors volt. - vigyorodik el szélesen, Larina pedig kicsit elszégyenli magát, mert nem akarja, hogy Dominik rájöjjön, vele még sosem történt ilyen. - Felírom majd a rekordok füzetembe. - teszi hozzá kuncogva, Larina arca pedig még jobban felforrósodik.

-Muszáj mindig ilyen nagyképűnek lenned? - kérdezi meg Larina elengedve egy tehetetlen nevetést. A középpályás csak mosolyog egyet ezen.

-Máskülönben elég unalmas karakter lennék a könyvedben és nem olvasnák ennyien. - érvel neki elég ésszerűen.

A lány csak megcsóválja fejét, majd kicsit szerencsésnek érzi magát, hogy Szoboszlai mit művelt vele. Aztán hirtelen a falon kattogó órára pillant és nem is foglalkozik vele, hogy a focista felette tornyosul.

-Úristen! Elkések a suliból! - tér magához, majd azzal a lendülettel próbálná eltolni magától a focistát, aki megrökönyödve engedi ezt.

-Larina chill. - reagál teljesen laza stílusban, majd az ágyon felülve húzza vissza a lányt háttal az ölébe, aki ettől elveszítve egyensúlyát foglal helyet izmos combjain. - Nem tartott ez a dolog olyan sokáig, hogy elkéss, különben is elviszlek. - hint finom puszit a lány csupasz hátára, majd vállaira, amiket gyengéden cirógat ujjaival, végül kicsit melleinek irányába kalandozik velük el, amik szinte elvesznek hatalmas tenyerében.

-Oké, de akkor is öltöznöm kell. - tér magához Larina, pedig baromira jól esett neki most ez. - Meg reggeliznem kell.

-A reggelit megoldjuk útközben. - legyint Dominik továbbra is az ágyon ülve és nézi, ahogy a számára oly hívogató lány már melltartóval kiegészült fehérneműben kutat ruhái között.

Larina végül egy szép kötött, rózsaszín felsőben, aminek a mellkasán gyöngyök voltak és egy fekete farmerben késznek is nyilvánította magát, majd egy gyors szempillaspirált tett fel. Eddig natúrban villogott a focista előtt és megáll az ész, hogy még így is szépnek tartja. Szépnek tartja?

-Kész vagyok. - jelenti ki megkönnyebbülten, bár még mindig furcsán érzi magát az előbbi miatt. Odalent is. Olyan szokatlan számára ez az egész.

-Menjünk királynő, nehogy elkéss. - lép oda hozzá Szoboszlai, akinek tetszett, hogy végre közelebb került minden téren a lányhoz. Igazából amikor meglátta a fürdőszobában teljesen meztelenül, egy pillanatra átfutott az agyán, milyen jó és izgalmas is lenne Larinával szexelni mondjuk a mosógépen. Aztán viszont ezt a gondolatot elhessegette, mert mégis csak jobb volt ez így.

Larina magához véve a táskáját igyekszik Dominik után, aki felsegíti rá fekete szövetkabátját, amit első találkozásuk alkalmával is viselt Budapesten. Sokkal könnyebb volt, hogy a focista fűtött autójában utazhatott, nem pedig sétálnia és villamosoznia kellett a városban kora reggel, amikor egyébként is mindenki a munkába vagy épp szintén iskolába igyekszik és tömegnyomor van az összes tömegközlekedési eszközön.

-Te nem szeretnél reggelizni? - pillant kérdően Szoboszlaira a lány, miután kézhez kapta a mekis zacskót, ami két toastot egy kávét és Dominik erősködése miatt egy almás pitét rejtett.

-Én reggelizek a központban. - rázza meg a fejét mosolyogva, majd finoman gázt adva indulnak tovább most már az egyetem felé. Dominik úgy vezet, mint aki mindig is itt élt volna és ismeri a közlekedést. - Tudod, nekünk mindig kinyalják a seggünket még akkor is, ha szarul teljesítünk a pályán. - teszi hozzá nagyképűen, amin Larina csak megcsóválja a fejét, majd eszébe jut ezzel kapcsolatban, amit nemrégiben édesapja mondott neki.

-Apukám tutira megvonná tőletek a reggelit, ha ő lenne az edzőtök és így szerepelnétek. - jelenti ki büszkén. Édesapja véleménye szerint elég jól ért a focihoz korábbi pályafutásából kiindulva és el is tudná képzelni őt valamilyen sportműsorban a tévében, ahogy egy-egy futball mérkőzést elemez. Dominik ledöbbenve néz Larinára, aki csak somolyog.

