A gyér lámpa fényben, kontyomból kilógó tincsemet csavargatva kattogtattam a tollat. A kihúzott kanapén a két testvér szundikált, a két lány a vendég szobában, Én pedig a konyhában lévő asztalnál ülve húztam fel a lábamat, fél karommal magamhoz ölelve térdemet, a telefonkönyvet lapozgatva. Stark száma érdekelt, az Én telefonom nem volt nálam, mióta a Hydra harcra képzett.

Szitkozódva dörzsöltem meg a szemeimet, az energiaitalba szürcsölve, majd a bejárati ajtó kinyílt. A homlokomat dörzsölve néztem a könyvet, ám akkor hátulról két kar szorosan átölelt Én pedig azonnal lehunyva a szemeimet vigyorodtam el. A férfi testének melege azonnal átjárt, és karját megsimítva vettem egy mély levegőt.

-Jég hideg vagy. - mormogta.

-Nem probléma - motyogtam. - Nem tudod Stark számát? - dünnyögtem.

-Nem, nem tudom. - simította meg a felkaromat, levéve a kabátját. - Gyere. - terítette rám a bőrkabátot.

-Semmi szükség - ráztam a fejem.

-Te energiaitalt iszol? - ráncolja a szemöldökét.

-Thor vette. Még nem tudja, hogy lenyúltam - vontam vállat.

-Aludhatnál is.

-Kell Stark száma.

-Miért? - ölelt át mégegyszer, ám Én felszisszenve kaptam oldalamhoz. - Ne haragudj! - engedett el azonnal, döbbenten leülve. - Megszorítottalak?

-Nem, nem. Az oldalam fáj egy ideje - vontam vállat. - Nem nagy dolog.

-Pihenned kéne.

-Lehet - mosolyodtam el. - Hogy vagy? - néztem rá.

-Te hogy vagy?

-Én előbb kérdeztem.

-Bucky! - forgattam a szemeimet. - Úristen. Megvan! - kiáltottam fel, a fém kezű férfi pedig azonnal behúzva a nyakát ugrott egyet. Aztán, a kanapén alvó Thor és Loki is.

-Mi? - riadt fel Thor.

-Miért kiabál ez az őrült nő éjjel? - ült fel azonnal Loki, Thorral egyetenben, a fejüket kapkodva.

-Őrült vagy Te - mormogtam vissza.

-Nem tévedett - biccentett Bucky, Én pedig felháborodottan meredtem rá.

-Szemetek vagytok.

-Te pedig éjjeli bagoly - dünnyögte Thor. - Mit kiabálsz? - fordult felénk, fáradtan.

-Aludj vissza - legyintettem.

-Már ha Tőled lehet, Hasselhoff - nézett hátra Loki, haját elsöpörve.

-Sajnálom, sajnálom - legyintettem, belekortyolva az energiaitalba.

-Hé, az az enyém? - kérdezte rekedtes hangon az Istenség, Én pedig megakadva néztem körbe.

-Sziasztok! - ragadtam meg a vezetékes telefont, elrohanva, Thor pedig azonnal utánam eredve zakatolt le a lépcsőn.

-Hasselhoff, rövid nadrágban vagy, gyere vissza azonnal! - kiáltott utánam Thor.

-Ez olyan volt, mint Stark - hallatszódott Loki hangja, majd a szőke Istenség öklendezése.

-Ne hasonlítgass Starkhoz!

A Strange álltal létrehozott kapun átlépve poroltam le a tenyereimet, Stark pedig döbbenten kapta fel a fejét az italjából.

-Hasselhoff? - kérdezte döbbenten. Aztán, jelent meg Romanoff, Wanda, Loki, Thor és Strange.

-Jesszusom! - pattant fel Clint döbbenten, azonnal szorosan átölelve, Én pedig fájdalmasan felkiáltva húztam össze magam. - Mi bajod? - kérdezte döbbenten.

-Az oldalam fáj - legyintettem, majd egy puszit nyomva a férfi arcára ölelten át óvatosan.

-Mióta fáj? - kérdezte Stark, felállva a kanapéról.

