A férfi nyakában ülve vettem ki kezéből a csillagot, majd boldogan csillogó szemekkel helyeztem el a ma már kész harcidíszben álló karácsonyfa tetejére. 

-Miért nem az erejét használja? - kérdezte Clint a kávéját szürcsölve. 

-Mert így romantikusabb! - hallatszódott boldog Wanda hangja. 

-Milyen lett? - kérdeztem vidáman, a konyhában állókra pillantva. 

-Tökéletes - hallatszódott Stark szarkasztikus hangja.

- Szép! - biccentett Steve. 

Ó, igen. A jómadarak hála istennek haza találtak. Starkkal volt egy mély lelkizésem, a lányokkal pedig sok-sok pletykálás... 

- Imádom - nézte Wanda boldogan a fát, Vízióba karolva aki halványan elmosolyodva nézett le barátnőjére. 

- Szép munka, Hydra katonák - vigyorodott el Natasha, kávéját szürcsölve. 

-Köszönjük - nevettem fel, Barnes pedig egy mozdulattal rakott maga elé és nézett unottan Natashára, akinek mosolya lefagyott arcáról és már csak az látszódott, ahogy próbálja visszafogni vigyorát. 

- Nem vicces - mondta Barnes komoran. 

-De, igazából, az - mondta Sam, a kanapén fetrengve.

- Na, Te inkább meg se szólalj - nevettem fel. 

-Na, emberek, elmentem - kapta fel kulcsát Stark. 

-Már is? - kapta fel a fejét Wanda. 

-El kell csábítanom Peppert. 

-Nem meg volt már? - ráncoltam a szemöldököm Barnes karjai között. 

-Nem eléggé - távozott köreinkből a zseni, Én pedig nagyokat pislogva meredtem utána. 

-Bruce nemsoká itt van - mondta Natasha. 

-Micsoda jó hírek valaki számára - somolyodott el Steve, Nat pedig meglökve a szuperkatona vállát kerülte ki és hagyta ott. 

- Csúnya lett a fátok - mondta Clint. 

-Csak irigykedsz - húzta egy gúnyos mosolyra ajkait Barnes. 

- Nagyon. - forgatta szemeit az íjász. 

-Mi van, papa? Eléggé fásult vagy - kuncogtam. 

- Az, persze. Tud egy fásult ilyet? - mondta, és az újság már repült is felénk, ám én gyorsabb voltam, erőm segítségével a papírköteg azonnal megállt a levegőben, és indult is  vissza gazdája felé, aki viszont hagyta, hogy szétszóródjon a földön a sok papír. 

-Nem. De ilyet sem - vigyorogtam, Barnes pedig az üveg sörbe kortyolva fűzte derekamra fém karját. 

-Nézünk valami karácsonyi filmet? - nézett körbe Wanda. 

-Nem. - szólt Sam azonnal. 

-De miért?! - néztem rá meglepődötten. 

-Nem vállalok be veletek még egy elrontott, szar nyálas filmet. 

-Nem is rossz! - háborodtam fel. - Mond meg neki! - néztem Buckyra, aki elhúzva a száját rázta a fejét. 

-Ha ilyet kellett volna néznem 1940-ben... - kezdte. 

-Na persze, vén múmia - prüszköltem, mire felháborodottan nézett rám. 

-Nézzünk valamit! - mondta Wanda is. -Vízió? 

-Nekem teljesen rendben van - nézett körbe mosolyogva. 

-Nem mersz nemet mondani, mi? - vigyorgott felülve Sam. -Nehogy a boszi elkapjon. 

- Téged kergetlek meg mindjárt, Sam - biccentette oldalra a fejét Wanda mosolyogva. 

-Alig várom. - nevetett fel a Sólyom, eldőlve a kanapén, Én pedig felnézve Barnesszra mosolyodtam el. 

-Nem is olyan borzalmas a karácsony, nem? 

- Még csak huszadika van de Te már minden karácsonyi dolgot végbevittél. - közölte. 

- Na és - vontam vállat, Ő pedig hitetlenül megrázva a fejét nyomott egy apró csókot ajkaimra, aztán a bejárati ajtó kinyílt és a zseni tudós lépett be rajta. 

-Sziasztok! 

-Bruce! - villanyozódtunk fel azonnal, a férfi pedig szemüvegét levéve bújt ki kabátjából. 

-Hogy vagytok? - tette le a szatyrot a konyhapultra. 

-Megvagyunk. Mit hoztál? - mosolygott rá Wanda. 

-Forrócsokit. Mivel egy ismeretlen szám megbombázott, hogy hozzak - fordult körbe. 

-Haver, szuper vagy - pattant fel Sam. - Nem hittem volna, hogy hozol. 

-Szóval te voltál az - biccentett Bruce. 

-Akkor nekem is Te írtál tegnap? - ráncoltam a szemöldököm. 

-Szóval direkt nem reagáltál! - kiáltott rám, mire riadtan léptem hátra, vissza Barnes karjaiba. -Azt hittem, csak nem láttad. 

-Nem, Sam. Nem veszek ismeretlen telefonszámoknak forrócsokit. 

-Kár - sóhajtott. - Várj. Akkor ez azt jelenti, hogy ha az eredeti számomról hívlak, akkor viszont...igen? - vigyorgott, Én pedig a homlokomat dörzsölgetve nevettem fel. 

-Nem, nem veszek.

-Bucky, a barátnőd bunkó! - fordult el sértetten, Én pedig hangosan felnevetve ráztam meg a fejem.