Csillagos ég. Ó az éjjeli gyönyör, a csillagok ragyogása mindig mennyire fel tud dobni. Kivéve most.

A könnyeimet törölgetve dőltem az ablaknak, ujjaimat törögetve. Végig Barnes járt a fejemben, az eltűnése, hogy elvitték, hogy megtalálták és... Hogy mi lehet vele.

A Hydra lett volna? Starkék bosszúból, amiért eljöttünk? Egy titkos Japán cég? Steve?

A függönyt behúzva fújtam ki a mélyen beszívott levegőt. Meg kellett volna nyugodnom, de valahogy sehogy sem ment. Annyira aggódtam, Bucky jelenleg élete egyik legrosszabb időszakát éli. És most...

Lassan megfordulva indultam meg az ágy felé, ám azonnal halálra is rémülve ugrottam egyet, míg szívem teljesen kihagyott egy ütemet, erőm pedig azonnal utat tört magának és a lila fény automatikusan betöltötte a szobát.

-Loki - suttogtam, az ijedtség pedig átcsörgedezett dühbe, és azonnal megindulva felé néztem rá mérgesen villogó szemekkel.

-Raven, pardon - ragadta meg a vállamat.

-Mit keresel itt? - löktem le azonnal magamról kezeit.

-Hallgass meg, mielőtt még a düh kezel Téged - emelte fel védekezően kezeit, még is kifinomultan.

-Bármikor meglátlak seperc alatt... - kezdtem.

-Most Én beszélek! - szólt közbe.

-Komolyan azt hiszed, érdekel? - meredtem rá dühösen.

-Raven, segíteni jöttem - fogta meg felkarjaimat. - Tudom, hol van Barnes. - bökte ki végre, Én pedig döbbenten meredtem rá, a fény pedig kihunyt.

-Hogy találtál meg? - kérdeztem kesztyűmet meghúzva, megigazgatva ujjaimon.

-Nem volt nehéz, egy barátod segítségemre volt - mondta komótosan. - Nézd, Raven - kezdte, mellettem sétálva a hideg utcán.

-Egy barátom? - kérdeztem meglepetten, közbe szólva. - Az összes barátom abban a lakásban van. - Meg persze Scott, de Ő nem igen tud a jelenlegi helyzetemről - tettem hozzá.

-Sokáig tartott - hallatszódott a férfi hangja, Én pedig döbbenten torpantam meg.

-Strange - suttogtam. - Te Strangel jöttél? - szisszentem fel Loki után sietve, aki magabiztosan sétált a férfi felé.

-Még szép. Ő tudott a leggyorsabban idehozni engem. - mondta, majd biccentett neki.

-Te... - kezdtem döbbenten nézve régi tanítómra.

-Raven - biccentett Strange. - Örülök, hogy visszajött a memóriád.

-Egy barátom, mi? - mosolyodtam el. - Mond, ezt Te mondtad Lokinak? - veregettem meg a vállát.

-Nem. Fogalmam sincs miről beszél - fordult meg azonnal.

-Ó, igazán? - siettem utána, belé karolva. - Szerintem pedig igen is a barátodnak tartasz, doktor - vigyorogtam.

-Ha nem hallgatsz el, elküldelek valahova nagyon messze - dünnyögte.

-Ő mondta? - kérdeztem izgatottan a fekete hajú Istenséget, aki egy öntelt mosollyal hallgatta párbeszédemet a másik oldalamon sétálóval.

     A HYDRA FŐHADISZÁLLÁSA

-Simán belóghatunk - mondta Loki. - Seperc alatt. Valaki beöltözik egy biztonságinak, és kész - mondta, köpenyét megigazgatva.

-Én - mondtam azonnal. - Bemegyek.

-Kizárt, nem tudod tartani a hideg véred - mondta Strange.

-Ugyan már, tudom mi hogyan megy bent. És amúgy is, tudom!

-Egy fél órával ezelőtt éppen azt mondtad, bármikor meglátsz, begurulsz - idézte fel Loki. - Miről is beszélünk?

-Jó, de az Te vagy - löktem meg a vállát. - És Te leszúrtál. És elvitted a pasimat. És engem is - ráncoltam a szemöldökömet.

-Még egyszer sajnálom - biccentett.

-Fátylat rá - húztam ki magam, megropogtatva nyakamat. - Bemegyek.

-Raven, tudod mit csinálsz? - kérdezte Strange, megfogva a vállamat.

-Aggódsz értem? - mosolyodtam el.

-Nem.

-Oh - hervadt le a vigyorom, Loki pedig somolyogva hajtotta le fejét.

