Másnap reggel őrült hangzavarra keltem, ami egyenesen a konyhából jött. Az őrületesen hangos zene elérte, hogy egy óriásit grimaszoljak. Stark.

-Istenem, Stark, megöllek - dünnyögtem a párnámba, majd a szobában körülnézve vettem észre, hogy Barnes eltűnt mellőlem. Legalább hajnali négyig beszélgettünk, utána elaludhattam, Ő pedig kapva az alkalmon - és hogy senki ne lássa meg, hogy itt van - lelépett.

-Jó reggelt - sántikáltam le a lépcsőn.

-Jó reggelt Feketeholló! - kurjantott fel Stark.

-Kérsz fánkot? - vonta fel a szemöldökét Clint.

-Csendet akarok - dünnyögtem. - Steve is pihenni szeretne, azt hiszem.

-Jó reggelt Raven - biccentett az asztalnál ülő Amerika Kapitány, mire döbbenten kaptam fel a fejem.

-Steve? - kérdeztem vidáman, azonnal átölelve Őt, a férfi pedig mosolyogva ölelt át.

-Raven! - kiáltott fel boldogan Thor. - Ezt nézd! - rakta elém a tányért, amin két fánk pihent.

Az egyik fánkon, mintha lila áfonya dzsem lett volna, lila cukorkákkal és csillagocskákkal, míg a másikon azt hiszem... Én voltam. Mérgesen, tekintve hogy szám lekonyult és szemöldököm, arcmimikám is egy mérges bácsiéra hasonlított.

-Köszönöm! - néztem rá meghatódottan. - Mostantól mindig ilyen reggelit kérek.

-Ezer örömmel - vigyorgott rám. - Szerinted lerajzoljam Natashának Hulkot? - röhögött a saját poénján, mire a szemeimet forgatva mentem ki az újságért, ám akkor Barnesba botlottam bele.

-Bucky - döbbentem le, a férfi pedig elhúzva a száját mosolyodott el.

-Raven - biccentett kitárva a karjait, így azonnal átölelve mosolyodtam el.

-Visszajöttél - néztem vidáman rá, megsimítva haját.

-Visszavártak - simította meg a hátamat, majd elengedett. - Beszélni akarok Starkkal.

-Maradsz? - csillant fel a szemem.

-Már ha nem adtak a fejemre körözést - mondta végignézve az épületen.

-Jó kedve van, hidd el. - intettem, majd az újsággal a kezemben indultam vissza Buckyval beszélgetve.

-Kötve hiszem.

-Stark! - kiáltottam fel. - Tony! - hívtam magunkhoz, mire a férfi levéve a szemüvegét nézett Buckyra.

-Katona - szólt, majd pár másodperc múlva a jobb kezébe csapva rázta meg. - Maradj.

-Hát.. Ez könnyebben ment mint gondoltam - csukta be maga után a bejárati ajtót. - Mi ez a hangos zene? - nézett rám a szemöldökét ráncolva.

-Nem tudom.

-Stark! - szólt Bucky. - Minek örülünk?

-Oh, még nem is mondtam? - fordult körbe. - Pepper és Én megházasodunk.

A nappaliban hirtelen mindenki megállt, már senki nem beszélt, senki nem pakolgatott, és mindenki egy emberként fordult Starkhoz. 

-Tessék? - rázta meg a fejét értetlenül Clint. - Eljegyezted? 

-Igen. 

-És igent mondott? - lepődött meg döbbenten, mire hangos nevetésben törtünk ki, majd egyszerre zúdultunk a férfihez gratulációnkat kifejezni. 

-Ja, és - kezdte, hangosabban, hogy mindenki hallja. - Természetesen mondanom se kell, hogy bulit szervezünk - vigyorgott, Én pedig a szememet forgatva mosolyodtam el és mostam el a koszos kávés bögréket. 

BUCKY BARNES SZEMSZÖGE

A bőrdzsekimet felakasztva töröltem meg izzadt tenyeremet farmeromban, Ravent keresve szemeimmel. A lila hajú lány a konyhában dőlt a pultnak, mellkasa előtt keresztbefont karokkal, engem szúrósan bámulva. 

-Mit csináltam már megint - dünnyögtem orrom alatt, a lány pedig oldalra biccentve a fejét fordult az asztal felé, ahol Steve ült. Visszanézve a lány szemeibe húztam el a számat és biccentettem, míg Ő visszafordulva kezdett el újra elmosogatni. 

Kihúzva a Steve melletti széket ültem le a fánkot nézegető férfi mellé, ám Thor azonnal elém is pakolt egy tányért. 

-Ez micsoda? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva. 

-Ez? A fém kezed - mondta, Én pedig jobban szemügyre véve a díszítést biccentettem. A vörös csillag még épphogy hasonlított, de egy szürke paca volt az egész. 

-Ez.. Gyönyörű, köszönöm - mosolyogtam a szőke férfira, akit nem igazán érdekelt a véleményem, mert már ment is vissza Raven mellé aki lelkesen.... mosogatot. A patyolat tiszta edényeket. 

-Hogy vagy? - szorítottam meg Steve vállát barátilag, kínosan mosolyogva. 

-Jobban - mondta lerakva az újságot. - És Te? - nézett fel rám, majd hátradőlve ráztam meg a fejem. 

-Nem hiszem el, hogy megint megtörtént. 

-Nem tudtál mit tenni ellene - nézett Steve a szemembe. 

-Bántottalak titeket. 

-Nem hiszem, hogy nagy kárt okoztál - nézett végig Ravenen, majd magán. - Egyben vagyunk mind. Samnek sincs baja.

-Sam? - ráncoltam a szemöldököm.

-Egy barátom. Ő segített keresni téged - vont vállat. 

-Hát... Most itt vagyok - húztam a számat. 

-Kávét? - kérdezte Steve, ám abban a pillanatban Raven az erejét kihasználva rakott elénk két bögrét. 

-Nem illik hallgatózni - néztem fel a lila hajú lányra aki egy grimaszt küldve felém csípett a vállamba, ám azonnal elkaptam kezét. 

-Csak a biztonság kedvéért - vigyorgott rám, majd kirántva kezét öntötte ki nekünk a kávét. 

-Ez te vagy? - mutattam a lila fánkra szórakozottan. 

-Aha.

-Hasonlít rád, te is mindig így mérgelődsz - néztem fel rá vigyorogva. 

-Ne szemtelenkedj, Barnes - hagyott ott minket, Én pedig a fejemet rázva vigyorodtam el. -Stark! - hallatszódott. - Mikor lesz a party? 

-Holnap - mondta. 

-Mi? - hallatszódott Raven kéttségbe esett hangja, Én pedig azonnal oda kapva a fejem kerestem a lány problémájának forrását, de akkor már szaladt is fel a lépcsőn. 

-Elnézést - veregettem meg Steve vállát és indultam is a lány után. -Raven? - kopogtam a szoba ajtaján. - Minden rendben? 

-Hm? - nyitotta ki az ajtót felsőjét igazgatva, Én pedig kérdőn néztem rá. 

-Mi a baj? - néztem végig a lányon. 

-Semmi, semmi - rázta a fejét, táskájába pakolva. -Mennem kell - került ki. 

-Hova mész? - siettem utána komoran. 

-Vásárolni. 

-Veled megyek - mondtam. 

-Ruhát vásárolok. 

-Igen, és? - néztem rá a szemöldkömet ráncolva, mire elvigyorodott. - 106 éves vagyok. Szerinted kifog rajtam egy ruhavásárlás? - néztem rá döbbenten, még is komoran. 

-Oké - villantott egy vigyort. - Gyere.