A fejem eszméletlenül sajgott, és a nyakamban, combomban és bordáimnál is éles fájdalom szúródott be. A nyakam a kényelmetlen testtartás miatt, az utóbbi kettő pedig a Barnessal szembeni harcban sérült meg, de nem érdekelt. A szemeimet próbáltam kinyitni, de nehezen ment, mintha összevarták volna a szemhéjaimat, baromi rosszul éreztem magam. Halványan hunyorogva emeltem fel a fejem, megpróbálva kitalálni, hogy hol is vagyok. Értetlenül néztem le kezeimre, amik össze voltak kötözve, majd a fejemet felemelve meredtem Starkra, aki a Vasember kesztyűvel készenlétben állt arra, hogy lelőjjön. Clint is célban állt, egyenesen a vállamra célzott.

A fehér bőr kanapé kényelmetlensége miatt pedig sikerült rájönnöm, hol is vagyok.

-Stark - tisztult ki a látásom, Ő pedig megkönnyebbülve sütötte le a szemét és engedte le kezét.

-Pihenj - mondta Clintnek, aki elmosolyodva engedte le íjját és a lövedéket visszacsúsztatva a hátán lévő tartóba, sóhajtott fel.

-Hollókám, jó újra látni - biccentett a férfi, majd elém térdelve engedte el kezeimet.

-Miért kötöztetek le? - kérdeztem értetlenül, rekedtes hangon.

Éjjeli órák lehettek, az óriási üveg ablak a nappaliban csodálatos kilátást adott a csillagos égre.

-Nem tudtuk, hogy hogyan reagálnál miután magadhoz térsz - szólalt meg végre Stark, és elvigyorodott. - Raven.

-Köszönöm - szóltam hálásan, Ő pedig legyintve fújtatott egyet, de Én szorosan átölelve fújtam ki az eddig benttartott levegőt. - Megmentetted az életem.

-Megint - tette hozzá, mire megkönnyebbülten nevettem fel, Ő pedig lazán megsimítva a hátamat engedett el.

-Szia Clint - fordultam az íjász férfi felé, aki vigyorogva veregette meg a vállamat és ölelt át.

-Rég láttalak.

-Ne haragudj - biccentettem, ám akkor a nappaliba Natasha lépett be... Dühösen. Nyomában Wandával, Vízióval és Pepperrel.

Ami azt illeti eléggé kihúztam náluk a gyufát. És mindenkinél.

Kivéve Tony Starknál. És tőle adódóan Pepper Pottsnál.

Négy hónappal ezelőtt, Bucky eltűnése mindegyikőnket megviselte. De főleg Kapitányt, és engem. Nem tudtuk hol van, mikor tűnt el pontosan és hogyan, magától lépett -e le, vagy elvitték, és még csak nyomára sem bukkantunk a férfinek, hiába kerestük. Napokig, hetekig. Többen, vagy esetleg egyedül.

Strange könyvei még mindig nálam voltak akkoriban, vagyis pontosabban Brucenál, aki szabad bejárást adott lakásába - pontosabban oda, ahova anno' elrejtettem a könyveket Barnes elől, hogy ne tudja meg, hogy utána kutakodok. Csak, hogy mikor Strange lakásán jártam, nem csak az övét hoztam el. Hanem Wandáét, és a sajátomat is.

Spontán ötlet volt, belegondolni se mertem, hogy valaha is használni fogom újra az erőmet, főleg nem, hogy még értelmes dolgokat is fogok csinálni vele és nem akartam, hogy belefolyjon a mindennapjaimba. De aztán... Egy éjjel Barnes üres, kihűlt ágyában fekve gondolkodni kezdtem. Szokásomhoz híven a plafont bámultam, mintha csak annyira érdekes lenne és... És beugrott.

-Stark - léptem be a szobába, ahol Pepper még ébren volt, Tony viszont halkan szuszogva feküdt párja mellett. -Oh, ne haragudj, Én... - kezdtem megtorpanva, Pepper pedig felnézett a könyvből.

-Raven - köszöntött halkan suttogva, vidáman. - Valami baj van?

-Nem, nem. Tonyval akartam beszélni, de... vissza jövök holnap - biccentettem.

-Ne! Felkeltem.

-Nem szükséges - emeltem fel a kezeimet védekezően.

-Szeretnéd magadnak az örömöt, hogy felriogathatod Tony Starkot csodás álmaiból? - somolygott rám, ezzel pedig elérte, amit akart.

