A szoknyámat megsimítva fújtam ki hosszasan a levegőt. Borzalom.

-Mehetünk? - dőlt az ajtófélfának Strange, Én pedig a tükörben rá nézve mosolyodtam el.

-Öltöny? - vigyorogtam.

-Te sem panaszkodhatsz - nézett végig rajtam. - Csinos vagy.

-Jól nézel ki - mosolyogtam elé lépve őszintén.

-Tudom.

-Visszaszívom - léptem ki a fürdőből, táskámat keresve.

-Na-na! Nem lehet. Már kimondtad! - szólt utánam.

-Életem legnagyobb hibá... - kezdtem. - Strange, Nem láttad a táskám? - forrtyogtam magamban.

-A szobádban van - mondta, Én pedig meglepetten nyitottam be a már üres szobába.

-Jé! Tényleg - ragadtam meg a táskát. - Mehetünk - igazgattam meg magamat.

-Kabát? - vonta fel a szemöldökét.

-Nem kell - mosolyogtam rá.

-Jó, akkor máshogy mondom, Raven vegyél fel kabátot. - dugta zsebeibe kezeit.

-Utállak. - bújtam a fekete szövetkabátba.

-Dehogy - somolygott rám. - Kész vagy?

-Kabát? - néztem rá hunyorogva.

-Jó próbálkozás - biccentett rám vigyorogva, majd az átjárót megnyitva kezeivel mosolygott rám.

-Na nem. Én biztos át nem megyek itt - meredtem rá.

-De miért nem? - kérdezte.

-Inkább elsétálok - bólogattam, ám Strange megragadva lökött be a portálon, így döbbenten zuhantam a Stark torony elé.

-Raven - biccentett Vízió, lenézve rám. - Hamar ide értél.

-Tényleg? - szisszentem fel, hagyva, hogy felhúzzon.

-Jó napot - gombolta be öltönyét, felénk lépkedve Strange.

-Dr. Strange - biccentett Vízió.

-Nem késtünk el? - kérdezte a férfi somolyogva.

-Nem.

-Francba - nézett fel az égre, Én pedig felnevetve karoltam a férfiba, elindulva befelé.

A lift lassan haladt felfelé Én meg a tükörben igazgatva magamon a szoknyát és hajamat, húztam a számat.

-Csinos vagy - szólt Strange.

-Hát, nem tudom, Én... - kezdtem.

-Nem kérdeztem - nézett rám cinikusan vigyorogva, Én pedig unottan pillantottam felé.

-Strange?

-Nem érdekel. - bólogatott.

-Utállak - sóhajtottam megfordulva, az ajtó felé, ami lassan nyitódott ki.

-Raven! - kiáltott fel boldogan Wanda, majd felénk kapkodva lábait ölelt át.

-Szia! - öleltem át, majd kabátomat levéve lépdeltem a fogas felé, a lánnyal beszélgetve.

Mindenki itt volt. Rhody is megtalálta a közös hangot az emberekkel, Fury az ablakon kifelé bámulva fogta a pezsgőt, Peter Parker pedig...

-Szia! - hallatszódott egy vidám, még is, kissé félénk hang, Én pedig megfordulva kaptam fel a fejem azonnal.

-Szia! - tettem el mobilomat mosolyogva. - Mi még nem találkoztunk. Stark sokat mesél rólad - nyújtottam mosolyogva jobb kezem.

-Igazán? - kapkodta a fejét Starkot keresve.

-Igen. Raven vagyok - mosolyogtam rá.

-Peter Parker - rázta meg jobb kezemet. - Örülök, hogy itt lehetek.

-Ugyan - nevettem fel halkan. - Stark imád téged.

-Rólad is szokott beszélni - mosolygott rám.

-Mondj el mindent - hunyorogtam rá vigyorogva.

A lift bejárata mellett Peterrel, Rhodyval és Sammel beszélgetve nézegettem az embereket.
Natasha Bruce-al, Tony mindenkivel, Pepper Tony mellet ugyanígy, Steve pedig... Barnessal.

Bucky a pultnak dőlve nézett egyenesen a szemembe, Én pedig meglepetten néztem végig rajta. Egy elegáns öltönyben állt Steve előtt, aki nekünk háttal magyarázott.

Hosszú hajjal is baromi jól nézett ki, de rövid hajjal talán még jobban is.

