-Thor! - kiáltottam fel. - Thooor!! - léptem ki a liftből.

-Ki az? - hallatszódott a férfi elnyomott, szomorú hangja.

-Én vagyok, Raven! - mondtam boldogan. - Hol vagy? - nézelődtem.

-Itt - mondta.

-És hol az az itt? - nevettem fel.

-A kanapé. - mondta, majd megpördülve indultam a kanapé irányába.

-Szia - öleltem át hátulról, vigyorogva.

-Szia - mondta szomorkásan.

-Hogy vagy, kedvenc Bosszúállóm? - kérdeztem ölelgetve.

-Rosszul. Te?

-Ami azt illeti, szívesen ennék jelenleg egy szalámis pizzát - vigyorogtam.

-Hát jó.

-És szívesen ennék Ravenes fánkot is. - célozgattam.

-Csináljak neked? - kérdezte szomorúan, megveregetve a hátamat, majd lefagyott. - Várj. Tessék? - tolt el magától felkiáltva, mire hangosan felnevettem, a férfi pedig szinte rám vetődve ölelt át, ezzel elérve, hogy elboruljunk a földön. Wanda a háttérben felnevetett, míg Én egy óriási puszit nyomva Thor arcára vigyorodtam el. - Emlékszel! - sikkantott.

-Emlékszem! - nevettem fel, Ő pedig jól szorongatva ölelgetett tovább.

-Emlékszel? - hallatszódott Natasha boldog hangja, Én pedig felpattanva ugrottam az Ő nyakába is.

A kocsma pultjánál megfordulva magyaráztam, míg Natasha a sört meghúzva nevetett fel. Aztán...

Aztán Thor komoran lépett hozzánk.

-Raven - szólt.

-Igen? - kérdeztem könnyeimet törölgetve, nevetéstől sajgó hassal.

-Van valami, amit látnod kéne.

-Mi? - vettem egy mély levegőt, felé fordulva, ám Ő csak felkaromat megragadva rántott le a bárszékről. - Mi a... - kezdtem döbbenten, aggódóan nézve Natashára, de Ő csak kérdőn nézett Wandára, aki megrázta a fejét.

-Ne haragudj - kezdte Thor.

-Szöszi, minden rendben? - emeltem számhoz sörös üvegemet, míg a férfi sebesen a kocsma hátulja felé tartott.

-Nem.

-Mi a baj? - kérdeztem meredten, ám azonnal a sötét sarokban ülő férfira tévedt a tekintetem, és lefagytam.

-Megtaláltam.

-Köszönöm - suttogtam, döbbenten nézve a fém ujjaival kopogtató férfira. - Hé - ültem le elé döbbenten, Ő pedig sötét szemeit rám emelve meredt rám unottan.

-Hasselhoff - morrant fel.

-Bucky! - kezdtem, ám pupillái azonnal összeszűkültek és érződött, ahogyan a férfi megfeszül.

-Emlékszel - kezdte.

-Én.. - kezdtem. - Igen - vallottam be, hevesen verő szívvel.

A Hydra elnyomása alatt nem tudtam, hogy amit éreztem, az szerelem volt.

-Fantasztikus - mondta ironikusan, maszkjába dünnyögve.

-Te? - kérdeztem aggódóan, az asztalra téve kezeimet.

-Nem.

-Barnes, miért bújkálsz? - fogtam meg a kezét azonnal, közelebb húzódva hozzá, de azonnal el is kapta csuklómat.

-Raven - kezdte monoton unott komor stílusában. - Én visszamentem.

-Tessék? - kérdeztem döbbenten.

-Raven azért küldtek, hogy megöljelek - mondta ki szemrebbenés nélkül, ám ezúton hangjában felcsillant az aggódás, míg Én döbbenten meredtem rá.

- M-mi? - kérdeztem vékony, remegő hangon.

-Azt akarják, hogy megöljelek - suttogta, levéve maszkját. Ajka fel volt repedve.

