Miután kerek két napot eltöltöttem Scottal, aki felpörgött érkezésem miatt - fáradtan csuktam be a bejárati ajtót. Erőm segítségével a konyhában lévő kávéfőző el is indult, kabátomat lekaptam. Hajnali kettő volt. Kilépve magassarkú csizmámból bújtam bele mamuszomba és hosszúujjúm ujjait feltűrve léptem a konyhába.

-Raven - szólt egy már igazából nagyon ismerős hang, még is halálra rémisztett, így a konyhapulton heverő üvegpohár felreppent a levegőbe.

-Ó, te jó ég - kaptam el a poharat még időben, Barnes pedig megszeppenve lépett hátra azonnal. - Ne haragudj! - lépdeltem felé gyorsan. - Sajnálom. - fontam karjaim nyaka köré, egy puszit nyomva ajkaira.

-Megijesztettelek?

-Igen - vallottam be, elhúzva a számat. - Bocsánat - simítottam meg arcát.

-Későn jöttél - mondta, körém fonva karjait.

-Te pedig nem alszol - ráncoltam a szemöldökömet.

-Fair - vont vállat, ám a lila fény újra felvillant, s ezúttal az üvegpohár helyett a kávés bögre pihent kezeim között. - Ilyenkor kávé?

-Te nem alszol! - vágtam rá megint, Ő pedig felnevetett. - Starkék ide értek már?

-Nem, még nem.

-Ki van itthon? - kérdeztem mosolyogva.

-Sam, Wanda és Vízió, az a pók gyerek Parker, Bruce és... Néha Strange.

-Néha?

-Miután elmentél Scotthoz, az egész lakást feltúrta érted.

-Micsoda? - ráncoltam a szemöldökömet.

-Azt mondta, valami hülyeségre készülsz - mondta, nekem pedig leesett.

-Ooooh..... - engedtem el Barnest.

Strange a HYDRA felrobbantására gondolt.

-Mire készülsz? - kérdezte a szemöldökét ráncolva.

-Én? Semmire. Strange csak.. A fejébe vett valamit. - vontam vállat. - Alszunk? - mosolyodtam el, megsimítva arcát.

Bár Barnes arcán látszott, hogy baromira nem hisz nekem és faggatna amíg nem vallok be mindent, de rám hagyta.

A törölközőt magam köré csavarva töröltem le a párás tükröt. Barnes már a szobában volt, Én visszajöttem egy gyors zuhanyra. Megtöröltem arcomat, megtámaszkodtam a csapon, majd újra - ám ezúttal mikor felegyenesedtem, Strange állt mögöttem. A vállaimat megragadva rántott maga elé, a falnak szorítva, számra tapasztva a kezét, még mielőtt hangosan sikítanék a rémültségtől, ami végig áradt ereimben. Azonnal kikerekedett szemekkel a törölközőhöz kaptam, hogy ne hulljon le.

-Raven - kezdte feszülten. - Mond hogy letettél arról, hogy robbants. -suttogta szigorúan.

-Törölközőben vagyok - motyogtam a tenyerébe döbbenten.

-Tessék? - ráncolta a szemöldökét.

-Törölközőben vagyok! - kaptam el fejem.

-Hol érdekel az engem, nem vagyok Barnes! - szorított a vállamon. - Raven, komolyan kérdeztem.

-Mi a franc bajod van, hajnali három óra van és zuhanyzok! - meredtem rá.

-Nem, már nem.

-Strange, legyél már eszednél - igazgattam meg a törölközőt.

-Raven, ez fontos - nézett rám komolyan, és akkor vágott fejbe, hogy tényleg nem szórakozik.

-Nem tettem le róla - mondtam. - Legalább is 100%-ig nem. - mondtam. - De nem ott voltam. Scottnál voltam - söpörtem el hajam.

-Hagyd abba - mondta komolyan. - Tényleg. Most hallgass rám.

-Mi bajod, Strange? - kérdeztem oldalra biccentve a fejemet. - Aggódsz?

-Érted? - vonta fel a szemöldökét. - Soha nem tenném - vágta a fejemhez.

-Akkor meg? - söpörtem le kezeit magamról.

-A Wakandai sereg egyre erősebb. És egyre jobban keresnek minket. 

-Nem csak Barnest? -meredtem döbbenten szemeibe. 

-Nem. Téged... Wandát - sorolta. -Mindenki, akit csak befolyásolni tudna a Hydra. 

-Ez... Mi? És még is mi a francot tudnának kezdeni velünk? - szorítottam a törölközőt magamhoz. 

- Bármit - nézett komoran a szemembe. 

-Oké, mi lenne, ha leszálnál rólam Strange? - vontam fel a szemöldökömet. 

-Tessék? - meredt rám felvonva a szemöldökét. 

-Hagyj. Nem érdekel a hülye paranoiád - néztem rá, hátralépve. - Nem számít.

-Életveszélyes, ha oda mész és robbantasz. 

-Életveszélyes az is, hogy mindennap felkelek - nevettem fel hitetlenül. -És te magad is az vagy. 

- Nem tudod, mit beszélsz - mondta, zsebre téve kezeit. 

-Oh, dehogynem. Strange, meg tudom védeni magam - meredtem rá lesajnálóan. 

-Érdekes, ha visszaemlékszem egy olyan alkalom sem rémlik, ahol sikerült volna - mondta ki szemrebbenés nélkül. - Hónapokkal ezelőtt még csak magadat sem merted kiismerni. És még most sem megy - mondta, Én pedig dühösen löktem meg vállammal, míg elhaladtam mellette, s a fürdőajtót kirántva néztem szemben a meglepett, nagy szemekkel ránk bámuló Barnesra, aki döbbenten próbálta értelmezni, mit keres Strange a fürdőben, velem egyszerre.