-Naná - vigyorodtam el, majd az ágy elé léptem. -Stark.. - kezdtem, de meg se rezzent. - Stark! - ragadtam meg a vállait, a férfi pedig döbbenten riadt fel.

-Jesszusom, ne taperolj álmomban, Raven Hasselhoff - ült fel azonnal, mire halkan felnevettem. -Mi a frászt keresel itt hajnali kettőkor? - nézett rám döbbenten, majd Pepperhez fordult döbbenten.

-Én sem tudom -szólt a Nő azonnal.

-Te miért nem alszol? - nézett körbe fáradtan, vissza feküdve.

-Elszaladt az idő - vont vállat Pepper.

-Mi a baj? - fordult vissza felém Stark, Én pedig egy mély levegőt véve ültem le az ágyára.

-Segítséget szeretnék kérni.

-Várj, jól hallottam? - kérdezte gúnyosan meglepődve. -Te? Tőlem? Komolyan? Raven Hasselhoff segítséget kér Tony Starktól?? - meresztette szemeit, ám Pepper dühösen csípett a férfi vállába. -Aú!

-Tony, fejezd be! - meredt rá Pepper szúrósan.

-Jó, jó, igazad van - forgatta a szemeit sóhajtva. -Minden rendben? - nézett mélyen a szemembe Tony, ezúttal pedig látszott, hogy nem viccelődik.

-Segíts nekem találni egy lakást, ott, ahol senki nem ismer - suttogtam izgatottan.

Először a férfi arcán az értetlenség jelei jelentkeztek. Bosszúsan és fáradtan ráncolta össze a szemöldökét míg beszéltem, ám mondandóm végére döbbenetség suhant át arcán és azonnal Pepperre nézett, aki ugyanígy, nagyra kerekedett szemekkel nézett hol rám, hol Starkra.

-Mesélj még.

Két nappal később, éppen egy kávézó asztalánál ültem, a forró italt kevergetve, amikor a mobilom megrezdült a zsebemben.

Egomán playboy egy dokumentumot küldött!

A dokumentum nevét meglátva azonnal megforgattam a szemeim.

"lila_orultlany_aki_fura_is"

A dokumentumban pedig egy Londoni, külvárosi lakás szerepelt. Nem túl nagy, barátságos környezetben, közel egy kisbolthoz és egy kávézó két utcával arrébb található.

Tulajdonos neve: Raven Hasselhoff.

Döbbent tekintettel rontottam be Stark szobájába, aki bosszúsan fordult meg gurulós székével, ám esélye sem volt, mert azonnal a nyakába vetődtem és olyan szorosan ölelgettem a férfit, ahogy csak tudtam, míg Pepper az erkélyről belépve nevetett fel.

-Hóóó, anyám, hormonbomba, nyugodj csak le - csitított a férfi.

-Te kifizetted? - meredtem rá csillogó szemekkel, eltolva magamtól. -Megőrültél! Úristen, Stark, szórakozol velem?! Megvetted?! Miért fizetted ki?

-Mert mindenkinek jár egy új esély.

Clint Bartont elengedve néztem a felénk közeledő emberekre, főleg Natashára, aki dühös szikrázó tekintetekkel állt meg előttem. A következő másodpercben pedig tenyere enyhén, de hirtelen csattant az arcomon, és döbbenten kaptam vissza a fejemet, odaszorítva tenyerem az égő felületre.

-Tonynak elmondod, de nekem nem? - kérdezte kimért hangon, Én pedig döbbenten meredtem a nő szemeibe, amiben őszintén látszott a fájdalom. - Őt hívod, de engem nem?

-Ne haragudj - mondtam ki azonnal.

-Bukta, Romanoff. Engem jobban bír - vont vállat Stark, Natasha pedig szúrós tekintettel meredt Tony szemeibe. - Vagyis, nekem több pénzem van, és ezért...

-Ne haragudj - mondtam újra.

-Legalább jól vagy? - fogta meg a vállamat aggódóan mélyen nézve szemeimbe.

-Nem - válaszoltam mosolyogva, míg Ő szorosan átölelve szívta be mélyen az illatomat. - Hiányoztál. - mondtam őszintén, viszonozva ölelését.

-Elkapjuk Barnest, ne aggódj - suttogta.

-Köszönöm - biccentettem.

-Mesélj el mindent - lépett elénk Wanda, Én pedig körbe fordulva húztam el a számat.

-Srácok, használhatom a zuhanyt? - kérdeztem, mire hangosan összenevettek.

-Igen, addigra úgy is megérkeznek a többiek is - vigyorgott rám Stark.

-Többiek?!