-Ez még az amit Barnes tört el? - sietett a konyhába Thor, egy marék chipset megmarkolva.

-Tessék? - ráncoltam a szemöldökét Stark, Én pedig ijedt gyilkos szemekkel meredtem Thorra, aki persze semmit sem vett ebből észre.

Ugyan is volt egy bökkenő. Bucky nem tudott erről.

-Én? - kérdezte halkan, döbbenten Barnes.

-Tudood, amikor Strange izélt, varázsolt még Oroszországban és Barnes pedig fogta és idelö... - fordult felénk, aztán elhallgatott.

Nem csoda. Strange, Stark és Clint érdeklődve kapkodta a fejét, Én lassan felrobbantam, Wanda, Loki, Natasha döbbenten kapkodták a fejüket, Barnes... Barnes pedig üres tekintettel, letaglózva állt.

-Hogy Én egyszer milyen szívesen megfojtanálak! - emeltem fel fenyegetően mutatóujjam.

-De Én... - meredt ránk értetlenül, ám Bucky elnézést kérve került ki minket és hagyta el a lakást.

-Barnes! - kiáltott utána Stark.

-Megyek már, megyek, intézem - ugrott le a lépcsőről Kapitány, majd egy óvatos puszit nyomva a lányok arcára került ki minket és indult Bucky után, Sammel a nyomában.

-Tudtam, hogy visszajössz - igazította meg a szemüvegét Stark.

-Elhiheted, hogy nem akartam - feküdtem hanyatt.

-Emeld fel a kezeid - mondta, majd mellém lépett. - Hiányoztam nem? - kérdezte somolyogva.

-Nem - vigyorogtam.

-Valld be - nézte a monitort.

-Eltört? - mozgolódtam.

-Ha nyugton maradnál, ki is derülne - fogta le a vállaimat, mire hunyorogni kezdtem.

-Sziasztok! - lépett be Bruce. - Lila hajú, jó újra látni.

-Szia Bruce - vigyorogtam.

-Te és Barnes? - kérdezte Stark. - Újra?

-Ezután? - kérdeztem. - Nem hiszem.

-Miért, Ő csinálta - vont vállat.

-Stark. - szóltam rá.

-Jó, jó, oké.

-Mid fáj? - tapogatta meg oldalamat Bruce.

-A bordáimnál. - vontam vállat.

-Mióta?

-Túl sok ideje - mondta Stark.

-Tudod, Holló, lehet nem fog tetszeni, amit mondok, de... - kezdte Bruce. - Pihenned kell.

-Francba - sóhajtottam.

-Mindjárt jövök, Natasha beszélni akar velem, de azonnal itt is vagyok - mosolygott rám.

-Rendben. - mondtam, majd azonnal Stark felé is fordultam.

-Ne mozogj, Hasselhoff - nézett fel a hologrammokból.

-Hogy van Pepper?

-A folyamatos stresszelésen kívül? Jól.

-Megvagytok? - mosolyogtam. - Esküvő?

-Nélküled nem.

-Tessék? - kaptam fel a fejem döbbenten, Ő pedig egy mély levegőt véve állt meg, majd komótosan megtámaszkodva az asztalon nézett le rám.

-Ha elmondod bárkinek is, hogy ezt mondtam... - kezdte, majd félig mellém ült az asztalra, míg Én aggódóan néztem rá. - Raven, Én... - kezdte.

-Mi az, Stark? - kezdtem döbbenten.

-Semmi, semmi, mindegy, hagyjuk.

-Stark, halálra ijesztesz - ragadtam meg a kezét.

-Raven - nézett rám komolyan. - Hiányoztál. - vallotta be, Én pedig először döbbenten néztem rá, majd szépen lassan vigyorom halványan, de növekedni kezdett.

-Tessék?

-Semmi, semmi - pattant fel.

-Stark, jól hallottam? - kérdeztem csillogó szemekkel.

-Nem. Nem! - rázta a fejét.

-Oh, Stark! Istenem, Tony Stark! - nevettem fel őszintén, felkönyökölve.