S2 - Régi Barát Köszöntése
A fürdőben összekötve a hajamat támaszkodtam meg a mosdón a tükörképemet bámulva.
Bucky életben van.
És meg akar ölni.
Nem sokáig terveztem húzni a zuhanyt, tekintve hogy kint elég sokan vártak rám, de amikor meghallottam a pörölyös ember hangját, azonnal kirontottam a mosdóból.
-Hol van? Hol van? Hol van? - kántálta izgatottan a szőke hajú férfi.
-Thor! - kapkodtam boldogan lépteimet a nappaliba, Ő pedig megpördülve dobta le a pörölyt és felkapva ölelgetett meg szorosan.
-Kisanyám, vigyázz azzal az izével, nehogy nekem összetörj valamit! - hőzöngött Tony.
-Hollókám! - szorongatott Thor.
-Anyám, úgy hiányoztál! - nevettem felszabadultan. - Hogy vagy? Jól vagy? Minden rendben!? - soroztam meg kérdéseimmel, ugyan is azóta nem láttam, mióta Bucky és Ő eltűnt Lokival.
-Tudsz varázsolni?! - rakott le izgatottan.
-Nem varázslat - korrigáltam.
-Te rossz boszorkány, mindig tudtam, hogy menni fog! - nyomta össze az arcomat vidáman. - Mutass valamit! Na! Mutca! Ne szerénykedj, Holló! - nyaggatott, Én pedig kezemet felemelve hagytam, hogy a szobát lila fény lepje be és azonnal lebegni kezdett a könyvespolcon lévő Shakespeare kötet, ami nem sokkal később már a kezeim között is volt.
-Nem semmi - biccentett Stark.
-Apám! - döbbent le Thor. - Mindig is tudtam, hogy profi vagy! - kapott fel újra, hogy megölelgessen, Én pedig nevetve öleltem át újra a szöszit.
-Ha akarod az agyadat is megbabonázom - vigyorogtam rá, mire mosolya lehervadt, ami minket csak mégnagyobb nevetésre késztetett.
A kanapén ülve, fejemet jobb oldalra fordítva hagytam, hogy Natasha közel nyomorogva hozzám próbálja lekezelni a rajtam lévő sebeket. Egy rövidnadrágban és egy trikóban ültem a fehér bőr kanapén, éppen a többieknek mesélte a Barnessal kapcsolatos harcot, hogy együtt kielemezhessük.
-Miután felhívtalak, próbáltam hatni az agyára, de nem ment - ráztam a fejem.
-Ne mozogj - szólt rám Natasha, a szemöldökömnél ügyködve.
-Bocsi - tettem hozzá gyorsan. - Erősebb volt. Éreztem, ahogyan küzd ellenem, úgy hogy semmit sem csinált, a testével legalább is nem - mondtam. - Hamarabb kiszabadult, mint terveztem.
-Beszéltetek? - kérdezte Thor.
-Persze, nyilván, Barnes meg akarja ölni de közben leülnek, megisznak egy kis teát, talán még egy kis kekszet is csipegetnek mellé - szólt közbe Stark. - Elbeszélgetnek a régi szép időkről mikor még egy ágyban aludtak... Mit vársz Thor?
-Nem úgy értem - nézett rá unottan. - Bármit.
-Próbáltam neki elmondani, hogy Én vagyok az - ráztam a fejem.
-Raven, ne mozogj! - szólt rám a vörös.
-Sajnálom! Szóval. Mondtam neki, hogy én vagyok az, hajtogattam, hogy ne támadjon, és hogy én vagyok Raven de.. Nem. Semmi. Nem ismert fel - néztem rájuk felváltva. - A hangja ugyanolyan volt. Bosszús, mint eddig is.
-Nem értem - rázta a fejét Wanda gondolkodva. - Ha téged keres... Miért pont most? - kérdezte körbenézve.
-Ti ketten nem együtt voltatok? - ráncolta a szemöldökét Stark.
-Nem - vágtam rá azonnal. - Nem voltunk együtt.
-Csak majdnem - szólt közbe Natasha.
-Nem! - meredtem rá döbbenten. - Csak azt hitted.