A fülest igazgatva húztam fel maszkomat a folyosó fala mögött megbújva vettem egy mély levegőt.

-Egy biztonsági nem sokára érkezik, pár embert már nem fog zavarni - hallatszódott Loki hangja.

-Raven, a legjobb ha tényleg nyugodt maradsz. Egyetlen egy szikra sem dühíthet fel - tagolta Strange.

-Most - mondta Loki.

-Köszönöm - suttogtam, majd a mellettem elsétáló biztonságit leütve fújtam ki a levegőt.

Sisakomat megigazgatva ragadtam meg a gépfegyvert és azonnal elindulva a folyosón nézegettem az ajtóra írott számot, ám akkor előttem befordulva jelent meg Alexander Pierce két katonájával és biztonsági őrével.

-Jöjjön csak, magára is szükségünk lesz - veregette meg Pierce a vállamat, Én pedig biccentve, kikerekedett szemekkel indultam meg felé.

-Oké, Raven azt hiszem látlak. Engedd le az egyik kezed, ha Te vagy az - mondta Strange, Én pedig leengedve jobbomat sétáltam Pierce után. - Meg van. Loki?

-Követem Őket - hallatszódott a férfi hangja, míg Én egy mély levegőt véve néztem a cellaajtóra. És a bent ülő Barnesra.

Éreztem, ahogyan a feszültség gyülekezni kezd mellkasomban, de Strange szavai csengtek fülemben.

-Katona - szólt Pierce. - Jelentést kérek.

Stabilan megállga szorítottam a fegyvert immáron két kezemmel, légzésemre figyelve.

Bucky kiizadtan, félmeztelenül, hevesen emelkedő és süllyedő mellkassal ült, míg kezei fémekkel voltak lefogatva. Abban a székben ült, ahol már megannyiszor elvesztette memóriáját. És ahol Én is. Egyetlen egy gombnyomás tartotta vissza attól, hogy megint megtörténjen.

De Ő néma csendben, maga elé meredve bámult, amibe belehasadt a szívem.

-Azt mondtam, jelentést kérek, Te mihaszna dög! - kiáltott fel dühösen Pierce, Én pedig lehunyva a szemeimet vettem egy mély levegőt.

Az a stílus amit ez az ember megengedett magának, több volt, mint szemétség. Sokkal több. És, hogy ez Bucky ellen irányult, csak hab volt a tortán.

-Nem beszélsz, hát rendben, ahogy akarod, Barnes - egyenesedett fel. - A kis barátnőd. Ott voltál, igaz?

-Raven, csak nyugi - hallatszódott Strange hangja a fülembe.

-Te nem ölted meg. Kár, nagy kár, Te fájdalom nélkül végeztél volna vele - mondta. - De mi elérjük, hogy könyörögjön. És nem azért, hogy életben maradjon. Hanem, hogy meghaljon, mert nem bírja azt a kínt, amit átél - dünnyögte idegesen. - Beszélj, Te korcs! - kiáltott rá.

Egy mély levegőt véve próbáltam leküzdeni a feltörekvő mérgemet.

-Ügyes vagy Raven, csak tartsd magad nyugton - dünnyögte Strange. - Kiszabadítjuk Barnest. Ez csak egy kis megtörés.

Megtörés? Komolyan, Strange?

Már-már a kesztyű alatt elfehéredett ujjakkal szorítottam a fegyvert kezeimben. Pierce csak savazta Barnest, ahogy csak jött neki. Ő pedig semmit nem tett ellene. Semmit nem tehetett.

-Ide figyelj, Barnes, egyelőre még nekünk dolgozol, úgyhogy jobb, ha visszatalál a hangod, mert kitépem a nyelved, ha nem - fenyegette.

A düh bennem pedig csak nőtt.

Az olaj a tűzre pedig az volt, amikor Pierce keze lendült és egy óriási csattanással végződő pofont adott Buckynak.

A fegyvert felrántva céloztam meg azonnal Alexandert.

-Raven, ne! - kiáltott fel Strange a fülesben, de Én dühösen villogó szemekkel nyitottam tüzet a szemüveges Hydra vezetőjére, aki azonnal holtan zuhant a földre, utána pedig körbefordulva végeztem egyre több emberrel, aki a teremben volt.

Loki berontva, előrántva késeit szúrta le az embert, aki felém indulva próbált meg megállítani, Én pedig azonnal az injekciót fogó orvoshoz léptem és késemet mellkasába mártva hagytam, hogy holtan essen össze.

-Mindenki meg van - mondta Loki, haját hátrasöpörve, Én pedig sisakomat félredobva siettem a döbbent Barneshez azonnal.