A zuhanyt megengedve söpörtem hátra vizes hajamat azonnal. A gondolataim ezerrel Bucky körül cikáztak. És körülöttem. Nem tudtam, hogy mikor beszél belőle a trauma, amit a Hydra miatt élt át, vagy mikor... Mikor tudta, mit akart.

Nem szeret?

Nem akar?

Úgy érzi, csak árt nekem?

Segítségre van szüksége?

Hagyjam?

Mit csináljak?

A sampont kinyomva a tenyerembe vettem egy mély levegőt... Amikor az ajtó kinyílt.

-Raven? - hallatszódott a szőke Istenség hangja.

-Thor, éppen zuhanyzok - húztam össze magam.

Istenem áldja azt aki kitalálta a zuhanyfüggönyt.

Be volt húzva a zuhanykabinon lógó textil, ám még így is feszengve mostam ki sampont hajamból.

-Tudom, csak el akartam köszönni - mondta.

-Mi? - akadtam meg azonnal, majd felé fordultam, bár Ő ezt nem láthatta. - Hova mész? - kérdeztem döbbenten, kikukucskálva, a férfi pedig szorosan összeszorított szemekkel állt előttem. - Kinyithatod a szemed!

-De meztelen vagy! Jó ég, Barnes meg fog ölni - mormogta.

-Miatta nem kell aggódnod már nem érdeklem - mondtam. - Thor, hova mész?

-Hát.. El.

-Én azt értem! - szitkozódtam. - Az istenit, adj egy törölközőt. - hajoltam vissza, majd utoljára kiöblítve hajamból a maradék sampont, zártam el a csapot.

-Melyiket?

-Mindegy. Az enyém ott van felakasztva.

-Meg van! - ragadta meg, majd egy kéz nyúlt be a függöny mellett, kezében egy... Sötétkék törölközővel.

-Ez a tied - mondtam.

-Nem is - hazudott.

-Rá van hímezve, hogy Thor - tekertem magam köré a törölközőt, elrántva a függönyt.

-Hehe, tudom - vigyorgott, Én pedig felháborodottan léptem ki a fürdőkádból, így Ő riadtan felsikítva fordult el.

-Hülye! - csíptem belé. - Nem kell elfordulnod!

-De Barnes kibelez!

-A francba, nem izgatja, mi van velem, Thor! - ütöttem meg idegesen. - Ne tereld a témát, hová mész? - kérdeztem.

-Én.. - fordult meg, majd haját eltűrve vett egy mély levegőt. - Visszamegyek Asgardba. Lokival - biccentett feszülten.

-Dehát ez jó! - mosolyogtam rá boldogan. - Mindig vissza akartál menni. Ott a helyed, szöszi - vigyorogtam. - Jó uralkodó vagy.

-Raven - szólt közbe, fájóan lesütve szemeit. - Nem jövök vissza.

-Micsoda? - hallgattam el azonnal, döbbenten nézve szemeibe, de Ő kerülte a szemkontaktust.

-Nem jövök vissza - mondta ki újra. - Én.. Nem akarok vissza jönni - tette hozzá halkan. - És nem fogok.

-Dehát... - kezdtem csalódottan.

-Ne haragudj.

-Ugyan, ez a Te életed és a Te döntésed - nyeltem egy nagyot, megpróbálva visszafojtani könnyeimet. - Soha nem jössz vissza? Egyszer sem?

-Nem hiszem - suttogta. - Sajnálom.

-Hiányozni fogsz - mondtam, Ő pedig hangosan felzokogva ölelt át. Hirtelen meglepett, hogy az Istenség ilyen nyíltan kezeli előttem érzelmeit, de azonnal viszonozva ölelését hagytam, hogy a könnyek engem is ellepjenek, így lehunyva a szemeimet temettem vállába arcomat és zokogtam.

-Tényleg megyek - mondta pár perc után, elengedve. - Bocs, hogy meztelenül ölelgettelek. A törcsit megtarthatod - szipogta.

-Köszönöm - nevettem fel megtörölve az arcomat. - Oh Istenem, még csak nem rég jött vissza az emlékezetem és..

-Még csak nem rég kaptalak vissza - mondta.

-Mindig a pizzatársad voltam - mosolyogtam rá könnyeim mögül.

-Ne mond ezt - tört ki újra zokogásban, így megrökönyödve szipogtam párat, majd megsimítva a vállát nyugtatgattam.

