Mindenem eláztatva pezsgőben, sörben és szódában, a testemen, arcomon minenütt torta volt és sós chips morzsák, előre dőlve a fotelban meredtem a férfira.
Erre Barnes is, ujjait összefűzve, hunyorogva dőlt előre a velem szemben lévő fotelban. Hogy őszinte legyek, Ő sem nézett ki jobban, csöpögött álláról az amúgy egészen drága luxus pezsgő, és mindenütt beterítette a torta&chips kombó.

-Szemét - hunyorogtam.

-Őrült eszetlen - dünnyögte.

-Skacok, Én is megyek - lépett hozzánk Wanda. - Hagyjátok a cuccokat, feltakarítunk holnap - mosolygott. - Vízióval úgy is korán kelünk.

-Jó éjt - szólt Bucky.

-Aludj jól - mosolyogtam a lányra aki vidáman távozott el, Én pedig hunyorogva néztem vissza Buckyra, aki szúrós szemekkel hunyorgott rám. Tekintete a lelkemig hatolt.

Már csak ketten voltunk, egy óriási rumli közepén.

-Alszunk, nem alszunk, vagy... - fürkészte a szemeimet.

-Aludj.

-Nem jössz?

-Nem. - dőltem hátra.

-Jó. - mondta majd Ő is hátra dőlt.

-Te nem mész?

-Nem.

-Miért? - méregettem meglepetten.

-Ha Te sem, Én sem. Nélküled nem - rázta a fejét könnyelműen.

-Őrült vagy.

-Minimum annyira, mint Te - nézelődött. - És végül mit akarsz itt csinálni? Kaja maradványokkal, balhéval.. - nézett körbe.

-Rendet rakok - emeltem fel a fejem, feltápászkodva.

-Na ne szórakozz - nézett rám döbbenten.

-Előtte zuhanyzok - nyújtóztan meg.

-Takarítás mániás! - szólt utánam.

-Fogd be! - csuktam be magam mögött a fürdő ajtaját.

Tíz perc múlva egy trikóban, és egy rövid nadrágban kilépve kötöttem fel vizes hajamat, ám azonnal bele is botlottam a férfiba, aki a felkaromat megragadva tompította ütközésünket. Míg az én bőröm jég hideg volt, Ő meleg tenyere miatt azonnal végig futott rajtam a hideg.

-Meg fogsz fázni - mondta.

-Ugyan - vontam vállat.

-Legalább egy pulcsit vegyél fel - hunyorgott.

-Mosásban van! - hagytam ott.

-Raven, kiidegelsz!

-Így jártál! - vigyorogtam.

Egy szemeteszsákkal a kezemben jártam körbe a konyhát és a nappalit is, összeszedve az összes szilánkot és minden szemetet, kaja maradékot és mindent amit csak tudtam, míg Barnes már a pizsamájában megállva előttem nézett rám komótosan, egy fekete pulcsit felém nyújtva.

-Vedd fel.

-Komolyan? - kérdeztem meglepetten, Ő pedig a szemeit forgatva húzta rám a fekete óriási pulóvert.

-Mit segítsek?

-Nem kell, aludj csak - dugtam zsebre a kezem.

-Adj valamit.

-Köszönöm - néztem rá hálásan.

-Nem kell köszönnöd.

-Bucky - ragadtam meg a karját, mire kíváncsian fordult vissza hozzám. - Tényleg.

-Gyere - ölelt magához, Én pedig elmosolyodva fontam nyaka köré karjaimat és szorosan átölelve Őt próbáltam elfojtani folyamatos boldog mosolyomat.

-Bucky... - kezdtem.

-Hm? - simogatta a hátamat.

-Tudod, bármennyire is mindig ezt hangoztatom... - kezdtem, megsimítva haját. - Nem utállak. Tényleg nem.

-Én sem téged, Raven. Én sem.

Míg Barnes lelkesen söprögetett - na jó, igazából szerintem az agyára ment már az egész - Én a fertőtlenítőt elővéve takarítottam le a konyhapultokat és falakat is, tekintve hogy ragadt a kiömlött, kifröcskölt folyadékoktól.

Mondtam a férfinek, hogy nyugodtan aludjon el, de hallani sem akart róla, közölte, hogy nem fogja rám hagyni azt amit ketten, vagy is az egész csapat iderámolt. Egyrészt igaza volt, akkora kupi volt, hogyha ezt Stark józanul meglátta volna, valószínűleg sírva rohant volna el és vissza sem jött volna, inkább vett volna egy újabb lakást, házat, tengerparti nyaralót, bármit, csak ne kelljen visszajönnie ide.

Egy idő után kezdtünk mi is fáradni, a konyha végleg kész volt, Bucky felsöpört mindenütt, míg Én a kanapé bőrhuzatát próbáltam rendbe szedni, ami lassan, de végül sikerült. Aztán, mikor a szőnyeget tisztítottam, a férfi lazán két kézzel felkapva a kanapét fogta és arrébb rakta, Én pedig döbbenten, sarkaimon ülve néztem fel rá.

-Mi az? - ráncolta a szemöldökét értetlenül, miután látta, hogy bámulom.

-Ez... Ez eszméletlen volt - néztem rá nagyokat pislogva, Ő pedig forgolódva nevetett fel zavartan, majd fém kezével legyezve szemeim előtt nézett vissza rám.

-Tudod Raven, ezt használni is kell, nem csak dísznek van.

-Jó, de akkor is! Felkaptad mintha csak valami tányér lenne!

-Most ezen fogsz csodálkozni? - rázta meg a fejét mosolyogva.

-Ez akkor is állat volt. Nem mondhatod, hogy nem - bólogattam, a férfi pedig halkan felnevetve rázta meg a fejét.

Húsz percel később, Barnes nyakában ülve próbáltam elérni az óriási ablakok tetejét, míg Ő lent pucolta őket. Nyújtózkodtam, erősködtem, szenvedtem, aztán grimaszolva néztem le rá.

-Barnes, lerakhatsz - szóltam.

-Kész? - kérdezte, majd óvatosan lerakva nézett rám a gyér lámpa fényében.

-Nem, van egy jobb ötletem.

-Felemeljelek? - forgatta meg fém kezét.

-Nem, annál is jobb - emeltem fel kezeimet, majd erőm segítségével a rongyot azonnal az ablak tetejéhez irányítottam.

-Raven Hasselhoff, mond, miért takarítottuk ki majdnem az egész alsó szintet, ha Te két suhintással megoldod az egészet? - ragadta meg a vállaimat maga felé fordítva, Én pedig meglepetten pislogtam a szemeibe, így a rongy egy ploccsanással esett le mellettünk.

-Én szeretek takarítani - meredtem rá.

-Gondolhattam volna, takarítás mániás - dünnyögte.

-Már csak ez van - mosolyogtam rá, Ő pedig a kanapét vissza rakva kapta fel a cuccokat és pakolt el csendben.

A rongyot esés közben elkapva pördültem meg, Bucky pedig a falnak dőlve, halvány, alig észrevehető mosollyal figyelt.

-Kész vagyok - mosolyogtam rá, majd a rongyot elrakva álltam meg előtte.

-Szuper. Aludhatunk? - vonta fel a szemöldökét.

-Persze.

A szoba ajtót maga után becsukva dörzsölgette meg tarkóját, ám Én visszafordulva torpantam meg előtte és egy szoros ölelésbe húzva Őt vettem egy mély levegőt.

-Köszönöm, hogy maradtál velem.

-Nem kell köszönnöd - ölelt át, megsimítva a hajam, Én pedig boldogan lehunyva a szemem fúrtam a vállába fejem.