-Nézzenek oda, hogy kinyílt a csipád egy orgazmustól. - reagál másodpercekkel később még mindig felhúzott szemöldökkel. Larina ennek hallatán aztán fülig pirul és kicsit el is szégyelli magát. Ha a szülei ezt megtudnák tutira nagyon kiakadnának. Ő sosem fiúzott vagy ilyesmi, mindig csak ábrándozott erről.

Az egyetem előtti parkolóban Dominik finoman leparkol, majd Larina felé fordul, aki szedelőzködni kezd. Akkor azonban lefagy, mikor a focista meleg tenyerét combján érzi meg. Kétségbeesetten kapja tekintetét a fiúéra, hiszen minden bizonnyal nem lenne jó, ha valaki meglátná őket.

-Szeretnék ma még találkozni veled. - közli kedvesen a focista, Larina gyomra pedig bukfencet vet ettől és legbelül ugrálna örömében. - Mit szólnál, ha beülnék vacsorázni mondjuk abba az étterembe, ami az utcátokban van a sarkon?

-Oké, szívesen. - leheli maga elé a lány zavartan, s úgy érzi nem képes tovább a barna szempárba nézni.

-Este hétkor várlak. Foglalok asztalt. - hajol közelebb Dominik, s engedélyt sem kérve csókolja szájon a lányt elég szenvedélyesen, aki kicsit megijed, amikor a nyelvét is átdugja a szájába. Végül tehetetlenül siklik hideg tenyere a borostás arcra, akinek tulajdonosa ettől csak még nagyobb önbizalmat érez. Miután kissé letaperolta Larina derekát és combját, elválik ajkaitól, hogy útjára engedje, mert neki is időben oda kell érnie az RB központba.

-Akkor este. - motyogja Larina esetlenül lesütve szemeit, miközben kezével megkeresi az ajtó kilincset.

Szoboszlai ezer wattos mosolyt villantva rá köszön el tőle, majd hajt el a hatalmas autóval. A lány pár másodpercig csak mered maga elé és nézi, ahogy eltűnik a sok autó között a fekete Mercedes. Olyan bénán érzi magát. Az elmúlt egy órában annyi minden történt vele, hogy nem tér magához és nem tudja, mit kellene csinálnia. Pedig nem akarja, hogy Dominik azt higgye minden téren tapasztalatlan. Még, ha ez így is van...

-Na mi van elhozott a focistád a suliba? - hallja meg szinte nagyon közelről Esztella hangját, így gyorsan meg is pördül. Barátnője eszelős vigyorral figyeli.

-Ne ilyen hangosan! - csitítja, hiszen nem akarja, hogy téma legyen az egyetemen. - Nem akarom, hogy mások is megtudják.

-Akkor legközelebb mondd neki, hogy ne azzal a böhöm nagy autójával hozzon el, ami már önmagában feltűnést keltő. Az ő nagy arca nem is kell hozzá. - kontrázik Esztella, Larina pedig csak megcsóválja a fejét ezen az egészen, hiszen valahol igaza van. Szoboszlai nem a szerénységéről ismert. - Na mesélj már, miért vágsz ilyen fejet? - karol belé barátnője, miközben besétálnak az egyetem hatalmas ajtaján.

-Hát tudod reggel átjött Dominik. - kezdi halkan és ugyanakkor pirulva.

-Igen, tudom összefutottam vele. - bólintja Esztella türelmetlenül, mert kíváncsi mi történt barátnőjével kora reggel. Reménykedik valamilyen izgalmas sztoriban. - És mi történt?

-Hát... izé... bejött hozzám a fürdőbe és csókolóztunk. Olyan aranyos volt, azt mondta hiányoztam neki meg minden. - meséli boldogan, Esztella pedig elégedetten mosolyog.

-Remélem dugtatok egy jót a mosógépen. - reagál könnyedén, Larina ettől viszont zavarba jön.

-Jajj dehogy! - ráncolja homlokát, ugyanakkor vizuális típusként elképzeli a jelenetet és csak még vörösebb lesz tőle az arca. - Semmi ilyesmi nem történt, mi csak... - folytatná, de hirtelen elakad a szava, mert nem sosem mondott ki ilyesmit még. - Szóval... bementünk a szobámba és...