-Gyere, menjünk. Loki biztos vár - nyitottam ki mögötte az ajtót, Ő pedig összeszedve magát vett egy mély levegőt, és a pörölyt felkapva indult ki a fürdőből, míg Én immáron már a saját törölközőmet a hajam köré csavarva indultam utána. Jól néztem ki, csurom vizesen a szőke és a saját törölközőmmel, mezítláb totyogtam a szőke után, piros szemekkel. Négyszer - ötször biztosan megcsúsztam Stark csillogósra csiszolt padlóján, de végül egyben a nappaliba értem, ahol páran már készültek a búcsúzásra.

-Szellősen öltöztél - mondta Stark.

-Fogd be - dünnyögtem, megállva mellette, megtörölve az orromat, Ő pedig aggódóan átkarolva húzott magához, vígasztaló szavakkal megpróbálva felvidítani engem, de Én csak szipogva próbáltam könnyeimet minél jobban eltűntetni.

Peter Parker talán jobban is zokogott, mint Én. Szorosan ölelte Lokit, aki kelletlenül veregette a fiatal vállát, azt regélve, hogy semmi baj nem lesz.

Wanda Víziót ölelve kesergett, pár könnycseppet elejtve, míg Steve és Sam aggódóan méregetve a fivérpárost dolgozta fel, hogy a közös kaland ennyi volt. Bucky a falnak dőlve, komoran nézett, hol engem hol a fivéreket, míg Natasha Thorhoz lépve mondott pár szót, Clint pedig maga elé bámulva ivott poharába. Bruce a fotelban rázta a fejét, mint aki nem hiszi el, hogy nem jönnek vissza többet. És Én sem hittem. Olyan lehetetlennek hangzott, annyira bele ivódott már az életünkbe mind az, hogy itt van Thor. És.. A végére Loki is.

Már kint voltak a többiek, amikor az engem komoran méregető fekete hajú elé léptem.

-Hasselhoff - biccentett, hátul összekulcsolva kezeit.

-Loki - töröltem meg arcomat.

-Semmi ok nincs a könnyek pazarlására, kedves hölgyem - törölte meg arcomat, felemelve fejemet államnál fogva. - Remélem az idő alatt meg tudott nekem bocsájtani - mosolyodott el furfangosan.

-Ne ronts a helyzeten, így sem bírom sírás nélkül - kértem, Ő pedig szomorúan nézett rám.

-Nem tudom, kértem e már valaha igazán bocsánatot, amiért ezt tettem veled.

-Nem kell bocsánatot kérned - fogtam meg a vállát.

-Csak nem? - mosolyodott el. - Ezek szerint már elfelejtette? - kérdezte.

-Köszönöm, Loki - suttogtam.

-Én köszönöm - biccentett, Én pedig lehunyva a szemeimet hagytam, hogy könnyeim újra előtörjenek.

-Barátok? - dobta be, furfangos somolygással.

-Barátok - biccentettem mosolyogva.

- Jó barát vagy, Raven. Köszönöm, hogy megbocsájtottál - simította meg az amúgy vizes vállamat.

-Zavar, ha most megölellek? - kérdeztem. - Vizes vagyok.

-Igen - vágta rá azonnal, Én pedig biccentve öleltem meg. Nem bírtam ki.

-Köszönök mindent, Loki.

-Semmivel nem tartozol - mondta. - Köszönettel sem.

-Fejezd be - fúrtam vállába a fejem, Ő pedig hátamat megsimítva... Viszonozta ölelésemet. - Örülök, hogy az életemben voltál.

-Én.. - kezdte. - Köszönöm.

-Gyere, menjünk - engedtem el.

-Jó kaland volt, Raven Hasselhoff.

-Az volt - mosolyogtam rá, majd egymásba karolva indultunk ki a Bosszúállók épületéből.

Miután a két férfi eltávozott, szó nélkül, sebesen visszarontva a fürdőbe dobtam le törölközőket magamról és azonnal visszaállva a zuhany alá kezdtem zokogni megint, engedve magamra a meleg vizet, hátha segít egy kicsit megnyugodni. Aztán, pár másodperc múlva az ajtó kinyitódott.

-Raven? - hallatszódott Bucky aggódó hangja, így Én lehunyva a szememet döntöttem a falnak homlokomat.