-Mindenki azt hitte - tette hozzá Stark. - Lehet ezért akar megölni. Biztos feleségül akar venni és gyerekeket gyártani, hogy elköltözhessen veled - töltött ki egy pohár viszkit gúnyosan Stark.
-Kirántotta a kést a vállából és megpróbált lehajítani vele - néztem komolyan a szemébe.
-Hydra - mondta ki Vízió.
-Nem, nem ezt a szót itt nem mondjuk ki - szólt rá Clint szúrósan.
-Nem, tényleg - kapta fel a fejét Thor. - Mi van, ha elkapták?
-Megint? - fordult Stark körbe. - Kétlem.
-A tél katonája megint mészárlásba kezdene? - nézett fel Natasha.
-Megint? - pislogtam nagyokat. - Miért, volt előző?
-Te tulajdonképpen semmit nem tudsz semmiről? - meredt rám unottan Stark.
-Nem avattatok be.
-Barnes dolga lett volna - dünnyögött.
-Édes, hogy azt gondolod, megosztotta velem a nyavalyáit - hunyorogtam rá.
-Pedig cukikák lettetek volna együtt. Mindegy, nem lényeg - húzta le a pohár tartalmát. - Hosszú nap volt a mai. Amondó vagyok, hogy folytassuk reggel a csodás bájcsevejt - nézett körbe.
-Szerintem is - mondta Clint. - Több mindent megtudhatunk, ha frissek vagyunk - kapta fel íjját. - Jó éjt.
-Örülök, hogy megmenekültél - ült le mellénk Thor. - Szólhattál volna nekem is.
-Odacsapsz a kalapáccsal? - kérdeztem szórakozottan.
-Hát, még az is lehet - forgatta meg a pörölyt. -Megtaláljuk Barnest - biccentett. - És még házasodhattok is.
-Thor, el ne kezd.
-Miért, mi lesz, ha igen? - szórakozott, Én pedig vészjóslóan emeltem fel a kezeimet, így Ő riadtan húzta be a nyakát.
-Ne felejtsd, az agyaddal is tud babrálni - szólt közbe Natasha, nire hangosan felnevettem, ám Thor inkább nagyot nyelve biccentett.
Másnap reggel, bekötözött combbal, felkarral és egy pár sebbel a konyhában állva néztem az újságot.
Steve még mindig nem ért haza, és attól félek valami baja esett. Vele sem beszéltem azóta, Wandán és Vízión kívül senkivel. Ők tanították meg, hogyan kezeljem az erőmet. És persze Strange könyvei.
-Jó reggelt - ült le az asztalhoz Stark. - Raven, kérlek ide adnád a... - kezdte, de az újság már azonnal az asztalon termett. - Köszönöm. - biccentett meglepetten, Én pedig vigyorogva kortyoltam a bögrémbe.
-Na mit szólsz? - kérdeztem izgatottan.
-Eszméletlen menő - bólogatott cinikusan, mire hangosan felnevettem.
-Stark, légy már boldog az Ég Szerelmére! - nevettem.
-Én az vagyok! - háborodott fel egy apró mosollyal.
-Francokat. Amióta ismerlek, szerintem nem is voltál boldog.
-Szerintem ez azt jelentheti hogy megkeseríted az életem - támasztotta meg az állát, mosolyogva.
-Hidd el, direkt - biccentettem mosolyogva, majd a kezeimet fellendítve reptettem oda egy bögrét és a kávéfőzőt megragadva lépdeltem oda.
-Ha ezzel a kis mókázásoddal összetöröd a bögrém... - csapott a kezeimre.
-Vigyázz hova csapsz Stark - kocogtattam meg a halántékát.
-Nem tennéd - vigyorgott rám.
-Nem, tényleg nem - nevettem fel a fejemet rázva.
-Na látod - biccentett.
-Nem hiszem, hogy szórakozásomból megbabrálnám a fejed - öntöttem ki a kávét. - Úgy sincs benne semmi. - szóltam be neki, mire döbbenten, felháborodottan nézett fel rám, ám Én akkora már kirohantam a konyhából.
-Raven Hasselhoff, nagyon ki fogsz kapni!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro