Bosszúsan ücsörögtem a bárpulton könyökölve, egy pohár sörrel előttem. 

-Magyarázatot várok. 

-Ugyan mire? - dünnyögtem. 

-Hogy mit művelsz. 

- Se legjobb barátom, se barátnőm. Te mit tennél? - kérdeztem prüszkölve. 

-Azért, mert nem lépsz tovább!

-Mond, veszítettél el már valakit valaha? - néztem rá hitetlenül. 

- Persze. 

- Nem fogok magyarázkodni. 

-James, csak... - kezdte. 

-Stacy, ez nem ilyen egyszerű. - néztem a szőke lány szemeibe. 

-Ellöksz magadtól. 

-Tudom. 

-Nem fogom hagyni - húzta ki a széket. - Ne aggódj. 

-Fantasztikus - húztam egy gúnyos vigyorra ajkaimat.  

-Lehet még belőlünk valami! - győzködött. - Csak adj esélyt. 

-Nem tudok. Ravent szeretem. 

-Magadat bíztatod ezzel vagy engem? - vonta fel a szemöldökét. 

-Tessék? - kérdeztem döbbenten. 

-Annyiszor emlegeted, hogy már elgondolkodtam rajta, talán magadat próbálod rábeszélni erre. Tényleg szereted, vagy csak vígasztalod magad?

- Ezt a kérdést válaszra se méltatom - dörzsöltem meg a homlokomat. 

-Szóval igazam van.

-Stacy, ez.. - kezdtem, de közbevágott. 

-Sam mondta hogy együtt voltatok. De biztosan olyan komoly volt, hogy...

-Mond, te miért kérdezgeted erről Samet?

-Magától mondja. 

-Kérlek, mond meg neki, hogyha nem hagyja abba, kiütöm a fogait. 

-Nem fogom. 

-Nagy kár - kortyoltam a poharamba. 

-Szóval... - kezdte. 

-Nem voltál benne a kapcsolatban. És Sam sem. 

-Nem, de Te benne lehetnél a.. 

-Nem. Stacy, nekem Raven.. 

-Ó istenem, Tedd már túl magad rajt!

-Miért nem érted, hogy nem? - néztem rá fáradtan. -Most is te hívtál!

- Mert ismerlek! És tudom, hogy.. 

-Nem ismersz. 

-Oké, képzelj amit akarsz. 

Még másfél órán keresztül hallgatva a lány idegesítő papolását próbáltam kizárni mindenkit magam körül. Ez így nem lesz jó. 

EGY HÓNAP MÚLVA

A kanapén ülve néztem fel unottan. Parker gyilkos tekintettel méregetett engem, Sam vidáman rántottát csinált, Stacy mellettem vidáman olvasott fel valamit, amire bevallom egyáltalán nem figyeltem. Nem érdekelt. 

-Hogy megy az.. iskola? - dobtam be magam Parkernél, aki ekkor elhunyorodott. - Te nem szólsz hozzám, kölyök? - ráncoltam a szemöldököm. 

Nem, nem szólt hozzám. 

-Parker, mi bajod? - ráncoltam a szemöldököm, de csak visszahajolt a telefonjába, majd az enyém csippant is. 

Parker üzenete

 Én Raven pártján állok. 

Nagy szemekkel néztem fel a tinire, aki hunyorogva nézett. 

-Parker, nyugodtan beszélhetsz velem attól függetlenül, hogy.. 

-Hagyd - rakta elénk a tányért a dohányzó asztalra Sam. - Tinik. 

-Hé! - kiáltott rá idegesen, ám akkor megnyílt előttünk egy kapu. 

Ó, a már jól ismert kapu a jól ismert idegörlő Stephen Strange-l az élen. 

A férfi köpenyét megigazgatva lépett át és nézett végig rajtunk komótosan. 

-Strange! - vidult fel Parker azonnal, s végre megszólalt. 

-Hozzá bezzeg hozzászólsz?! - kérdeztem felháborodva, ám Strange megállt és egyenesen rám nézett. Stacy azonnal átkarolt, vállamra hajtva a fejét, Strange szemeiben pedig felcsillant az undor. 

-Barnes. 

-Strange - néztem fel rá, egy mély levegőt véve. 

-Csak annyit akarok mondani, hogy... - gondolkodott el. - Hogy talán igazad volt barátom. 

-Tessék? - ráncoltam a szemöldökömet. 

-Igazad volt. Ja, és b*szd meg. - mondta, ezzel pedig el is tűnt. 

Kevesebb mint féltized másodperccel később óriási hangzavar ütötte fel fülünket. 

Steve Rogers esett le a lépcsőn. 

-Steve! - ugrott fel azonnal Sam, én pedig szinte hitetlenül néztem a szőke férfire. Hiszen Ő eltűnt, amikor Thanos csettintett. Ami azt jelenti, hogy... 

-Raven - fordultam a nappali másik irányába, azonnal lelökve magamról a szőke lányt, aki döbbenten kapott karom után, de Én térdre borulva ragadtam meg a lila hajú lány arcát. 

Raven kétségbe esett tekintettel nézett fel rám, arca felragyogott, azonnal szorosan magához ölelt. 

-Raven! - bukott ki belőlem döbbenten, éreztem ahogyan a szívemről lezuhan egy óriási kő ami mindeddig bennem nyomorgott. - Raven, hallasz engem? - toltam el magamtól szipogva, felnevetve a lány szoros ölelésétől. 

-Bucky! Nem tűntél el! - tapasztotta tenyereit arcomra, mire azonnal lehervadt a vigyorom. Meg akart csókolni, de elhúzva arcomat néztem rá komolyan. Ekkor az Ő vigyora is lehervadt. - Ne. 

-Raven, Te... - kezdtem. 

-Oh, Istenem kérlek ne - engedett el azonnal, körbenézve. S ekkor látta meg Stacyt is. 

És ekkor már tudtam, hogy mindennek vége.