Szétrobbanó fejjel fordultam meg az ágyban, azonnal átölelve a férfit, aki felmorranva simította meg a hátamat.

-Mennyi az idő? - kérdeztem óvatosan, nyakába fúrva a fejemet.

-Hat - sóhajtott fáradtan.

-Francba - húztam magunkra a takarót.

-Raven, mennem kell... - mondta fáradtan.

-Csak még egy kicsit maradj... - simogattam a vállát, mire halkan felnevetett.

-Steve vár.

-Igen, Steve tud várni tovább is - mosolyodtam el.

-Raven... - nógatott.

-Csak öt perc... - kértem, a férfi pedig szorosan átkarolva derekamat húzott magára.

-Szeretlek - morogta hátamat simogatva.

-Én is téged - cirógattam a férfi haját.

-Igazán vicces vagy részegen - mondta, nekem pedig kipattantak a szemeim.

-Micsoda? - kérdeztem. - Mit csináltam? - támaszkodtam meg feje mellett.

-Wandával és Natashával lecsúsztatok a lépcsőn a pajzzsal, aztán szerelmet vallottál nekem... Majd Thorral eljátszottad a Rómeó és Júliát, Wanda locsolta a szobanövényt egy kis kávéval, húslevest főztetek éjjel kettőkor, matricákat ragasztgattál a kezemre, megkértél, hogy legyek a feleséged... - sorolta.

-Oh, istenem - dünnyögtem.

-A legjobb az volt, amikor valami Asgardi drámát játszottatok, aminek azóta se tudjuk a címét.

-Jó ég... - morogtam visszahajtva a fejem.

-Izgalmas volt.

-Ne haragudj - sóhajtottam. - Gondolom rád maradtam.

-Ugyan.

-Tényleg, Bucky, nem kellett volna rád eresztenem az összes terhem..

-Raven, nem vagy teher - bökött oldalamba, így grimaszolva kaptam kezéhez. - Szeretlek - csókolt meg, Én pedig mosolyogva simítottam arcára a kezemet.

Húsz perc beszélgetés és ölelkezés után viszont Bucky a vállamat simogatva nézett le rám.

-Tényleg mennem kell.

-Nemár - húztam fel az orrom.

-Sietünk, esküszöm - engedett el.

-Szívtelen!

-Szeretlek! - húzta fel farmerját, övét becsatolva.

-Persze - sóhajtottam magamhoz ölelve a párnát.

-Tessék - nyújtotta felém pólóját, Én pedig értetlenül emeltem fel a fejem, elvéve a pólót.

-Hát ez meg?

-Wanda mondta, hogy mostanság ez a divat... Ruhát adni. Az... Illat miatt - sétált a szekrényhez, Én pedig döbbenten, vidáman könyököltem fel az ágyban.

-Kérdezted Wandát?! - kiáltottam fel boldogan, mire döbbenten fordult meg.

-Hát... Talán... Mármint.. - kezdte. - Nem.

-James Buchanan Barnes - vigyorodtam el.

-Jó, oké. - kapta fel fekete pólóját. - Igen, kérdeztem.

-Miért? - vigyorogtam.

-Tudod Te jól.

-Imádlak - ugrottam a nyakába azonnal, egy szenvedélyes csókot adva neki, megsimítva arcát, mire a férfi döbbenten, de viszonozta csókomat.

-Régen még virágot illett adni... - mormolta.

-106 évesen nehéz lesz feldolgoznod - vigyorogtam. - Köszönöm Bucky. Szeretlek.

-Én is téged - nyomott egy újabb csókot ajkaimra, majd egy puszit arcomra, és indult ki.

-Buck! - siettem utána.

-Hm? - vette fel bőrdzsekijét, míg Én elé lépve igazgattam meg rajta a kabátot.

-Vigyázzatok magatokra - kértem.

-Persze.

-Komolyan mondtam - néztem fel, aggódóan szemébe.

-Raven, ígérem egyben visszajövök - biccentett.

-Tényleg vigyázz magadra - igazgattam kabátját, Ő pedig elmosolyodva kapta el kezeimet és nyomott egy puszit kézfejemre.

-Sietek vissza. - csókolt meg, majd elhagyva a házat csukta be maga után az ajtót, így megfordulva gondolkodtam el.

Ha Ők most elindulnak... Nemsoká' Én is mehetek.
Bucky nem engedi, hogy menjek és segítsek... Megoldom magam.

-Raven - szólt döbbenten Wanda, Én pedig döbbenten pördültem oda.

A francba.

-Ne. - kezdtem felemelve kezeimet.

Belém olvasott.

-Nem teheted! - meredt rám.

-Bele néztél a fejembe! - mutattam rá dühösen.

-Sajnálom, Én csak... - kezdte. - Raven, nem teheted.

-De igen - kaptam fel magamra Barnes pólóját.

-Aggódik érted! - lépdelt felém. - Raven, szeret téged, Te vagy a mindene!

-Ő meg az enyém.

-Tudod, hogy mit csinálsz? - kapta el a kezem, amint elhaladtam mellette.

-Azt hiszem.

-Nem engedhetlek el. - rázta a fejét. - Egyedül nem.

-Micsoda? - kérdeztem.

-Veled megyek.

-De Vízió... - kezdtem döbbenten, ám a férfi azonnal társaságunkba lépett.

-Mi van velem? Jó reggelt Wanda, Jó reggelt Raven - biccentett.

-Semmi. Wanda csak azt mondta, mennyire szeretne veled itthon maradni - bólogattam hevesen.

-Egy fenét! - meredt rám Maximoff, Én pedig hunyorogva néztem rá.

-Nem kérhetek tőled ilyet.

-Nem kérted - vont vállat.

-Maradj.

-Ne menj.

-De.. - kezdtem.

-Lányok, kérlek - szólt közbe. - Ha szólhatok egy szót.

-Mond, Életem - simította meg felkarját Wanda.

-Min veszekedtek? - próbálta feldolgozni a férfi a helyzetet.

Aztán, neki kezdtünk. Wanda azzal vádolt, hogy átvágtam Buckyt, Én azzal vádoltam Wandát, hogy belemászott a fejembe, és, hogy Buckynak nem kell tudnia erről, Wanda utána azt mondta, hogy az ötletem végül is jó, de Buckyt magamra haragítom... Aztán, jött minden is.

-Szóval - szólt közbe. - Te el akarsz menni - fordult felém. - Te meg nem akarod, hogy egyedül menjen.

-Lényegében - néztünk össze.

-Nézd, Wanda - kezdte. - Ravennek igaza van.

-Köszönöm.

-Miért véded? - meredt rá Wanda.

-Nem engeditek, hogy befejezzem. Raven, igazad van, de Wandának is. Nem tudsz megbírkózni egyedül ezzel.

-Köszönöm! - tárta ki a karját Wanda. - Raven, szeretlek, de hülyeség lenne egyedül menned, holott tudod hogy csak szólnod kellett volna - fordított magával szemben.

-Sajnálom. - mondtam.

-Veled megyek - biccentett.

-Köszönöm - öleltem át.

-Veletek megyek - mondta ki Vízió, mi pedig döbbenten fordultunk felé. - És nem érdekel a véleményetek - tette hozzá, mi pedig összenézve vontuk meg vállainkat.

Miután Natashát is beavattuk, azonnal felszerelt minket. Mindenbe beavatott minket, mik történhetnek, mire számítsunk, adott néhány fegyvert, Én pedig mély levegőt véve készültem az indulásra.