- Oké. Ti mentek Lokiért - mutatott rám és Scottra Stark. - Plüssmaci, Thor  Asgard - fordult tovább. - Ti a lélekkőért - nézett Natra és Clintre, ekkor pedig Scottra néztem. 

-Köszönöm, hogy velem jössz. 

-Köszönöm, hogy elvállaltad - biccentett mosolyogva. 

-Csak hogy tudd, lógsz nekem még egy jégkásával - vigyorogtam rá. 

-Még szép. Nem felejtettem el - vigyorgott. 

-Készen álltok? - nézett körbe Steve. 

-Találkozunk nem sokára - vigyorgott Natasha. 

-Sok szerencsét mindenkinek - mondtam kifújva a levegőt, majd pár másodperc múlva ott is voltunk, még mielőtt Thor és Loki elköszönt volna tőlünk véglegesen. 

Az akkori Énem éppen hogy megindult a fürdőbe, Bucky épp kelt ki az ágyból... Én pedig lefagytam. Ekkor épp elég problémás ideinket éltük, Én pedig csak lefagytam és néztem, ahogyan jön ki a szobából, s bár nem kellett volna szóba állnom vele, késő volt, észre vett. Scott már rég az emeleten járt Lokit keresve, Én pedig csak döbbent szemekkel néztem a borostás férfira, aki megtorpant az ajtóban mire kapcsolhattam volna.

-Raven? - kérdezte értetlenül a férfi. 

Ó istenem azok a kék szemek öt év után is olyan tüneteket tudott hozni nekem... A gyomrom azonnal görcsbe rándult, ahogy szívem is fájdalmasan hevesen kezdett verni. 

-Bucky - böktem ki azonnal. 

-Minden rendben? - lökte el magát az ajtófélfától. - Nem zuhanyozni indultál? - ment vissza a szobába, Én pedig egy nagyot nyelve meredtem rá. 

-De.. De igen - mondtam ki száraz szájjal, megköszörülve a torkomat. 

-Történt valami? - indult meg felém újra, ám Én csak a nyakába vetődve öleltem magamhoz szorosan, küszködve heves érzelmeimmel, megpróbálva kibírni ezt a találkát zokogás nélkül. - Raven? 

- Ne haragudj - bújtam hozzá, nyakhajlatába fúrva arcomat. 

-Hosszabb a hajad? - fűzte ujjait hajamba, nekem pedig a vészcsengő azonnal szirénázni kezdett a fejemben és szemeim azonnal kipattantak. 

-Öhm.. izé.. - toltam el magamtól. -Aha. Na, de megyek zuhanyozni...  - indultam meg az emelet felé. 

-Fura vagy - mondta. -És a zuhanyzó nem arra van! - kiáltott utánam. 

-Beszélek Strang... - siettem fel. 

-De itthon sincs! - szabadkozott döbbenten, ám Én azonnal rontottam is be a legelső szobába. És még mekkora mákom volt! 

Loki a matracon fekve bámulta a plafont, egy almát dobálva feje fölött, lazán szinte már-már unottan. 

- Loki! - örültem meg azonnal, a férfi pedig a szemöldökét ráncolva könyökölt fel, ám esélye sem volt, azonnal a nyakába vetődtem és elterülve a matracon szorongattam magamhoz. 

-Jesszusom, mi a frászt csinál?! - háborodott fel azonnal, ám Én csak tovább ölelgettem a férfit, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi történik. 

Scott az ajtón halkan beosonva segített fel a földről mindkettőnket, majd komolyan Loki felé fordulva fogtam meg a vállát. 

-Figyelj rám - néztem mélyen a szemeibe. - Loki, velünk kell jönnöd - biccentettem. 

-Igaza van - állt mellém Scott azonnal. 

- Figyelj, Loki - vágtam közbe, még mielőtt mondhatott volna bármit is. - Velünk kell jönnöd - kezdtem.

-Ha nem, meghalsz. Komolyan! - bólogatott Scott. -A jövőből jöttünk. Megmenteni!

- Tessék? - ráncolta a szemöldökét a férfi. 

- Thanos tönkretesz mindent - hadartam. - És Téged is - tettem hozzá. 

Beletelt egy jó tíz percben, amíg megmagyaráztunk Lokinak mindent, és rávettük, hogy egyáltalán gondoljon bele abba, hogy velünk jöjjön. Az utolsó csepp a pohárban még is az volt, amikor közöltem vele, hogy Thor a mi idősíkunkban szinte darabjaira hullik, döbbenten nézett a szemeimbe. 

- Veletek megyek - biccentett azonnal. - Nem fog ez külön bonyodalmat csin...

-Ennél nagyobbat már semmi sem tud - mondta Scott. - Örülök, hogy velünk jössz - biccentett. 

-Köszönöm - öleltem át Lokit azonnal, aki megilletődve veregette meg a vállam.

-Hanyagoljuk ezt a sok érintést kérlek - tolt el magától, Én pedig boldogan nyomtam egy puszit arcára, amitől ha lehet még az eddigieknél is jobban ledöbbent, ám mindegy volt, hiszen azonnal vissza is tértünk az eredeti idősíkunkba.

-Sikerült? - néztem Stevere és Starkra azonnal. 

-Siker -biccentett Steve büszkén. 

-Mindenki meg van? - fordult körbe Stark azonnal. 

-Mindenki - biccentett mosolyogva Natasha. 

-Megcsináltuk? - ragyogott fel a szemem azonnal. 

-Loki? - tört a levegőbe Thor döbbent hangja, a fekete hajú férfi pedig felkapva a fejét húzta ki magát. 

-Fivérem - biccentett Loki, ám Thor mit sem szórakozva kapta fel a férfit és ölelgette meg azonnal. 

-Mindenki meg van? - fordult körbe Nebula.

-Sikerült - suttogtam, megkönnyebbülten felnevete.

-Most sírni fogsz? - ölelt át fél karral Stark, egy huncut mosollyal. 

-Meg van az összes kő! - ujjongott Bruce is. 

Egy jó fél órás átbeszélés után, mindenki megosztotta tapasztalatait, és a történéseket, Natashára és Clintre került a sor. 

-Ami azt illeti, mi majdnem nem tértünk vissza kettesben - rázta a fejét Clint. 

-Mi történt? - ráncolta a szemöldökét Steve. 

-A lélekkőért áldozatot kell adni. Ezért... Ezért hunyt el Gamora is - nézett körbe Natasha. 

-Viszont fogalmazzunk úgy hogy én véletlen... egészen véletlen lelöktem azt a fura alakot a szikláról... - húzta meg üveg sörét Clint, Én pedig először szimplán őszintén ledöbbentem. Aztán, egyszerre fakadtunk ki hangos nevetésben, és még maga Nebula és Loki is el-el mosolyodott a történet hallatán.