Feszengve, ujjaimat tördelve, összehúzva magamat olyan kicsire mint amennyire lehet, próbáltam eltűnni. Bár, sajnos erre az erőm nem hatott ki. Pedig milyen klassz lenne...

Sam, Wanda, Natasha és Thor a kanapén foglaltak helyett, Vízió mellettük feszesen állt, Bucky a falnak dőlve, Clint egy almát dobálgatott a mellettem lévő fotelban, Kapitány pedig a hologram előtt. Scott lelépkedve a lépcsőn nyomott egy puszit a homlokomra, majd az általam elfoglalt fotel elé lehuppanva ült le. Tekintetem azonnal átcsúszott a komor férfira, aki nem egészen szép tekintetekkel illette legjobb barátomat a szoba másik oldalából, így csak nagyot nyelve néztem körbe. Mindenki várta, hogy Stark fogadja a hívást, Steve közben hol engem méregetett, hol a földet. Oh, anyám.

Nagy hiba lenne, ha most beleolvasnék mire gondolnak?

Erősen koncentrálva néztem az előttünk álldogáló izmos szőkét, aki mellkasa előtt összefont kezekkel állt.

Jól gondoltam, rám és legjobb barátjára gondolt.

Elkapva a tekintetem sütöttem le szemeimet, megdörzsölve homlokomat. Nem tehetem. Szemétség lenne vele szemben, ha kérdés nélkül kideríteném. Én pedig nem vagyok olyan. Remélem...

Samre pillantva néztem aggódóan.

Semmi különös. Azon gondolkodott, hogyan vegye rá Natashát, hogy csináljon neki ebédet.

Halványan elmosolyodva néztem Natashára, aki szintén rajtunk gondolkodott, viszont rajta éreztem, hogy... Hogy örül. Halványan, büszkén mosolygott, és próbálta összerakni Buckyval való összehabarodásom szálait.

A kék szemű borostás férfira néztem, aki engem nézett. És Ő tudta. Tudta mit csinálok. Kérdőn vonta fel halványan szemöldökeit, mire a mosoly lehervadt rólam. Rám gondolt. És arra, hogy biztos olvasok bennük.

Ismer.

Aztán, elkezdett gondolkodni azon, hogy hagyjából mennyibe kerülhet 800 darab mágnes, Én pedig elvigyorodva hajtottam le a fejem, ami Őt is mosolygásra késztetett.

-Jó reggelt Bosszúállóim - szólt Stark. - Ki halt meg?

-Tessék? - kérdezte Steve értetlenül.

-A takarítónő tegnap felhívott, hogy patyolattiszta a ház, nem kér pénzt. Szóval, ki halt meg? Csak mert ha élnétek, rumli lenne.

-Raven az oka - szólt Vízió.

-Hé! - nevettem fel.

-Igaz - szólt be Bucky hátulról.

-Hasselhoff, kiéled takarítási vágyaid? - szólt Stark.

-Nem is!

-Dehogynem - mondta Sam. - Múltkor oda jött hozzám, hogy Én id látom - e, hogy koszos az ablak.

-Hé! - kiáltottam fel újra. - Hagyjatok! Mi van, Stark, hiányzunk? - vigyorogtam pimaszul.

-Semmi pénzért. - vigyorgott Stark. - Jól vagytok?

-Minden a legnagyobb rendben - biccentett Wanda mosolyogva.

-Vízió, igaz ez? Sajnálom, Te vagy az egyetlen megbízható forrásom.

-Én is téged, Stark - szólt Natasha.

-Bocsi, Te befolyásolható vagy.

Egy jó húszperces beszélgetés után Stark elköszönt. Vagy is, csak akart.

-Stark - szólt Clint.

-Igen?

-Eladtuk a cuccaid - vigyorodott el, mire elfojtva nevetésemet hajtottam le a fejem.

-Tessék? - kérdezte döbbenten.

-Na szia!

-Ne! Ne! Ne rakd le, hallod? Ugye a kanapé meg van? Hé! Ugye az a váza.. Clint! Haló?!? - idegeskedett döbbenten, ám akkor Steve vigyorogva nyomta ki a hívást.

-Meg fog minket ölni - vigyorodott el Wanda.

-Amondó vagyok, hogy élvezzük ki amíg nincs itt - néztem körbe.

-Pont ugyanerre gondoltam - tapsolt Thor. - Ma bulizzunk.

-Jó ötlet ez? - kérdezte Vízió.

-Mi is megérdemlünk egy kis pihenést - mosolygott rá Wanda.

-Hívok embereket - pattant fel Clint.

-Eljössz? - fogtam meg az előttem ülő Scott vállát mosolyogva.

-Jöhetek? - vigyorgott.

-Hogyne - forgattam a szemeit. - Hozhatnád a többieket is.

-Igen is, hölgyem - nézett vissza a bukit szervező többiekre.

-Skacok, Stark hív - mosolyodott el Clint. - Meg akar verni.

-Nekem sok mérges sms-t küldött - hunyorgott a telefonra, mire elvigyorodtam. Meglátszik, melyik korszakból jött.

-Nekem is - mondta Wanda.

-Lehet mi leszünk a következők - néztem Natashára.

-Sőt, biztos - kortyolt kávéjába, Én pedig mosolyogva kerestem Bucky tekintetét, de már nem volt a szobában. Aztán, pár másodperc múlva visszatért, ám elég komor volt arca, így azonnal aggódóan néztem a férfit, Wanda pedig felszólalt.

-Srácok, menjünk vásárolni - mondta rám nézve. Tudtam, hogy beleolvasott a fejembe, így hálásan rápillantva biccentettem.

Nagy hangzavarral elmentek, Bucky és Én maradtunk csak, Clint és Thor lufikat akart, míg a többiek inkább komolyan vették a dolgot.

A karjaimat dörzsölgetve, kissé fázva szálltam ki a fotelból.

-Buck? - kérdeztem.

-Hm? - hallatszódott szobából hangja.

-Minden rendben?

-Persze - mondta.

-Hé, senki nincs itt - mondtam. - Nyugodtan elmondhatod.

-Tényleg. - mondta.

Egy dolgot megtanultam már, mióta ismerem James Barnest.

Úgy sem fogja elmondani, ha nem akarja.

Halványan elmosolyodva öleltem át hátulról a férfit, aki azonnal kezeimhez kapva simította meg kézfejeimet, ám kezeimet lefűzve magáról pördített óvatosan maga felé és hezitálás nélkül kapott fel és dőlt velem az ágyba, amit én egy hangos sikkantással reagáltam le.

-Lebuktunk.

-Tudom. - vont vállat.

-Téged nem zavar? - kérdeztem meglepve.

-Nem. Téged? - simította meg az oldalamat, így összerándulva grimaszoltam egyet. - Oh, Raven, kérlek ne haragudj... - kezdte döbbenten.

-Őrült, nem okoztál fájdalmat - mosolyogtam rá.

-Csikis vagy? - kérdezte meglepetten, mosolyogva.

-Igen.

-Tényleg? - vigyorodott el, végig simítva oldalamon, így döbbenten kaptam el karjait, de akkor szórakozottan gyűrt maga alá és kezdett el csiklandozni.