-Bucky - döbbentem le azonnal arcát megragadva, mire a férfi ijedten meredt a szemeimbe. - Nem bántalak! - simítottam meg arcát.

-Én.. Nem emlékszem.

-Nem baj - fürkésztem szemeit. - Jól vagy?

-Mindig.

-Barnes, Én.. - kezdtem, de azonnal megragadta állkapcsomat és megszorítva nézett rám komoran.

-Nem foglak megölni - mondta.

-Oké - böktem ki nagyot nyelve. - Tarts velünk. Szállást keresünk. Eredetileg téged kerestünk, de... Változott a terv - mondtam, lefejtve ujjait magamról.

-Nem hinném, hogy... - kezdte.

-Bucky - szóltam közbe. - Velünk jössz.

-De..

-Nem.

-Hasselhoff, nekem vissza kell mennem - mondta ellentmondást nem tűrően.

-Nem fogsz visszamenni - húztam közelebb a székemet.  - Barnes, megölnek.

-Engem ez hidegen hagy - vágta rá, mire döbbenten néztem rá, míg valahol valami bennem mélyen megtört.

-Buck, nem szabad erre gondolnod - szorítottam meg a kezét. - Ne mond ezt.

-Én...

-Nem. Nem érdekel - álltam fel, a kezemet nyújtva. - Jössz.

-Raven.

-Mondom, jössz! - ragadtam meg a kezét, Ő pedig magában forrva morgott, de felállt és utánam sétálva hagyta, hogy vezessem.

A többiek jól fogadták a hírt, hogy igazából Thor a legnagyobb véletlennek köszönhetően, de megtalálta Buckyt, aki úgy tűnt félig tudatában volt annak mi történik, félig viszont nem. Az ellenem szegülő parancsot nem tette meg, még is kötelességének érezte, hogy visszamenjen. Visszamenjen oda, ahol az élete kín.

London egyik legcsendesebb, legbarátságosabb környezetében bújó lakás ajtaját kinyitva néztem körbe, halványan mosolyogva.

-Hé, Stark megcsináltatta az ablakomat - sétáltam régi konyhámba, ahol már rend volt.

Legutóbb akkor voltam itt, amikor Barnes rám támadott agymosása végett.

-Itt laktál? - nézett körbe Thor.

-Aha. Klassz, csendes, elég tágas számunkra - dobtam le a kulcsot, Wanda pedig csillogó szemekkel csukta be az ajtót. - Érezzétek otthon magatokat - mosolyogtam körbe, Barnes pedig nézelődve állt meg a fal mellett.

-Ha nem haragszotok meg, Én most... Használatba veszem a zuhanyzót - mosolygott Natasha.

-Rendben - bíztattam Őket. - Ó, és majd.. Be kell vásárolni - bólogattam. - Vannak matracaim, tudtok a vendég szobában aludni amíg.. Hát nem találunk mást. - bólogattam hevesen. - Valaki meg a kanapén.

-Köszönjük - ölelt magához Wanda.

-Egyébként, hogyhogy ide jöttünk? - kérdezte Thor, mit sem sejtve.

-Kérlek, ülj le - fordult vissza azonnal Natasha, míg Én a poharat lerakva sétáltam Barnes mellé.

-Mi történt? - kapta fel a fejét a férfi aggódóan, megrémülve. - Baj van?

-Jobb, ha ülsz - bíztattam mosolyogva, Wanda pedig a kanapéhoz vezette a szőkét.

-Náluk van Loki - mondta Natasha, kertelés nélkül.

-Micsoda? - pattant fel azonnal. - Elrabolták Lokit? Mi? Hogyan? Miért? Meg kell me... - kezdte hevesen, felkapva a pörölyt.

-Thor - szóltam rá. - Nem. Ők összeálltak Lokival - mondtam, mire mégjobban ledöbbent és meredtem huppant vissza.

-Tessék? - kérdezte össszetörve, míg Én aggódóan összenézve a lányokkal konstatáltam, hogy ezt nem heveri ki egy darabig.