-Már is menni akartok, vagy miért vagytok ilyen közel a menekülő útvonalhoz? - állt meg közöttünk Tony.

-Előled mindig - vágtam rá Sammel egyszerre, majd összemosolyogva fordultam Pepperhez, és arcára két puszit nyomva dicsértem meg kinézetét.

-Én nem kapok? - háborodott fel Stark mosolyogva.

-Csak szeretnéd - ráztam a fejem mosolyogva. - Gratulálok.

-Köszönjük - mosolyodott el Pepper, majd Parkerhez fordult. - Hogy érzed magad?

-Minden nagyon kúl - bólogatott.

-Pókgyerek, normálisan beszélj - szólt rá Stark. - Nem mindenki ért Tini nyelven. Vannak itt száz évesek is.

-Száz hat - pontosított Sam. - Gondolj bele. Milyen öregek és szottyosak... - bólogatott.

-Minden csontjuk fáj és jajgatnak. Komolyan - nézett Rhody Parkerre, aki csak kapkodta a fejét. - Az ágyból se tudnak kiszállni - kortyolt üditőjébe.

-Pontosan - bólogatott Sam, Én pedig mosolyogva ráztam meg a fejem és néztem Pepperre, aki vigyorogva forgatta meg a szemét.

-Visszatérve. Peter - fordultam felé. - Miket is mesél rólam Stark? - vigyorogtam, Starknak pedig azonnal lefagyott a vigyor ajkairól.

-Na nem. Nem. Ugye nem?

-De igen! - bólogattam hevesen, ám akkor a tömegből valaki szólítgatni kezdte Őt, így egy csúnya tekintetet odaszúrva nekem és Parkernek fordult meg és ment el Pepperrel.

A zene szólt, mindenki jól elvolt, Én pedig Stark buli zenéi helyett a laptop billentyűzetéhez hajolva vigyorodtam el. Majd, miután megszólalt az elcsépelt lassúzós szám, vigyorogva néztem a tömegre, addigra viszont Pepper és Stark rég táncolt. Sam röhögve nyomta le a villanyokat, így csak néhány led világítása töltötte be a teret.

-Szép volt - lépett mellém Rhody.

-És Te miért nem táncolsz? - biccentettem a már táncoló emberek felé. Nem csak Stark és Pepper, Bruce és Nat is, sőt, majdnem mindenki felkért valakit, egy rövidebb táncra.

-Most, hogy mondod... - biccentett. - Bedobom magam.

-Hajrá - nevettem fel hangosan, ám percekkel később, mikor mosolyogva néztem a tömeget, a szemöldökömet ráncolva fordultam meg, Bucky pedig felém lépdelve rakta le poharát. Hevesen verő szívvel fordultam meg, végig nézve a helyes férfin, aki zsebéből kihúzva jobb kezét állt meg előttem és nézett a szemembe.

-Szia - suttogtam mosolyogva.

-Csinos vagy - nyújtotta felém kezét.

-Köszönöm - mosolyogtam rá, apró tenyeremet övébe csúsztatva, Ő pedig azonnal magához húzva ölelt át fél kézzel derekamnál. - Jól nézel ki Barnes. Illik hozzád az öltöny - simítottam vállára a kezeimet.

-Te kapcsoltad be a zenét, igaz? - kérdezte mosolyogva nézve a szemeimbe.

-Valakinek meg kellett tennie - vontam vállat vigyorogva. - Stark túl nyápic hozzá.

-Ördögi nő - mormogta mosolyogva, óvatosan megpörgetve, ám én egy ártatlan mosollyal rebegtettem pilláimat.

-Igazán?

-Igen.

-Mikor jöttél? - kérdeztem mélyen nézve szemeibe.

-Stevevel már reggel itt voltunk. Díszítettünk - dünnyögte.

-Díszíteni? Te? - meredtem rá őszinte döbbenettel.

-Bizony - simogatta a hátamat, közelebb húzva magához.

-Nem hiszem el.

-Pedig minden szavam igaz - bólogatott. - Az már más, hogy nem hagytak más választást.

-Minden oké Stevevel? - toltam el enyhén magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. - Még mindig... Jóban vagytok? - célozgattam.

-Persze - bólintott. - Édes, hogy aggódsz.

-Reméltem is - hagytam figyelmen kívül megjegyzését, vállára hajtva fejem.

-Ne aggódj mindig, Raven. Pihenj egy kicsit.