-Jézusom, nyögd már ki! - sóhajtja Esztella a női mosdó előtt megállva.

-Emlékszel múltkor a kezével csinált velem olyasmit, most a nyelvével. - fogalmazza meg szépen, Esztella viszont csak értetlenül mered rá.

-Tehát kinyalt? - kérdezi kertelés nélkül, Larina pedig óvatosan bólint.

-Igen. - motyogja maga elé.

-Na és milyen volt? Tehetséges a gyerek? Tényleg, nem csiklandozott a borostája?

-Jajj már! - forgatja szemeit a sötétszőke lány. - Nagyon jó volt. De azóta olyan furcsán érzem magam, meg a kocsiban úgy lesmárolt, azt hittem megfulladok.

-A kis mohó dagi. - neveti el magát Esztella, majd kinyitja a mosdó ajtaját, amin mindketten bemennek. - Na de örülök, hogy végre ilyen is történt veled, ráadásul életed szerelmének köszönheted. Biztos bejött neki, hogy legyantáztalak.

Nem volt meglepő, hogy a mosdóban nem csak ők ketten tartózkodtak, de éppen utánuk robogott be egy négy főből álló lány csapat, akik tudomást sem véve róluk foglalták el a tükröt, hogy az amúgy is tökéletes sminkjüket megnézhessék.

-Katarina megint nem jön ma be? - kérdezi az egyik, ajkait rúzsozva. Larina a mosdó ajtajának dőlve várakozott Esztellára, így kénytelen volt hallgatni a beszélgetést.

-Nem, azt mondta megfázott. - válaszolja a másik. Larina mindegyiket alaposan végigméri és megállapítja, hogy ezek a lányok sokkal szebbek nála. Miért is akarna bármit tőle Szoboszlai?!

-Én mondtam, hogy nem lett volna szabad olyan lengén öltöznie a hétvégi bulira. - csatlakozott a társaság egyetlen fekete hajú tagja. - Még a végén tényleg beteg lesz.

-Jajj multkor mesélte, hogy leszopott valami RBL játékost Tyler bulijában. - erre a mondatra Larina felkapja a fejét és eléggé kíváncsi lesz.

-Kajak? - fordul hátra az egyik barátnő, befejezve a rúzsozást.

-Aha, azt a kis fiatal magyar srácot, akinek olyan bonyolult a neve. Szoboszlai vagy mi. Korán lelépett a buliról, de aztán visszajött valamiért. - ejti ki elég érdekesen a nevet, Larina azonban nagyon jól érti kiről van szó. - Azt mondta viszonozta is a gyerek, de szerintem ez már tök kamu. - legyint a lány, a többiek pedig egyetértenek vele.

A lány csapat nevetgélve vonul ki, majd Esztella is, aki ledöbbenve nézi a fal fehér Larinát. Füle zúgni kezdett, gyomra görcsbe rándult, és mintha émelyegni kezdett volna.

-Mi a fasz! - leheli Esztella barátnőjéhez lépve, aki a mosdókagylót támasztja remegő kezeivel. - Nyugi ez biztos valami pletyka. - próbálja megcáfolni a hallottakat, ugyanakkor simán kinézi mindezt a focistából és elképzelhetőnek tartja, hogy ilyet csinált.

-Kurva élet! - nézi magát a tükörben barátnője könnyeivel küzködve. - Hogy lehettem ilyen buta?! Olyan hülyén érzem magam baszdki, elhittem, hogy tetszem neki. Ez a srác végig csak arra utazott, hogy valaki kielégítse! Ráadásul milyen megalázó ez az egész! - akad ki teljesen, Esztella pedig egy pillanatra meg is ijed.

-Szerintem beszélj vele, biztos csak valami félreértés. - ajánlja Esztella.

-Biztos, hogy nem! Csináljon amit akar, én ma nem vacsorázok vele! Szopja le mindenki! - viharzik ki a mosdóból, Esztella pedig tehetetlenül megy utána, hiszen barátnője most kissé beszámíthatatlan.

***

Sziasztok! 😇
Ezer bocsánat, a hétvége olyan gyorsan elszaladt, hogy nem volt időm posztolni és csak tegnap este kaptam észbe 🥹
Szóval hozzam egy új részt, amiben elég sok minden történik és kiderül egy-két részlet, ti mit gondoltok róla?
Szép hetet mindenkinek!
Millió puszi & ölelés! ❤️